Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

0 | 1994. május 31., kedd NAGYVILÁG 0 „Ex cathedra” nem //• / a női papsagra II. János Pál pápa végleges ne­met mondott a nők pappá szen­telésének lehetőségére. A pá­pai tévedhetetlenség birtoká­ban tett kijelentését az a hatol­dalas apostoli levél tartalmaz­za, melyet hétfőn hoztak nyil­vánosságra a Vatikánban. A május 22-i keltezésű levél­ben a pápa kimondja, hogy az egyháznak semmiképpen nincs módjában a nőket pappá szen­telni, s „ezt az ítéletet végleges­ként kell az egyház minden hí­vének elfogadnia”. II. János Pál „ex cathedra” tett kijelentése még azt is tiltja, hogy a kérdés­ről akár csak vita legyen a kato­likus egyházon belül. A pápa levele azonban hozzáteszi: az a tény, hogy a nőket nem lehet pappá szentelni, egyáltalán nem jelenti méltóságuk kiseb­bítését, nem diszkrimináció a nőkkel szemben. A nők helye és szerepe „az életben és az Egy­ház küldetésében” ettől még to­vábbra is „teljes mértékben szükséges és semmivel nem he­lyettesíthető”. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek Külföldi lapvélemények a választásokról A legtöbb hétfő reggeli osztrák lap közli a magyarországi vá­lasztások csaknem végleges eredményét, a szocialisták ab­szolút többségét. A Die Presse címlapján Horn Gyula fotójá­val jelent meg, ám a lapzárták miatt a tudósítások a Kurier kivételével a tényekre szorít­koznak. A késői lapzártájú, nyolc­százezres olvasótábort! Kurier budapesti tudósítása úgy fo­galmaz, hogy bekövetkezett Magyarországon a balratoló- dás, amitől oly sokan tartottak. A csaknem végleges adatokat, az MSZP abszolút többségé­nek elnyerését ismertetve le­szögezi: a magyarok a szociál- liberális kormányzás óhaját erősítették meg, ez azonban az MSZP abszolút többsége miatt bizonytalan. Megemlíti, hogy a választások eredményeként reális alakot öltött egy ilyen szövetség kétharmados több­ségének „alkotmányos dikta­túrája”, amit a jobboldali tábor veszélynek kiáltott ki. A lap tudósítója, Berényi György szerint kompromisszumos mi­niszterelnök-jelöltként Békési Lászlót és Németh Miklóst emlegetik. Ez utóbbit—jegy­zi meg — Magyarországon megváltónak tartják — meg­váltóra pedig Horn Gyula sze­rint nincs szükség. Idézi a tudósító Hóm Gyu­lának több kijelentését is: a kommunizmus és az egypárt­rendszer ideje lejárt Magyar- országon; nincs ok a magántu­lajdon miatti aggodalomra, a privatizáció folytatódni fog; osztrák mintájú szociális part­nerség lenne a kívánatos; az új kormánynak nemzeti kon­szenzuson kell alapulnia. * Népszavazás a volt kommu­nista párt mellett címmel szá­mol be hétfőn a La Repubblica című olasz napilap az MSZP abszolút választási többségé­ről. A lap szerint a szocialisták számára nem volt kívánatos ez a teljes siker. Nem akarnak egyedül kormányozni az elkö­vetkező négy évben. Az ab­szolút többség megszerzése most nehezebbé teszi a koalí­ciót az SZDSZ liberálisaival, ami kiegyensúlyozottabbá tenné a kormány irányvonalát, és eloszlatná a nyugati orszá­gok, valamint a nemzetközi tőke esetleges bizalmatlansá­gát. A Corriere della Sera hason­ló gondot lát az ilyen arányú szocialista győzelemben. A li­berálisok már értésre adták, hogy nem akarnak díszítmény lenni a szocialisták túlsúlyával alakuló koalíción. De a szoci­áldemokratává lett volt kom­munisták és az SZDSZ egyko­ri másként gondolkozói között elengedhetetlen a házasság Magyarország stabilitása ér­dekében — írja. — Magyarországon az tör­tént, amit senki nem akart, sem a szélnek eresztett vesztesek, sem a győztesek — hangsú­lyozza a La Stampa. A lap úgy látja, hogy a szocialisták eről­tetik a koalíciót, a liberálisok viszont elutasítják azt, s emiatt nehéz lesz a kormányalakítás. A La Stampa szerint a szocia­listák miniszterelnök-jelöltje vagy Hóm Gyula lesz, vagy Békési László, „ha ez utóbbi választást a Nagy Sándor ve­zette szakszervezeti szárny megengedi”. * A Financial Times című brit lap hétfő reggeli kiadásából kimaradt, hogy „az üzleti és a diplomáciai világ félt az MSZP abszolút többségétől”, amint a lap vasárnap éjszakai első kiadásában Nicholas Denton budapesti tudósító ír­ta. A reggeli kiadásban ezt írja a tudósító: — Az eredmény lehetővé teszi, hogy az MSZP, vagyis az áttatarozott kommunisták egyedül kormányozzanak, a koalíciós partner mérséklő ha­tása nélkül, amiben a diplomá­ciai és az üzleti világ remény­kedett. Még a szocialista párt­ban is kevesen vannak, akik egyedül képzelik a kormány­zást. Az SZDSZ Hom-ellenes kifogásait idézve a lap a koalí­ció-alakítás nehézségeiről ír, és úgy véli, Békési László le­het a kompromisszumos kor­mányfő. Családok találkozója Mostarban Egy éven keresztül tartó heves utcai harcok csendesednek Mostarban. Egy év után, most vált lehetségessé, hogy a város két részében élő családok találkozhattak FEB-fotó Mindennap feladhatja jUtíRMPRRRIPRRÍM hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen adhatja fel a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alatti irodában 8—16 óráig, valamint a Mednyánszky u. 8. szám alatt 8—13 óráig. Eladó 30 db (Kahib x Pietrin) keresztezésű malac. Békés, Mátyás király u. 82. Érdeklődni: délután. Csúcsú Állateledelbolt kínálata: fagyasztott csirkefej, láb, nyesedék, száraz tápok, Bosch-Bevi-Dog-Flatazor vitaminok, felszerelések. Bé­késcsaba, Gyulai út 37., zöld bérház. „Ha ez az egész elmúlik, a zöld vizű Drina partján fogunk ünnepelni.” Boszniai dráma Gorazsde falai között Rale Poturak (36 éves) a go- razsdei tragédiát egy óvópin­cében élte át és megírta élmé­nyeit a szerb megszállás utolsó napjairól a Stem magazin szá­mára. A családja: felesége, Edina 30 éves, lánya, Edita 10 éves, jelenleg a bajorországi Ebersbergben élnek. 1994. április 17., vasár­nap. (...)Az egész város merő vér és csupa sár. Az utcákon emberi holttestek és állati tete­mek. Gazdátlan állatok kóbo­rolnak körülöttük. Alen híreket hoz a frontról. A szerbek megpróbálják a vé­delmi vonalainkat Ustipracsa térségében áttömi, hogy be­jussanak a városba. Ellentá­madás közben sikerül harc- képtelenné tenni két páncélo­sukat. Aket, Mirsot, Esőt és Dzsevadot elveszítettük a har­cokban. Reggel tudok rádión ke­resztül beszélni a feleségem­mel, Edinával. Nincs szívem, hogy megmondjam neki, a testvérét megölték. A muzulmán védelmi erők helyi főparancsnokságának je­lentése: ma 21 személyt meg­öltek és 5-öt megsebesítettek a szerbek. A gyerekek halkan sírnak 1994. április 18., hétfő. A há­borús éjszakák végtelenek. Álmatlanul fekszem és a grá­nátbecsapódásokat számo­lom. Valaki, valahonnan gyer­tyát hozott, de nem merem meggyújtani, mert nem tu­dom, vajon nem lesz-e holnap nagyobb szükség rá. Az aggo­dalom miatt egészen halkan