Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18-19 / 142. szám
1994. június 18-19., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM iRÉKÉS megyei hírlap Csak szilárd alapokon lehet megújulni Sík Ferenc művészeti vezetővel a Várszínház idei évadjáról beszélgettünk És megszólalnak a fanfárok! Kezdődhet a játék, csodás esti hangulat, a varázs. Sokan vagyunk, egyre többen, akik életük szép élményei között tartják számon a Gyulai Várszínház előadásait. Sík Ferenc művészeti vezető, várkapitány, a gyulai nyarak lelke-motorja konok szívóssággal ügyel a produkciók színvonalára, és közben arra is képes, hogy váratlan újdonsággal lepje meg a közönséget. A Várszínház idei műsora is szinte meghökkentő, de legalább meglepő. „Megítélésem szerint Havasi István most azonnal nem pótolható.” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — Örülök, ha meglepetéssel szolgálok — mondja Sík Ferenc. —Hiszen ha valaki végiggondolja a Gyulai Várszínház elmúlt húsz esztendejének történetét, akkor nagyon sok szezont meglepőnek tarthat. Ha például a 15 évvel ezelőtti műsorral hasonlítjuk össze a mostanit, azt hihetnénk, teljesen megváltozott a színház. De ha évről évre nézzük, akkor alig lehet érzékelni a különbséget. Azt hiszem, hogy a stabilitás, a saját arculatunk megőrzésének vágya és a folyamatos megújulás csak egymást kiegészítve működhet. Ha valaki csökönyösen ragaszkodik az* állandósághoz, az merevvé válik, az örökös megújulás pedig önmagában zűrzavarhoz vezet. A két dolog egyensúlya számomra a legfontosabb színházvezetési elv. — Mégis úgy tűnik, mintha idén felborulna az egyensúly, mivel a program túlzottan elbillen a zenés produkciók irányába. — Ez tudatos felismerés eredménye. Ugyanis Magyar- országon 1996-ban világkiállítás lesz, amihez a Gyulai Várszínháznak is fel kell készülnie. Akkora lesz az idegenforgalom, hogy a kulturális eseményeknek is igazodni kell a közönséghez. A színházban a zene és a tánc nyelve nemzetközi nyelv, azon kell megszólalnunk. így történhet meg, hogy a Kolozsvári Magyar Opera idén is színre viszi a Bánk bán, valamint a Hunyadi László című operákat, és balettestet is adnak. Amikor világszerte bécsi operettről beszélnek, valójában magyar operettről is szó van, s ezt a műfajt hazánkban magas színvonalon tartják életben. A Gyulai Várszínház se hagyja cserben az operett rajongóit, ezért a tavalyi Cigánybáró egyenes folytatása lesz a Gül baba színpadra vitele. Műsorra tűzzük a Mária evangéliuma című musicalt, és új színfolt lesz egy olasz— spanyol balettegyüttes folklórestje. —Nyaranta tehát lassacskán nemzetközi fesztiválváros lesz Gyula? — Jó volna minél nagyobb sebességgel abba az irányba haladni. Ha a zenei programok bőségét látom, gyakran gondolok a kezdetekre, amikor szeretett mesterem, Nádasdy Kálmán egyszer felhívott és azt mondta; „Ide figyeljen! Az Isten egy olyan lehetőséget adott a maga kezébe, mint a Várszínház, de hol van a zene? Ősszel megkeres és jelenti, hogy milyen zenés programmal indít a következő nyáron.” És a következő nyáron bemutattuk a Székelyfonót és a Psalmus Hunga- ricust. Békés-Tarhos közelében csak Kodály-művel szabad kezdeni. Nádasdy mester erre azt mondta, jó, de ne feledkezzek meg arról, hogy Gyula Erkel szülővárosa. Es azóta legfőbb feladatunknak tartjuk, hogy az Erkel—Kodály—Bartók által határolt szellemi háromszöget olyan fényben ragyogtassuk, ahogy azt nem tehetik sehol másutt az országban és sehol a világon. — A fesztiválvárosok sajátossága, hogy főként kész