Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-27 / 123. szám
1994. május 27., péntek HAZAI TÜKÖR Ünnepi könyvhét ’94: a Tevan két kötete Gergely Ágnes és Kőbányai János, a Tevan Kiadó könyheti szerzői Dombóvári Tibor búvárfotós kiállítása a héten nyílt meg az orosházi Petőfi művelődési központban. A Miskolcon élő művész mintegy 8 éve kutatja a Karib-tenger élővilágának titkait, felvételeit rangos nemzetközi természettudományos folyóiratok megbízásából készíti. Dombóvári tevékenysége többrétű: sportbúvárként, fotóművészként és természet- tudósként is helyt kell állnia. Most bemutatott munkái legutóbbi, Karib-tengeri útján készültek. A kiállítást dr. Pap István, a megyei művelődési központ igazgatója nyitotta meg, aki méltatta Dombóvári képzőművészeti alkotás-szintű fotóit. A megnyitó után a művész készséggel válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A kiállítást június 8-áig tekinthetik meg az orosháziak. Közhasznú munkások foglalkoztatása Sarkadon A Sarkadi Városgazdálkodási Iroda az előző években jelentős létszámban foglalkoztatott közhasznú munkaerőt a város parkjainak, közterületeinek gondozása céljából. Tavalyelőtt 38, tavaly 15 sarkadi lakosnak tudtak munkát biztosítani. Az idei nyári munkák ismét többletlétszámot igényelnek, ezért az iroda újra meghirdette a közhasznú munkások foglalkoztatását, ám ebben az évben a szűkös költség- vetési lehetőségek miatt az eddigiekkel szemben csupán négy közhasznú munkást tudnak alkalmazni. Kathy Horváth Lajos Bachot játszik hegedűjén s miközben az udvar másik szegletéből dübörgő beat igyekszik bezúdulni az üvegfalon át, Somló Tamás halkan megjegyzi: „Lajoskám, ez félplayback lesz”. S lám, a hangulaton az a zaj sem ront, mert a könyvek birodalmában, fenn a Budai Várban, a Líteában már megérkezett egy darabka, afféle előzetes a könyv idei ünnepéből, akár az országos tájékoztatók előhangjaként is. Dicséret a békéscsabai Tevannak, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében már itt bemutatkozhatott Gergely Agnes és Kőbányai János. Akik olyan értők előtt idézték San Diegóban, Jeruzsálemben vagy a világ más szegleteiben útjukra indított soraikat, mint Drucker Tibor, Lakatos István, Jane só Miklós, Jeles András vagy a már említett Somló. És lám még fokozható a hangulat, a körben alkalomra elhelyezett Izrael-idéző színes művészi fotókat Sivók Irén színművész még magasabbra emeli, gondolatőrző zugokat megcélozva: izraeli népdalokat énekel. Kívánjuk, legyen végig ilyen szép az ünnepi könyvhét, amilyen pompásan indult. Le- cövekelve hallgatjuk Gergely Ágnest, aki Endrődről indult (a vele készült interjú a közelmúltban jelent meg lapunkban) és most Királyok földje címmel lépett az olvasók elé, válogatott és új verseket tartalmazó kötetével. Kőbányai János valamelyest szemérmesebb, ezúttal felolvasás helyett egy korty pezsgőt ígér inkább a végére, no meg elmeséli, hogy épp Párizsban élt, amikor az imént játszó művészbarát, Kathy-Horváth Bibliát ajándékozott neki —- talán itt kezdődött a mélyebb érdeklődés a Szentföld iránt, amelynek tapasztalásai — ötödik könyveként — Jeruzsálemi évtized címmel olvashatók. Esszék, novellák, tárcák, riportok, melyeket — lévén, hogy nem sajátunk a megállapítás — nevezhetünk akár az író fejlődésregényének is. Remélhetőleg mindkettőjük nyert azzal, hogy megtalálta a békéscsabai Tevan Kiadót — és viszont. Mindenesetre, ha erről külön nem is beszélt köszöntőjében dr. Cs. Tóth János kiadóigazgató, a két könyvheti kötet méltón gyarapítja azok sorát, amelyekre