Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18-19 / 142. szám
1994. június 18-19., szombat-vasárnap o A fSfflÉs megyei hírláp hétvégi magazinja Pista bácsinál estefelé Székelyhídi Attila festménye Halló! Beszélgessünk! Évforduló Hetven évvel ezelőtt ezen a napon született Budapesten Máriássy Judit József Attila- díjas írónő, újságíró, forgatókönyvíró. Sikeres irodalmár volt; ő írta a forgatókönyvét az Egy pikoló világos, a Próbaút, a Nem ér a nevem, a Piros betűs hétköznapok és a Karambol címűfilmeknek. Több mint másfél évtizeden át az Elet és Irodalom munkatársa, illetve rovatvezetője volt. 1986-ban halt meg. Csak vártak... S miért győztek a szocialisták? Tulajdonképpen azért, mert igazában semmit sem csináltak, hanem csak vártak. Kihasználták a kormány hibáit, és szerények maradtak. A volt „kádári középosztály” (nem funkcionáriusok) elkeseredése az életszínvonal rohamos csökkenése miatt, a nyugdíjasok és rosszul fizetett emberek vágya a késői Kádárkorszak persze hamis alapokra épült társadalmi biztonságára és a szociális egyenjogúságra nem jelent vágyakozást valamiféle reformkommunizmus után. (Paul Lendvai, a Radio Osterrich International intendánsa) Nem talált! A népszerűtlenség jeleit tapasztalván a kormány egyre agresszívebb, egyre hangosabb kísérleteket tett, hogy maga mellé állítsa a társadalom nagyobbik részét, de újra és újra különféle kisebbségeket talált el, amelyek valóban elnyomottak és méltatlanul félreállítottak voltak az elmúlt negyven évben, de nem tudhatták maguk mögött a társadalom nagy többségét, mely tőlük függetlenül járta a maga útját. (Kőszeg Ferenc—Solt Ottilia) Békési tallózó Pásztor Józsival — mi csabaiak megtehetjük — kapcsolatban inkább Simonyi Imrét beszéltetem: „Jó ideig bosszantott az Ön látványos mellőzése. Később arra a belátásra jutottam, talán így jobb. Nem odavaló. Hogy hova is való hát akkor? Megmondom. Kérem figyelmét, kedves Pásztor József: Grosits — Balogh II., Szűcs S., Bíró S. — Bozsik, Pásztor, Nagymarosi — Gö- röcs, Szusza, Zsengellér, Puskás. Hát, idevaló! Az általam vélt, minden idők legjobb tizenegy magyar futballistájának »csapatába«”. „...A Nyírség — Krúdy Gyula óta — talán most először adott valaki fontosat.” Józsi ugyanis ven- csellői. (...) Egyébként a helyi mindentudó szerint, aki utálja a focit: „Pásztor kurva jól csinálja, nem csinál semmit...” A mi gombfoci-világbaj- nokságunkat Eszak-Irország nyerte, érdekes, nem? (Egy békéscsabai a Magyar Narancsban) —Halló, Fekete lakás? — Igen, itt Fekete László beszél. — Gila Károly vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Legelőször is azt szeretném tisztázni, hogy az ifjabb vagy az idősebb Feketéhez van-e szerencsém? — Én az öregebb Fekete vagyok, máris küldöm a fiamat. —r Ifjabb Fekete László vagyok, tessék. — Legelőször is, ugye jól tudom, hogy a napokban érettségiztél a szeghalmi Péter András Gimnáziumban ? — Igen, hál’ istennek túl vagyok rajta. — Erről szeretnék pár szót váltani veled. Talán tegezhetlek, hiszen ilyen korú gyerekeim vannak. Az eredmény nem is érdekes, de úgy hallom, nagyon megkönnyebbültél! — Hát nagyon örülök, hogy túl vagyok rajta, az biztos. — Hogy ment a vizsga, féltél-e előtte? — Féltem persze, de így utólag már nem is kellett volna talán. Magyarral kezdtem, Vörösmarty val. Finoman szólva, nem ez volt álmaim tétele, ámbár magyarból nem is igen volt ilyen. Az elején megijedtem, leblokkoltam, de a tanáraim segítettek, aztán már nem volt gond. Történelemből Spártát és Athént, illetve a két világháború közötti magyar külpolitikát húztam. Az első részét rövidebbre fogtam, mert a másodikat jobban tudtam, az utolsó félévben gyakran feleltettek, muszáj volt mindig készülnöm. — Kellett-e idegen nyelvből is vizsgáznod? — Igen, németből. Itt szerencsém volt a tétellel, az elsőt kaptam ki, ami jó dumás tétel, bemutatkozás, család stb., nem volt igazán problémám vele. —Most hogyan tovább? — Folyamatosan tanulnom kell, de ezt szívesen teszem, hiszen gépkocsivezetőire járok, jó lenne a jogosítvány, hogy apu kocsiját vezethessem. Ősztől pedig majd Békéscsabára járok a munkaügyi központ által szervezett külkereskedői tanfolyamra. —Gratulálok az érettségihez és további sok sikert kívánok! „Az Ünnepi Könyvhét nekem csakugyan ünnep: két regényem látott napvilágot: a Farkasparancs és a Balassi Bálintról szóló regényem: az Aranypávák az asszonyok. Szeretem Békéscsabát, István fiam itt született 1948-ban. Szeretem az olvasókat, hiszen nélkülük az író semmi! Csak hát legyenek könyvet szerető emberek! Legyenek olvasók! 1994. június 2. Takács Tibor.” — Két verseskötet, egy önéletrajz és 17 regény után a két legújabb dedikálására érkezett Békéscsabára az ünnepi könyvhéten Takács Tibor író, költő, aki olvasóink emlékkönyvébe jegyezve sorait örömmel emlékezett vissza életének itt eltöltött szakaszára Huszonöt éve halt meg Sinka István Nagyszalontán, 1897. szeptember 24-én született, és Budapesten, 1969. június 17-én halt meg Sinka István költő, író, posztumusz Kossuth-dí- jas. Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász Nagyszalonta környékén. 1920-ban Vésztőn telepedett le. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című lapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta első kötetének kiadását. Kezdetben a dal és a költői elbeszélés uralkodott munkásságában, majd mind nagyobb szerepet kapott a ballada. Ebben a műfajban érvényesült igazán lírájának tragikus hangoltsága, sötét pesszimizmusa. Híres önéletírása a Fekete bojtár vallomásai címmel jelent meg. A következő Sinka-vers a „Lovasok opál mezőkön” című kötetből való: Új előtt Neve: Fazekas Istvánná, Címe: Biharban lenn, Okány. Sorsuk: ó,jaj, oly szegény, hogy átal búhat a tű fokán. Vizet forral kásalének. Katlanában kóró lobog. Nem sírdogál. Úgy mondja csak: bizony az élet nagy dolog! Négy gyerek lesi a tüzet, várják hangtalan a kását. Kettő, olyan nagyobbacska, a földet már ők is ássák. Nyugodt, csendes paraszt asszony. Pár év, aztán már megőszül. De addig még, ha bő a nyár, újra csókol és újra szül. Szül, mert tudja, hogy végtelen az élet és az új vetés. S azt is tudja, hogy az élet finom és örök remegés. Zúg a katlan, fő a kása, öten nézik meghatottan. S hatodiknak a pitarban Fazekas István betoppan. Jó hírt hoz a búzaföldről, öröm fut át az asszonyon. S hat kis kerek cseréptányér villogni kezd az asztalon. Sinka István, 1948. Mezőgazdasági kistermelőit, nagyüzemek figyelem! A Debreceni Agro-Medicine Kft. rendkívüli ajánlata: Peretrix I—II—III., Zöldítő komplex, Humix, Biofit, Fitohorm, Fitalon, Folisol W, Biomit C lombtrágyák. Továbbá műtrágyák, növényvédő szerek széles választékával várjuk ügyfeleinket nagykereskedelmi áron. Érdeklődni: Agro-Medicine Kft. (volt AGROKER), Debrecen, Diószegi u. 3—5. Telefon: (52) 368-054, 368-735. Telefax: (52) 368-735. Árukiadás: hétfőtől csütörtökig 7.15—15 óráig, pénteken 7.15—13 óráig. Fekete fehéren Jutalom ellenszélben A történet évzáró előtti. Köszönésem torpantja meg a gyulai tanárnőt Csabán, az Andrássy úton. Egy szuszra mondja el, mi járatban van itt a megyeszékhelyen. Szakmai tanácskozásra jött a főiskolára és az ebédidőt kihasználandó szaladt be a központba, mert úgy hallotta, ötven százalékért, sőt még olcsóbban lehet könyvet venni az utcai árusoknál. Mielőtt elismerően bólogatnék könyvszeretete hallatán, sietve hozzáteszi: ezúttal az iskolának vásárolna. Közeleg a tanévzáró, és nincs pénz,jól tanuló diák viszont annál több. „Nem lehet a legjobbakat csak úgy, semmi nélkül elengedni!” — mondja és már rohan is tovább, hogy ezerért, vagy kétezerért kiválogasson két tucatnyi értékes könyvet fél, vagy negyedáron a kitűnőknek, a jó sportolóknak, vagyis a legkiválóbbaknak. „A nemzet napszámosai” —jut eszembe Vas Gerebennek a színészek küzdelmes életéről írott regényének címe, idővel a pedagógusokra is értett szállóige. De hamar rájövök, itt azért többről van szó. Vagyis nem csupán a méltatlanul alulfizetett pedagógus helytállásáról, hanem arról is — sőt legfőképpen arról —, hogyan próbál egy tanár, egy iskola emlékezetes perceket szerezni a diákjainak, miként igyekszik ha jelképesen is, már elemi szinten elismerni a tudást. Mindezt ellenszélben, a működés minimális feltételeivel alig rendelkező iskola siralmas anyagi helyzetével dacolva. Jobb lenne persze, ha a legjobbak elismerése, jutalomkönyvvel díjazása nem a pedagógusok találékonyságán, megszállottságán múlna, mint manapság annyi minden másnak a kijárása, elintézése iskoláinkban. Vannak ugyanis dolgok, amelyekre nagyon szűkös időkben is illenék elegendő pénzt kiszorítani. Egy emelkedő nemzetben az iskola ezek közé tartozik. Árpási Zoltán