beszélünk, és nekem úgy tű­nik, még a gyerekek is halkab­ban sírnak. A kicsik minden gránát becsapódásakor az ágy vagy az asztal alá bújnak. Ä nagyobbak már hozzászoktak. A gránátok egyre közelebbről hallatszanak, mintha csak ke­resnének bennünket. Ahány­szor csak közeli robbanást hal­lok, felsóhajtok: nem talált el! Ma születésnapom van. Edina, a feleségem és Edita, a lányom a rádióamatőrök segítségével tudnak majd beszélni velem. Egész hónapban erre a 3 percre vártam. Majd ha ez az egész elmúlik (nem tudom honnan veszem a reményt), az összes születés­napot bepótoljuk. A zöld vizű Drina partján fogunk ünnepel­ni. Mint valamikor. Vajon jö­vő ilyenkor már így lesz? Ta­lán akkor már idegenek leszünk vagy mindnyájan megfeneklett sorsúak, akik nem tudják, mit akarnak... Akár egy koncentrációs táborban 1994. április 19., csütörtök. Kedveseim, bárcsak a rádión azt a melegséget is átadhatnám nektek, amit irántatok érzek. Végre hallottam a hangotokat, jóllehet 3 perc túl kevés ahhoz, hogy az ember valamit is mondjon. Nem akartalak el­szomorítani benneteket. (...) Higgyétek el, ahhoz, hogy az ember az itteni nyomorúságot megértse, át kell élnie. Úgy élünk ebben a tűzkatlanban, mint a koncentrációs tábor­ban. Fel tudjátok ti azt fogni, mit jelent immár 2 esztendeje vil­lany, víz, telefon nélkül élni, nem is beszélve az evésről. Az élet minden nap ugyanolyan egyhangú és ízetlen. És a liszt utolsó maradékát, ami még maradt, evőkanalanként por- ciózzuk. De sok ember halt már meg körülöttem ebben a bal sors­ban. Úgy megváltoztak itt az emberek. Majdnem olyan, hogy mindenkit újra meg kell ismemi. Hiszitek-e, hogy olyan erős lettem, mint a szik­la, és olyan érzéstelen, akár a farkas. De ti, a családom meg­vagytok számomra. Edina, szeretlek benneteket, a hozzád és a gyerekekhez szálló gon­dolataim adják a reményt, hogy ez a szenvedés nem hiá­bavaló. Tovább szorul a hurok 1994. április 20., szerda. (...)A szerbek egész idő alatt lövik a kórházat, az egész vá­rost és lakóit meg akarják sem­misíteni. A helyzet katasztro­fális, olyan, mintha az ég a földre akarna szakadni. Az ut­cákon a sebesültek jajveszéke­lése — akiknek senki nem tud segíteni — asszonyok és gye­rekek kiáltásaival vegyül. A hurok feszül körülöttünk. Mindenfelől asszonyok és gyerekek özönlenek teljes összevisszaságban. Akik le­maradnak, azokat egyszerűen eltapossák. Az utcák holttes­tekkel vannak tele. A muzulmán főparancsnok­ság mai jelentése: a városköz­pont és a kórház gránáttűz alatt állt. A kórház egyik szobájába mocsárgránát csapódott, ahol 21 ember életét vesztette. Összesen 121 -en estek el a mai napon. A szerbek játszanak velünk 1994. április 21., csütörtök. Alig múlt éjfél. El sem hiszem, hogy élünk. Tulajdonképpen meggyújthatjuk a saját gyer­tyánkat. Az egész város, mint egy égő fáklya. Mintegy 150 ház lángokban áll. Néha arra gondolok, csak egy álom, amit látok. Várom, hogy felébred­jek. Egy gránát csapódik a ház fedelébe, ez visszahoz a való­ságba. Játszanak velünk a szerbek. Kiválasztanak maguknak egy ablakot és azután kezdő­dik a belövés orosz gyártmá­nyú, távirányítású rakétave­tőkkel, „Maljutká”-val. Ordí­tás, segélykiáltás követi. Tegnap a polgármesterünk kérést intézett az amerikai el­nökhöz, Clintonhoz. Kérte, adják parancsba a NATO repülőgépeinek, hogy bom­bázzák a várost. Vessenek