Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-22 / 145. szám
«ama MF.M1 hírlap MEGYEIKÖRKÉP 1994. június 22., szerda Ők fogadták ebéd előtt a vendégeket. Olivérné, Bori Györgyné és Szilágyi Rózsa Balról jobbra Pluhár Erzsébet, Szilágyi Fotó: Kovács Erzsébet Nyugdíjas pedagógusok a fehér asztalnál Tanító néni kérem, emlékezünk... Békéscsaba. Fiume Hotel. A télikertben és a szomszédos helyiségekben terített asztalok, és déli egy órára egyetlen szék sem marad üresen. Csaknem kétszázan jöttek el az ebédre — régen bankettnek hívták—a vendéglátó csabai Pedagógus Szakszervezet, a nyugdíjas tagozat és a klub meghívására. Végignézni is jó a csevegő, egymásnak örülő vendégseregen. S amikor a 2-es iskola három fiatal tanárnője dallal, gitárral köszönti őket, valójában az alaphangot üti meg. Azt, hogy szép volt, azt, hogy jó együtt lenni, s emlékezni. A legfiatalabb nyugdíjast keresem, s a Bokor házaspárt találom az 1-es iskolából. Mindkettőjük életéből több mint negyven év telt el tanítással. Pár szót váltunk a negyedszázada indított angol tagozatról, hogy mennyire a jövőt szolgálta, hiszen a város és a környék angol tanárai azokból az osztályokból kerültek ki. S aki nem tanít, az is igen-igen jó hasznát vette és veszi a nyelvtudásnak. Egy őszhajú hölgy, Rat- kai Lászlóné villogtatja a fényképezőgépet az asztalok körül. Lelkes klubtag amióta nyugdíjas, úgy tizenöt éve. A képek meg a klubnaplóba kellenek, a negyedikbe immár, hogy ez az esemény is maradandó emlék legyen, mint sok más, például a kirándulások a szöveggel és versekkel is tarkított könyvben. Az asztaloknál a beszélgetésben a napi témák keverednek az emlékekkel. Molnár Márton épp az üdülésről beszél, aminek évtizedekig a felelőse volt a pedagógus szakszervezetnél. Sok-sok pedagógus jutott el közvetítésükkel az ország különböző részébe pihenni. És gyermekcsoportok özönét vitte a Balatonra és a hegyekbe egy-két szülő segítségével. A kétsopronyiak is jól érzik magukat itt most, és otthon mindig, mint Majernyik Istvánná mondja. A falusi ház körül mindig van munka és az iskolától sem szakadtak el, időnként igényt tartanak rájuk. A volt tanítványokkal meg szinte naponta találkoznak, s nem kevesen már nagyszülők, akiket tanítottak, aztán a gyermeküket és unokáikat is. Tanítani...Rögös pálya, de nincs szebb nála. Hisz bármily hosszú életű is egy-egy ember, nem felejti el soha azt, aki írni, olvasni, számolni tanította meg. A tanító nénit, akit annyira szeret a kisgyermek, hogy a kedvéért még tanul is a játék helyett, s aki az első a többi őt követőpedagógus sorában. Valamilyen formában mind nyomot hagynak tanítványaikban. Egy életre. Vass Márta Református Népfőiskola Körösladányban Könyvekre nem nagyon telik Kunoss Endre költő, hírlapíró, ügyvéd 150 éve ezen a napon halt meg Kálozon. Több lap munkatársaként dolgozott, s részt vett a pozsonyi ország- gyűlés munkájában. Egyik megalapítója volt a Természet című első népszerű természet- tudományos folyóiratnak, s szerkesztette a lap irodalmi mellékletét, a Lombokat, amelyről Bajza József is meleg versekkel szólt. Köröstarcsán augusztus 12—13—14-én, immáron harmadik alkalommal, ismét megrendezik a Megyei Amatőr Művész Fesztivált, a MAMF ’94-et. A fesztivál idején a Kettős-Körös partján felállított színpadon tartják a rock zenekarok nonstop fesztiválját, a művelődési házban rendezett kiállításon a képzőművészek mutatkoznak majd be. A folyó partján ez időszakban kempingezésre is lehetőség lesz. A szervezők jelentkezéseket még fogadnak. Vakációnapot rendeztek Szeghalmon, a tűzoltóság udvarán az elmúlt hét végén. A Bérkéné dr. Sajti Ilona által szervezett és a város üzemei, vállalkozói által támogatott sokszínű rendezvényen volt sokféle játék, a célbadobástól a kerékpáros ügyességi versenyen át a gokartozásig. Koncentrálás a célra Körösladányban a helyi református népfőiskola keretében június 13—19 között rendezték meg azt az ifjúsági konferenciát, amelyet a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány pályázatán nyert támogatás tett lehetővé. A találkozó célját dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, teológiaprofesszor a következőkben foglalta össze: — Az egy hét alatt igyekeztünk a középiskolás korosztályt leginkább érdeklő, mégis sokszor tabuként kezelt témákat elővenni. Előadások keretében megpróbáltunk válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket ebben a korban tesznek fel először önmaguknak: mi az értelme az életünknek, szerelem, házasság, házasság előtti szex és abortusz. Az élet nagy kérdésein túl a részt vevő gyerekek megismerkedhettek a magyar és protestáns irodalommal, a Sárrét népi értékeivel, valamint énekés zenekultúránkkal. A cél — talán túl merész ez a szó — összefoglalva: értékátalakítás. Sajnos az ifjúság erkölcsi helyzete borús, bibliai értékrendre lenne szüksége a társadalomnak. Olyan értékekre szeretnénk felhívni a figyelmet, mint például a hűség, a család, amelyeket a napi élvezetek egyre inkább elnyomnak. Szeretnénk mostani találkozónkból hagyományt teremteni, bízunk benne, hogy a jelenlegi 35-40 hallgatónál nagyobb lesz az érdeklődés. Kiss Károly Békéscsabán az Andrássy úton gyakran találkozhatunk könyvárusokkal, bár számuk mintha ritkulna. Nem, vagy csak néha-néha vásárolunk könyveket a magas árak miatt. — Hétköznap eléggé gyér a forgalom, fizetéskor meg aztán semmi—így az egyik árus. —Talán bizony a tíz méterre lévő konkurencia miatt? — Nem hinném, mert ott az édesanyám árul, ez egy családi vállalkozás. Kérdezőskösdtem a sorsjegyárusnál is. — Nem veszik a sorsjegyeket, sem a lottót. Nincs pénzük az embereknek, másra kell. Asztalkáján totó, lottó, kaparós sorsjegy. Kínálat az van bőven. Kereslet viszont... Élelemre, vízre, villanyra, OTP- törlesztésre megy el a bérből, fizetésből élők pénze, nem könyvekre, a véletlen szerenDévaványán a közelmúltban adták át rendeltetésének a szociális otthon új szárnyát, amellyel együtt így már 60 személyes az intézmény. Az otthon jelenleg elsősorban az egészséges embereket fogadja, ami okoz némi feszültséget, hiszen a hozzátartozók azon idős és beteg embereket igyekeznek elhelyezni, akiknek a gondozását odahaza nem tudják — vagy ilyen is előfordul, nem akarják — vállalni. A helyi képviselő-testület az otthonban megtartott kihelyezett ülésén dr. Bagi Károly képviselő, a falu egyik körzeti orvosa felvetette, hogy a településnek sürgősen szüksége lenne egy utókezelő kórházra, s erre a célra is felhasználható lenne a kibővített létesítmény. Volt olyan elképzelés is, hogy egy ilyen intézmény segítene az ecsegfalviak hasonló gondját is megoldani, ám ott időközben önálló tervek születtek a helybeli idősek elhelyezésére. Az idős korúak lakosok méltó elhelyezése igen sok településen okoz komoly fejtörést, hiszen közülük sokan ekkorra már elveszíthetik egészségüket, ilyenkor csévél kecsegtető sorsjegyre. A postahivatal előtti könyvesnek viszont más a véleménye. — Változó árakon kínálom a könyveket. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy mindegyik leárazva kapható. Teljes áru kiadványt nem árulok. — A hirdetés szerint egyes könyvek ötven forintért kaphatók. — Igen, ezeknek van nagy keletje, néjpszerűek az „50-esek”. — Úgy tűnik, itt működik a könyvpiac. — Igen. Frekventált helyen van ez a könyvstand. A leárazás is sokakat idecsalogat. Nemrég iskolások részére vásároltak itt a nevelők. A könyvhét sem hozott rendkívüli vásárt, eseményeket. Leértékelődnek olvasmányaink? Ha árban, akkor jó, de a könyvek eszmei értéke örök. Börcsökné Takács Mariann lenne a legnagyobb szükségük a gondoskodásra. Ezért tarthat érdeklődésre számot az az információ, hogy a szép és kényelmes új létesítmény nincs teljes mértékben kihasználva, hiszen a lehetséges hatvan helyből jelenleg még kilenc szabad. A kétágyas szobákba elsősorban helyből és a környékből várnak jelentkezőket. Az otthon egyébként is nyitott, mindenkit szívesen látnak, aki kíváncsi az intézmény értékére, hasznosságára. Ezzel talán sikerülne csökkenteni azt az ellenérzést is, amit sok déva- ványai'még ma is — indokolatlanul — táplál az otthonnal kapcsolatban. Az otthon kényelmét biztosítani K. Sz. Z. Jó a megérdemelt pihenést szép környezetben eltölteni Fotó: Balogh László E dit a neve, de én csak Editkének hívom. Elég volt meglátnom és máris beleszerettem. Szerelmem tüneteit naponta tapasztalom magamon: álmatlanság gyötör, rászoktam a cigarettára, nincs étvágy|m, arról nem is beszélve, hogy milyen hevesen kezd dobogni a szívem valahányszor reggelente látom, amint fehér camping biciklijén az újságokat hordja ki. Jogra jelentkezett, de nem vették fel, jövőre újra megpróbálja. Az édesanyjával lakik, az apja két éve halt meg autóbalesetben, és van még egy kis öccse is, aki nyolcéves. Szóval rászorulnak egy erős támaszra. Testnevelést tanítok itt D.-ben, ebben az alig ezer lakosú porfészekben, ahol a postán, a mozin, két vegyesbolton és három kocsmán kívül az égadta világon semmi sincs. Mihez kezdhet itt a magamfajta friss diplomás? A főiskolán hosszútávfutó voltam, itt is bebarangoltam a környéket, így ismerkedtem meg Editké- vel, aki szintén fut. A magas, karcsú termetével, a hosszú lábaival igazi futóalkat akárcsak én, csak nekem a gerelyezéstől szélesebbek a vállaim. Nem volt szerencsém eddig a szerelemben. A gimiben nem jártam senkivel, azután a főiskolán volt két barátnőm, de egyik kapcsolat sem tartott tovább két-három Randevú előtt hétnél, és inkább csak alkalmakra szorítkozott. Aztán három évig laktam együtt Annával, egy nálamnál tíz évvel idősebb ápolónővel. Bizalmon alapuló, szép, érzelmekben gazdag kapcsolat volt, amelyre még most is szívesen gondolok vissza. Azonkívül kis csöves csajok, valahányszor mondjuk az Edda a városba jött koncertezni. De ők csak megloptak és visszaéltek a bizalmammal. (Ez utóbbi fájt jobban.) Editke még annyi szerencsével sem járt, mint én. Két fiúval járt „komolyabban” — ez nála annyit jelent, hogy azokkal le is feküdt; de nem találta meg náluk azt, amit keresett. Most nincs senkije, szabad mint a madár. Egészen kipirult az arca mikor felvetettem neki, hogy megnézhetnénk együtt egy régi Stallone-fil- met. Sokáig áztatom magam a fürdőkádban, kihűl a fürdővíz, mire kilépek belőle. Erősen dörzsölöm végig magam a törölközővel, jót tesz a vérkeringésnek. Úgy döntöttem nem nadrágot húzok, szoknyát veszek fel a mai estére. Egy vékony, szürke szoknya mellett döntök, jó lesz hozzá az a mályvaszínű blúz, amit most viselek először, bár még a nyáron vettem Prágában. Berakok a hűtőbe egy üveg bort, vöröset, arra az esetre, ha feljönnénk hozzám. Ha Editkének nem lesz kedve, én bizony nem fogom erőltetni. Akkor legfeljebb meghívom egy fagylaltra. Abban szerintem semmi különös nincs, ha két lány elnyal együtt egy fagylaltot... Pánics Ferenc Megjelent a Dombegyházi Híradó A napokban jutott el az olvasókhoz a Dombegyházi Híradó III. évfolyamának 1. száma. A nagyközségi önkormányzat lapja az első oldalon tárgyalja a Dombegyház és Kis varjas között megnyitandó határátkelőhely ügyét abból az alkalomból, hogy a közelmúltban a településre látogatott Jeszenszky Géza külügyminiszter. A 2. oldalon Gyarmati Jánosné ismerteti a képviselő- testület idei célkitűzéseit. A polgármester asszony joggal állapítja meg a részletes felsorolás végén, hogy Dombegyház az idén is fejlődik, szépül. A szerkesztők két oldalt szenteltek az oktatásügynek: lsztin Béláné a 8. osztályosok beiskolázásáról, Gerendeli György pedig a már középiskolába járó dombegyházi gyermekek tapasztalatairól számol be az olvasóknak. Ugyancsak G. Gy. tollából származnak a dr. Nagy Zoltánra (1908— 1994) és a Novák Ernőre (1923—1994) emlékező írások. A dombegyházi születésű Nagy Zoltán négy nyelvet beszélő tudós ember (művészettörténész) volt, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójaként ment nyugdíjba. Novák Ernő pedagógusként került Dombegyházra 1972-ben, shosz- szú évekig irányította a helyi tantestületet... A lap 5. oldalán a 20 éve könyvtárosként dolgozó Hegedűs Antalné mutatja be az általa vezetett intézményt, hasznos könytárhasználati tudnivalókkal látva el a jelenlegi és a leendő olvasókat A fentieken túl helyet kapott még a lapban egy-egy mezőgazdasági, környezetvédelmi és helytörténeti témájú írás is. M. Gy.
