Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-05 / 105. szám
iRÉKÉS megyei hírlap TARKA OLDAL 1994. május 5., csütörtök Pornóhiénák Ez a megrázó eset kitudódott ugyan és a tettesek is elnyerték méltó büntetésüket, ám kérdéses: Németország-szerte hány hasonló, embertelen visszaélés történik a védtelen gyermekekkel? Az erkölcsrendészet szakemberei az évek folyamán leleplezett 10—12 ezer esetről úgy beszélnek, mint a jéghegy csúcsáról. A gyermekpomográfia ugyanis óriási üzlet, s ezért sokan, vállalva a veszélyt, ezt ki is használják. A legszömyűbb az egészben az, hogy olykor maguk a szülők bocsátják áruba kiskorú gyermekeiket. Mint az alábbi, müncheni történetben. Hogy a két kislány, a 13 esztendős Lisa és a 11 esztendős Jenny körül nincs valami rendben, arra egyik tanárnőjük figyelt fel. Képtelen volt megérteni a gyerekek szokatlan viselkedését. Egyszer búskomorak voltak, máskor igencsak agresszívan viselkedtek. A korábban szorgalmas testvérpár minden tantárgyból leromlott, és nemegyszer az iskolapadok között olyan kifejezéseket használt, mint a legzüllöttebb tengerészek. Mindez szöget ütött a pedagógus fejébe. Először megpróbált beszélni tanítványaival, de a lányok elhárították kíváncsiskodó kérdéseit. O szerencsére nem hagyta annyiban, és jelentette az esetet a helyi hivatal képviselőinek, azok pedig—rosszat sejtve — értesítették a rendőrséget. így derült fény az igazságra: a két gyereket a szülők egy „baráti”-'házaspárral egyetemben már több mint egy esztendeje pomófilmek forgatására kényszerítik. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a kazettákat egy bizonyos Frank úr rendelte és forgalmazta nagy haszonnal. A kislányokat most egy speciális intézetben nevelik. Szüleik, illetve a baráti házaspár természetesen a bíróság elé került. Néhány részlet a bűnösök, illetve az ügyben érdekeltek vallomásaiból. Dieter R., a 38 éves apa (autószerelő): — Feleségemmel 1977-ben kötöttem házasságot. Nagyon jól tudta, hogy impotens vagyok, de akkor nem sokat törődött ezzel. Váltig hangoztatta, majd csak megleszünk valahogy. Amikor állapotos lett, elmondta, hogy a gyermek apja egyik kollégája, aki a mai napig sem sejti, hogy Lisa az ő lánya. Később megszületett Jenny, és nekem fogalmam sem volt, hogy ezúttal kinek a gyerekét nevelem. Elhatároztam, inkább ellenőrzés alá veszem feleségem nemi életét, partnereit, hogy tudjam, kikkel érintkezik. Beadtam hát a Kurírba egy hirdetést, hogy szexuális játékokhoz hasonló korú házaspárt keresünk. így ismerkedtünk meg B.-ékkel. Hamarosan összemelegedtünk, és közös megegyezéssel a „hancúrozásainkat” videóra vettük. Persze, én csak imitáltam a nemi aktust. A felvételek annyira jól sikerültek, hogy megpróbáltuk eladni őket. Egy kereskedő jól megfizette munkánkat, sőt, újabb és újabb filmeket rendelt. Rájöttünk, hogy a szex nemcsak örömforrás, de nagyszerű kereseti lehetőség is. Egy idő után Jürgen azzal állt elő, hogy váltanunk kellene, mert a partnercserés szexszel már torkig vannak a nézők, s próbálkozzunk állatokkal. De aztán megismerte idősebb lányunkat, és rábeszélt, szervezzük be őt a filmezésbe, biztosan bomba üzletet csinálunk. Lisának adtam száz márkát, hogy játszadozzon egy kicsit magával. Könnyen meggyőztem, nincs ebben semmi rossz, hiszen már nagylány. Először titokban készítettük a felvételeket, később már a beleegyezésével. Egyszer rajtakaptam a házibarátunkat, ahogy a hálószobában ^élesre” megy a lányokkal. Én korábban figyelmeztettem őket, hogy „azt” még nem kell csinálniuk, s ha nagyon fájna, mondjanak nemet. De nem tiltakoztak, csupán Jenny pityer- gett egy kicsit. Petra R., a 32 éves anya (elárusítónő): —Férjemmel gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Tudtam, miféle ember, de szabadulni akartam otthonról ezért hozzámentem. Dieter gyakran ivott, agresszív volt, olykor megvert. Csak azért nem hagytam ott, mert nem volt hova mennem. Állandóan pénzszűkében voltunk. Sok volt az adósságunk, ezért amikor férjem felvetette, hogy vonjuk be a