vé­get a szenvedésünknek. Hoz­zájárulunk. Nem akarjuk a las­sú kínhalált. A muzulmán főparancsnok­ság mai jelentése: 97 embert megöltek és 260-at megsebe­sítettek. A kórház nagy része, a Drina felőli szárny elpusztult. A környező házakat módsze­resen szétrombolják. / Eletelemünk a halál 1994. április 22., péntek. A város belefullad a saját vérébe. Minden összedől, mint a kár­tyavár. Minden reményem el­veszett. Két év óta látjuk ma­gunk körül a halált. Életünk központi kérdése a halál. Érzé­ketlenné és csüggedtebbé vál­tunk. Nyilvánvaló, mi már ma-. gunknak megadtuk magunkat. Életünk utolsó óráit számol­gatjuk. (...) % Elfelejtettem egyenesen járni 1994. április 23., szombat. Semmilyen foganatja nincs a NATO-ultimátumnak. Úgy tűnik, a szerbek az egész világ­gal dacolnak. Ma éjszaka óta újra lőnek bennünket. Elkú- szok a barátomhoz, Senadhoz. Már teljesen elfelejtettem mi­lyen az, egyenesen járni. Fu­tok egyik faltól a másikig, és sok szerencsével eljutok hoz­zá. A városbeli helyzetről már nem beszélünk. A jabukai csa­ládi kirándulásokra emlé­kezünk. Senad nagyon szere­tett horgászni. Kevés olyan ember van, mint ő, akivel még normális dolgokról lehet be­szélni. A többiek már szinte teljesen megőrültek. Vajon ma éjjel mi történik? A NATO-ultimátum megint csak bohóckodás? Kiárusíta­nak bennünket a nyugatiak­nak? Olyan érdekért, amit nem is ismerünk! Szeretném meghallgatni a híreket, de a rádióm elemei kimerültek. Éjszaka van. A sötétség vé­delmében elmerészkedek a rá­dióállomáshoz. Hatalmas tö­meg várakozik ott. A polgár- mesterünk kétségbeesett se­gélyfelhívást intéz a rádión ke­resztül a külvilághoz. Mi történhet még?! Meg­szoktuk a pusztulást, mégis re­mélünk. Egy mákszemmel több remény. 1994. április 24., vasárnap, 1 óra 30 perc. A tanácsháza előtti tér emberekkel tele. Az ENSZ-csapatok megérkeztek Gorazsdéba. Nem tudom ki csodálkozik jobban: ők, mert mi olyan kiéhezettek és mocs­kosak vagyunk, vagy mi a jól­táplált, tiszta emberek láttán. Jóllehet, a „megmentők” most már itt vannak, igazán örülni mégsem tudunk. Míg az ENSZ-segítségre várakoztunk, százakat öltek meg. Közülünk sokan még nem ér­tesültek az ENSZ-csapatok megérkezéséről, mert a tűzszünet ellenére sem merész­kednek elő a pincéből. Én örülök, hogy az ENSZ-csapa­tok itt vannak, bár kézi lőfegy­verekkel továbbra is lőnek bennünket. A szerbek egészen a kékinge- sek megérkezéséig nem hagy­tak fel a kórház lövésével. Vala­honnan Marlborót szereztünk. A cigaretta szájról szájra jár. Most már egyik a másik után mászik elő a pincéből. Valaho­vá el akarnak menni. De hová? Egész áprilisban a pincében kuksoltunk. A gorazsdei embe­rek sem egyetlen tavaszi virá­got, sem egyetlen zöld gallyat nem láttak. Remélünk. Kicsivel jobban, mint azelőtt. Végre megint lélegez­hetünk. A Stern magazinból fordította: Cserbák Teréz ChemoL I RT. I Legolcsóbban, de kiváló minőségben, óvja gabonáját a támadó betegségek ellen! 1840 Ft/ha BAYLETON 25 WP (0,5 kg/ha (III. kategória) 2640 Ft/kg További választékunk: Tilt 4250 Ft < + KOLFUGO SZUPER (1 liter/ha) (I. kategória) 520 Ft/liter Tilt Prémium 6550 Ft ❖ Alert 2385 Ft Alto Combi 4230 Ft. Címünk: CHEMOL RT. Békéscsabai Képviselete, Békéscsaba, Szarvasi út 79/1. Telefon: (66) 442-042, 442-187, fax: 441-307. ChemoL mmmmm.wmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom