Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18-19 / 142. szám
EXKLUZÍV 1994. június 18-19., szombat-vasárnap Nem a halálos úthoz asszisztálnak, az életre tanítanak Tapasztalatcserén a szegedi ifjúsági drogcentrumban A minap eljuthattam a kábítószer-visszaélés megelőzésére alakult megyei munkacsoport tagjaival a szegedi ifjúsági drogcentrumba és annak rehabilitációs otthonába. Talabér György vezető tájékoztatta csoportunkat, amely ezúttal kibővült az egyház képviselőivel, orvosokkal, pedagógusokkal, közművelőkkel, rendőrökkel, az S. O. S. lelkisegély-szolgálat szakembereivel. — Hét év tapasztalata igazolja, hogy a drog, a kábítószerfogyasztás ellen partizának- ció-szerűen, esetlegesen nem lehet védekezni—mondta Ta- labér György. — Farkasinszky Teréz doktornő volt a példaképünk és segítőnk, ő már a 60-as, 70-es években figyelmeztetett a veszélyre. Rejtegetett, gyógyítani próbált ilyen fiatalokat az ifjúsági ideggondozóban, kórházi osztályon. 1987. március 1-jén Szegeden bevezették az ifjúsági drogmodellt. Drogcentrum 1991-től működik az egészségügytől függetlenül, önállóan. A megelőzés lehet az eredményesebb. A kezelés hosszadalmas, visszaesésekkel terhelt és nagyon drága. —Sajnos már Békés megyében is szükség lenne drog- centrumra. — Az indokolt esetekben a szegedi rehabilitációs otthonban utógondozzuk majd a Békés megyei rászorulókat — válaszol Talabér György. A hagyományos egészségügyi rendszer kereteit a kábítószeres probléma szétfeszíti. Azokban a kórházakban, ahol drogosokat kezeltek, rövid időn belül kiborították az egészségügyieket. Ezek a fiatalok extravagáns személyiségek, manipulálják a személyzetet. Előfordult, hogy el kellett bocsájtani dolgozókat, mert bevittek nekik kábítószert. Nálunk három éve működik a Füvész klub, ahol ezek a fiatalok találkoznak, festenek, koncerteket, irodalmi programokat hallgatnak, többen közülük igen érzékenyek a művészetek iránt. —Hogyan fogadta az újszegedi lakótelepi környezet a centrumot és a klubot? — Barátságtalanul, félnek tőlük. A klubot át is alakítjuk közművelődési klubbá. Egyesek szerint ugyanis fennáll a veszélye, hogy azok a fiatalok is itt szoknak rá a közvetítők által, akik eddig nem kábítóztak. A drogos bizalmatlan, nem találja a helyét a családban, az iskolában, az orvosi rendelőben. A Füvész klub falain látható festmények ném a drogos világ megjelenítései, hanem a netán szétesett személyiség vágyott, el nem ért világáé. —A drogambulancia mit vállal feladatának és kikfoglalkoz- nak a fiatalokkal? — A megelőzést mindenekelőtt, azonban a szociálisan rászoruló, krízishelyzetbe kerülő fiatalok számára mindig nyitva az ajtó. Senkit nem küldünk el, aki magától vagy az orvos, a családtagja tanácsára fordul hozzánk. Élethelyzet tanácsadást, lelki, testi betegség gyógyítását, drogbetegellátást próbálunk nyújtani pedagógusok, pszichiáterek, jogászok, szociális gondozók segítségével. Van átmeneti szállásunk, a kábítószerről leszoktatott fiatalok mehetnek a rehabilitációs otthonba, amely valójában zsilip a valós életbe lépéshez. Nem a fiatalokat akarjuk oda bezárni, hanem a társadalom negatív reakcióitól védjük meg őket. A drogellátás enélkül nem lehet sikeres. így sem az, de a spontán gyógyulásnál valamivel jobbak az eredmények. — Milyen drogokkal találkoztak? — Kezdetben a szerves oldószerek, ragasztók voltak a jellemzők, a 80-as évektől változtak a szokások, a gyógyszertárban kapható nyugtátokat, barbi- turátokat fogyasztották alkohollal. Majd az ópiat típusú függőséggel szembesültünk, a friss és a száraz mákgubóból főtt teát itták kísérő gyógyszerekkel. Néhány éve megjelent már a fővárosban, majd vidéken is a kemény drog, a heroin, a kokain, sajnos várhatóan terjed. Ezzel együtt a bűnözés is megnőhet, mert ezek a szerek rendkívül drágák. A napi szükséglet 1-2 gramm, amelynek grammja 6-10 ezer forint. Megfigyeltük az úgynevezett drogvándorlást. Az országban oda mennek a fogyasztók, ahol május közepétől augusztusig érik a mák. Amikor kifogynak a készletek, megjelennek nálunk kezelésre. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyógyulás szándékával jönnek, a droghiány vezeti őket. A megvonási tünetek csökkentésére ugyanis kezdetben enyhébb szereket kapnak. Az is céljuk, hogy kitisztuljon a szervezetük, mert a letisztult szervezet az újabb drog hatására nagyobb élményhez jut. —Milyen számban jönnek el a fiatalok, akiket a drog összetett veszélyei fenyegetnek? — Tavaly például 129-en voltak, közülük 33 korábban nem járt nálunk. Többen bevallották, hogy közös tűt használtak, ez is nagyon nagy baj, hiszen ha van közöttük AIDS-es, robbanásszerű a fertőződés. Esetlegesek a párkapcsolataik, személytelen a szexualitásuk, veszély az AIDS, a fertőző máj- gyulladás, a legyengült szervezetekben könnyen feltámad a tbc. Megdöbbentő, de a drogcentrumok világszerte kénytelenek a nagyobb baj elkerüléséért steril tűt adni ezeknek a fiataloknak. Legalább a tűcseréért ide eljönnek és a sorsukat, az egészségi állapotuk alakulását is nyomon követhetjük, akár életet menthetünk. Sajnos egyre több fiatal kerül bajba, a munka- nélküliség, a családi válság, a környezeti konfliktusok hatására, jó ha legalább hozzánk fordulnak. A drogellátás alapja a névtelenség, nem szerez tudomást tőlünk senki a problémájukról és ajtót sem mutatunk senkinek, beutaló nélkül jöhetnek. — Életkor szerint hogyan oszlik meg a kábítózás? — Volt már hat éves gyerekünk is, de nem ez a jellemző. Az aktív iskolás korban, 14-16 évesen próbálják ki először a gyerekek. A kezelési igény 3-4 év után, 17-18 éves korban jelentkezik. Mi ifjúsági centrum vagyunk, de a határt nem húzzuk meg túl szigorúan, volt 15, de 43 éves betegünk is. Ismerünk 6-8-10 éves drogfogyasztási „karriert”. A ke- ménydrog-fogyasztás idősebb korban jelentkezik, amikor egzisztenciával, pénzzel vagy bűnözési gyakorlattal rendelkezik a fiatal, jellemző a 28 éves kor. —Mit értenek gyógyuláson ? — Az ambulanter kezelésen megjelenők 13-15 százaléka válhat absztinenssé, de meddig? A betegkövetés nem hosszabb idő 2-3 évnél. Aki a rehabilitációs otthonba megy, önkéntes, de 70 százalékuk nem bírja ott sokáig az elzártságot. A kórházban a nap bármelyik szakában, az év bármelyik napján biztosítanak a betegeinknek 4-5 ágyat. Az emberi szervezet valójában 8-10 nap alatt kitisztul. A pszichés függőség, a hiányérzet miatt esik vissza a beteg. — Nem túl sok sikerélménnyel ösztönzi Önöket a kábítás világ... — A rehabilitációs otthonban lement az első hat hónapos terápiás csoport. Sikerült absz- titenciát elérnünk olyanoknál akik éveken át egyetlen napig sem voltak józanok. Van aki folytatja az iskolát, előfordul, hogy átképzésre vár, a harmadik csügg az anyján, 4-5 pedig visszaesik. Az absztinensek szívesen vesznek részt a szociális gondozásban, az időskorúak felkarolásában, Saját leszokásra jelentkező társaikkal szemben szigorúak. Az egész társadalmi szemlélet aggasztó, néhány éve még az itt dolgozó kezelőket azonosították a drog- fogyasztókkal. Újszegedtől 7 kilométerre gidres-gödrös úton jutunk el egy életerős szőlőtőkéktől körülvett tekintélyes udvarházig, mellette féligkész modem épület már tető alatt. A drogambulancia rehabilitációs otthona jelenleg 7 fiatalt fogadhat, ha elkészül a 25 millióba kerülő építkezés (15 millió még hiányzik) újabb 15 gondozott kerülhet megfelelő környezetbe. Az otthon vezetője. Zelenay Károly most éppen elmesélni tudja csupán az itt folyó munkát, az első csapat elment, a következő (ők már heroinisták) elvonás alatt. —Azt hittük, hogy szigorúak L. J: A szorongás szimbóluma a rendszabályaink — mondja, —, bebizonyosodott, hogy nem eléggé. A leszokott drogos is nagyon nehéz embertípus, kenyere a manipuláció. Következetes szigorra van szükség velük, de a személyzettel szemben is. Egyelőre hat-tizenkét hónapig tart a terápia, lehet, hogy több idő kellene. — Kiket fogadnak be az otthonba rehabilitációra? — Hosszú ideig drogot nem fogyasztó volt narkománokat, akik sikeres elvonókezelés után még mindig nem érzik képesnek magukat arra, hogy önállóan éljenek. Elképzelhető, hogy a családi, a szociális hátterük olyan rendezetlen, hogy a visszaesés állandó veszélyhelyzetében élnek. A rehabilitáció az elvonókezelés után kezdődik. Az otthonba kerülés és az elvonókezelés feltételeinek ellenőrzését a drogambulancia végzi. Felvehető a fiatal a drogambulancia, kórház vagy más intézet javaslatára, a szülő vagy a gondozott saját kérésére. —Hogyan épül fel a rehabilitációsprogram? — Van egy előkészítő időszak, ekkor teljes az izoláció (látogatót nem fogadhat, levelet nem írhat és kaphat), ez 3-4 hét. A hátralévő idő több részre tagolódik. Az első stádium 3 hónapját követően a második stádium három hónapjában kísérővel elhagyhatja az otthon területét. A harmadik stádiumban a felelősségérzet fejlesztésével már készülhet az életbe lépésre, munkahelykeresésre, mehet adaptációs szabadságra. Legfőbb célkitűzéseink: a drog nélküli élet, a társadalmilag elfogadott normatívák megtanulása, elsajátítása, részvétel a társadalmi életben. Módszereink a pszichoterápia, a tanulás, a munkaterápia, a sportolás. Változó időre vagy végleg kizárjuk azokat, akik megszegik az absztinenciát (alkohol, drogok), agresszívek, engedély nélkül elhagyják az intézetet. Egyébként önmagukat látják el, mosnak, főznek, tisztálkodnak a fiatalok. ■— A megelőzés is sokba kerül, de ez a gyógyítási folyamat még többe... —Akkor sem mondhatunk le ezekről a fiatalokról, bár kicsi az esély arra, hogy többé nem esnek vissza. Gyakran maga a család, az anya, apa a hibás, amikor hazatér a gyermekük, látva az otthoniakat, képtelen az ellenállásra. Teljesen más környezetbe kellene kerülniük. Itt mezőgazdasági termeléssel, később állattartással is foglalkoznak majd. Tervezzük, hogy a kikerülő fiataloknak veszünk, bérelünk egy lakást, amely életük újabb állomásaként segíthet nekik és a családjuktól is megóvjuk őket. És még egy; a lányoknak nincs rehabilitációs otthona Magyarországon... A KÉPEK SZENVEDÉLY- ÉS ELMEBETEGEK ALKOTÁSAI BÜKI Attila és Valkai Zsuzsa: Üzenetek a Sárga Házból című KÖNYVÉBŐL Nagy Sándor: Folyóparti tájkép Ismeretlen szerzó': Haldokló beteg küzdelme a halállal Békésben még nincs gyógyító-centrum Belgium és Amerika, tudományos konferenciák között sikerült néhány mondatban megszólaltatni dr. Vincze Gábor pszichiáter főorvost, aki a gyulai Pándy Kálmán Kórház III. pszichiátriájának vezetője, ifjúsági osztályukon gondozzák a drogfogyasztó fiatalokat. — A 70-es évek végétől tapasztaljuk már az osztályon és bejáró betegeknél is a kábítózás jelenlétét a fiatalok körében. Már 1988-ban is ígérték, hogy ambulanter és bentfekvő jelleggel drogambulanciát kapunk. Most újra reménykedünk, a megyei önkormányzat fontosnak látja a létesítését. Mi felkészültünk, erre képzett szakorvosnő dolgozik nálunk. Sajnos ezek a fiatalok maguktól nem jönnek. Vagy kábult állapotban, vagy életveszélyben találnak rájuk, netán a hivatalos szervek hozzák őket. Tavaly például osztályos keretek között 24-et gondoztunk. Kezdetben a szert es oldószerek, azután a könnyebb kábítók, két-három éve a heroin és a kokain is megjelentek a képben. Leginkább az ifjúsági klubokban, a zenés tömegrendezvényeken forgalmazzák a könnyű drogokat. A gyógyításnak akkor van esélye, ha mint a világon mindenütt, zárt speciális intézményben hosszú távon történik a drogtól való leválasztás, az életmód-változtatás és olyan környezetbe kerül a fiatal, amely segít és elfogadja a másságát.