Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
1994. június 27., hétfő NAGYVILÁG Ki lesz a Munkáspárt vezére? John Smith váratlan halála igen sok kérdőjelet állít az angol Munkáspártnak. A párt új vezetőt keres. Az egyik jelölt Margaret Beckett, aki eddig az ellenzék megbízott vezetője volt, John Prescott, az árnyékkormány közlekedési minisztere és Tony Blair, aki még nem jelentette be indulását a jelölésért. (Képünkön John Prescott az előtérben és John McCarthy) FEB-fotó „Nem nyúlnak a Mátyás-szoborhoz” A walesi hercegi beiktatásának 25. évfordulója alkalmából készült, e héten vetítendő televíziós portréfilmben Károly brit trónörökös bejelentette: ha király lesz, megszakítja az uralkodó és az anglikán egyház 450 éves hagyományos kapcsolatát, ami egyenértékű lenne az anglikán egyház elsőbbségének megszüntetésével. A trónra lépésre már nyíltan készülő herceg inkább „hitvédelmező” akar lenni, mintsem „a hit védelmezője” (ahogyan a brit uralkodó egyik címe hangzik), mert úgy véli, hogy a katolikus' alattvalók éppoly fontosak, mint a protestánsok, a mohamedánok, a hinduk vagy a zoro- asztriánusok a sokhitű brit társadalomban, amelyben az anglikán egyház immár kisebbségben van. Egyes királyfigyelők gyanítják: az alkotmányos változtatás megkönnyíthetné Ká- rolynak a válást Diana hercegnőtől, sőt, akár újra is nősülhetne és mégis király lehetne. Az RTBF televíziónak adott vasárnapi nyilatkozatában Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnök bejelentette, hogy fenntartja jelöltségét az Európai Bizottság elnöki tisztére. A korfui csúcson emelt brit vétó előtti meghajlás rossz szolgálatot tenne az európai unióbeli döntéshozásnak — vélte Dehaene, aki reményét fejezte ki, hogy a német elnökségnek sikerül megoldást találni az utódlásra még az Európai Parlament július 18-i ülése előtt. Major úr inkább a belső helyzete megerősítése mellett döntött, mintsem hogy Európa szekerét tolja — sajnálkozott Dehaene, és leszögezte: nem fog változtatni a meggyőződésén csupán azért, mert az nem tetszik Major úrnak. (John Major brit miniszter- elnök a korfui szavazás után hangsúlyozta: nem ért egyet Je- an-Duc Dehaene föderalista nézeteivel.) Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek A hét végi román sajtóban eltérő visszhangot kapott a pénteki kolozsvári ökumenikus gyülekezet, amelyen több ezer ember tiltakozott a Funar polgármester támogatásával tervezett főtéri ásatások és a mögöttük megbúvó magyar- és demokráciaellenes tervek ellen. A román televízió pénteken például egyáltalán nem említette a kolozsvári helyzetet, nem olvasható róla a kormánylapban, a Vocea Romanieiben és az elnökség szócsövének számító Dimineata hasábjain sem. Ezzel szemben az egyik legkomolyabb információs forrásnak számító Adevarul első oldalán közli kiküldött tudósítója jelentését: „RMDSZ-ultimátum és a polgári engedetlenségre szólító felhívás” címmel. Az újságíró részletesen ismerteti az előzményeket, majd azzal végzi a tudósítást, hogy a polgármesteri hivatal eltökélt az ásatások hétfői megkezdésére. Az Evenimentul Zilei, a legnagyobb példányszámú román napilap első oldalán vezércikket - Funar, a régész címmel -, utolsó oldalán pedig több nyilatkozatot közöl, összefoglaló címként azt emelve ki, hogy az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója családjára esküdött, hogy nem nyúlnak a Mátyásszoborhoz. Ion Cristoiu vezércikkében rámutat, hogy a régészetben a tudományos vitákat ásatásokkal döntik el, de mielőtt megkezdenék azokat, felmérik a költségeket. Nyilvánvaló, hogy a kolozsvári Egyesülés téri ásatásoknak rendkívül nagy ára lenne, mivel az ahhoz szükséges pénzhez, hogy a csodálatos városközpontot hatalmas gödörré változtassák, a magyar kisebbség ama aggodalma járulna, hogy elmozdítják helyéről Corvin Mátyás szobrát. Ez heves tüntetések formáját öltheti, de Funar természetesen ezt nem veszi számításba. Nagy, nem csak a kolozsvári, hanem az országos helyzetet is megbolygató zavarok provokálásá- nak kockázatával is makacsul ragaszkodik az ásatásokhoz. Mindebből Cristoiu azt a következtetést vonja le, hogy Funart nem a régészet szenvedélye mozgatja, hanem a provokációé. A nacionalista kommentárok hangvételére jellemző a Jumalul National „Egy újabb bolha, amely elefánttá válik” című kommentárja, amely emlékeztet arra, hogy sok tekintetben bírálta Funart, itt azonban másról, a magyar elit arroganciájáról van szó, amely azt képzeli, hogy az Európa Tanácsi fedezékből parancsolhat Erdélyben. Ez a huzakodás Románia történelmével megengedhetetlen és éppen ezért még bizarrabbnak és elítélen- dőbbnek tűnik a Romániai Demokratikus Konvenció álláspontja, amelyet az Iliescu elnök elleni szinte beteges gyűlölet arra bír rá, hogy szinte bármit megtegyen az RMDSZ parlamenti szavazataiért. A pozsonyi ÚJ SZÓ írja A peremmagyarság bekeményített Budapest közel van, és hallomásból tudjuk, mi történt május folyamán Magyarországon. Tudjuk, miként vélekedtek a választópolgárok az 1990 és 1994 között országló Magyar Demokrata Fórumról. Nagyon enyhe kifejezést használok, ha azt mondom: megbuktatták. Ez úgy is felfogható, hogy visszautasították. Érdemes szemügyre venni, hogyan reagáltak e jelenségre az erdélyi politikusok, és közöttük még az a Tőkés László püspök is, aki pedig fölöttébb rokonszenvezett az Antall József nevével fémjelzett rezsimmel. Arról már nem is beszélve, hogy miként reagáltak a vajdasági politikusok. Mind Erdélyben, mind Délvidéken minimum gondolkodásra ösztönözte a kisebbségi politikusokat a magyarországi lakosság állásfoglalása. Mérsékelten fogalmazok, amikor megállapítom, hogy a peremmagyarságnak Dél-Szlovákia az a területe, ahol nemhogy lelkiismeret-vizsgálatba kezdtek volna a magyar politikai garnitúra tagjai, hanem a szó szoros értelmében „bekeményítettek”, illetve hagyták, hogy az Antall- hívők „bekeményítsenek”. Erdélyben és a Vajdaságban szinte kitapintható, hogy a magyar politikusok az anyaországi helyzet alakulására reagálva megpróbálják revízió alá venni a magyarországi pártokhoz fűződő kapcsolatok rendszerét, a történelemszemléletüket, a politizálási stílusukat és az együttműködés módját. Ezzel szemben nálunk, Szlovákiában lépten-nypmon tetten érhető az a törekvés, amelynek célja egy elavult, ókonzervatív, egypártrend- szerre és tekintélyelvűségre irányuló politikai struktúra kialakítása. Tóth Mihály Lukasenko a „fehérorosz Ruckoj” A legtöbb szombati orosz napilap szenzációként tálalta a Fehéroroszországban pénteken megtartott elnökválasztás eredményét, s nem túl hízelgő jelzőkkel illette az első forduló nyertesét, az érvényes szavazatok csaknem felét megszerző