büszke lehet író, kiadó, nyomdász, tervező, ha ezúttal —; talán a praktikum diktálta okokból — nem feltétlenül megfizethetetlen vagyis hivalkodó küllemet kölcsönöztek. Remélhető, ez nem akadálya, épp elősegítője, hogy népszerű lesz a standokon. Ami az idei könyvhét további Békés megyei vonatkozású történéseit illeti, még egy könyvre feltétlenül szeretnénk felhívni a figyelmet: Az öröm hiányzott címmel napvilágot lát Simonyi Imre kötete is. A Trikolór Kiadó — Örökségünk sorozatának keretében — vallhatja büszkén, hogy a század egyik legnagyobb hazai lírikusát sikerrel arra kérhette: ő maga válogasson remekei között. F. I. (Im)potenciális veszély: idén sem láthatjuk a szép lányokat Politikai indíték? (Folytatás az 1. oldalról) Aztán egy napon nem volt ott Hajdújfy Miklós, s az őt helyettesítő Szamosi Péterrel pillanatok alatt megegyeztünk. A szerződés szerint a felvételnek december hatodikén kellett volna adásba mennie, helyette december 29-én, amikor már a sajtóvisszhang is „lecsengett”, került képernyőre. Ez bizony lelohasztotta a szponzorok érdeklődését is. A végén, amikor kifogásoltam a dolgot, az akkor már egymilliós közvetítési díjból 500 ezret elengedtek. — Máshol is így van ez a világban? —Nem éppen. Az országok háromnegyedében a televízió fizet azért, hogy ilyen rendezvényt közvetíthessen, sőt a program eleve állami támogatásban részesül. Egyébként ismét leszólták az elkészült anyagot, mondván, a rendező alkalmatlan. Kénytelen voltam emlékeztetni őket, hogy mintha éppen a televízió kötötte volna ki, hogy kivel ren- deztethetem meg az anyagot. — Hogy áll most az idei rendezvénysorozat tévéközvetítésével? A döntő is meglesz már augusztus 19-én. Fási Ádám: „ha nincs tévé- közvetítés, elmaradnak a szponzorok” — Sehogyan sem állok. Pedig, mint említettem: ha nincs tévéközvetítés, elmaradnak a szponzorok. Lehet, hogy önköltségesen, az írott sajtóra támaszkodva csináljuk meg a versenyt. Ám mégis bízom a jövőben, az új időkben: hátha megértik hamarosan, hogy a Miss Universe Hungary eredményeként három világversenyen jelenik meg Magyarország, s azokon teljes a televíziós hírverés. Az USA-ban például élőben közvetítik a világversenyt. Kocsis L. Mihály, a televízió műsorigazgatója például arra igyekszik hivatkozni, hogy az újságok negatív visszajelzései miatt húzódoznak. Kevés negatív észrevételt olvashattunk. Láttuk viszont a tévé néhány produkcióját: a Ki mit tudót, a T áncdalfeszti vált... Lehet szeretni, lehet ellenszenvvel viseltetni iránta, de a szépség- versenyek egyként felkeltik a nők és a férfiak érdeklődését Az persze magánügye a televízió vezetőinek is, hogy nézik vagy sem az ilyen adásokat ám valós érvek nélkül nincs joguk elzárni a nézők elől. Márpedig ők önkényesen leparancsoltak más közkedvelt műsorokat is — pardon: ideiglenesen szüneteltették sugárzásukat —, kitaláltak helyettük nézőriogató marhaságokat, botrányos választási trükköket Ezeket meg a nézők unták meg. Többnyire férfivezetőkről van szó. így azt még megértenénk, hogy a fejükbe szállt a vér a sztahanovista filmek látványától, de hogy ugyanez történjen velük a csinos lányokat nézve is, kész impotencia. Kiss A. János Módosul a KRESZ • / • -4 • / i //I jumus 1-jetol Újra módosulnak a KRESZ egyes előírásai június 1-jétől. Az új szabályok szerint szerdától ismét tilos lesz a tehergépjárművek és az autóbuszok számára a folyamatos haladás a belső forgalmi sávokban. További változás lesz, hogy az autósoknak ezentúl nem csak a táblával jelzett fő- és mellékutakon, de valamennyi lakott területen kívüli. úton használniuk kell nappal is a tompított fényszórót. Á kormányrendelet egyértelműen meghatározza azokat a szabálysértési eseteket, amikor a tilosban parkoló járművek elszállítása indokolt. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben nem tették kötelezővé a hátsó biztonsági övék lakott területen belüli használatát. Kocsma helyett bolt! Élelmiszerbolttá alakítják át a battonyai „sörkert” épületét. A Fő utcai üzletet a helyi áfész saját kezelésben szándékozik működtetni, kifejezetten az árak lszorítása érdekében. A szövetkezetnek ez a második ilyen próbálkozása: a korábban megnyitott „Mini diszkont” (valójában vegyesbolt) mindössze 9—10 százalékos árréssel dolgozik. Tegyük hozzá: a vásárolók nagy megelégedésére. A nemzet főpincére? Az előbbi mondatot — kérdőjel nélküli állításként — a Magyar Narancs november 11-ei számában olvastam, a talán legszabadszájúbb lap szerkesztőségi cikkében. Szerzői nyilván sértésnek szánták, én azonban az azóta miniszterelnökké előlépett Boross Péter helyében nem sértődnék meg. Nem is olyan nagy szégyen főpincémek lenni ebben az országban. Van Bródy Jánosnak egy dalszövege, mely így hangzik: „Egy kocsma az egész világ”. Ady óta a költők, dalszövegírók gyakorta hasonlítanak kisebb-nagyobb közösségeket a kocsmához, ahol pulthoz támaszkodnak a munka után betérő emberek, belekönyökölnek a sörhabba, s miközben kortyolgatják a hosszúlépést, leöntik a stampedlit, megvitatják ország-világ dolgát, néha összevesznek, esetleg még kést is rántanak. Igazán elkél közöttük egy tekintélyes külsejű kocsmáros vagy csapos, aki lecsöndesíti a hagoskodókat, veszekedőket, aki rendet tart a söntésben. Ezt tette Boross Péter a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat élén, majd nyugdíjba vonulása után tárca nélküli miniszterként a titkosszolgálatok körül, még később belügyminiszterként, mostanában pedig ezt teszi kormányfőként. Azt hiszem, ez a nagyapós külsejű, szelídnek látszó, ám alkalomadtán annál határozottabban fogalmazó politikus nagyobb feladatokkal is megbirkózott már. Egy fineszes jogász, aki vendéglátós egységekben szerzett szakmai gyakorlatot, nem föltétlenül a karrierjét koronázza meg miniszterelnökként, hanem vállalatigazgatói rutinját kamatoztatja országnyi méretekben. Ehhez képest másodlagos, hogy annak idején, az úgynevezett átkosban ő látta el mindenféle földi jóval a pártközpontot. Ezt lehetne az alkalmazkodás számlájára írni. Azt meg a jó ügyek melletti kiállásnak minősítem, hogy amikor némi kockázattal járt a kispesti We- kerle-telepen Kós Károly- szobrot avatni, akkor ő „jól fekvő” igazgatóként segített, s ami ezzel egyet jelentett: kockáztatott. A múltbeli egyenleg rendben is volna. Rendben van az is, hogy az új rendszer kormányzati tényezőjeként el-el- határolja magát a régitől. Ahhoz azonban csak keveseknek van joguk — és erkölcsi alapjuk —, hogy a Kádár-korszakot szőröstül-bőröstül elítéljék. Boross Péter velem és még néhány millió honfitársával együtt nem tartozik ezek közé. Egy neves közíró nemrégiben kifejtette róla, hogy Antall József országlása után nagyon egyszerű a dolga: „Egy átmeneti korszak ügyvezető miniszterelnöke”. Fogalmazhatnám úgy is, hogy rendben kell átadnia az éttermet a következő séfnek. Ki kell mosni az abroszokat, meg kell számolni az eszeájgot és fel kell tölteni a raktárt. Főpincérétől ezt kívánja a nemzet. Zöldi László ...egyszerűen minden • Orosz-ukrán háború? • Centrum-diadal a bíróság előtt? • Tenderbotrány a postán? • Gyerekverseny az első millióért?