lányokat a pomőfilmezésbe, igent mondtam. Abból indultam ki, hogy szinte mindent, ami a lakásunkban volt, előző filmjeink honoráriumából vettük. A kislányokkal előbb hatszemközt beszéltem. Mindent megmagyaráztam nekik, így tudták miről van szó, mibe mennek bele. És különben is, az ilyen pomófilmekben rengeteg a trükkfelvétel, az imitáció. Például az a jelenet, melyben Lisa vibrátort használ, szintén csak trükk volt. Persze, voltak natúr akciók is, de biztos vagyok benne, hogy azokat a lányok élvezték. Hogy amikor Jürgen megerőszakolta a lányokat? Erről csak később szereztem tudomást. Én akkor a konyhában foglalatoskodtam, fogalmam sem volt, mi történik a hálószobában, Igen, voltam a lányaim után az intézetben. Úgy tűnt, Lisa nagyon zárkózott. Biztos vagyok benne, hogy a férjem megfenyegette és ellenem hergelte. Elhatároztam, a jövőben nem élek Dieterrel. Vesebeteg és én nem leszek vén korában az ápolója. Még fiatal vagyok, helyrehozhatom hibáimat. Dr. Iris Dauner (a két kislány pszichoterapeutája): — A pomóhiénák elsősorban olyan gyerekeket hálóznak be, akik még nem képesek felfogni, mit is csinálnak velük. Egyszerűen engedelmeskednek a pénzéhes szülőknek. Határozottan állítom, hogy Lisa és Jenny nem szívesen filmezett, tehát nem lehet igaz, hogy élvezték, amit csinálnak; vagy kíváncsiságból mentek bele az egészbe. A vizsgálatok egyértelműek megmutatták, hogy az egész erősen megviselte őket, szégyellik magukat a múltjuk miatt. Félnek, gyakran tépik a hajukat, tövig rágják a körmüket, gyakran felriadnak álmukból. A gyermekkori élmények majd életük végéig elkísérik őket. Nagyon valószínű, hogy prostituáltakká vagy narkósokká válnak. Ha rajtam múlna, én életfogytiglani börtönre ítélném azokat, akik ebbe az ocsmányságba kényszerítették őket. Ai Dr. Zsíros Géza területi listavezető Egyesült Kisgazdapárt Akik a földet visszaadták... KÁRPÓTLÁS... MEGÍGÉRTÜK! FÖLDTÖRVÉNY.. TELJESÍTETTÜK! SZÖVETKEZETI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA... MEGVÉDJÜK! Az Egyesült Kisgazdapárt 7. a listán. X-eljen a 7-esbe. Szavazólapján keresse jelöltünk nevét és az Egyesült Kisgazdapárt emblémát. X-eljen a jelöltünk nevénél lévő karikába. Felvételünkön Ciccolina a budapesti panorámában (nem) gyönyörködik Hogyan tartsuk meg a férjünkét? Erre keressük a recepteket — ha egyáltalán adódhat általánosítható igazság — olyanoknál, akik évtizedek óta vagy tíz-egynéhány éve, illetve tíz évnél kevesebb ideje tartanak ki egymás mellett jóban, rosszban. — Humorral, kedvesnek lenni, mosolyogni. —Mivel bünteti, ha már betelt a pohár? — Azzal, hogy komoly vagyok. Ezt nem bírja. Mi van Béláné, Kovács 1943Karkus született Erzsébet ban esküdött örök hűséget a párjának. Erzsi néni 75 lesz, Béla bácsi pedig már eggyel túljutott a nyolcvanon. — Emlékszik a lagzira, Erzsi néni? — Hogyne emlékeznék! ’43. október 16-án tartottuk Szentmiklóson, a nagytemplomban. Kocsikkal mentünk be, rezesbanda húzta, és mulattak vagy százan. Szép, napos idő volt. — Ilyen lett az életük is: szép, napos? — Nem, kedves: volt benne derű meg ború is. Egy maradt örök: a sok munka. Két lányunk született, az egyik Szolnokon igazgatóhelyettes a Fiumei úton, a másik beteg, mi ápoljuk. —Miahosszúházasság titka? — Nem titok ez: alkalmazkodni kell, ennyi az egész. Ma az a divat, hogy a fiatalok szétszaladnak. Ezért nem érdemes megházasodni, hiszen aki egy fedél alatt él, nincsen kanál csörrenés nélkül. — Mit csinált ez alatt az ötvenegy év alatt? — Áz' uram gazdálkodott, majd a téeszben dolgozott, én meg itthon. Vezettem a háztartást, két-három tehenünk, hízónk, aprólékunk volt, azt gondoztam. Sajnos, mára kikoptunk belőle, csak a csirkeféle maradt. — Már ne haragudjon, de csak megkérdezem: nem akartak soha elválni? — Mi? Minek? Huszonhárom éves voltam, amikor egy- bekeltünt, tehát nem gyerek. Aztán abban a hitben nőttem fel, hogy egy asszonyhoz egy embert adott a jóisten. Más szokását felvenni, megszokni? Azt nem! így maradt ez az egy, a párom. Jaj, de feledékeny