Alekszandr Lukasenkót. A Nyezaviszimaja Gazeta Az orosz politikai dilettantizmus vereségének kirajzolódása főcímet, A fehérorosz és ukrán elnökválasztás eredményei lehet, hogy nem esnek egybe Moszkva reményeivel alcímet viselő anyagában kiemelte: az orosz megfigyelők későn, csak az utolsó napokban kaptak észbe és figyeltek fel Lukasenkóra, aki a választások előtt pár nappal Kebics- hez hasonlóan Moszkvában járt. Csakhogy Lukasenkót nem Jelcin elnök fogadta, hanem Zsirinovszkij hívei társaságában a dumában tett látogatást. A Kommerszant szerint valószínű, hogy Kebics bukásának egyik oka éppen a Jelcinnel való találkozásban keresendő: a kampány utolsó napján a televízió képernyőjén egymás társaságában mutatkozó politikusok látványa megsérthette a fehéroroszok nemzeti büszkeségét. Persze ez sem biztos, hiszen a Pravda által „fehérorosz Ruc- kojnak” nevezett Lukasenko nyíltan hirdeti, hogy az ország jövőjét Oroszországon belül képzeli el. Mi történhetett tehát? Valószínű, hogy az embereket bosszantotta a miniszter- elnök viselkedése, az SZKP ap- paratcsikjainak stílusát idéző fellépése. Az Izvesztyija cikkírója úgy vélte, hogy a kommunisták megsemmisítő veresége mellett a legnagyobb megrázkódtatás Kebics kormányfőt és csapatát érte. Nyilvánvaló, hogy a második fordulóig már nem tudják ledolgozni a hátrányt. Nemigen segít ebben Csemomirgyin orosz kormányfő július elejére beütemezett minszki látogatása sem, hiszen elegendő emlékezni Jelcin elnök találkozójára Kebiccsel. Ez a nyilvánvaló előnybe részesítése Kebicsnek — aki ráadásul egyáltalán nem látszik biztos nyerőnek—rossz hatással lehet a kétoldalú kapcsolatokra, ha az államfőt netán majd Lukasenkónak fogják hívni — írta a lap. Még a jelenlegi vezetés legoptimistább hivatalnokai is megértették, hogy csak egyetlen kiút maradt: Lukasenko kizárása a választásból. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kérdőjelek Hogyan látszik Budapest és Pozsony - Washingtonból? Ritka felvétel a CNN-ben: a Fehér Ház-beli híres Ovális Irodában az amerikai elnök magyar államfővel tárgyal. Ezt láthattuk a napokban abból az alkalomból, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök — szlovák kollégája társaságában — az Egyesült Államokba utazott, hogy (szintén Michal Kováccsal közösen) átvegye New Yorkban a tekintélyes Kelet—Nyugati Tanulmányok Intézetétől a nemzetközi megértés előmozdításáért kifejtett tevékenységük elismeréseképpen kapott kitüntetést. Szimbolikus helyszín? Valószínűleg nemcsak a kitüntetés volt jelképes, hanem a washingtoni megbeszélés szintje és színhelye is. Kifejezhette azt, hogy — bár szűkebb régiónk ma kevésbé van a figyelem középpontjában, mint néhány évvel ezelőtt — azért az Egyesült Államok számára most is fontos, ami Kelet-Közép-Euró- pában történik. A térség problémáit folyamatos párbeszéddel és demokratikus szemlélettel kell megoldani — hangsúlyozta Clinton, aki a jelentések szerint rokonszenv- vel fogadta a tájékoztatást a magyar kormányalakítás előrehaladtáról, a koalíció létrejöttének biztató előjeleiről. A történelmi sérelmeken való felülemelkedés? Ez már a magyar és a szlovák elnök egymás közötti tárgyalásainak témája volt. Napjainkban csakugyan ritkán adódó, kedvező lehetőség látszik a magyar—szlovák kapcsolatok javítására, a görcsök oldására, a