Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-09 / 134. szám

1 1 KÖRKÉP 1994. június 9., csütörtök | 1 o Kettészakad a Keve-coop? Nem az önkormányzathoz akarnak menni segélyért, hanem munkát szeretnének FOTÓ: SUCH TAMÁS Szupertitkos hotelügylet? Német olvasóterem Német olvasótermet adnak át június 9-én 17 órakor Gyulán, a Mogyoróssy könyvtárban. Az ünnepi könyvhetet megko­ronázó esemény műsorán Bach: a-moll partitúrájának egy részlete szerepel. (Előadó: Marton György—fuvola.) Az átadó beszédet dr. Stefan Dre- yer, a budapesti Goethe Intézet kulturális tanácsosa mondja. Egy órával később a résztve­vők Zsuzsanna Gahse írónővel találkozhatnak. Az estet Illyésné Kreinweis Edda veze­ti. Pedagógus „legek” Ma délután 17 órakor városi pedagógusnapot tartanak a sarkadi Bartók Béla Művelő­dési és Szervező Központban. Tóth Imre polgármester kö­szönti a város nevelési és okta­tási intézményeiből nyugdíjba vonuló alkalmazottakat, kö­zöttük Szalay Sándor rajz— földrajz szakos pedagógust is, aki az 1-es számú általános iskolában tanít. Ugyancsak ma köszönti a település vezetése a két pedagógus „leget”, azaz a város legifjabb és legidősebb pedagógusát. A sarkadi iskola­székek hevében Karácsony Sándomé köszönti a gyerekek nevelőit. A képviselő" könyve MAKKÓ ISTVÁN Történelmi hétköznapok Könyvben összegezte né­gyesztendős országgyűlési képviselői munkájának ta­pasztalatait Markó István gyu­lai honatya. A Történelmi pár­huzamok 1989—1994 címmel megjelent kötetbe parlamenti felszólalásait, politikai írásait, képviselőházi jegyzeteit, in­terjúit, nyilatkozatait és újság­cikkeit gyűjtötte egybe. Az MDF megyei listájáról 1990- ben parlamentbe jutott képvi­selő A békés rendszerváltás előzményei és tényei címmel írt bevezetőt a gyűjteményes kötethez. Véradás Gyomaendrődön a Vöröske­reszt helyi szervezete ma, jú­nius 9-én és 15-én 8 órától 12 óráig városi véradónapot szer­vez. A régi és az új véradókat a Katona József Művelődési Központba várják. IFA ütközött Zsigulival Békéscsaba belterületén, a Dobozi úton tegnap reggel egy IFA tehergépkocsi ütközött egy Zsigulival. S. J. békéscsa­bai lakos az IFA-val balra ki- ; vánt kanyarodni és nem vette j észre, hogy közben A. M. do- j bozi lakos a Zsigulival előzé- j sébe kezdett. A baleset követ­keztében A. M. könnyű sérülést szenvedett. (Folytatás az 1. oldalról) vezérigazgatót választottak. Olvasóinknak is beszámol­tunk a történtekről azzal a megjegyzéssel, hogy az ügy­ben bírósági döntés várható. Megérkezvén az rt. irodájá­hoz, tüntető tömeg helyett 30- 40 falhoz támasztott kerékpárt láttunk. Tulajdonosaik benn az épületben „ostromolták” Farkas Béla vezérigazgatót, legtöbben a lemondását köve­telték. — Nekünk az fáj, hogy az rt.-ben mindennek lába kél, a vezérigazgató úr és néhány embere kaparint meg mindent — mondta az egyik fiatalem­ber. — Huszonhatodikán kb. 100 embernek járt le a munka- nélküli járadéka. Mi nem az (Folytatás az 1. oldalról) megérkezéséig mindvégig folytak, sajnos sikertelenül. B. V. határőr 1993 augusz­tusában vonult be sorkatonai szolgálatának letöltésére az Orosházi Határőr Igazgató­sághoz. Katonai szolgálatát kezdettől fogva legjobb tudása szerint teljesítette, feladatait minden alkalommal igyeke­zett a lehető legjobban megol­dani. Személyében egy olyan katonai szolgálatát tisztessé­gesen teljesítő társat, életvi­dám fiatalembert veszítettünk el, akit közvetlen katonatársai és parancsnokai is tiszteltek és szerettek. Tragikus halálesete úgy a Határvadász Századnál szolgálatot teljesítő katonatár­sait, mint az igazgatóság teljes hivatásos és közalkalmazotti állományát mélyen megrendí­tette. B. V. határőrt a határőrség saját szolgálati halottjának te­kinti, temetése katonai tiszte­letadással kerül végrehajtársa a dévaványai temetőben.” — olvashatjuk abban a tájékozta­tóban, melyet Dávid Károly határőr ezredes, az Orosházi Határőr Igazgatóság igazgató- • ja írt^lá. Igyekszünk rekonstruálni a történteket. Nem könnyű, mert kevés a szemtanú, s még nem jött el az ideje kitárulko­zásuknak. S oly rövid idő alatt történt minden. Ahogy tudjuk, a terepfoglalkozásra az oros­háziak körében Kristály-tó­ként, nudizóhelyként is is­mert, elhagyatott bányatónál, nem messze a határőr-lakta­nyától került sor. A menetgya­korlaton az alig 19 éves Borbí­ró Vilmos lemaradt társaitól. Ingét levetette, más ruhada­önkormányzathoz akarunk menni segélyért, hanem dol­gozni szeretnénk. Úgy véljük, ha nekik megéri üzemeltetni a sertés- és a marhatelepet, ak­kor nekünk is megérné. Nem szaladgálnánk nyugati autón, nem építenénk palotát, de leg­alább élnénk... Az meg, hogy a bíróság októberre ígéri a dön­tést, teljes képtelenség. Addig learatják az árpát, a búzát, be­takarítják a kukoricát — ma­guknak! Nekünk megint nem jut semmi. — Higgyék el, emberek, ha felnégyelnek, akkor sem tu­dok munkahelyet teremteni — mondta a vezérigazgató. — Ellenben régen mondom már, hogy a velem szemben állók vigyenek ki működőképes va­rabjait azonban magán tartot­ta. Van, aki szerint fegyveré­vel ment a vízbe. Bizonyára tréfálkozni akart társaival. Hi­ányát egy ideig senki sem vette észre a szakaszból, aztán hátra fordultak, s meglátták a vízben vergődő katonatársukat. Ket­ten is utánavetették magukat, amennyire lehetett, megköze­lítették a kisportolt testalkatú fiút, aki emberfeletti erővel küzdött az életéért. Mégsem — vagy éppen ezért — nem sikerült megragadniuk kezét. Alámerült a jéghideg bányató­ba, 20-25 méterre a parttól, ahol talán 8-9 méter mély is lehet az átlagosan 2-3 méteres tó vize. Akik ismerik a helyszínt, tudják, hogy 4-5 méternyit be lehet sétálni a vízbe, aztán meredeken süllyed a meder. Egy idő után minden reménye elszállt annak, hogy a fiút élve találják, ám keresték tovább. A perceken belül helyszínre érkezett tűzoltók — a gyulai­ak egy rohamcsónakot is vízre tettek —, a szentesi ka­tonai alakulat búvárai este hat előtt hozták felszínre Vil­most. Dévaványán, az életét vesz­tett katonafiú lakóhelyén is fu­tótűzként terjedt a tragédia hí­re. A szerencsétlenül járt fia­talember rokonai, ismerősei — érthetően — a mély gyász­tól még mélyebb némaságba burkolóztak. Az édesanya egy korábbi, őt ugyancsak súlyo­san érintő haláleset miatt is éppen kórházban fekszik, s úgy tudja a falu, hogy a család­ban egy másik fiú is katona. Borbíró Vilmosról mindenki­től csak jót hallottunk... G. K.—K. A. J.—L. E. gyónt az rt.-ből, alakítsanak egy másik társaságot. A délutáni órákban megál­lapodás született a kisrészvé­nyesek részvényarányos tulaj­donhoz jutásáról, melyet Far­kas Béla vezérigazgató, Tóth József főkönyvelő, dr. Szántó Péter termelési igazgató, illet­ve Kotroczó József, Bicski Já- nosné, Tar József és Fodor András írt alá. E szerint hétfőig pontos kimutatást készítenek az rt. vagyonáról, majd tárgya­lásokat kezdenek a vagyonhoz juttatásról. — Ezt a kompromisszumot kizárólag azért fogadtuk el, hogy helyreállítsuk a falu bé­kéjét — hangsúlyozták a „tün­tetők” képviselői. Ménesi György Nagy Imre Csabán Halálának 36. évfordulójához közeli napokban, június 14-én avatják fel az 1958-ban tör­vénytelenül kivégzett minisz­terelnök, Nagy Imre szobrát Bé­késcsabán. Az ötnegyedes mé­retű mellszobrot a Munkácsy- díjas Borbás Tibor készítette. A mártír konnányfőnek emléket állító plasztikát a róla elneve­zett téren állítják fel. Az édes szájú betörd Tegnap délelőtt K. L. békés­csabai lakos gyanútlanul lé­pett be lakásába, ahol nem ép­pen a házigazdának kijáró fo­gadtatásban részesült. Egy be­törő ugyanis rossz néven vette, hogy munkájában megzavar­ta, ezért gázspray-vel lefújta, ezáltal — legalábbis időlege­sen — cselekvésképtelenné tette őt, majd a nála lévő érté­kekkel elmenekült. A lakás láttán egy bizonyos: még a költöztető cégek is „tanulhat­nának” tőle — és az esemé­nyek rekonstruálása kapcsán megállapíthatóan — olyan gyorsan összepakolt mindent. Még egy tábla csokoládé oda- készítésére is volt gondja. A kár a betörő félbeszakított munkája ellenére sem jelen­téktelen, már csak az arany ékszerek miatt sem, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy összekészítette szinte az egész lakást, még a szekrényekből a ruhákat is, akkor mégis sze­rencsésnek tekinthető K. L. hazaérkezése. Laluska Éva „A BETEG EMBERI­SÉG ORVOSA A JÖ­VENDŐ.” (Petőfi Sándor) (Folytatás az 1. oldalról) Az idei év első öt hónapjában nagyjából úgy ment minden, mint tavaly. S egyszer csak felbukkant a debreceni székhelyű Cívis Ho­tel és Gasztromómiai Rt. Állí­tólag a tulajdonostól bérlik a Parkot, leltározni mentek. S most ez a cég újságban hirdette meg: üzemeltetőket keresnek különféle részlegek működte­tésére. A korábbi tulajdonosok közben megkapták tőke­részüket. (Ez január elsejétől esedékes lett volna, ám jócs­kán csúszott a dolog.) Áz új rendelkezők nem mondtak fel a dolgozóknak, hanem 1 hóna­pos, határozott időre szóló munkaszerződést ajánlottak számukra. Ráadásul — állító­lag — olyan feltétellel, hogy közben a Cívis bármikor, bár­melyik más munkahelyére el­helyezheti őket. A fiatalok, akiknek kevesebb volt a veszí­teni valójuk, aláírták a szerző­dést, a végkielégítésre is szá­mítók az ellenállást választot­ták. (Annak idején a vállalattól Tegnap 30 kertésztanuló ka­pott szakmunkás-bizonyít­ványt a Szabadkígyósi Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet­ben. Az iskola vezetése dr. Bá­lint Györgyöt, a népszerű Bá­lint gazdát kérte fel a vizsgabi­zottság elnökének. Mint dr. Komáromi Sán­dortól, az iskola igazgatójától megtudtuk, az idén 135 szak­Békés megyében jelenleg két traffipax üzemel, de másfél éven belül két-három sebesség- mérő készülékkel növekszik majd az eszközállomány. A technikai fejlesztés az országos közlekedésbiztonsági program része, az Országos Rendőr-fő­kapitányság pályázatot ír ki, ezt követően pedig dönt arról, kitől vásároljon sebességmérő be­rendezéseket. Nem csak gépko­csiba szerelhető, hanem telepít­hető, sőt kézi sebességmérőben is gondolkoznak. A megyei rendőr-főkapi­tányságon tegnap a budapesti Muníció Alapítvány egy külföl­a kéeftéhez áthelyezéssel kerültek.) Panaszkodnak a debreceni­ek stílusára is. Ahogy mond­ják, nem volt divat Gyulán vi- gyázzba állítani a dolgozókat, a vendég előtt -elszámoltatni. Hirtelen jelentősen felemelték a szobaárakat is, s a várszínhá­zi időkben több évtizede náluk megszálló törzsvendégeknek sem adhatnak kedvezményt. S beszélnek egy rejtélyes buda­pesti úrról is: úgy tudják, hogy május 31 -én egyetlen napra át­vette a Parkot. Vajon miért? Kérdés még volna számtalan, ám a tulajdonost nem is­merjük. Megkerestük viszont Hupuczi Lászlót, a Cívis el­nök-vezérigazgatóját, aki azt mondta tegnap a telefonba: va­lóban kivették üzemeltetési szerződésre a Parkot, ám „el­múlt dolgokról nem nyilatko­zom” . Azt sem sikerült meg­tudnunk a vezérigazgató úrtól, hogy ki a tulajdonos, úgy­mond, ez üzleti titok. Titokza­tos ez a Park-beli privatizáció, istenuccse. Kiss A. János munkástanuló végez inté­zetükben. A kertészek után ma kezdi meg háromnapos vizsgáját 31 élelmiszer-tartó- sító tanuló, akiket egy újabb kertészosztály követ majd a „vallató székben”. Utánuk a sütő szakon végzők tesznek vizsgát az itt tanultakból, míg végül június 22-én a parkgon­dozó hallgatók is fellélegez­hetnek. di terméket mutatott be, a Sodi cég Autovelox 104-es típusú berendezését. Szabadi László, az alapítvány elnöke elmondta, hogy az adattárolóval rendelke­ző, autóba és állványra is tele­píthető, lézeres sebességmérőt az eddigi tapasztalatok alapján digitális fényképezőgéppel ter­vezik még korszerűsíteni, fej­leszteni. A berendezés ára egye­lőre 3 millió 400 ezer forint. Az alapítvány elnöke reméli, hogy a vállalkozóktól, szponzoroktól hozzájuk befutó pénzből — ami­ből eddig is támogatták a rendőrsé­get —ezt a technikai fejlesztést is segíteni tudják. N y . L. Szabadi László a lézeres sebességmérő' készülék alkalma­zását is megmutatta fotó: such tamás Életet oltott ki a víz Bálint gazdánál vizsgáztak Lézeres sebességmérők a rendőrségnél?

Next

/
Oldalképek
Tartalom