Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21-03 / 119. szám

Dán Judit verse: Ragyogásához A fénytől és árnytól átitatott vasárnapi parkban álldogálsz, mint egy magányos és elhagyott angyal. A képmásod szerteszáll, széthullik a hűs anyagtalanban. Sugárzó lényed misztikus köd. Megmentelek, megszabadítalak egyedüllétedből. Az örök lombok között mocorog szerelmem, naponta elveszik; csábítják ezerszer megkísértett lelkem és mindig hazatalál hozzád. Az emelvényen állsz. Szép, szomorú szemed ragyogja át áfákon a homályt. Megfejted régi titkunk. Látod, beteljesedett álmod. Közeleg a perc, hogy elmész, tudom. De élnem kell benned és kívüled. Elhagyottan is meg kell nyugodnom, bár kín lesz a világ nélküled. Te sem tudsz feltámadni, képtelen leszel; majd tűzben égsz, keresel. Ábrándok születnek síri szélben és szenvedsz, ha tényleg nem leszek. Nekem mégis melletted a helyem. Gondolatod által létezem, és meg kell pihennem a szemedben. Meglátod, kétségbeesésed a halálod lesz. Nélkülem te nem létezhetsz. Én is annyi vagyok csak, amit meghagytál magadból bennem. Te majd szerelmünk gyásziratát olvasod árván, amíg én könnyeimbe fulladok. (A Békés Megyei Hírlap költó'pályázatának anyagából) Tisztelt Választópolgárok! Köszönjük, hogy a választások első fordulójában eljöttek s oly sokan a Magyar Szocialista Párt jelöltjeire szavaztak Támogatásukkal már két egyéni jelöltünk bejutott a Parlamentbe, és a töb­biek is jó eséllyel indulnak a második fordulóban Kérem, hogy május 29én jöjjenek el és szavazzanak ismét a Magyar Szocialista Párt jelöltjeire. FIGYELMÜKBE AJÁNLOM: l.SZ. VK. BÉKÉSCSABA 2. SZ. VK. GYULA 3. SZ. VK. BÉKÉS 4. SZ. VK. SZEGHALOM 5. SZ. VK. SZARVAS 6. SZ. VK. OROSHÁZA 7. SZ. VK. MEZŐKOVÁCSHÁZA TÓTH KÁROLYT TOKAJI FERENCET KOLTAY ZSOLTNÉT MATUSKA SÁNDORT SZÖLLÓSIISTVÁNNÉT DR. VASTAGH PÁLT TÓTH SÁNDORT MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT fJ C TIPLIT SL {MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM 1994. május 21-23., szombat-hétfő' „A festészethez sose leszek hűtlen” A gádorosi Varga Virág kiállítása Budapesten Most, amikor minden virág nyí­lik... Ilyenkor nem csak a kert­ben és a mezőn pompáznak a díszes növények, de Varga Vi­rág festőművész is kiállításra csalogatja a nézőket. Kora ta­vasszal Budán, a Dísz téri galé­riában volt tárlata, most pedig a Fórum Hotel ad otthont a képei­nek. Elegáns környezetben, lágy muzsikaszó döngicsél, s a színpompás festmények jól il­leszkednek a hangulathoz. — Örülök ennek a kiállítás­nak, hiszen a Fórum Hotel na­gyon igényes, megválogatják, hogy kinek a festményeit teszik a falakra — mondja Varga Virág. — A világ minden tájáról jönnek ide vendégek, fő­ként üzletem­berek, és talán nekik is jelen­tenek valamit a munkáim. Igaz, eddig se voltam bezár­kózó ember, hiszen Ujzé- landon kívül szinte vala­mennyi or­szágba eljutot­tak már a képe­im. Kicsit saj­nálom is, ami­kor meg kell válnom egy- egy kedven­cemtől, de bizony ez a festő­művész sorsa. Élnem kell va­lamiből, és új képeket festeni. Csinálom élvezettel, tehetsé­gem szerint. Különös utazás, Ósz, Sűrű erdő, Pünkösdi rózsa, Méhki- rálynő. A természet csodáinak megjelenítése, tobzódóan gaz­dag színekben. — Az akvarell az erősségem, amihez biztos színérzék kell — mondja a művésznő. — Feledé­keny vagyok az élet más dolgai­ban, a színmemóriám viszont nagyon jó. Elég, ha megpillan­tok valamit, az emlékezetem­ben valósággal lefényképezem, és otthon le is tudom festeni. Gyerekkorom óta ezt csinálom, erre születtem. Újabban figurá­lis kompozíciókat is készítek, amelyek közül számomra is legkedvesebbek a Heléna és a Danaidák. Egy-egy vers, vagy mitológiai történet is meglódít­ja a fantáziám, s olyankor több vázlatot is készítek a témákról. Ha készen van a festmény, és nekem is tetszik, valósággal szerelmes leszek bele. Aztán mégis elviszem a kiállításra, hogy megmutassam, s akkor már önálló életet él a munkám. Csontváry Kosztka Tiva­darról feljegyezték, hogy miu­„Szívesen megyek haza” tán elkészült az életművével, kiállításain elbújt a festményei mögé, s onnan leste, milyen hatással van a látogatókra. Varga Virág most egy lu­xusszálló bábeli forgatagában eljátszhat az álruhás király­asszony szerepében, ám ha a vendégek megtudják, hogy ő a festmények szülőanyja, bi­zony érezhetik, hogy nem akárkivel van találkozásuk. — Szívesen megyek én szülőföldemre, Gádorosra is — mondja Varga Virág. — Békéscsabára is hívnak, de sajnos az utazás nagyon meg­viseli a képeket. Két nagy uno­kám Svédországban él, ta­vasszal itthon voltak, nálam. Én is gyakran meglátogatom őket, talán még idén sikerül ismét eljutnom hozzájuk. De bárhol is vagyok, a festészet­hez sose leszek hűtlen, hiszen ez ad számomra örömöt, ez az én világom. A.T. Erdő mélyén (Akvarell, 38x28 cm) Jazz-ritmussal széttört kötöttség Avagy: Rendhagyó énekóra a békéscsabai „Belvárosiban” A kutatások egyre több ered­ményt mutatnak fel a zene és a lélek kapcsolatáról, a zene gyó­gyító hatásáról. Talán a gyer­mekek feszültségeit csökken­tendő került bele az általános iskolások nyolcadikosainak tan­anyagába a jazz, mint az egyik legvarázsosabb zenei műfaj. Tudományos válasz még nincs a titkára, de akit csak egyszer is magával ragadott életében egy- egy blues, ragtime, dixieland vagy bebop ritmus, illetve dal­lam, annak már nem kell sza­vakkal bizonygatni az ember egészére gyakorolt hatását. A Békéscsabai Belvárosi Ál­talános Iskola zenetanárai gon­doltak egy nagyot: ha már jazz, legyen élőben. Hiszen egészen másként játszik az a zenész, aki­nek tekintete találkozik hallga­tója figyelmével, közvetlenül megtapasztalja reakcióját, mint csupán a stúdiók zárt világában a kottára figyelő muzsikus. A jazz esetében pedig különösen fontos a közönség, hiszen ennek a műfajnak a lényege az impro­vizáció, amelyet mindig az egy­szeri és megismételhetetlen hangulat hoz létre. Petényi Borbála tanárnő szólt tehát Horváth Eleknek, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, s bár mestere a nagybőgőnek, igen ritkán van alkalma jazzt játszani rajta. Az ő hívó szavára máris igent mondott Ferge Béla do­bos, a Zeneakadémia hallgatója és Pa táj György, aki ugyancsak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanul jazz-tanszakon, ráadásul békéscsabai. Ilyen még nem volt—állapították meg a trió tagjai —, jazz-zenészeket még nem hívtak általános iskolába énekórát tartani. Nagy volt az izgalom: mit is mondjanak el, mutassanak meg a gyerekeknek ebből az Afrikából elindult, s az egész világon elterjedt, számta­lan zenei stílust magába foglaló, sokszínű műfajból. — A gyerekeknek a zenéről fogunk beszélni, de magának csak azt tudom mondani, amit legszívesebben mindenkinek naponta elmondanék: a magya­rok között nagyon sok a tehetsé­ges jazz-zenész — magyarázta Horváth Elek a felkészülés szüne­tében —, sokkal jobban oda kelle­ne figyelni rájuk, és rengeteg le­hetőséget teremteni a játékra. —Nagyon nehéz a jazz-zené­szek élete, miért választotta mégis ezt a pályát?—kérdeztük Pataj Györgytől, aki a csabai Horváth Elek hiába mestere a jazz-bó'gónek, Békéscsabán nincs alkalma megörvendeztetni játékával a műfaj rajongóit FOTÓ: SUCH TAMÁS zeneiskola ígéretes zongora­szakos tanulója volt. — Valóban mindig szeret­tem a zenék talán azért, mert édesapám is ezt csinálta. A klasszikus zongora helyett pe­dig azért választottam a jazz- zongorát, mert nagyon megtet­szett a néger jazz. Számomra a kotta kötöttsége mindig zavaró volt. Csodálatos dolog improvi­zálni, a pillanatnyi hangulatnak megfelelően egy ritmusra léle­gezni a közönséggel. Nálunk valóban sok a jó zenész, s még akkor sem lehet csupán ebből megélni, ha mára szaporodni látszik a jazz-klubok száma. Valószínűleg tanítani fogok és emellett játszani. Az együttes­Pataj György Budapesten marad, hogy jazz-együttes- ben játszhasson ben való muzsikálásra azonban csak Pesten van lehetőség, ezért le kell mondanom arról, hogy hazatérjek. Közben zsúfolásig megtelt a terem gyerekekkel. Azt termé­szetesen még nem tudták, ho­gyan kell fogadni a bevonuló zenészeket — ezt majd a jazz- koncerteken fogják megtanulni —, de amint együtt szólt a zon­gora, a bőgő és a dob, már mind­nyájuk szíve ugyanarra a rit­musra dobogott. Horváth Elek­től azt is megtudták, hogy miért olyan különleges a jazz ritmusa: Ferge Béla dobjain azt is bebi­zonyította, hogy az ősi afrikai ritmusok bizony dallamszerűen is meg tudnak szólalni. Hallhat­tak még a fiatalok az amerikai néger zene sajátosságairól, megis­merkedhettek a gyapotföldeken dolgozó rabszolgák borongós blues dalaival, a fehérek által kialakított jazz-stílusokkal, a leghíresebb zenészek neveivel, s minden elméleti közlés mellé azonnal társult a játék. Az énekóra sikere remélhe­tőleg elérte, hogy az országban egyedülálló kezdeményezés­nek folytatása lesz, s talán más tantárgyakban is nagyobb hang­súlyt kap az életközelibb közlés a teljesítménycentrikus okta­tásszemléletnél. Tanárnak és diáknak egyaránt színesebbé válhat tőle az élete. Lenthár Márta \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom