Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11-12 / 136. szám
1994. június 11-12., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Minden fában az élet üzenete Mladonyiczky Béla szobrászművész a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje „Ha valaki bemegy a templomba, az a reménye viszi, hogy jobb legyen.” fotó: lehoczky Péter Ház a város szélén. Alkotóműhely, Békéscsaba határában, ahol élni, dolgozni lehet. Mladonyiczky Béla otthona. — Megkaptam a jogot a magányra, itt most boldog vagyok — mondja Mladonyiczky Béla. — Az utóbbi években rájöttem, hogy egyetlen fontos dolog van számomra: részt venni abban a tündöklésben, ami engem körülvesz, azt csodáljam, és senkinek se engedjem, hogy ebben megzavarjon. Senkinek! Hadd élvezzem és értsem is meg a létezés gyönyörűségét. Számomra ez kegyelmi állapot, ahová nem jut el a külvilág oktalan locsogása, fecsegése. — Nem okoz feszültséget, hogy a magányt élvező ember egyben szobrászművész is, akinek nyilván mondanivalója van a közönség számára? — Sose voltam ilyen kiegyensúlyozott, hiszen nagyon intenzíven együtt vagyok a világgal, s az én szellemi magányom valójában nyitott a környezet felé. Tűnődéseim közben alkalmam van figyelni azokra a belső hangokra, amelyek mind jobban jelentkeznek. Beszédes viszonyom van egy olyan transzcendens világgal, amelyről mindig tudtam, hogy létezik, de csak mostanra lettem méltó, hogy közel kerüljek hozzá. Boldogság számomra, hogy alkotóerőm teljében érintett meg az érzés, amelynek segítségével szólhatok az emberekhez. — Tehát mégis fontos a környezet? — Természetesen! Hiszen a belső tűnődéseim, a megfigyeléseim csak akkor érnek valamit, ha azokat közlöm másokkal. Először az anyaggal, a fával vagy a kővel osztom meg a gondolataimat. Édesapám bognár volt, talán tőle örököltem a fa iránti szeretetem. Minden fában az élet üzenete rejlik, s ezekre kell rátennem az én gondolataimat. A kő látszólagos hidegsége pedig éppen azért kihívás számomra, mert a keményebb anyagot olyanná kell formálni, hogy a benne rejlő jelek csalogassák az embereket. Minden mű alkotásakor van egy olyan pillanat, amikor azt érzem, hogy attól a ponttól kezdve csak eszköze, szolgálója vagyok egy nálam erősebb sugallatnak. Ilyenkor valami fantasztikus létezéssel érintkezem, ami erőt ad, kétségeim közt igazodást, és rávezet a helyes útra. Csak arra kell figyelnem, hogy teljes valómmal szolgáljam az alkotást, amely végül jeleket küld az emberek számára. —Az utóbbi időkben miféle jelek formálódtak a szobrász műhelyében? — Fontosnak érzem a jami- nai templom kapuját, a Rózsafüzér titkai című kompozíciót. Úgy érzem, hogy a lét minden értelmezése benne van ebben a munkámban. Nem csak a földi élet, hanem a túl világ is. Bár ez a kapu a templomon van, de az én kapum is, általa csalogatom magamhoz az embereket. Remélem, hogy egy pillanatra fogva tudom vele tartani a hívőket, segít az áthangolódáshoz, velünk van az elköszönéskor, tisztaságot, harmóniát, nyíltságot sugároz. A kapun lehet közeledni hozzám, meg lehet érezni, ki vagyok. Kezdetben az egész ja- minai templom szobrászati részének elkészítését terveztem, de a kapu miatt minden másról lemondtam, így bennem van még egy egész templomra való gondolat. Úgy néz ki, hogy ezekből a tervekből a Kamuion épülő katolikus templomban megvalósíthatok valamit, ahová Szent Gellért bronz alakját készítem el. —Különös vonzódása van a templomi munkákhoz? — Ha felkérnek, szívesen készítek köztéri szobrokat is. Remélem, hogy Mezőme- gyerre egy második világháborús emlékművet csinálhatok. Egyébként pedig nagy öröm számomra, ha végre megengedhetem magamnak, hogy nem kell tülekednem a munkák után. Ott akarok megszólalni, ahol figyelnek rám, ahol vágyódnak a gondolataimra. Ha valaki bemegy a templomba, az a reménye viszi, hogy jobb legyen, vigaszt találjon. Ebben akarok segíteni. — Mit érzett, amikor a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel ismerték el a munkásságát? — Elégtételt! Azokért az évtizedekéig amikor nem vettek észre. Úgy érzem, hogy mégis csináltam valamit, szolgáltam a magam tehetségével, és azt most méltányolták. Nagy utat kellett bejárnom, de hisz mindenkinek saját magának kell megküzdeni az életét. Sok csalódás volt ezen az úton, de ez is hozzátartozik a fejlődéshez. Sajnálom azt, aki nem csalódik, mert nem jön rá semmire. Boldog vagyok, mert megbizonyosodtam arról, hogy nem kell mást tennem, csak azt, amit eddig is csináltam. Bejártam az utam, s ha nagy szavakat mondhatok, hát elmondom: az a küldetésem, hogy a forma erejével kifejezzem azt az emberi vagy ember- feletti sugallatot, amelynek a megjelenítése az én feladatom. Ilyen egyszerű a dolog. Andódy Tibor Tombstone, a halott város Június 9-étől láthatjuk a magyarországi mozikban A négy férfi nem tudta, hogy harc lesz Tombstone-ban „A film egyik legnagyobb érdeme, hogy a jóképű színészek különös örömmel alakítanak szokásos típusukkal ellentétes szerepeket — írta az egyik hazai kritikus az amerikai film múlt év decemberi bemutatója után. — Russell szigorúságot és érzékenységet visz Wyatt Earp figurájába, a családi problémákkal küszködő és egymásnak ellentmondó értékek között vívódó férfit jeleníti meg. A legkiemelkedőbb alakítást azonban Kilmer nyújtja, új árnyalatokkal bővítve a harcedzett, de jó modorú Doc Holliday figuráját.” A történet a múlt század végén játszódik az Arizona állambeli kisvárosban. Izzó feszültségek, legendás lövészek, vadnyugati pisztoly párbaj, véres háborúskodás és még valami plusz emberi vonásokból. Terített betli - életünk krónikája Valami önkínzó hajlam adja kezembe az efféle könyveket. Mennyivel jobb lenne Homéroszt, Dantét vagy Tolsztojt olvasni. Felülemelkedni a zavaros hétköznapokon, s élni tisztességgel, egy tisztultabb világban. Ám hogy lezárjuk végre sok rossz csalódásaink sorát, kell egy leltár, amely számba veszi az elmúlt évek politikai történéseit. Pallagi Ferenc, Terített betli című könyve ilyesfajta visszanézés. Lapzárta az újságíró szemével, s az olvasó számára olyan katartikus élmény, amely arra biztat, hogy tiszta lappal kell kezdeni a holnapokat. S ha a lapjárásnál tartunk, a könyv címe azt a terített betlit idézi, amely az ultizok számára annyit jelent, hogy bemondója egyetlen ütésre sem vállalkozik. Ám a terített betli nyerő bejelentés, többet ér, mint a piros negyvenszáz ultimo. Nagy kérdés viszont, hogy a magyar politikai élet betlizé- sei között ki volt a nyertes? Félő, hogy néhány kókler szerencselovag kivételével, főként csak kárvallottjai voltunk ennek a csúnya játéknak. Felejtésre hajlamos világunkban néha már arra sem emlékszünk, ami egy-két hónappal korábban történt. Pallagi Ferenc az elmúlt négy év sajtóhíreit gyűjtötte kötetbe, s látta el kommentárral, saját nézőpontja szerint. Zömmel az ellenzékinek tartott újságok, a Népszabadság, Magyar Hírlap és a Népszava írásait szemlézi, jóval kevesebbet a Pesti Hírlap, s szinte csak mutatóba az Új Magyarország cikkeiből. Vidéki lapokból pedig semmi. És mivel a mai magyar közélet tragikusan szétvált a „mi” és az „ők” táborára, könnyen vád érheti a szerzőt, hogy egyoldalúan tájékoztat. Akárhogy is nézzük, ez a könyv mindnyájunk könyve, a mi életünk krónikája. Ha nem jó visszagondolni az elszalasztott lehetőségekre, akkor a Terített betli olvasása csak megerősítheti rossz érzéseinket. Mennyi, mennyi botrány, baklövés, hazugság, egymás becsapása és becsmérlése zajlott e hazában. Címszavakban is hosszú lenne felsorolni, de aki frissíteni kívánja emlékezetét, lapozza át Pallagi Ferenc könyvét. S ha majd az eljövendő korok politikai boszorkánymesterei a hatalom cselekvéseit tanulmányozzák, immár Machiavelli tanításain kívül a „magyar iskola” sakkhúzásait is a leckék sorába vehetik. Ám, hogy e partit végül ki nyeri, az némelyeknek játék csupán, a sokaságnak viszont életük a tét. Andódy Tibor Részletek A Rózsafüzér titkai kompozícióból „A kapun lehet közeledni hozzám...” „A lét minden értelmezése benne van...”