produkciókat fogadnak be? — Bayreuth kivételével szinte mindenütt ez a gyakorlat. A Gyulai Várszínház főleg a Kolozsvári Magyar Operával van szellemi vérrokonságban. Ők vállalták a teljes Erkel-életmű színpadra állítását, és gyulai jelenlétük példa arra is, hogy a magyar kultúra határoktól függetlenül egységes, szerves egész. A város fesztiválhangulatát erősíti az évadnyitó műsor folklórjellege is, amely a határ két oldalán élők baráti kéznyújtását jelképezi. És fesztiváli hangulatot hoz az olasz— spanyol balettegyüttes, amelynek hírére máris nagy számban kelnek el ajegyek. — Mennyire fontos a Várszínház számára a telt ház ? — Nagyon! ínséges időkben külön művészet életben tartani a kulturális intézményeket. S a közönség érdeklődése nem csak a bevétel miatt fontos, hanem azért is, mert néző nélkül az egész produkció semmit sem ér. Ezért is volt nagy öröm, hogy az elmúlt évadban például a Hamlet bemutatója után valamennyi előadásra „lábon” elkelt mindenjegy. —A prózai bemutatókon idén is várható hasonló sikeres folytatás? — Megpróbáljuk. Folytatjuk a Shakespeare-sorozatot: Lear király kerül színre, parádés szereposztásban. Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc és a Nemzeti Színház legjobb fiataljainak részvételével. A Gyulai Várszínház soha fel nem adott hivatása volt a magyar drámák színre vitele. Idén Pilinszky János K. Z. oratóriumát mutatjuk be a városháza dísztermében, s ezzel a műsorral tisztelgünk a holocaust áldozatainak emléke előtt. Szomorú esemény, Simonyi Imre halála kötelez arra, hogy a lírafesztivál első részében Gyula város nagy költőjére emlékezzünk műveinek megszólaltatásával. — Miként tudják pótolni a legendás színidirektor, Havasi István hiányát? — Havasi István fájdalmas halála olyan űrt teremtett, ami nehezen betölthető. A kiírt pályázatokra beérkezett munkák elsősorban a művészeti vezető tevékenységét célozzák, azt a helyet, amiben én most vagyok. Természetesen arra is szükség van, hogy engem fiatal emberek váltsanak fel, de ebben a pillanatban a legszükségesebb Havasi István pótlása lenne. Úgy gondolom, hogy egy színház akkor tud szervesen fejlődni, ha a meglévő, szilárd alapokra építve igyekszik megújulni. Ez nem csak a programokra, de a személyekre is vonatkozik. Sose hasznosak azok a megrázkódtatások, amelyek a színház vezetésében történt változásokkal járnak. Az a jó, ha a színház belülről tud megújulni. Megítélésem szerint Havasi Pista most azonnal nem pótolható, ezért megpályáztam az igazgatói posztot, egyszerűen azért, hogy a folyamatosság biztosításával azokat az erőket be lehessen vonni a színház vezetésébe, akiket rendkívül értékesnek és fontosnak tartok. Az én művészeti vezetői megbízatásom 1996. december 31-én lejár, s ha közben az utódok biztosítják a folyamatosságot, akkor híven őrizhetjük azt az eszmei tisztaságot, amit Havasi István örökül hagyott. Amíg élek, és tudok segíteni, természetesen boldogan állok a Várszínház rendelkezésére, de a vezetést lassan át kell adni. Most egy igazgatói poszton zavartalanabbá adhatnám át a tapasztalataimat. Hiszen volt közös élményünk huszonkét év alatt bőségesen. Hálás vagyok érte mindenkinek, aki munkáját, hitét, tehetségét adta a Gyulai Várszínházért. Andódy Tibor Mutasd a ruhádat, megmondom, ki vagy! A Hétpróbások viselete hétnyelven beszél A békéscsabai Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tánctagozatának növendékeiről, MlinárPál művészeti vezető Hétpróbás gyermekeiről már többször írtunk lapunkban. Április második felében