Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-20 / 143. szám
© 1994. június 20., hétfő tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Más csoportban a gyomaendró'di röplabdások? Csak négy potenciális ellenfél maradt Az Elkomp SE-vel nagy csatát vívott hazai pályán a csíkos mezes gyomaendrődi csapat a tavasszal. De hogy mit hoz az új szezon?... fotó: such tamás A Gyomaendrődi STK NB Il-es női röplabdaegyüttese, a korábbi évekhez képest, majdhogynem statiszta szerepet játszott az elmúlt bajnokságban. Az 5. helyezésük is ezt mutatja a hétcsapatos Keleti csoportban, amelyben csak néhányszor sikerült jó teljesítménnyel kirukkolniuk. Hol van már az az idő, amikor osztályozót játszottak az NB I-es feljutásért, vagy amikor négy ifjúsági válogatott is játszott a csapatukban? Most három hónapos szünet következik a második vonalban, de hogy az új idényben hogyan alakul a folytatás, a választ a legilletékesebbtől, Szmolnik Lajos edzőtől kértük. Érthetően nincs vidám hangulatban az edző, akinek a jövőt illetően nem túl rózsásak a meglátásai: — Úgy határoztunk a csapat tagjaival, hogy mindenképpen tovább csináljuk, de hogy mi lesz a szeptemberben kezdődő új szezonban, azt most még nehéz megmondani. Akárhogy alakul, a játékosok vállalják az NB Il-es szereplést. Június 15- éig hetente három alkalommal amolyan levezető edzéseket tartottunk, most augusztus közepéig pihenő következik. A felkészülési szakaszban minden bizonnyal eldől, hogy mi lesz velünk, illetve a gyomaendrődi röplabdasporttal. Én huszonöt évvel ezelőtt kerültem el Gyoméról, s azóta itt senki sem foglalkozott az utánpótlással. Jelenleg 15---20 fiatal jár a közös edzésekre, akik közül né- hányan az első csapatba kerülhetnek, de addig is a jelenlegi gerincnek kellene „kibekkel- nie” az NB Il-t, azaz, hogy ne essünk ki. Nálunk sohasem volt idegenlégiós a csapatban, mindig is a saját nevelésű játékosokra támaszkodtunk, őket szerepeltettük. Most úgy tűnik gyengülünk, hiszen Tóth Éva Békéscsabára, a Körösi Csorna Sándor Főiskolára jelentkezett, s az ő pótlása a helyiekre vár. Ami még nehézséget okoz, az az, hogy a Miskolci TE visszalépett, a Békéscsaba felkerült, így jóformán potenciális ellenfél csak négy maradt. Úgy érzem, hogy nincs értelme így a küzdelemnek, s annyi mérkőzést sem játszhatunk, amellyel tisztességesen felkészülhetnénk a bajnokságra. Az is megtörténhet, hogy áttesznek bennünket a Közép vagy Nyugati csoportba, miután öt csapat maradt a csoportunkban. Valamikor tornákon vettünk részt, most pedig erre nincs se pénzünk, se lehetőségünk. Azt mondhatom, vagyunk olyan jó kapcsolatban az önkormányzattal, hogy biztosítják a felkészülésünket és azt az összeget, amely szükséges a következő szezon küzdelmeihez. — A jobb szerepléshez, a nyugodt felkészüléshez mire lenne szüksége még a szakosztálynak? — Azt szeretnénk, ha több lehetőséget kapnánk a termi foglalkozásokra, s úgy oszthatnánk be az edzésidőt, hogy a felnőttekkel és a fiatalabbak- kal is megfelelő mennyiségű munkát végezhessünk el. Sajnos, jelenleg megoszlik a figyelmem a két korosztály között, s ezért üdvös lenne, ha valaki kisegíthetne hivatalosan is, de ez megint csak pénzkérdés. Gondot jelent sokszor egyeztetni az edzés időpontját is, mert a játékosok nem tudnak elszabadulni munkahelyükről, s meg kell értenem, hogy első a megélhetés, s csak azután a sport! Ha legalább ezen a téren történne változás, már nyugodtabban várnánk a szeptember végi rajtot — mondta végezetül Szmolnik Lajos. (Gyurkó) A szarvasiak sikere a Góliát Kupában Budapesten rendezték meg harminckét labdarúgócsapat részvételével az 1983- to as születésűek Góliát Kupa döntőjét. Megyénket a szarvasi 1-es számú iskola képviselte. A rendezők nyolc négyes csoportra osztották az együtteseket, itt a szarvasiak a következő eredményeket érték el: Szarvas—Vittoune (olasz) 5—2, —Szekszárd 2—0, —Salgótarján 1—0. Ezután a két négyes csoportban a következő eredményket érték el a Körös-partiak: Szarvas— Szolnok 0—0, —Ajka 3—1, —Szombathely 0— 0. A szarvasiak csoportgyőztesek lettek, s a döntőben a debreceniektől 1—0-ra kikaptak, így ezüstérmesek lettek. A torna legjobb kapusa a szarvasi Litauszki Zoltán lett. A második helyezett csapat tagjai: Litauszki, Nemcsényi, Rágyanszki, Pákozdi, Molnár, Takács, Lipcsei, Bencsik, Szécsi, Somogyi, Tő- zsér, Kozák, Kiss, Tóth és Bogdány. Felkészítő: Bencsik János és Somogyi János. A második helyezést elért szarvasi Góliátok és felkészítőik A vendégek megkurtították a játékidőt, mégis Colors SE Békés—Makó 22—16 (12—11), az 53. percben félbeszakadt NB Il-es férfi kézilabda-mérkőzés, Békés, 500 néző. V.: Sebők, Taizs. Békés: TÓTH GY.—Schuller 1, Kiss 3, Oláh 4, KÁDAS, GREKSZA 3, SZILÁGYI A 4. Cs.: Bogárdi 7 (5), Weigert. Edző: Varga László. Makó: Barna — Gera 2, SzaBt) L. 3 (1), Paku 5 (1), Zsódi 4 (3), Dobó, Vincze 2. Cs.: Szabó A., Gilinger, Balogh. Edző: Kander László. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Hétméteresek 5/5, ill. 7/5. I Eksztázisban tomboló szurkolósereg várta a I két csapat pályára lépését már jóval a mérkőzés kezdete előtt. A hatalmas hangorkán, s a nézőcsúcs annak szólt, hogy ez a 2x30 perc volt hivatott eldönteni azt, hogy melyikük jut fel az NB I B-be. A házigazda együttesnek csak győzelem esetén volt erre lehetősége, míg az első helyezett csongrádiaknak egy esetleges döntetlen is a sikert jelentette volna. Természetesen mindkét szakvezető győzelmet várt csapatától. A sorsdöntő mérkőzés kezdődobását Minya Gábor békési kőfaragó mester fia Minya István végezté éi. Bogárdi hétméteresből, majd akciógóllal szerzett vezetést, ám a 4. percben fordítottak a vendégek, 2—3. Ezután 4—6- ra módosult az állás, de innen egyenlítettek a hazaiak. Ekkor nagyon kellettek Tóth Gy. bravúros védései, amellyel tartotta a lelket csapatában. A változatos, fej-fej melletti küzdelemben 4 békésiek jobban bírták a félidőhajráját (11—9,12—10), végül egygólos előnnyel vonultak az öltözőbe. Szünet után továbbra is egyenlő erők küzdelme folyt a pályán, s felváltva estek a gólok. A 36. percben újra és utoljára vezetést szereztek a csongrád megyeiek (13—14). Ekkor az idegesség, a kapkodás és a pontatlanság jellemezte a hazaiak játékát, a Makó védelme pedig keményen összezárt. A 42. percben Oláh egyenlítőgólja volt a jel a huszáros békési rohamra. Három „fával” vittek (19—16), amikor Tóth Gy. megbabonázta az addig biztos hetesdobó Zsódit és Szabó L.-t. A megtáltosodott hazaiak két perc alatt újabb három gólt dobtak, s elhúztak 22—16-ra az 53. percben. Ekkor, egy indiánra, de inkább „vademberre” emlékeztető — a helyi rendezők szerint makói — fiatal, kifestett arccal és felsőtesttel, félmeztelenre vetkőzve berohant a küzdőtérre, s nekirontott Taizs István játékvezetőnek. Pillanatok alatt összecsődült a tömeg, elszabadultak az indulatok, de a rendezők és a helyszínen tartózkodó rendőrök megfékezték a további rendbontást. A rendbontót kikísérték, ám a makóiak ezt követően nem voltak hajlandók felállni a középkezdéshez, sőt, egy, a kispadjukról bedobott ásványvizes flakonnal „véletlenül” eltalálták Taizs hátát, amelyre csak egy nana! volt a válasz a sípmestertől. A szabályok értelmében öt percet kivártak a játékvezetők, hogy folytatódjék a küzdelem. Az öltözőjükbe vonult vendégek amikorra Dobót kiküldték a zsűriasztalhoz, hogy mégis a játék mellett döntöttek, addigra Taizs és Sebők már lefújta a találkozót. Ezzel a Colors SE Békés férfi kézilabdázói nyerték meg a bajnokságot, amelyet Szabó József, a Dél-Magyarországi Kézilabda Szövetség elnöke szentesített azzal, hogy a békésiek nyakába aggatta az aranyérmeket, elismervén a pályán eldőlt eredményt A makóiak sportszerűtlen magatartásukkal nem könnyű munkát adtak a fegyelmi bizottságnak. Izgalmas, jó mérkőzést vívott a két csapat. A csongrád megyeiek nem tudták megismételni addigi jó teljesítményüket, kiváltképp a tőlük megszokott harmincgólos átlagot, amelyet „berámoltak” az ellenfelek hálójába. A békésiek fegyelmezett védekezéssel, a holtpontokon sikeresen túljutva emlékezetes hajrát vágtak ki, amellyel „állva” hagyták