Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11-12 / 136. szám
1994. június 11-12., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT MÉS MEGYEI HÍRLAP Gyulán A gyulai Erkel gimnázium kérelmére a szegedi köztársasági megbízott törvényességi szempontból felülvizsgálta a gyulai képviselők azon döntését, mellyel megakadályozták, hogy a gimnáziumban — egy iskolaszövetség részeként — bevezessék a 6+6 osztályos képzést. Dr. Farkas László címzetes államtitkár leveléből az derül ki, hogy a testületnek a gimnázium nevelőtestülete által elfogadott programot egyszerű szótöbbséggel kellett volna érvényessé vagy megvalósíthatatlanná tenni. Dr. Farkas László véleménye szerint e kérdésben az előterjesztés ellenére döntés nem született, mert ahhoz a település képviselői több, mint felének egyetértő vagy elutasító szavazatára lett volna szükség. Ilyen esetben a közoktatási törvény rendelkezése szerint kell eljárni, mely kimondja, hogy a foglalkozási, illetve pedagógiai programot, annak módosítását jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a képviselő-testület a harmincnapos határidő letelte utáni első ülésén sem nyilatkozik. Az államtitkár által leírtakból az olvasható ki, hogy ez a helyzet már beállt. Akkor hát lesz 6+6 és iskolaszövetség Gyulán? Mit visel Horn? A sérült csont elmozdulását szemnek. A csavarokkal felszegátló csigolyarögzítot májusi balesete óta viseli a szocialista pártelnök. Horn Gyulát a fűzőszerű mellényből és „fejdíszből” álló, hétkilós szerkezet abban segíti, hogy törött nyaki csigolyája összeforrjon. Mozgásában korlátozza ugyan a Halo-rögzítő, ám a kényelmetlenség „megtérül”. Tudniillik a csontvelő nem szenvedhet károsodást, s így nem következhet be bénulás. Korábban begipszelték az ilyen csigolyasérülteket, s legfeljebb résnyi helyet hagytak a relt, gyűrű alakú fejrögzíto is mereven tartja a koponyát, nem engedi az elmozdulást, mégis jóval „kellemesebb”, mint a gipsz. A koronaszerű fejéket négy vékonyabb vasrúd csatlakoztatja a középkori lovagok páncélmellényére emlékeztető báránybőrrel bélelt fűzőhöz, amelyről Karl-Heinz Jungblut professzor, a hamburgi egyetemi klinika baleseti sebészetének vezetője így nyilatkozott „Ez olyasmi, amit Madame Pompadour idejében viseltek...” Ferenczy Europress Gyulán Marika volt az első, de jön a Korona Többen fogadnak már gépen Egyre hódít a lottó- és totó- szelvények gépi feldolgozása. Már nem csak totózókban találkozni a „csodamasinákkal”. Gyulán például a Béke sugárúti Marika bazárban immár négy hete működik és egyre népszerűbb a szelvényfeldolgozó gép. Amint Vass Bélától, a bazár tulajdonosától megtudtuk, parányi üzletüket ötös-, hatoslottó- és totószelvény gépi feldolgozó és kifizető hellyé nyilvánították. A városban magánszemélyként elsőként ők kaptak ilyen címet a Szerencsejáték Rt.-től. A sikerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy hamarosan újabb gépet helyeznek üzembe a Királynő fogadó szárazkapujában működő üzletükben. Vass Béláné: „Vannak, akik még idegenkednek a géptől” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Tapasztalataik szerint a hagyományos szelvények száma egyre csökken, a gépi úton feldolgozott fogadási papírok aránya már most meghaladja az ötven százalékot. Ennek oka, hogy kényelmesebb vele a játék, és a gép bizonylatolja a tippeket, vagyis megszűnnek a reklamációk, nem lehet arra hivatkozni, hogy elvesztek a szelvények. Vass Béla kérdésünkre azt is elmondta, hogy többen idegenkednek még a gépi fogadástól, mert nem ismerik a szelvény kitöltésének módját, de ebben természetesen segítenek a lottózóknak, illetve to- tózóknak. A szelvényeket egyébként pénteken délután négy óráig fogadják el, illetve igazolják le. —TÁN Szelíd motorosok A szalonképtelenség csúcsa lenne, ha leírnánk, milyen gondolatokkal éltetik az emberek azokat a duhaj fiatalokat, akik csinos kis Yamahájukkal, Kawasakijukkal, Hondájukkal finom eleganciával belebömbölnek az éjszakába. Különösen lakótelepeken, sétálóutcában, piactéren áldásos a dolog, ahol legalább sokak szeme pattan ki egyszerre a leginkább repülő dübörgésére hasonlatos motorzajra. Ebben ugyanis az a „jó”, hogy az ember hirtelen nem tudja, le- szakadt-é a mennyboltozat, vagy csupán a világháború tört ki a feje fölött. A kellemes, langy esték, éjszakák beköszöntével a rendőrségen a telefonhívások is megszaporodtak, innen-onnan jelezve, hogy Békéscsabán beindult a motoros szezon. A kiváló hanghatáson kívül nehezményezték a telefonálók a megengedett sebességhatár néhány 10 kilométerrel való meghaladását, a házak, bokrok, járdák közelében némi veszélyt rejtegető akrobatikus mutatványokat, s úgy általában a nyugalom megzavarását. Nos, a rendőröket nem érte váratlanul a panaszáradat, hiszen tavaly, tavalyelőtt is ha- sonlóakról számoltak be a rémült telefonálók. Bokor Gyula őrnagy, a Békéscsabai Rendőrkapitányság közlekedési osztályvezetője civil ruhában fogad. Nem véletlenül. Kollégájával éppen a vad motorosokat ellenőrző razziára indulnak, s invitálnak, tartsunk velük péntek este, éjszaka. Ezúttal is a bevált módszert alkalmazzák; civilben meghúzódnak a potenciális „motorpályák” közelében, majd amikor megkezdődik a műsor, rádión riasztják kollégáikat, bekerítik a renitenseket és lecsapnak rájuk. A legutóbbi razzián négy nyomozó, két motoros és négy közlekedési rendőr (kettő civilben, kettő egyenruhában) vadászott a szabálytalankodó motorosokra. Békéscsabán 8—10 olyan járműről tudnak, amelyek alkalmasak a kedélyborzoló csintalanságok elkövetésére, sőt, még azt is ismerik, melyiket hol, kinek a portáján találják meg. Mielőtt a rendőrökhöz csatlakoztunk volna, egy ellenőrzést már megtettek, de mindent rendben találtak. A kellemes idő, a hétvége igazán megkísérthette volna a vad motorosokat, akik azonban ezúttal nem hozták a formájukat. Az a két motoros — és utasai — sem, akik békésen poroszkáltak a belvárosban, hogy a Hunyadi téren leparkoljanak, aztán gyalogosan sétáljanak egyet. Ez az éjszaka rácáfolt a korábbi, kétségbeesett telefonálókra. Szerencsére. Őszintén reméljük, nem azért, mert mázlijuk volt a vad motorosoknak, és éppen az aznapi órarenden nem szerepelt a szunyókálók kiugrasztása az ágyból, hanem csak úgy. Mondjuk azért, mert azt gondolták, leszoknak az ilyesmiről. A szelíd motorosok. L. E. Az IBUSZ kínálata: Santa Susanna, Lloret de Mar, Tossa Katalán koktél o A kék paradicsom Barcelonába legalább annyian jönnek repülővel, mint busszal, s mivel 25 ezerért laza két óra alatt itt lehet az ember, nagy a csábítás a nyári hőségben, pedig igazán nem unalmas a francia és olasz Riviéra sem. Most pedig, hogy az autópályái bejárónál ál- lig felfegyverzett katonák veszik körbe a buszt, méginkább fentre vágyunk. A helyzet nagyon komoly, tegnap elkaptak egy baszk terrorista alfőnököt, meg az ETA valami beépített állami tisztviselőjét, Barcelona egyik, nem is külvárosi bárjában ütöttek rajtuk, ezért az óriási razzia. Most látom csak, hogy reszket sofőrünk keze, jóval később mondja csak, ilyenkor minden megtörténhet. Hát ez is Katalónia s hogy tényleg nem holmi rutinellenőzés volt, a másnapi El Pais győz meg: oldalas összeállítást közöl arról, hogy csak Barcelonában hány terrorcselekmény volt eddig, mikor, hányán estek áldozatul. Szerencsére most nincs folytatás. A gyönyörű Monserratot — a szétfűrészelt hegyet célozzuk meg, de csak jóidegzetűek üljenek a busz jobb oldali ablakaihoz, tényleg meredek a szerpentin. A közel 1235 méter magasan büszkélkedő kolostor története? A legenda többágú, egyike szerint az angyalok itt játszottak Isten számára és nem hegy volt, lávából alakult ki, mi több tó volt a közepén. Aztán jó sokára, 1560-ban Bartolomé Garria helyezte el a kolostor alapkövét, haminckét év múltán fel is szentelték a platereszk stílusú, mára már a tizenkét apostol szobrával díszített homlokzatot, ez azonban már 1901- ben került a helyére. A templom éke a 12. századból származó fekete Madonna, évente százezrek zarándokolnak ide a világ minden szegletéből, hogy egy pillantást vethessenek rá, vagy megérinthessék az üvegfal alól kilógó kezet... Tavaly, a Barcelona futballistái is eljöttek „mindent megköszönni”. Déli egy órakor a világhírű gyermek- kórus énekel. Lenyűgöző. Maga a megbékélés ez a kirándulás. Este, a Costa Brava másik, merőben más nevezetessége vár. A Vad Parton erre szintén minden turistát „behálóznak”, de ismét csak azt mondom, ha még marad tízezer forintjuk, hagyják magukat. A Gran Palace International Show megér egy estet, a spanyol zene, tánc, mindenekelőtt a flamenco minden pompája benne foglaltatik, itt sem hiányzik a pezsgő, az ember itthon évekig gyönyörködhet az „ingyen” kapott, kistányérjába beleolvaszott saját színes fotójában. Egyszerre igaz: nagy szemfényvesztés és pompás revü ez, a spanyolok értik a módját nagyon, hiába keresnénk a táncosnő lábán az összehúzott neccharisnyát, a produkció ennél sokkal profibb és hihetőbb! Barcelona külön is megérne egy fejezetet. A sétálóutca közepén pódiumon álló bohóc öt percig eltakarja az arcát, csak akkor néz el tenyere mellett, mikor elteszem a fényképezőgépet. Őt kellene kifaggatni egyszer. Fenn a Montjuicón, az olimpiai stadion környékén is érdemes egyet sétálni, de előbb — Gaudi! Önálló program is lehet (nemsokára egy oldalt szeretnék szentelni máris örökbecsű templomának), most csak annyit, hogy ő kezdte a „Kereszténység képregényének” tartott, most héttomyú, majdan 18 „ágú” templomot építeni és kétezerre már csak a tető hiányzik. Talán. Utódai, mindenekelőtt Subi Rachs és Sotto, utóbbi említésekor először jön zavarba a bámulatosan sokat tudó Christina asszony, sehogy sem villan be a keresztneve, mi meg azt tudakoljuk... Talán meglepetésnek szánják vendéglátóink a St. Susan- nától nem messze lévő Tossát. Mondanám, hogy egy kicsit Tihany, egy kicsit Esztergom, de ez Tossa. Meghúzódva egy félköralakú öbölben, nyugalomban, elvarázsolt óvárossal, oda- fönn tündéri múzeummal, Marc Chagall képei láthatók éppen. Pokoli hpségben buszozunk vissza, de mégis valahogy „feltöltődve” a kék paradicsom után. Antonia Leal i Sayrol, a területi turisztikai hivatal vezetője próbálja felfedni a titkot, hogy miért is jött tavaly 3,2 millió turista hozzájuk. Tenger, hegy, finom konyha másutt is van, de lám — nekünk is! — most a Costa Brava kell. Igen, este 8-kor lezárják az utcát a turisták védelmére, nappal motorost nyu- godtabban várni a lámpa előtt még nem láttam, igaz van elegendő rendőr is. Es idénykezdetre, mint kacsa a pocsolyát, átfésülik a parti fövenyt, hogy tiszta legyen. Kezükre játszik az is, hogy az egykori jugoszláv tengerpart továbbra is veszélyes, odaát, Algériában folyamatosan polgárháborús veszély van, ettől már Marokkóval szemben is óvatosak az utasok. No és még valami: a spanyol utazásszervező partnerek évek óta adják is, amit ígérnek. Egyszer csak csörren a telefon, Christina hív, már megijedünk, valami baj van. Szerencsére prózaibb az ok: utánajárt a dolgoknak, a japán Christina E. Arata asszony az utolsó este visszaszólt... építész keresztneve Istsuro, hát persze, ő kalauzolta az olimpián. Szóval Istsuro Sotto. Bravó, Christina! Ez megér egy italt, a legizgalmasabb katalán nyelnivalót, melynek kevesen tudják a pontos „receptjét”, de Manolo, a Hotel Sun pincére most hitelesen lediktálja az ő saját sangriájukat. Szóval, fél fehérrum, fél gin, fél konyak, fél grosella (piros likőr), mellé citrom, banán, alma, körte, eper, egy fél üveg pezsgő s ha jól összekevertük, még egy fél francia couitrou és végül egy fél likőr ’43 bolon- dítja meg az egész koktélt. Ha valamit rosszul írtam, elnézést, a jegyzetelést a végére hagytam... Még „összegezzük” élményeinket, ha legközelebb is erre járhatunk, hová térjünk vissza: mind a 12-en Tossára szavazunk. Az IBUSZ jövőre alighanem leköt ide is néhány tucat szálláshelyet, vagy többet is. Aztán majd kiderül, egyezik-e az újságírók meglá- tása-ízlése az utazókéval. Szívesen befizetnék rá, hogy megtudjam, jól látjuk-e... (Vége) Fábián István Legjobban Tossa tetszett, ezt meg meg kell „vennie” az IBUSZ-nak...! a szerző felvételei