részt vettek a Török Rádió és Televízió (TRT) 16. nemzetközi gyermekfesztiválján Ankarában. A magyar néptáncnak és zenének nagy sikere volt a rangos, ötven állam népművészetét felvonultató rendezvényen, és még ott, a helyszínen négy külföldi meghívást kapott a csabai együttes: a lengyel, a francia, a macedón és a cseh csoport vezetőitől. A lengyel meghívásnak közben eleget is tettek, Skopjébe október közepén utaznak. Valószínűleg a TRT-től kapott kedvet a lengyel televízió, ugyanis első ízben vállalkoztak a törökhöz nagyon hasonló fesztivál megrendezésére. A Hétpróbások május 24-től június 2- áig vendégszerepeitek Varsóban, s hazaérkezésük után Mli- nár Pált kértem útjuk értékelésére. Mint mondta, a varsói rendezvényre a szervezetlenség nyomta rá bélyegét, és ennek legkülönbözőbb megnyilvánulási formájától, a megérkezés pillanatától kezdve folyamatosan szenvedett a csoport. Kezdődött azzal, hogy többszöri faxüzenetváltás ellenére vissza akarták küldeni az együttest, mondván, hogy „mit akarnak, ha már egyszer lemondták a részvételt”. Hamar kiderült, hogy a budapesti tévés stáb mondta le... De bonyodalmak voltak a szállással, az étkezéssel és minden egyébbel is. Nem csoda, hogy a meghívott külföldi csoportok sorra hagyták el a fesztivál helyszínét. A Hétpróbások becsületére legyen mondva, hogy kitartottak, helytálltak az utolsó pillanatig, és a körülmények ellenére a tőlük megszokott színvonalon képviselték hazánk színeit. — Egyetlen dolgot tartok fontosnak elmondani a varsói úttal kapcsolatban — hangsúlyozta Mlinár Pál —, ez pedig az, hogy a sok meghívás, a gyakori utazás nem csak örömmel jár. A sikerért keményen meg kell dolgozni. Többnyire a bizonytalanra megyünk, és akármilyen nehéz helyzetbe kerülünk, akkor is szépen, színvonalasan megcsináljuk a programunkat, tehát helytállunk. A gyerekekkel igyekszünk úgy foglalkozni, hogy a zavaró kürülmé- nyektől a lehető legkevésbé szenvedjenek. A Hétpróbásokról már többször írtunk, de még egyszer sem szóltunk a gyönyörű ruhákról, melyek nyilvánva.- lóan hozzájárulnak a sikerhez. A ruhák, azaz a viseletek hétnyelven beszélnek! Mutasd a ruhádat, megmondom ki vagy! A blúz, a szoknya, a mellény, a kendő vagy a párta ugyanis mindent elárul viselőjéről: életkorát, családi állapotát, anyagi helyzetét, gyermekeinek számát és az alkalmat, amelyre felvette. Mlinár- né Kolarovszki Mária a viseletek szakértője és alkotója, táncol, táncot tanít és mindent tud a gyönyörű holmik történetéről és a varrás fortélyairól. Marikától tudom, hogy a néprajzi és koreográfiái szak- irodalom ritkán részletezi a viseletre vonatkozó leírásokat, így az anyagok beszerzése és a varrás előtt általában külön kutatásokra van szükség, hogy kor- és tájhű ruhák készülhessenek. A tájegység, a tánc és a kor jellemzőit, szokásait kell felderíteni. Gyakran hosszú idő kell ahhoz, hogy összeálljon a kép, azután kezdődhet a vadászat a megfelelő anyagok, gyöngyök, csipkék után. A beszerzés nagyon körülményes, és maga a varrás nagyon munkaigényes. Mindezt a Pitar Bt. végzi, vagyis a Mlinár házaspár családi vállalkozásban. A népviselet drága holmi, a költségeket a zeneiskola fizeti, és a szülők mossák-vasalják táncos gyermekeik viseletét. S mint Marika mondta: nemcsak az a fontos, hogy szép legyen a ruha, hanem az is, hogy szépen tudják viselni a lányok és a fiúk. Niedzielsky Katalin A viselettől is függ a színpadi siker Marika nemcsak táncol, kutat, vásárol és varr is FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