a Makót, amelynek levonulása indokolatlan, ha valóban az NB I-es kerettag Sebők—Taizs bírópáros működésével magyarázzák sportszerűtlen tettüket A békési kézilabdázók sikere megérdemelt, sporttörténetükben először küzdhetnek az NB IB osztályában. (Gyurkó) Varga László edző a levegőben FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Colors-csúcs Megtörtént hát! A Colors SE Békés sporttörténései sorában most a férfi kézilabda együttes produkált példátlan békési sikert. A szakosztály kitűzött célját egyesegyedül csak a csongrád megyeiek hiúsíthatták meg, akik listavezetőként érkeztek, s akiknek szintén nem titkolt szándékuk volt a feljutás. És persze tiszteletet parancsoló volt imponáló győzelmeik, amit elértek az ellenfelekkel szemben. Nos, Békésen emberükre akadtak, mert olyan, a sikerre éhes csapattal és felajzott szurkolókkal találták szembe magukat, amely és akik ellen nem boldogultak Szabóék. Ha nincs egy „őrült”, aki „zavarórepülsével” végülis elrontotta a csapatok játékát, s ezt igyekezett „meglovagolni” a makói gárda, akkor még egyértelműbb lehetett volna a győzelem. Kiss Sanyiékat ekkor már nem lehetett feltartani! Végül, de nem utolsósorban hadd jegyezzük meg, hogy a kivezényelt mezőberé- nyi és békési rendőrök példás segítsége révén perceken belül helyre állt a rend. S éppen az ominózus kispesti esettel szemben dicséretükre szóljon az is, hogy hagyták ünnepelni a sokszáz fős, örömmámorban úszó szurkolósereget és a dicsőséges csatát megnyert csapatot. Vélemények a mérkőzés után Varga László, a Colors SE Békés edzője: — Sok 'mindenre számítottam, de arra nem, hogy levonul a Makó. Ettől függetlenül az örömünk teljes, mert a munkánkat elvégeztük, s ha végig játszottuk volna a meccset, akkor is nyertünk volna. A drámai véghajrában felülkerekedtünk, s önmagunkhoz képest óriási teljesítményt nyújtottunk. _ Kander László, a Makó edzője: — Mar az első félidőben is sorozatban sújtott bennünket ítéleteivel Taizs játékvezető, amellyel nagyon kilógott a „lóláb”! Sajnálom, hogy későn határoztuk el magunkat a játék folytatására, de öt perc kevés, hogy lehiggadjunk. Két év munkája ment veszendőbe, mert szerettük volna megnyerni a bajnokságot. Ezzel együtt le akalappal a békésiek előtt, mert ma jobbak voltak, s nem is velük volt bajunk... Klembucz Ferenc, a Colors SE Békés kézilabda együttesének technikai vezetője:—Amilyen csalódás ért engem a Békéscsabai Előrénél, amiért szerződésemet felbontották, olyan örömmel fogadtam el a Békés mostani diadalát. Bízom abban, hogy nekem is több megbecsülésben lesz részem ezután. A siker méginkább össze kell, hogy tartson bennünket, s remélhetőleg a szponzorok segítségével megkapaszkodunk a magasabb osztályban. Takács János, a Colors SE Békés ügyvezető elnöke: —A fiúk ezzel a teljesítményükkel egy kissé feladták a leckét a városnak, az önkormányzatnak, hiszen a magasabb osztályban való szereplés legkevesebb négy milliós költséget jelent. Nem lenne szerencsés, ha át kellene adnunk a jogot éppen a Makónak vagy az NB I B-ből kiesett csapatnak. Kötelezettség felénk az, hogy megteremtsük a lehetőséget, a feltételt, ha már kivívta a csapat a magasabb osztályba kerülést. Szabó Károly, a Békéscsabai Előre egykori edzője: — Kár, hogy félbeszakadt a küzdelem, bár a Békés kezében volt máragyőzelem, s megérdemelten nyerték meg a bajnokságot. Ruck László, a Csaba Előre KC edzője: — Miután kiestünk, s egy osztályban játszunk ezután, ezért mint, edző, arra voltam kíváncsi, hogy mit produkálnak az egykori NB I-esek, akik úgymond, márcsak levezetőként játszanak. Úgy láttam, hogy amikor már eldőlt a mérkőzés, akkor egy kissé „megpihentek” a játékvezetők, s az apróbb dolgokra már nem nagyon figyeltek, s ez robbantotta ki a botrányt. Komoróczki László, a békési sportcsarnok igazgatója: — Ebben a sportlétesítményben a legnagyobb sikert jelenti a kézilabdázók bajnoki aranya. A magunk módján igyekszünk a jövőben is segíteni az ilyen és ehhez hasonló küzdelmeket. Jó látni, hogy az akarattal és a lelkesedéssel nincs baj!
