Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-06 / 106. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POLITIKAI HIRDETÉS Szabaddemokrata kampánytörténetek Jóllakottan a jövőnkről Nagy Béla és Schéner Mihály, az európai hírű festő­művész együtt sokat kívánnak tenni a gazdaság rendbehozatala mellett az eddig mostohagyerekként kezelt kultúráért is Az elmúlt héten választókörzetem Dél-Békés egyik na­gyon kedves kis településén tartottam választási fórumot. Az este hét órára meghirdetett találkozón kezdetben csak ötven-hatvanan voltak a teremben, majd feltűnő módon — fél kilenc óra tájban még további harmincöt­negyven vendég érkezett. Természetesen a kellemes hangulatú beszélgetést jövetelük nem zavarta meg, sőt talán élénkebbé is vált. Egész este azon töprengtem ma­gamban, vajon honnan érkeztek kissé megkésett vendé­geim? A válaszra a fórum végéig várnom kellett, amikor is az egyik aktív, jó hangulatú későn érkező búcsúzóul kezet nyújtott és a következőket mondta: —...jelölttársa ízletes pörköltje és hideg söre után jó volt végre a jö­vőnkről is hallani. Nagy Béla monológjában nem egyszeri esetet mesélt el, ez a talán nem is véletlenszerű programegybeesés kam­pánya során többször is előfordult. Merre kell menni Medgyesegyházára? Ujj Éva, Orosháza képviselőjelöltjének életében örökre em­lékezetes marad a címben megfogalmazott kérdés. Pedig ő nem is hallotta. Történt, hogy a szövetkezeti törvény módo­sításáról szóló törvényt szerette volna megbeszélni válasz­tókerülete agrárszakembereivel, akik elfogadták meghívá­sát és zsúfolásig megtöltötték az orosházi pártok háza nagytermét. A témához a szabaddemokraták legszórako- zottabb szakemberét, Juhász Pált hívta segítségül. A nép­szerű Pali az adott időben ott is volt Orosházán, csak ép­pen a helyszínt nem találta. De nem is kereste, mert úgy tudta, hogy neki perceken belül Medgyesegyházán lesz fel­lépése, ám mivel ismeretlen volt a környéken az első útjába kerülő embertől megkérdezte: — Merre kell menni Med- gyeseghyázára? Ez az ember egyébként az az újságíró volt, aki éppen Ujj Éva rendezvényéről készült tudósítani, s mivel megunta a várakozást, elhagyta a helyszínt. Felis­merte a képviselőt és válasz helyett visszakérdezett: — Ön Juhász Pál? — Igen — hangzott a válasz. — Önre egy nagyteremnyi ember vár innen kétszáz méterre — mondta az újságíró. — Az nem lehet, nekem Medgyesegyházára kell érnem —válaszolt Juhász Pál és úgy is cselekedett. A fórum természetesen elmaradt, de a helyzetet meg­mentették Ujj Éva jelenlévő segítői, országgyűlési képvi­selők, Futaki Géza és Danis György. Hogy hogyan, az már egy másik történet. Ez a találkozó nem maradt el. Ujj Éva és Magyar Bálint nevető kettőse Körösladány állatorvosa Boleszláv, Körösladány állatorvosa Ketten beszélgetnek Szeghalmon a MÓL Rt. benzinkútjá- nál. A úr B úrhoz: — Kire fogsz szavazni vasárnap a választáskor? Remé­lem, dr. Pelcsinszki Boleszlávra. B úr: — Én nem fogok Boleszlávra szavazni, mert körös- ladányi vagyok, és ha ismételten megválasztják és kor­mánypárti képviselő lesz, valószínű felhagy az állatorvosi munkával és ottmaradunk állatorvos nélkül. A úr: — Ha nem Boleszlávra szavazol, kire fogsz szavaz­ni? Nézd meg ezt a listát és gondokozz el! B. úr: — Tudod mit? Mégis Boleszlávra szavazok, mert szerintem Ő már ellenzékiként is bizonyította alkalmas­ságát, és az állatorvosi kérdés is majdcsak megoldódik Körösladányban valahogy. Egyébként pedig szerintem a hivatásával soha nem hagy fel! Élbolyos történetem Kiss Ferenc: Mert most nyerni szeretnék! Futották már körül a Velen­cei-tavat? Nekem megada­tott maratonistaként. „Fu­tottak még” mások is, élveztük az életet. Hu­szonnyolc kilométert végig- caflatni persze nem csupa élvezet: tisztában kell lenni a céllal, az se baj, ha az embernek helyén van az esze, s „kéznél” a fába. Egy idő után az élboly ket­tőnkből állt: előttem egy cin- gár, vörös emberke szedte szaporán a lábait. Közeledett a hajrá. Ráérez- tem a lehetőségre: aznap nekem lejtett legjobban a pálya. Már az előzést ter­vezgettem. Kísérőim bizta­tásként megsúgták, hogy az előttem talpaló piroska nem más, mint Hughes Jones, a világklasszis maratonis. Ak­kor, életemben utoljára el­árasztott a „tekintélytiszte­let”. Meg is lett az eredmé­nye: ha pár lépéssel is, de mögötte futottam be a célba. Miről jutott mindez az eszembe? Mert most nyer­ni szeretnék! Rövid üzenet Utolért a sors keze. Főnö­köm, az „általánosan nép­szerű” Pálfy gé. főszerkesz­tő úr kirúgott a Magyar Tele­vízióból. Röviden üzent, hogy megszüntette híradós riporteri állásomat. Parla­menti tudósítóként hónapok óta amúgy is csak fotelból nézhettem a Híradót. Egy rö­vid időre véglegessé vált ez a furcsa helyzet. Az esetle­ges félreértések elkerülése végett kijelentem: én még véletlenül sem feltételezem azt, hogy az állásvesztésem valahogyan is összefüggés­ben állhat azzal, hogy a gyu­la—sarkadi választókerüle­tének én vagyok a szabad demokrata képviselőjelöltje. A tv mostani politikai műso­rait látva úgy érzem, na­gyobb öröm számomra ál­lásnélküli riporternek lenni, mint a divatba jött új stílusú műsorok készítésében részt venni. Az az érzésem, csak az esti mesére vagy az időjárásje­lentésre érdemes bekap­csolni a készüléket. Leg­alábbis május huszonkilen- cedikéig. Durkó Károly lapátra került tv-riporter Kuncze Gábor, a szabaddemokraták miniszterelnök­jelöltje köztudomásúan sportszerető ember. Békés­csabán járva, természetesen nem hagyhatta ki a ta­lálkozást Pásztor Józseffel A derékra kapott mikrofon Az a bizonyos mini össztűz. Farkasházy, Selmeczy, Juszt, Lukovics Ki hinné mennyi bonyodalom származik abból, ha az em­ber lánya zsebkosztümöt vesz fel, amikor meghívást kap egy nyilvános rádiókabaré-szereplésre. Farkasházy Ti­vadar, Selmeczi Tibor és Juszt László voltak a ven­déglátóim egy mini össztűzre a békéscsabai Jókai Szín­ház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt. Bár hozzászoktam már a nyilvános szereplésekhez, mégis be kell valljam, nem álltam volna a zabszempróbát fellépés előtt. Tudtam ugyanis, vendéglátóim a humorban nem ismernek tréfát! El sem tudtam képzelni, vajon mi lesz ebből? S ráadásul még a zseb nélküli kosztüm! Közvetlenül a színpadra lépés előtt derült ki, hogy nem tudják a mikrofont hová tenni. Mindenki összeszaladt, hogyan leszek felszerelve mikrofonnal? Egy technikus oldotta meg a problémát, az egész mikrofont erősítőstől, mindenestől a derekamra kötötte. így léptem inkvizítoraim elé. Végül is vendéglátó­im véleménye szerint derekasan álltam a sarat, egy-két szócsatát is átvészelve, pedig Farkasházyéknál kevesen tudják jobban; egy kabaréban élőben fellépni nem kismis­ka dolog! Ráadásul mindezt bekötött derékkal. Nos, ez volt az az eset, amikor életemben először bekö­tötték a derekamat. A fejemmel ez már kilenc évvel ez­előtt megesett... Izgalom és derű Miután az SZDSZ és a Köztársaság Párt közös jelöltje vagyok, kampányom az átlagosnál is mozgalmasabb volt. Nem csak egy, hanem két párt vezető politikusait kellett — legnagyobb örömömre — vendégül látnom. Kuncze Gábor, Pető Iván, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Dörnbach Alajos, Rajk László, Eörsi Mátyás adták egymásnak a kilincset. Ennek a hatalmas forgatagnakJermészetesen voltak izgal­mas, nehéz és könnyed, kedves pillanatai is. A legnagyobb feszültség akkor volt bennem, amikor Kuncze Gábort láttam vendégül. Egy fárasztó nap után, éppen azon az estén tartott nagygyűlést Szarvason, amikor átmeneti betegsége legjobban elhatalmasodott rajta. Félő volt, hogy a szarvasi művelődési ház nézőinek úgy kell haza menniük, hogy nem hallgathatják meg a miniszterelnök-jelölt beszédét. Ám Kuncze közeli munkatársai és az orvosok ellenkezése ellenére megtartotta beszédét és hatalmas sikert aratott. Sikerült legyőznie a betegségét és meggyőznie hallgatóit. Kedves emlékeim közé az idei majális tartozik. Nagyon jól sikerült minden rendezvényünk, de szorítottam azért, hogy a Pa-dö-dö koncert végén a többezres közönség nehogy az új gyalogos tahidon egyszerre induljon haza az Erzsébet liget­ből, mert akkor kezdhetném élőiről az építkezést. BődiJános Na, jön már, vagy nem jön a Pa-dö-dö. Aztán megérkeztek és hataimas sikert arattak

Next

/
Oldalképek
Tartalom