Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
0 1994. május 12., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Mentőeszközök kiállítása A Mezőkovácsházi Mentőalapítvány a napokban rendezett kiállítást azokból az eszközökből, amelyeket az alapítványra adományozott pénzből vásároltak. A kiállításon bemutatták a gerincsérültek kimentésére és rögzítésére, a végtagsérültek rögzítésére szolgáló eszközöket, oxigénadagolót és párásítót, illetve több más, a gyakorlatban használatos mentéstechnikai tárgyat. Ezek az eszközvásárlások bizonyítják, hogy az alapítvány létrehozása valóban hasznos és célszerű volt. Várják a további adományokat. Csekszámlaszám: 263-9831 600 287, Mezőkovácsháza és Vidéke Takarékszövetkezet. Táncolni tessék! Táncvizsgát tartottak 30 szakmunkás-, illetve szakközépiskolai tanuló részvételével a közelmúltban Mezőhegyesen a József Attila Általános Művelődési Központ színháztermében. A 15 táncos pár Antali Zoltán pedagógus irányításával sajátíthatta el a hagyományos és a modem társastáncokat. Az iskola vezetősége e tanfolyammal hagyományt kíván teremteni: egyrészt várja az újabb jelentkezőket, másrészt pedig az iskolai ünnepségeken fellépési lehetőséget biztosít a legjobb táncosoknak. Visszavették a korábbi dolgozókat Mezőhegyesen / Újra termel a kendergyár A Nagylaki Kenderfonó Rt. mezőhegyesi gyárában két év szünet után 40 dolgozóval ismét beindult a termelés. — A régi embereket vettük vissza — mondja Ungur Mihály gyárvezető. — Azon túl, hogy ezt diktálta az erkölcsi érzékünk, előnye is van e megoldásnak: nem kellett a betanítással bajlódnunk. Hogy pontos legyek, volt egy új alkalmazottunk, egy fiatalúr. Két hét után kijelentette: ő nem bírja ezt a port és a zajt. Nem tartóztattam, hiszen többen is örömmel jelentkeztek a helyére. Egészen biztosan maga is azt tapasztalta, hogy kedvvel dolgoznak itt az emberek. — Valóban. Az álfátokkal beszélgettem. Csak bizonytalanok, nem tudják meddig lesz rájuk szükség. — Hat hónapig fogunk üzemelni egy műszakban. Beindult a teljes vertikum: áztatunk, rostot gyártunk. A dolog magyarázata, hogy Nagylaknak ismét szüksége van a termékeinkre. A rövid rostokat megfonjuk, és kötözőzsinegként értékesítjük. Ugyancsak Nagylakra szállítunk alapanyagot a bútorlapgyártáshoz, egyelőre a korábbi készleteinkből. — Egy régebbi beszélgetésünkből tudom, hogy sokáig raktárra termeltek. — Igen, de egyszer csak elfogynak a készletek. Mi jövőre is szeretnénk dolgozni, ezért áztatunk és kazlazunk egészen szeptemberig. — Ha már rákérdezett, elmondom, hogy volt, aki panaszkodott: az illetőnek pillanatnyilag se segélye, se munkabére. — Tudok róla, beszéltünk a munkaügyi központtal. Azt mondták, nem kell a bélyegez- tetés miatt beutazniuk a dolA kendergyárba visszavett régi dolgozók örömmel végzik a korántsem könnyű munkát fotó: fazekas ferenc gozóknak, kijönnek ők személyesen. Sajnos nem így történt. Természetesen ismét felveszem a kapcsolatot velük. Remélem, jövőre már nem lesznek ilyen gondjaink, folyamatosan üzemelhetünk. — Feltéve, ha lesz alapanyaguk. — Az idén 200 hektáron tér- mehetünk kendert, így jövőre is tudunk áztatni. Csak legyen piac! Most folynak a tárgyalások egy angol befektetővel, aki farmeranyagot akar gyártani. Ehhez szükség lenne a hosszú rostra. Egyedül ennek a félkész termékünknek nincs jelenleg piaca. Korábban ebből katonai ponyvák, sátorlapok készültek a Varsói Szerződésnek... Ménesi György Egyházi szellemben, világi szemlélettel Vidáman játszanak az apróságok a gerendási óvodában. Higiénikus köürnyezetben a nevelőit szeretetében töltik napjaikat Fotó: Fazekas Ferenc Az országos döntéseket megelőzve a gerendási önkormányzat úgy határozott 1991-ben, hogy átadja az óvodát a katolikus egyháznak üzemeltetésre. Akkor az elhanyagolt, hajdan egyházi tulajdonú ingatlanban nem is remélték, hogy a községnek valaha is lesz pénze a felújításra, tatarozásra. Az azóta elhunyt Szigeti István atyát keresték meg, talán ő és az egyház tud valamilyen megoldást. Tudott. Felvállalták, hogy amennyiben visszakapják régi tulajdonukat, akkor a kor követelményeinek megfelelő, felújított intézményben nevelkedhetnek a gyerekek. Nem ment simán az átadás, mert a szülők sem tudták igazán, hogy milyen is lesz az egyházi óvoda és a közvélemény is kérdőjelekkel vette körül a döntést. Azóta három év eltelt, és Seidl Ambrus atya ma így látja a gerendási óvodát: — A gyerekek és a szülők megbarátkoztak az intézménnyel, s örömmel járnak ide. Nincs kényszerítés, csak késztetés. Célunk az, hogy megismertessük és megszerettessük az egyházat, de minden tekintetben, az érvényben lévő oktatási törvény szellemében foglalkozunk a kicsinyekkel. Örömmel mondhatom, hogy 1991- ben 55-en, 1992-ben 50-en, és tavaly is 50-en iratkoztak be az óvodába és bízunk benne, hogy az idén is legalább ennyien lesznek. Nagy szeretettel vesszük körül a gyerekeket, a pedagógiai munka erősen kapcsolódik az általános iskolai oktatáshoz, s szoros a két intézmény közötti kapcsolat. Az előző években kikerült gyerekek megállták helyüket az általános iskolában is. A civil óvodával azonos a foglalkozások menete, de jellegéből adódóan egyházi feltöltést is adunk. Készülünk az ünnepekre, a gyermekeknek bibliai történeteket mutatunk be mesés formában, s lehetővé tesszük, hogy vasárnap a templomban szolgáljanak. Meggyőződésünk, hogy a gyermek 99 százalékban gyermek, és csak 1 százalékban vallásos emberke — mondotta Ambrus atya. Az intézmény jól felszerelt, eszközellátottsága átlagon felüli. Tisztaság, korszerűség minden tekintetben. A körzeti orvos szerint a belefektetett anyagi és szellemi energia a gyerekek egészségi állapotán is meglátszik. Két óvónő, két dada és egy gondozónő figyeli az apróságok minden lépését. — Mi céljainkban teljesen megegyezünk a civil óvodák elképzeléseivel. Iskolára készítjük fel a gyerekeket, s a tőlünk telhető módon szeretetteljes környezetben neveljük őket. Az önkormányzattal a kapcsolatunk kezdettől fogva jó, s úgy hiszem kölcsönösen elégedettek lehetünk egymással. Nagy öröm szülőnek, hozzátartozónak és gyereknek egyaránt, amikor nagyobb ünnepekkor, például tavaly karácsonykor színvonalas Betlehem-játékkal mutatkoztak be az óvodások. De szép ünnepség volt a püspök atya látogatásakor és anyák napján is. A gyerekek szívesen vesznek részt egyházi szertartásokon, s a szülők is könnyes szemmel örülnek csemetéik sikereinek. Úgy gondolom Gerendás nemcsak elfogadta, meg is szerette az egyházi óvodát — mondotta befejezésül Seidl Ambrus. P.J. Olvasóink írják ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Hol a helyünk a Sygma Clubban? A népszerű Sygma együttes április 29-én a Fiume Szálló nagytermében játszott. Barátainkkal együtt mi is ott voltunk, hogy legyen egy jó esténk, ahol kikapcsolódhatunk a mindennapokból és jól érezhetjük magunkat! Am ez nem így történt. Már az elején furcsának találtuk, hogy a mi helyünk (21.sz. asztal) nem a nagyterembe szól, hanem a .folyosóra". A pincér magyarázkodott, hogy bent nem volt elég hely, ezért terítettek a , folyosóra” is. Erről ő nem tehet, ezt a szervezők intézték, ma este ő csak egy kisegítő pincér. Április 9-én, amikor a jegyet vettük a Fiume portáján, egy térkép alapján választottuk ki szerencsés „21-es számú” asztalunkat, ami természetesen a nagyterembe szólt. Folyosóról szó sem volt. Jelen esetben a fenti asztalszám szerencsét nekünk nem hozott, sőt mitöbb rossz hangulatot eredményezett. A végén, amikor fizetésre került a sor, 40 percet vártunk a pincérre — miután többszöri felszólításra sem reagált —, hogy fogyasztott italainkat kifizethessük. Végül is a férjemnek kellett bemennie a nagyterembe a pincér után, hogy fizetni szeretnénk. Egyébként is, szerintem a vendéglátás van a vendégért és nem fordítva! Nagyon furcsának találom ezt az eljárást, hogy Békéscsaba legelegánsabb szállodájának éttermében a vendég menjen a pincér után ha távozni akar. Az egész szemezéssel probléma volt, úgy pincérek terén, mint az asztalok elhelyezése terén. Mert ha nincs több hely, mint ahányon beférnek, akkor ne adjanak el harminc hellyel többet mások rovására. Ha nekünk a térkép alapján a nagyterembe szólt ajegyünk, akkor igenis ott lett. volna jogos a helyünk is! Ez nagyon kellemetlen volt számunkra, mert a különben jó Sygma Clubból nagyon keserűszájízzel távoztunk. . Szűcsné V. E., Békéscsaba ¥ A válaszadás lehetőségét felajánlottuk a Fiume Hotelnek, alább közöljük véleményüket. A vendég által leírtak részben a Fiume Hotelt érintő tények. A rendezvényre a jegyeket a portán vásárolja a vendég térkép alapján. A térkép a Sygma Club beindulásakor készült, azóta azon változtatás nem történt, sem az elhelyezésben, sem a számozásban, mivel elszámolással tartozunk a zenekar felé az eladott belépők árával. Minden vendég saját maga választja ki az asztalt azok közül, ami még nem lett eladva. Az aulában a terítés a-rendezők kérésére történt a nagy igények miatt. Megjegyezni kívánjuk, hogy a sörözőben is foglaltak a vendégek asztalt, akiknek a jelzett helyen sem tudtunk asztalt biztosítani. Mellékeljük a fénymásolt állandó térképet (a szerkesztőségben megtalálható). Sajnos kényszerűségből (betegség) kellett kisegítő felszolgálót alkalmazni, ezért fordulhatott elő, hogy a fizetésre hosszabb időt kellett várni, ami miatt elnézést kérünk. Serfőző Béla ügyvezető igazgató A horgászok gondjai, örömei — Eredményes évet zárt a Sport Horgász Egyesület Me- zőkovácsházán—mondta a tóparton egy fiatal horgász. — Megalapozott volt-e a megállapítás? — kérdeztük Faragó Józsefet, az egyesület gazdasági vezetőjét. — Egyesületünknek 158 tagja van, ebből 22 az ifjúságiak száma. Egyetlen horgászhelyünk a mezőkovácsházi bányató, ezért is döntöttünk úgy, hogy több tagot nem veszünk fel. Az elmúlt évi bevételünk 615 ezer forint, amelyből 471 ezret költöttünk el. A bevétel döntően a tagsági díjakból, a területi engedélyekből, az új belépők egyszeri halasítási hozzájárulásaiból, valamint a napi jegyek értékesítéséből jön össze. Ez évben 20 ezer forint támogatást kaptunk az önkormányzattól. —Mire költik a pénzüket? — A kiadásaink legnagyobb részét halasításra fordítjuk. Tavaly például háromszor telepítettünk halat, ami 427 ezer forintba került. A fogási átlagunk az egy leadott naplóra esően 22 kg tagonként. —Honnan szerzik be a halakat? — Kft.-éktől, szövetkezetektől és a megyei szövetségen keresztül. Sajnos egyre nagyobb gond, hogy még néhány éve 65—70 forintért lehetett halat venni, az idén már 150— 170 forintba kerül egy kilogramm ponty. —Milyen halakat kedvelnek a tagok, és miből van a legtöbb? — A kifogott állomány nagy része ponty, úgy 80—85 százalékban. A többi megoszlik az egyéb, az amúr, a süllő és a harcsa között. Igaz, az idef évünk kicsit szűkösebb, de szeretnénk most is legalább 50 mázsa halat telepíteni. Az első üzletkötés április 6-án megtörtént, amikor 21 mázsa halat „tettünk" a tóba. De nem csak a halakra, a környezetre is nagy gondot fordítunk, így minden évben ket-három alkalommal önkéntes munkával kerül sor a fűnyírásra, fanyesésre és szemételtakarításra. Hagyományosan május 1- jén a családtagok részvételével horgászversenyt rendeztünk, melynek ez évben is nagy sikere volt. Reméljük, hogy jövőre is eredményes évet zárhatunk. H.M.
