Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-19 / 117. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MEGYEI KÖRKÉP 1994. május 19., csütörtök o Földink volt A Körös-völgyi öntözések kié­pítése, s ezzel kapcsolatosan a vidék belvízrendezési problé­máinak a megoldása az 1930- as évek első felében — mindez Kienitz Vilmos gépészmér­nök, vízgépszerkesztő nevé­hez fűződik, aki Gyulán halt meg 1959. május 19-én. 1919- ben került az Alsó-Fehérkö- rösi Armentesítő Társulat­hoz, melynek 1932-től igazga­tó-főmérnöke. Jelentős a róla elnevezett rendkívül gazdasá­gosan és egyszerűen üzemel­tethető, könnyen szállítható axiális szivattyú, mely belví­zelvezetés és öntözés céljára egy-aránt használható, s 1934-től kezdve az ország egész területén elterjedt. Je­lentős találmánya a zsilipka- pu-szivattyú is. A Komlósi Hírmondó emlékszáma Megjelent megyénk legfiata­labb városának havilapja, a Komlósi Hírmondó. Az emlék­számban az olvasók visszapil­lanthatnak a nevezetes nap tör­ténéseire, április 24-e króniká­jára. (Három napon át díszben állt a város, ekkor ünnepelte meg Tótkomlós lakossága a várossá válást. Bemutatkoznak a Pro Űrbe komlósi kitüntetettjei, a lap közli Csipka Rozáliának a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal nevében írt levelét, va­lamint azok névsorát, akik hoz­zájárultak a városavatási ün­nepség sikeréhez. A szlovák oldal mellett érdekes olvas­mánynak ígérkezik a bűnügyi krónika, valamint a maratoni kosármeccsről szóló tudósítás. Festők, szobrászok, költők és zeneszerzők jelentkezését várják Tárlatot terveznek Gyulán Tavaly az augusztus 20-ai gyulai várexpo keretében rendezték meg a város Dürer Termében a vadászati, halászati és termé­szetvédelmi képzőművészeti tárlatot. A szervezők ebben az esztendőben is tervezik megren­dezni ezt á természetközpontú kiállítást. Szeretnék, ha itt olyan alkotásokat láthatna a közönség, amelyek bemutatnák Magyaror­szág különböző tájegységeit, az ott honos növény- és állatvilá­got, a vadászat, a halászat és a horgászat szépségeit, örömeit, hagyományait. A kiállításra ezúttal nemcsak festményekkel és szobrokkal lehet jelentkezni, hanem a természettel kapcsola­tos irodalmi vagy zenei művek­kel is. A szervezők nyitottak egyéb, művészi szintű alkotások befogadására is. Olyanokra, mint virágkötészet, állatprepa­rátumok és így tovább. Az ér­deklődő művészek május 31 -éig jelentkezhetnek a következő cí­meken és telefonszámokon: Ungvári Mihály, Kötegyán, Kossuth u. 88.—Bencsik János, Csorvás (66) 458-033—Juhász Gyula, Sarkad, Magyar u. 37. tel: (66) 375-151 vagy 375-444. A kiállításon részt vevő munkákat három helyszínen mutatják be. Augusztus 19-étől szeptember 5-éig Gyulán, a Dürer Teremben, szeptember­ben a csorvási művelődési ház­ban és októberben Budapesten, a Kispesti Vigadó Galériában.----RIA L évitakör Orosházán Orosházán a 2. Számú Általános Iskola két éve rendez hitmélyítő előadásokat az érdeklődők szá­mára Győri Gábor evangélikus igazgatólelkész és Jantos István­ná iskolaigazgató irányításával. (A lévitakör elnevezést a közép­korból ismeretes leviták-tól, egyházi feladatokkal megbízott tanítóktól vették át. Az előadá­sok után lehetőség van a véle­ménynyilvánításra, a problémák megvitatására. A témák széles skálán mozognak: a bibliama­gyarázatoktól a fizika ma is megoldatlan kérdéséig, de a leg­több kapcsolódik a pedagógiá­hoz. Az előadók több felekezet lelkészei, neves