vagyok, meg se kérdeztem: nem inna egy kávét? Csak afféle for- rázottat, de szívesen adom... olLa ■TN ■Tf* Lassan másfél évtizede házasok, és hogy nem töltötték az időt tétlenül, bizonyítja a három gyerek. A fiatalasszony kérte, ne írjuk ki a nevét. — A házasságunk első harmada nagyon egyszerűen telt el: mert vagy katonáskodott vagy tanult. Annyira ritkán találkoztunk, hogy azt bizony nem veszekedéssel töltöttük. A pénz az kevésnek bizonyult, így kipor- cióztuk. Akadtak „paprikás krumplis”, „zsíros kenyeres” napok. Később, amikor már dolgozott, sajátosan alakult a helyzetünk. O az egyik községben kereste a kenyerét, én napont a másikba utaztam. Bármilyen hihetetlen, istenigazából most kezdtünk összeszokni. — Mondják, jó a házasságuk. Van titka? — Hatalmas tolerancia, tűrőképesség kell ma ahhoz, aki tartósan egy fedél alatt él valakivel. Ezzel inkább én rendelkezem. Ugyanis sok a bogara, végtelenül precíz, nem bírja a trehányságot. — Hogy lehet ezt elviselni, ahol három gyerek van ? veled? Miért nem nevetsz? —Mit szeret benne legjobban? — Ha leigáz. —Tessék? — Mondom, ha leigáz. Elvégre ő a férfi. — Ahogy elnézem, maga egy csinos, erős nő. —Tényleg erősebb vagyok, mint ő, de nem ez számít. Helyette, mondjuk az, hogy mindenki egészséges, a legkisebbtől a legnagyobbig. Ennivaló van, nevetni tudunk. Nem élünk bőségben, de ezért miért panaszkodjam. —Szex? — Mindig és mindenhol. Ki nem állnám, ha csak az ágyban. Hol mosás, hol vasalás közben. Ez az igazi változatosság, izgalom, csak arra kell vigyáznom, hogy a dugót kihúzzam a falból, mert az elégetett nadrág, ing sokba kerül. —Remek a házassága? — Egy dolgot unok, de nagyon: a sütés-főzést. Szörnyű, hogy órák munkája pillanatok alatt eltűnik. Ugyanakkor tudom, a koszt nagyon fontos, és az asztal mellett is el lehet rontani egy házasságot. Ezt pedig nem szeretném, így sütök is, főzök is... A magas, fekete hölgy két éve él tartós házasságban a párjával. Miért szólaltatjuk meg? Mert igen őszinte, sajátos, ugyanakkor érdekes gondolatokat fogalmaz. — Szerintem a jó házasság titka a jó választás. Olyan férjet kell keresni, akiben teljesen megbízik az ember, és akiről tudja, hogy nem megy el. —Deháteznemmindigderülki az udvarlás során. — Lehet, ugyanakkor sok apró jel mutat arra, milyen lesz az illető. A nők szeme ebben ezerszer élesebb a férfiakénál. Nálunk fontos az, hogy tudjam, a leendő párom a szabad idejét miképpen tölti el. Látom a környezetemben: a legtöbb férfi akkor csalja meg a feleségét, ha unatkozik, nem tudja lekötni magát. Ezért ha szabad javasolnom, én azt súgom a nőknek, akkor lesz jó a házasságuk, ha a párjuknak olyan a szakmája, amelyben el tud mély edni. Tévedések elkerülése végett a piálást, csajozást nem ebbe a kategóriába sorolom. —Az ágy mennyire jelentős ? — Nagyon, de én a vérmérséklettel kezdem, mert ha az egyik havonta kétszer akar szeretkezni, a másik hetente hatszor, akkor ebből előbb- utóbb baj lesz. Az ágy is fontos, és éppen ezért jó nagy legyen. Ha akarom, közelebb bújok hozzá, ha akarom, távolabb húzódok. — Mivel tartja meg az embert? He haragudjon, ha kimondom: a micsodájával? —Azt minden nő hordja, de én azt hiszem, ennél sokkal több vagyok neki. Az ágyban, az asztalnál, a munkában, vasárnap és hétköznap, a barátok előtt és a rokonságban. —Önöknél ki vezet? — Szerintem én. Ugyanakkor az is tény, alkalmazkodni kell. Olykor ez a legnehezebb. Azért nem adom fel magamat, bár egyek vagyunk: én én is maradok, ő meg ő. —Félti? — Jóképű, tudom, tetszik a nőknek, de a válaszom mégis az: nem. Ha szereti a focit, menjen ki a meccsre, és azért se szóljon, ha mi jókat dumálunk a barátnőimmel. Lehet, neki ez pletyka, nekünk meg az életünk: melyikünkkel mi történt. Ennyire egyszerű az egész... Hát, kérem, ennyire egyszerű? Nem tudom, ki melyik riportalannyal ért egyet, adtunk- e egyáltalán elfogadható tanácsot, mivel azért az igyekezet megvolt a cikk írójában. D. Szabó Miklós POLITIKAI HIRDETÉS m MAGYAR , SZOCIALISTA PART Ezt a 11 -est ne hagyja ki!