higgadt párbeszéd irányvonalának meglelésére. Jó lenne, ha ezt az esélyt egyik fél sem hagyná veszni, ha a vádak és terméketlen viták helyett az együttműködés szándéka érvényesülhetne. Ha Budapest és Pozsony közelebb kerülhetne egymáshoz. Talán washingtoni „vargabetű” sem kell mindig e helyes út megtalálásához... Ferenczy Europress Nincs mód újabb tagfelvételre Eltekintve a leendő bizottsági elnök személye kapcsán kudarcba fulladt alkudozástól, a korfui „munkacsúcs” lényegében valamennyi napirendi pont esetében teljesítette feladatát — derült ki az ülésről szombat este kiadott zárónyilatkozatból, illetve a vendéglátó, Andreas Papandreu görög miniszterelnök és Jacques Delors által tartott közös sajtó- értekezletről. így a Tizenkettek állam- és kormányfői a két nap során egyebek között döntöttek az 1996-os EU-kormányközi értekezlet előkészítésére hivatott „Bölcsek Tanácsának” összetételéről; áldásukat adták a tavaly decemberben elfogadott Fehér Könyv különböző projektjei kapcsán beterjesztett tervezetekre, illetve mandátumot fogalmaztak meg a további teendőkhöz; egyeztették az uniós álláspontot az ukrán atomenergetikai program támogatásában — ez ügyben a július eleji nápolyi „G—7”-csúcs mondja majd ki a végső szót —; és felhatalmazták a brüsszeli bizottságot, hogy a következő hivatalos (decemberi esseni) EU-csúcs- ra alakítsa ki az unió kelet- és közép-európai országokkal kapcsolatos jövőbeni, új közös stratégiáját. Ez utóbbi térség kapcsán a csúcstalálkozó résztvevői külön is „üdvözölték” a magyar és a lengyel társulási szerződés tavaszi életbelépését, illetve „tudomásul vették” e két ország teljes jogú tagságára vonatkozó hivatalos felvételi kérelmét, emlékeztetve arra, hogy a külügyminiszterek felhatalmazása alapján most a brüsszeli bizottságra vár a jelentkezések hivatalos véleményezése. Egy további bekezdés leszögezi ugyanakkor: az EU reformoknak szentelt 96- os konferencia előtt nincs mód újabb tagfelvétel megkezdésére. Harcok Eszak- és Nyugat-Boszniában Folytatódtak a súlyos összecsapások vasárnap Észak- és Nyugat-Boszniában. A szarajevói rádió értesülése szerint a Doboj-Maglaj-Tesanj háromszögben elkeseredett tüzérségi párbaj volt a boszniai muzulmán csapatok és a szerb egységek között. A muzulmánok már napok óta próbálnak elfoglalni több stratégiai jelentőségű magaslatot az északi országrészben. Nyugat-Boszniában ugyancsak folytatódott a csata a bi- haci muzulmán beékelődés ellenőrzéséért a „három fél” között. Mialatt a bihaci katlanban a szarajevói kormánycsapatok heves harcokat vívtak az önrendelkezési jogot követelő helyi muzulmánokkal, a szerb ostromlók tüzérségi támadást intéztek a szarajevói alakulatok ellen. — A bihaciak mindig tüzérségi támogatást kapnak a szerbektől —jellemezték a harcok menetét a szarajevói kormány katonái. Az ENSZ béke- fenntartói már néhány nappal ezelőtt megerősítették, hogy a szerbek tüzérsége közvetlenül támogatja a muzulmán szaka- dárokat—írta a dpa. Lemondott a Hata-kormány Szombaton lemondott az alig két hónapja hatalmon lévő Ha- ta Cutomu vezette japán kormány és ezzel újból, ezúttal várhatóan rövid ideig tartó politikai bizonytalanság időszaka kezdődik. Egy éven belül már a harmadik kormány távozik, miután tavaly közel négy évtizedig tartó uralom után a konzervatív párt kikerült a vezetésből.