egyetemi, főis­kolai tanárok.) Legutóbb dr. Pleskó András, szegedi nyugdíjas főiskolai-pe­dagógus tartott előadást „Egye­temes keresztény értékek a pe­dagógiai gyakorlatban”címmel. Kifejtette, hogy az iskolai neve­lésben helyet kell kapnia a leg­fontosabb keresztény értékek­nek, mert a szeretet, a lelkiisme­ret és a hit az egyetemes emberi értékrendszemek is alapja. A szeretteljes emberi kapcsolatok nem csak a gyermekek nevelé­sében fontosak; a szeretet és a békesség az emberiség jövőjét együttesen meghatározó fogal­mak. A tanév utolsó összejövete­lén — május 30-án — Farkas Mátyás szegedi zongoratanár tart előadást „A nem látó látá­sa” címmel. Május-fánk Vésztő: százezer forint a „Sárrét szakképzéséért” Vésztő önkormányzati képvise- lő-testülete legutóbbi soros ülé­sén alaposan megvitatta a nap­közi otthonos óvoda és konyha működéséről szóló beszámolót, egyben döntöttek a képviselők arról is, hogy a dajkaképzőt vég­zett közalkalmazottak munka­bérét megemelik. Közel harmin­cán kértek abból a másfél milliós keretből, amellyel az első lakás­hoz jutókat támogatta az önkor­mányzat. Hosszas vita után a testület úgy döntött, hogy ti­zennyolc kérelmező igénye jo­gos, ők megkapják az építkezés­hez a százezer, ingatlanvásárlás­hoz a negyvenezer forintos vissza nem térítendő támoga­tást. Az igénylők között olyanok is voltak, akik csak élettársi kap­csolatban élnek egymással és a jelenleg érvényes helyi rendelet a támogatásukat nem teszi lehe­tővé. Ennek áthidalására a kö­vetkező ülésre javaslatot terjesz­tenek elő. A bejelentések során százezer forintos támogatást szavaztak meg a „Sárrét szak­képzéséért” Alapítvány javára, mely az ősszel Szeghalmon in­duló Mezőgazdasági és Ipari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző diákjainak nyújt majd anyagi segítséget. Az ülés végén Kaszai János polgármester szá­molt be a földgázvezeték kiépí­tésének jelenlegi állásáról. Örömmel mondta el, hogy a bel­ső vezetéképítés nagy erővel, jó ütemben folyik és reális esélye van az augusztusi befejezésnek. A Dévaványa felől induló ge­rincvezeték kivitelezése is jól halad, legkésőbb októberre gáz lehet Vésztőn. A Magyar Szocialista Párt orosházi szervezete május 22- én 10 órai kezdettel Május­fánk címmel a Mikolay-kert- ben programra várja az érdek­lődőket. Dr. Vastagh Pál kö­szöntője után a Defekt Duó szórakoztatja a vendégeket, majd játékos vetélkedő, a Mol­nár Dixilend Band, a Nyulam- bulam együttes produkciója következik. Fellép Heller Ta­más humorista is. A politikai show neves sze­mélyiségeket vonultat fel: Marton Frigyes, dr. Vastagh Pál és Nagy Sándor. Az egész napos programban szerepel még rajzverseny, ingyenes vér- nyomásmérés, erőemelők be­mutatója, a csorvási citeraze- nekar és asszonykórus fellépé­se, a Charlotte együttes kon­certje. Kíváncsi kicsi kacsák Berkó Attila Jászberényből látja el Battonya környékét előne­velt baromfival. A felvétel Dombegyházon készült. A megren­delőknek a vállalkozó megbízottja, Csont Istvánná adja át a kéthetes kacsákat fotó: kovács Erzsébet Nyelvművelő verseny A napokban tartották a Ver­seghy Ferenc nyelvművelő verseny megyei döntőjét Bé­késcsabán az 5., 6. osztályos, Gyulán a 7., 8. osztályos tanu­lók részére. A döntő feladatai között szerepelt írásbeli teszt, melyet központi anyagból állí­tottak össze nyelvészek, vala­mint szóbeli rész, ahol többek között villámkérdésekre kel­lettválaszt adni. Az 5., 6. osztályosok közül első helyezést ért el Földi Ildi­kó Füzesgyarmatról, az 7., 8. osztályosok közül Weiczner Roland. Ok képviselik majd megyénket az országos dön­tőn, melyet Szolnokon rendez­nek meg a Verseghy Ferenc Könyvtárban június 20. és 25. között. Ezt megelőzően azon­ban mindketten egyhetes nyel­vi táborban vesznek majd részt. Második helyezést ért el Tóth Zsuzsa (Gyula, Kará­csony János Egyházi Általá­nos Iskola és Gimnázium, 5. osztály) és Maczák Endre (Mezőhegyes, 8. osztály). Harmadik helyezett lett Bon- dár Katinka (Sarkad, 6. osz­tály) és Henger Petra (Mező- berény, 8. osztály) Óvodások biciklitúrája A szeghalmi Petőfi utcai óvo­dások a szép időt kihasználva kerékpártúrára indultak a város környékének szép tája­ira. A csöppségek nagyon él­vezték a friss levegőt és a mozgás örömét. FOTÓ: BALOGH LÁSZLÓ SS Leel-Ossy-bronzok A sarkadi Bartók Béla Művelő­dési és Szervező Központ kert­barátköre részt vett a közel­múltban Szarvason megtartott megyei borversenyen, ahol a kör egyik tagja, Leel-Ossy Sándor három bronz minősí­tést szerzett. Két oklevelet két­féle mustjára kapott, a harma­dikat pedig a fehér borára. Gyerekek, ezt a halat még ma el kell készíteni — toppant be hozzánk arany­szívű barátunk. Nem váratlanul érke­zett, hiszen megígérte, hogy jön, de ef­fajta fogadalmat már nagyon sokszor tett, aztán semmi se lett belőle. Hara­gudni nem lehet rá, mert annyit rohan- gászik, annyi mindenbe belekap a drága lélek, ami ebben a zűrzavaros világban is ritkaság. Szinte csak alkalmi találko­zásaink vannak, futó pillantások. Evek­kel ezelőtt megígérte, hogy jön, asszo­nyostul. Bolond fejjel komolyan vet­tem, készültünk, vártuk. Sütés-főzés, asztal szépen megterítve, még gyertyá­kat is készítettem a vacsorához, szóval megadtuk a módját. Vártuk, vártuk, az­tán késő este megszólalt a telefon: bocs, bocs, de közbejött valami. Ott ültünk a nagy tál mellett, bánatomban megettem az ő részét is, híztam vagy két kilót. És megfogadtam, hogy többé az életben nem dőlök be a legaranyosabb ígéreté­nek sem. Úgy látszik, az én fogadalma­im se sokat érnek, mert a mostani talál­kozásunkra mégis csak készültem, ha nem is gyertyafénnyel. Parázson sült húst készítettem elő, gondoltam az is elég csábító. S erre beállít egy adag hallal. Apósa fogta, még az elmúlt ősszel az endrődi holtágban, szép, nagy busa, eddig a mélyhűtőben volt, most már meg kell enni. Sebaj, van hely a kertben, a nők majd főznek bográcsban halászlét, mi pedig parázson sütjük a finom húsokat. Hadd fusson össze a nyál a szomszédság szá­jában, ha csiklandozó illatokat visz át a szellő. Amíg a faszenet legyezgetjük, arra gondolok, hogy volt idő, amikor ha­lacskákat tűztem nyársra, és azt sütöt­tem a parázs felett. Édesapámmal, a gyomai Holt-Körösből de nagyon sok törpeharcsát fogtunk ki. A Német-zug­ban annyi volt a hal, hogy elmondani se lehet. Gyakran megtörtént, hogy még le se ért a horog a víz fenekére, már rán­gatták a botot. Mire kihúztam a zsi­nórt, néha két törpeharcsa is fi­cánkolt a horgo­kon. Ha meg­éheztünk, szede­gettem egy halom rozsét, tüzet raktunk és parázson sütöttük a csemegét. Szép volt, jó volt, jaj de rég volt. Most pedig körülölel bennünket ez a gyönyörű május. Még a szúnyogoknak is örülök, hiszen a nyár közeledtét jel­zik. Majd ha sok lesz belőlük, mérge­sebben csapkodom őket, most elég a füsttel riogatni. Hess, te bolond jószág, mert kapsz a fejedre! Kinn a kertben a vöröshagyma se könnyeztet, főleg azért, mert nem én vágom apróra, és hely is akad, hogy távolabbra húzódjam a tüsténkedő asszonyoktól. Amikor pe­dig már a bográcsban bugyog a halász­lé, legjobb lenne minél közelebb ülni a tűzhöz. Persze jut munka nekünk is,jut a gyönyörűségből, hiszen az izzó para­zsak vibrálása megunhatatlan meséket rejteget. Rostélyon serceg a hús Jófajta borocska kerül a pohárba. De jó együtt lenni, élvezni a nyugalmat. Gyakrab­ban megérdemelnénk egy kis semmit­tevést. Mindenfelé csaponganak a gondola­taink, örülünk egymásnak. Lebegünk a kiszámíthatatlan beszélgetés szárnyain, és meglepődöm, amikor barátom meg­kérdi, hogy most milyen könyvet olva­sok? Te jó ég! Mostanában de sokszor azt válaszolhatnám, hogy nem olvasok könyvet. Csak rohanok, robotolok, fu­tok a semmi után, megpihenni sincs alkalom. Vannak hetek, amikor értel­mes könyv sincs a kezemben, csak újságot olvasok, azokban is főként a nyomorult politi­kai híreket, hogy ki kivel, hogyan és miért. Szerencsére most nem kell szégyenkeznem önma­gam előtt, hiszen Karinthy Ferenc Nap­lóját olvasom, különös élvezettel. Na­gyon szerettem „a Cinit”, és jó most vele barangolni. Világutazó, az élet ki­rálya, aki nem csupán testi valójában, de gondolatban is meghódított minden­féle csúcsokat. írja, hogy New Yorkban leszólította egy néger utcalány, menjen el vele. Kérdi Cini, mivégre? B...szni — válaszol a kicsike (a könyvben nincs kipontozva, hogy mivégre). De hiszen én nős vagyok — így a hősünk. Ne félj, sose tudja meg az asszony — biztatja a lány. Akkor is csúnya dolog hazudni — mondja Cini. Akkor menj a feleséged micsodájába, szólt a szépség, és fakép­nél hagyta. Ez persze csak „kedvcsiná­ló” a könyvhöz, hiszen Karinthy Ferenc életvitelében jól megfért a mindennapi lábtenisz, a pingpong, úszás, kajakozás, az örömök habzsolása, mellesleg jó néhány nyelv ismerete, hogy a köny­veiről, drámáiról ne is beszéljünk. Talán két évtizede is van már, amikor Marci fia Békéscsabán a Jókai Színházban volt rendező. Akkoriban elég jó barátságba keveredtem a Marci gyerekkel. Egyszer, a Ferihegyi repülőtéren találkoztam velük. Mondom Mártonnak, mutass be apádnak. Megtörtént. Felírtam Cini tele­fonszámát, hogy majd megkeresem egy interjúra. Hívogattam őt, mondjuk fél­évente, de minden alkalommal kitért a találkozás elől. Most nem érzi jól magát, nem megy az írás, majd máskor. Aztán meg az volt a baj, hogy jól halad a munka, nem akar kizökkenni belőle. Nem is erőltettem a dolgot. Pedig, ha tudtam volna, hogy egy pingpongparti elől nem képes meghátrálni, biz’isten kihívom. Legfeljebb lábteniszben re- vansot vett volna, számomra jó arány az is. Vagy három évvel ezelőtt írta, hogy mennyire csalódott. Az uborkafára fel­kapaszkodott új uracskák mindent el­rontanak. „Sebaj — biztatott Cini —, túléljük ezeket is, jó erőben, egészség­ben.” Milyen kár, hogy nem élte túl. Mi viszont, remélhetően a hátunk mö­gött tudva rosszkedvűnk telét, egy kis ízelítőt adtunk magunknak nem csak ha­lászléből — ami csodálatosra sikerült — meg parázson sült húsból — saját készítés, páratlan zamat —, de belekós­toltunk azokba a hangulatokba, amelyek máskor is körülvehetnének bennünket. Amikor majd nem az lesz a legelső téma, hogy „te kire szavaztál”? Érzésem sze­rint egyébként barátommal nem egyfor­mán töltöttük ki a választási lapot. De erről szó sem esett közöttünk. Andódy Tibor Bográcsozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom