Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-01 / 153. szám
GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’94 1994. július 1., péntek Valkay Ferenc koreográfus a balettbemutatóról Meglepetés a Boleró meséje Jogos várakozással fogadta a Gyulai Várszínház közönsége a Kolozsvári Magyar Opera balettegyüttesének idei bemutatóját. Egy évvel ezelőtt a Maros-parti művészek egy emlékezetesen szép produkci„A forradalmakról is szól a Boleró története" óval, a Vangelis zenéjére komponált, Andente Allegro című táncjátékkal tették le névjegyüket. Valkay Ferenc koreográfus most az Érted van a boleró című kompozíciót hozta Gyulára. — Régi vágyam a Boleró, és külön öröm a szántómra, hogy a Várszínházban lesz a bemutatója — mondta. — A gyulai közönség olyan értő szeretettel fogadta a tavalyi vendég- szereplésünket, hogy már csak miattuk se engedhetünk a színvonalból. Fiatal táncosaim, a „gyerekeim”, fegyelmezetten és nagy hittel végezték a munkát, amelynek gyümölcse mindig az előadáson érik be. —,Egy évvel ezelőtt az volt a célunk, hogy bemutassuk, milyen szépen tudunk táncolni Vangelis zenéjére. Idén nem a szépségről, hanem egy olyan igazságról van szó, ami velünk is megtörtént. Debussy, Ravel és Jean Michel Jarre zenéje inspirált arra, hogy a tánc segítségével közöljem azokat a gondolatokat, amelyek engem foglalkoztatnak. Rengeteg élmény halmozódott fel bennem, ezért filmszerűen peregnek a jelenetek, amelyekkel talán sikerült meglepni a közönséget. — Véleményem szerint a balettelőadáson is nagyon fontos a történet, a mese. Ha a produkció nem szól valamiről, akkor a legszebb mozgás is csak tomabemutató marad. Bár éppen a legutóbbi idők művészi tomaversenyein is azt láttuk, hogy a gyakorlatokat tudatosan felépített gondolat kifejezésére használják. Meglepetésnek szántam a Boleró meséjét, de azt elmondhatom, hogy azokról a forradalmakról is szól, amelyek bárhol, minden időben megtörténhetnek. Romániában, 1989-ben volt egy ilyen forradalom és van napjainkban, s remélem, lesz a jövőben is. — Amikor ismét Gyulán vagyok, arra gondolok, hogy milyen érdekes volt Kolozsváron magam elé képzelni a Várszínházát,. ahol majd a darabunk európai bemutatója lesz. Még ezen a nyáron, egy másik produkcióval 25 napon át Olaszországban, Riminiben lépünk fel. Utána Franciaország, Svájc, Portugália és Spanyolország lesz az úticél. Az Érted van a boleró című táncjátékot csak jövő tavasszal mutatjuk be Franciaországban. Kíváncsi leszek, hogy a nagy francia forradalom földjén hogyan szól majd a mi forradalmaink üzenete. Most természetesen az érdekel legjobban, hogy a gyulai közönségnek tudtunk-e szép estét adni. Remélem, hogy igen. Andódy Tibor A kolozsvári Bánk bán Siker volt a harmadik gyulai „premier” is „Ami vagyok, mindent a Kolozsvárt eltöltött éveimnek köszönhetek. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam a legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott kötötték a szívemre a nemzeti zene elhanyagolt ügyét, és ott telt meg a szívem szebbnél szebb népdalok árjával, melyektől nem is tudtam többé szabadulni...” Erkel Ferenc idős korában is hálával gondolt arra a városra, ahol a pezsgő művészi, zenei életnek köszönhetően megtanulhatta a hangszerelés fortélyait, zeneszerzővé érett és karmesterré vált. A szülőváros, Gyula és a művész életének, fejlődésének oly meghatározó állomása, Kolozsvár immár negyedik éve munkálkodik karöltve azért, hogy Erkel Ferenc zenéje méltóképp felcsendüljön a Várszínházban. A Kolozsvári Állami Magyar Opera társulata nagy művészi alázattal, kellő küldetéstudattal tesz eleget a felkérésnek, szenvedéllyel és színvonalasan szólaltatja meg a magyar nemzeti opera megteremtőjének, Himnuszunk zeneszerzőjének legjelentősebb műveit: a Hunyadi Lászlót, a Bánk bánt, a BranBánk szereti Melindát, és kész lenne megbocsátani (Marton Melinda és Kiss B. Attila) Tiborc panaszai után Bánk rádöbben kötelességére (Merk István és Kiss B. Attila) kovics Györgyöt. Ebből a szerelmi házasságból szép, emlékezetes produkciók születtek, sikerült meghonosítani a klasszikus zenét, emléket állítani az erkeli életműnek, valamint kibővíteni a gyulai nyár repertoárját. Katona József Bánk bánjának drámai mondandója mélyen megragadta és hosszú ideig foglalkoztatta Erkel Ferenc képzeletét. A sorsa ellen lázadó magyar népet, az idegen hatalommal, az önkény- uralommal szembeszálló bánkot középpontjába állító opera csak az abszolutizmus enyhülésével, 1861. március 9-én kerülhetett színre — az Első Magyar Nemzeti Színházban. Az előadást Erkel vezényelte, és Melindát is egy „földink”, a vidékünkről elszármazott Hollósy Kornélia énekelte. A hazafias pátosz és a lírai szenvedélyek zenébe költése megindította a közönséget, és a Bánk bán bemutatója hatalmas siker lett. A szabadság, szerelem, hazaszeretet, hűség eszménye, az idegen uralom és az elnyomott magyarság között feszülő kibékíthetetlen ellentét, a tisztaság és a cselszövés párviadala mind-mind olyan drámai erővel zúdul le ma is a színpadról, hogy a néző nem vonhatja ki magát a hatása alól. Dehel Gábor rendező és csapatának érdeme, hogy a rendkívül fajsúlyos drámai konfliktusokat valóban a szereplőknek sikerül hordozni és játékukkal kibontani. S a kézenfekvő párhuzamok, aktualizálások nem terhelik, hanem inkább elmélyítik, még árnyaltabbá teszik az emberi sorsokat, tragédiákat. A gondosan felépített, hatásos előadás összképéből is kimagasló alakítással ajándékozta meg a nézőt az idén is Marion Melinda (Melinda szerepében). Kegyetlen ármány áldozata, kiszolgáltatottsága, meggyalázása jelképes, a magyar nemzet tragédiájára is értendő. Szépen csengő szopránjával és mélyen átélt színészi játékával a tőle megszokott módon magával sodorta a nézőt. Kiss B. Attilát gyönyörű, drámai erejű hangja emelte magas és erős Bánk bánná, az előadás legdrámaibb jeleneteinek meghatározó alakjává. („Hazám, hazám, te mindenem...”, Melindának kész megbocsátani, kettőse Tiborccal, leszámolás Gertrúd királynővel). A Tiborcot alakító Merk István játéka, baritonja és Mátyás Jenő karakteres Biberachja járult főleg hozzá, hogy ez a kolozsvári Bánk bán-előadás ismét maradandó élmény lehessen Gyulán. Erkel zenéjének méltó tol- mácsolói a kolozsvári zenészek, karmester Háry Béla. A színpadkép Witlinger Margit munkája; a második felvonásban a feszület és a trón-koporsó érdemel feltétlenül kiemelést. Niedzielsky Katalin Kriza János, a nagy mesélő dédunokája előadást mentett a Várszínházban Bravúr a gübbenőszínpadon Kriza Ágnes: „Örültem, hogy egyáltalán kibírtam ezta fellépést" Ez a beugrás nagyobbat szólt, mint a gyulai tószínpad szokásos békakoncertje. Bravúros — mondják az ilyesmire, ha mégoly közhelyszerű is a fogalmazás. A Gyulai Várszínház június 23-i Hunyadi László című előadását a legrosszabbkor — vesekővel — megbetegedett Konrád Erzsébet helyett beugró Kriza Agnes mentette meg. — Hogyhogy tudta Szilágyi Erzsébet szerepét? — A Kolozsvári Operaházban tizenhárom éven át énekeltem ezt a szerepet — válaszolta a kolozsváriak gyulai előadásába beugró művésznő. — Négy-öt éve viszont gyakorlatilag már nem szólaltattam meg Szilágyi Erzsébetet. Nyugdíjas lettem közben. — Nocsak, Romániában ennyire leszállították a nyugdíjkorhatárt? — Minek tagadnám, ötvennégy éves vagyok. Huszonkettedikén este küldték kolozsvári lakásomra „követségbe” a színház titkárnőjét, aki Rónai István zongorakísérőt, korrepetitort hozta erősítésül. Kérték, hogy másnap este lépjek fel Gyulán, ahol még sohasem jártam. Mondtam nagy nyugodtan: megpróbálhatjuk. Fél óra múlva hasított belém: mi lesz velem? Ráadásul, korábban nem énekelhettük az imát, most meg szerepelt a darabban. — Tisztán emlékezett a szövegre is? — Miután 13 évig énekeltem... egyedül. Gyulán szereztek kottát is, elpróbálgattam. Az éneklésből nem estem ki, mivel a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán óraadóként tanítok. S nem elég mesélni az éneklésről. —Mikor érkezett Gyulára ? — A fellépés napján — magyar idő szerint — hajnali háromkor indultunk kocsival. Régi kollégákkal léptem fel. Mátyás megszemélyesítője például a növendékem volt, a Lászlót éneklővel viszont még soha nem dolgoztam. Kolozsvárott kellett hagynom a növendékeimet: egyikük éppen most államvizsgázik, a másik meg egy szerepre készül. Remélem, nem sínylik meg a beugrásom. Az az elvem, hogy a növendékek ne tapadjanak túlzottan a tanárukhoz, álljanak csak meg a saját lábukon. — Milyen szépségei voltak, vannak odaát az életnek? — Valaminek mindig muszáj örülni, mert rossz a hangulat, szítják. —Az öné most éppenséggel jó is lehetne. — Ha arra gondol, örültem, hogy egyáltalán kibírtam ezt a fellépést, s még egyszer színpadra kell lépnem. —Egyedül él, másokkal? — Nagyjából egyedül. A lányom is énekel. Gyönyörű hangja van, óriási hangterjedelemmel rendelkezik. Neki Az éj királynője kényelmes szerep... Két évet végzett az orvosi karon, aztán csak a muzsikánál kötött ki. Két évet elvégzett a zenepedagógián is. Majd Panthea Ionéi, egy tíz éve Luxemburgban élő volt kollégám fél évre magához vette. Persze még nem dőlt el, lesz-e belőle énekes. Tudom, mi van benne eltemetve... — Szóval minek lehet manapság örülni? — Barátoknak, ismerősöknek, szerelemnek. — Meg nagy utazásoknak. Nem? — Ráhibázott, igaz, csak a hegyekbe. A jövedelmem semmi luxust nem enged meg. Legutóbb kilencvenezer lej volt a nyugdíjam. Számolja ki... — Azt mondják, ön Kriza János, a nagy mesemondó unokája. — Dédunokája. Nem ismertem őt. Kipotyogtam a családból, gondolja el, apám 1880- ban született, ötvenéves volt, mikor én a világra jöttem. Tíz éves voltam, amikor meghalt. Persze, Kriza János benne volt a család tudatában. Apám Besztercén dolgozott, jogot végzett, én is ott születtem. Anyám húsz évvel fiatalabb volt. — Mit csinál, ha pihenni vágyik? — Van egy román település a Meleg-Számos völgyében, Kolozsvártól negyven kilométerre, Ruszestynek mondjuk. Egy másik családdal közösen tíz éve megvettünk egy kétszobás parasztházat. Csak tej meg villany van odafönn. Mindig ott töltjük a nyarakat. Dús vizű patakok futnak arrafelé, gübbenőkkel...-—Mikkel? — Kis tavakkal, melyekben úszni is lehet. A falut románul Rusestinek írják, s egyik érdekessége, hogy nics megszervezve a helyi közigazgatás. Amelyik ház a Szamostól jobbra fekszik, az a jobb oldali hegytetőn lévő faluhoz tartozik, amelyik a balon, az meg a balra lévő hegytetőihez. Az ősz óta nem jártunk arra.-rr Nem bántják a házat? — Miért bántanák? Elismerem, nagyon is e vidéki kérdést tettem fel. Kriza Ágnesnek nagyon megtetszett Gyula. Ajánlottuk, nézzen körül a Várfürdő medencéi körül. S ha kedve tartja, jöhet egy újabb beugrás... Kiss A. János Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette
