Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11-12 / 136. szám

«gfcRÉKES MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. június 11-12., szombat-vasárnap A Woyczekben nyújtott alakításáért a gyulai Kovács Lajos az esélyesek között A zsűri jelöl, a közönség szavaz, Erzsébet díjaz Speter Erzsébet, Czeizel Endre és Kállai Ferenc a Fészek klubbeli zsűrizés szünetében —Hogy múlik az idő, ez már a nyolcadik!... — sóhajtanak többen a budapesti Fészek Klubban, ahol az Erzsébet-díj zsűrije készül javaslatot tenni az idei díjazottakra. Igen, az idő valóban múlik, de igazol is, mégpedig azt, hogy az 1987-ben Speter Erzsébet ál­tal létrehozott Elizabeth és Henry Speter alapítvány nem­csak kibírta és túlélte az első évek értetlenkedéseit, gán- csoskodásait, hanem mind elismertebb. Ezt egyrészt a csaknem száz díjazott, más­részt a szavazatok számának növekedése bizonyítja: 1987- ben alig négyezren, tavaly 16 513-an voksoltak. A ma­gyar Oscar ugyanis bevonja a közönséget a játékba, mert a publikum dönt szavazataival, a zsűri csupán jelöl, illetve ajánlást tesz. Erzsébet asszony meghívá­sa nyomán erre az eseményre vagyunk hivatalosak. A Fé­szek Klub kerthelyiségénél al­kalmasabb díszletet nem is le­hetne találni, de hát minden­nek meg kell adni a módját... Természetes, hogy elsőként Speter Erzsébet érkezik köz­vetlen segítőjével, Polgár Miklósnéval, a kuratórium tit­kárával. Legnagyobb megle­petésünkre Kállai Ferenc szín­művész (mint ismert, ő Békés megyei, Gyomán született) már a hosszú asztalnál ül, s a kölcsönös üdvözlés után közli: a nyáron megint megyek Gyu­lára, nagyon szeretem a Vár­színházát és a várost. Aztán érkezik elegánsan dr. Czeizel Endre, az Erzsébet-díj Alapít­vány kuratóriumának elnöke, majd Palotás János alelnök. O nem túl vidám... Két órára együtt van min­denki: Czine Mihály pro­fesszor, Dalos László kritikus, Görgey Gábor író, Tarján Ta­más irodalomtörténész, dr. Veress József irodalomkriti­kus, Ütő Endre, az Operaház igazgatója. Antal Imre szerző­déses elfoglaltsága miatt nincs jelen, de írásban elküldte javaslatait a humorista kategó­riára. A hivatalos üdvözlés után nyomban elkezdődik a nevek csatája, hét kategóriában — színház (színésznő, színész), filmművészet (színésznő, szí­nész), rádió és televízió (szí­nésznő, színész), opera (éne­kesnő, énekes), színműíró, rendező, humorista — nevek röpködnek és csapnak össze a vélemények. Elénk vita folyik például a színműíró, rendező kategóriában, aztán arról, hogy mely időszakban futó da­rabokban szereplők jöhetnek számításba, javasolható-e ma­gyar származású, de külföldi állampolgárságú művész (mindkettőről rendelkezik egyébként az alapító okirat). Magyarán: nem unalmas név­sorolvasás, hanem felkészült emberek felelős eszmecseréje zajlik. Erzsébet asszony meg is jegyzi: „Kedvemre való ez a vita, sok nagyszerű művész neve kerül fel a listára, a többi a közönség dolga”. Akkor most élünk a lehető­séggel, és elsőként közöljük, kik kerülnek a hamarosan megjelenő szavazólapra — kategóriánként és nemenként öt-öt —, akik közül választhat a közönség. A szavazólapot augusztus közepétől közöljük lapunkban. A nevek után záró­jelben annak a darabnak a cí­me, amelyben az illető művész kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Színházi kategória (Tarján Tamás ajánlatai): Béres Ilona (Görög), Bozsik Y vette — ő az ismert Békés megyei rádiós, Cseh Éva lánya — (Úrnő), Csákányi Eszter (Tercett), Máthé Erzsi (Ma este improvi­zálunk), Takács Katalin (Gö­rög). Gálffi László (II. Ed­ward), Görög László (Görög), Kézdy György (Üvegcipő), Kulka János (Görög), Szarvas József (Oidipus). Filmművészet (dr. Veress József ajánlatai): Almási Al­bert Éva (Sátántangó), Básti Juli (Az álommenedzser), Börcsök Enikő (A turné), Ko- váts Adél (Köd), Ozsda Erika (Fényérzékeny történet). Der- zsi János (Sátántangó), Funtek Frigyes (Balkán! Balkán!), Kovács Lajos — ő sokáig Bé­késcsabán játszott — (Woy- czek), Szakácsi Sándor (Az álommenedzser), Szőke And­rás (Kis vakond). Rádió és televízió (Dalos László ajánlatai): Almási Éva (A nőstényfarkas), Császár Angéla (István király), Cso­mós Mari (Vérnász), Pártos Erzsi (A Te szolgálód), Te- messy Hédi (Öregberény). Ge­ra Zoltán (A pápa öccse), Hor­váth Sándor (Öregberény), Huszti Péter (Szerep, alibi), Sinkó László (Oroszország), Szabó Sándor (Hárs Ernő ver­sei). Opera (Ütő Endre ajánla­tai): Balatoni Éva (A kéksza­kállú herceg vára), Miklósa Erika (Varázsfuvola), Misura Zsuzsa (Don Carlos), Pánczél Éva (Carmen), Szilfai Mártha (Aida). Bándi János (Dózsa György), Berczelky István (Don Carlos), Kálmándi Mi­hály (Rajna kincse), Kelen Pé­ter (Don Carlos), Molnár And­rás (Bánk bán). Színműíró (Czine Mihály ajánlatai): Eszterházy Péter (Egy nehéz nap éjszakája), Forgách András (Tercett), Görgey Gábor (Komám- asszony, hol a stukker?), Ná­das Péter (Temetés), Szabó Magda (Régimódi történet). Rendező (Kállai Ferenc ajánlatai): Ascher Tamás (Je­lenetek egy kivégzésből), Be­nedek Miklós (Illatszertár), Eszenyi Enikő (Heilbronni Katica), Kerényi Imre (Stuart Mária), Ruszt József (II. Ed­ward). Humorista (Antal Imre ajánlatai): Éles István, Ihos Jó­zsef, Maksa Zoltán, Selmeczi Tibor, Trunkó Barnabás. Három kategóriában, a pub­licistában (ezt első ízben ta­valy adták ki) június 15-én, szerdán lesz döntés, a Szilvá­méra — amely a határokon túli magyar művészeket jutalmaz­za — a Sylvester János erdélyi író vezette zsűri tesz javasla­tot, az Életmű-díj odaítélését pedig az alapító tartja fenn ma­gának. Mi mással is érhetne véget a munka, mint a hagyományos palacsintaevéssel. A repertoár: lekváros, csokis, gesztenyés, tú­rós. A zsűriben a második kör után sem alakul ki egységes vé­lemény arról, melyik is a leg­jobb... Seleszt Ferenc Magyarországra várják a Fatimái Madonnát Először üdvözölhetik a katolikus egyház hívei Magyarországon a csodatevő Fatimái Madonna szobrát. A kegytárgyat, amely ma érkezik hazánkba, pater Kondor Tibor, Fatimában működő szerzetes közbenjárása eredményeként Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke hozza Portugáliából. A szobrot azt követően faragták, hogy 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a szú'zanya megjelent három pásztorgyereknek. A madonnát elbeszélésük alapján mintázták meg. A hívek vasárnap reggel hat órától, hétfőn délelőtt 10 óráig zarándokolhatnak a szoborhoz, amelyet az egri Bazilikában állítanak ki. Ezt az emblémát keresse az expón! MEGÉRI! Ismét mindenkit szeretettel várunk a Békéscsabai Expón 1994. június 14—19-e között a városi sportcsarnok K 10-es szabad standján, a főbejárat mellett. A vásár ideje alatt 10% árengedménnyel értékesítjük az Uniform blokktéglát (mérete: 30 x 19 x 14 cm). Kedvezményes ár Kézi rakodás Csomagolt gépi rakodás I. o. 23 Ft/db 25 Ft/db II. o. 22 Ft/db 24 Ft/db Áraink az áfát tartalmazzák. Ezen felül megvásárolható: B—30-as (30 x 17,5 x 14 cm), kettős méretű B—30-as (30 x 17,5 x 29 cm), Uniform (30 x 19 x 19 vagy 29 cm), HB—36-os (36 x 24 x 19 cm) blokktéglák, valamint 6/30-as válaszfaltégla (30 x 20 x 6 cm), 10/30-as válaszfaltégla (30 x 20 x 10 cm). A megvásárolt termékeinket azonnal kiszolgáljuk és térítés ellenében házhoz szállítjuk. Nagyobb tétel megvásárlása esetén: 10 000 db felett 5%, 20 000 db felett 8%, 50 000 db felett 10% alapárengedményt adunk. Ha az expo ideje alatt nálunk téglát vásárol, akkor színes televíziót nyerhet. 10 000 Ft feletti vásárlás esetén (10 000 Ft-onként 1 db) sorsjegyet adunk, amely a vásárt követően sorsoláson vesz részt június 24-én. MEZÖBERÉNYI TÉGLAGYÁRTÓ KFT MB I kft 5650 Mezőberény, Ókert u. 2. Száműzetés után otthon Sikerül-e újra meghódítani az egyszer már elveszített hazát? Húsz évi száműzetés után Alexander Szolzsenyicin ha­zatért Oroszországba. A vi­lághírű, Nobel-díjas írót Brezsnyev üldözte el hazájá­ból 1974-ben, először Zürich­be ment, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Ver- mont-ban telepedett le felesé­gével és három fiával. Orosz állampolgárságától megfosz­tották, és csak 1990-ben kapta vissza. A Gulág krónikása, „az orosz nép lelkiismerete”- ként ismertté vált Szolzsenyi­cin 76 évesen vállalkozott a nagy utazásra, házat építtetett Moszkva közelében, ott kí­vánja leélni élete hátra lévő éveit. Mielőtt hazaindult, eu­rópai körutat tett. Nem sokkal azelőtt fejezte be legújabb, négy részből álló regényét a forradalomról. Nem nehéz kitalálni, mi ját­szódhatott le az idős ember lelkében, amikor a hosszú száműzetés után ismét orosz földre lépett. Ráadásul éppen ott, a Gulág területén, a kínzá­sok és megaláztatások helyszí­nén, ahol talán legkeservesebb 8 évét töltötte fogolyként Sztá­lin koncentrációs táborában. Ahonnan előtte nem is jöttek ki hírek, mivel túlélő sem igen volt. Szolzsenyicin a túlélő, a legenda — alighanem lelki tisztaságának és erejének kö­szönhette a menekülést. Ak­kor bilincsbe verve kellett tá­voznia, most a Gulágtól Moszkváig a tranzszibériai expresszen utazott, hogy töb­bet láthasson—és időt nyerjen az átálláshoz. Orosz szokás szerint népviseletbe öltözött Mi játszódhatott le a lelkében, amikor hazatért? Feleségével, Nataljával Vlagyivosztokban lányok fogadták kenyérrel és vízzel — no meg sok-sok biz­tonsági ember (szintén orosz szokás szerint), akik már nem a KBG tagjai, de ugyanúgy festenek. Egy igazi óriás, próféta tért haza; oda, abba a hatalmas és ellentmondásos birodalomba, ahol mindig is különös mítosz lengte körül az író embereket. Most itthon van az övéi kö­zött, a különc, a remete, a hűt­len, a nagyon messziről jött ember, aki magányában éjsza­kánként a Bibliát lapozgatja, ismeri a magvak erejét és az állatok nyelvét, „közel van az Úrhoz, de távol a Néptől...” Szolzsenyicin érdeme attól rendkívüli, hogy a pokol bor­zalmait elsőként tárta a nyil­vánosság elé. Ezért persze nem volt mindenki hálás neki. Most a fogadtatásba is némi bizalmatlanság, kétkedés, irigység és szemrehányás vegyült. Szolzsenyicinnek nem lesz könnyű dolga: elveszített ha­záját újra meg kell hódítania. Húsz év alatt sok minden meg­változott. Vagy mégsem? At­tól függ, honnan nézzük. Rendszer- és hatalomváltás néhányszor kipipálva, de a de­mokratikus jogokat igencsak lábbal tiporják, az irányítás láthatóan kicsúszik a vezetők kezéből. A maffia viszont ter­jeszkedik, jelen van a társadal­mi élet számos területén. Egyes vélemények szerint át­veszi a korábbi párt és titkos- rendőrség egyeduralmát. Az iskolákban a tanárok többsége ma is ugyanaz, aki húsz éve volt. Szolzsenyicin még nem szerepel a tananyagban, a mű­veit a hazai könyvtárakban anyanyelvén egyelőre hiába keresnénk. Talán majd jövő­re... Niedzielsky Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom