Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-17 / 115. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. május 17., kedd Q Tehetségükkel az átlagosnál többet tettek a magyarságért Akikre büszkék az orosháziak Évforduló Eckhardt Sándor irodalom- történész, nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, posztumusz Kossuth-díjas 25 éve halt meg Budapesten. Tudományos munkáinak nagy része a francia irodalomtörténet és különösen a francia— magyar művelődési kapcsolatok tárgykörébe vág, de foglalkozott a XVl-XVII. századi magyar irodalom kutatásával is. Nagy jelentőségű nyelvészeti és szótárírói munkássága is, ő adta ki 1936-ban az első magyar—francia szótárt. Politikával is foglalkozott: 1945- 49 között a Keresztény Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. Vállalkozó fotós Mint arról már hírt adtunk, Mezőkovácsházán a város- központban új helyre, a volt TÜSSZI épületébe költözött a fotóműterem. Ábrahám László vállalkozó fotós elmondta, hogy műhelyében nemcsak a formán, de a tartalmon is változtatni szeretne tevékenységi köre bővítésével, ezért a hagyományos külső és belső felvételek mellett ez évtől színes fűm előhívással és nagyítással és gyorsfelvételekkel is foglalkozik, illetve néhány, fotózáshoz szükséges eszközt árusít. Miközben a fénykép készül, az ügyfél vásárolhat színes és fekete-fehér filmeket, fényképezőgépeket, tartós elemet, vagy vegyi termékeket. A tavaly bevezetett szokását, hogy „hívásra házhoz megyek” ez évben is folytatja, amely nem drágább a műtermi képeknél. A terveiről elmondta, hogy ha az önkormányzattól sikerülne megvásárolni a jelenlegi épületrészt, akkor lízingelhetne egy modem előhívó labort és kialakíthatna egy új, városi színvonalú műtermet. Akkor egy tanuló gyakorlati képzésére is vállalkozna. Van, aki e nevet nem ismeri Orosházán: Koszorús Oszkár? Ugye nincs?! A helytörténész 1989 óta az Orosházi Naplóban publikálta a híres.-neves orosháziak arcképvázlatát, amit most — a város újratelepítésének 250. évfordulója tiszteletére — könyv alakban is megjelentetett. Aki kezébe veszi az Orosháza Jelesei című kiadványt, olyan emberekről olvashat, akikre büszkeséggel tekinthetnek e város szülöttei, lakói, hiszen a hírességek jótékony hatással voltak környezetük szellemi arculatára, terjesztették a műveltséget, a humánumot és a hitet. Koszorús Oszkár a hatvanas években kezdte kutatómunkáját az Orosháza Története című könyv megjelenését követően. — Idős embereket kerestem meg, akik századunk első évtizedéig tudtak visszatekinteni — mondta a kezdeti időkre visszaemlékezve. Az orosháziakkal is jó kapcsolatba Már tavaly is többen támogatták az újszalontai református templom építésének megkezdését (például a kötegyáni Petőfi Tsz vagy a gyulai Dolcsi- nécz Kft. sóder- és homokszállítást vállalt az építkezés helyszínére), ám az idén tovább bővült e kör. Sólyom László, a Lábatlani Mész- és Cementipari Kft. ügyvezető igazgatója 100 mázsa cementet és 50 mázsa meszet adományozott a református templom építéséhez. Dr. Wágner Márton jogász közreműködésével pedig a Sarkadi Cukorgyár gondoskodott a mész és a cement ÚjA héten adták át a díjakat — értékes ajándéktárgyakat — Szeghalmon, a rendőrkapitányságon a négyfordulós KRESZ-vetélkedő legjobbjainak. A rendőrkapitányság balesetmegelőzési bizottsága és a városi televízió közös játéka nagy siker volt, több, mint kerültem, tőlük is sok értékes információt kaptam. Mint könyvtáros is búvárkodtam, minden fellelhető irodalmat áttanulmányoztam. Tudatosan kezdtem böngészni a különböző általános és szaklexikonokat, újságokat, helytörténeti munkákat, anyakönyvi bejegyzéseket, több tízezer oldal elolvasása közben fedeztem föl olyan jeleseket, akikről addig senki nem tudott. Jó érzés, hogy ezekre az emberekre ráirányíthatom a figyelmet. Az előszóban a szerző így fogalmazta meg könyvének célját: „Az orosháziak és a város iránt érdeklődők ismerjék azokat, akik szorgalmukkal és tehetségükkel az átlagosnál többet tettek szülőhelyükért, illetve az elszármazottak a nagyobb közösségért, a magyarságért. A könyvben szereplők mindnyájan maradandót alkottak a gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi életben, munkájukkal Orosházát szalontára szállításáról.' Az építkezési anyagok, valamint az ideszállítás mintegy 200 ezer forintos támogatást jelent a templomot építő sarkadi református egyház számára. Az összefogás a kistelepülésen belül is megmutatkozik. A minap Szabó Lajos, a falu pogármestere, Kalmár János, a sarkadi belvárosi református egyház lelkésze és az adományozó Sólyom László felesége egy tucat falubélivel együtt oltották az ajándékba kapott 50 mázsa meszet. A Kenéz család pedig már hajnalban kelt, hogy sütéssel, főzésháromszázán vettek részt benne. Tizenhatan minden kérdésre helyes választ adtak, közülük sorsolás után hárman — Fekete Sándomé, Bocskai u. 4., Nagy Sándomé, Szabadság tér 2/2. és Pap Sándor, Bocskai u. 5—7. sz alatti helyi lakosok — kaptak jutalmat. és a hazát szolgálták, hírnevét öregbítették. Több tucat ismeretlen jelesünket hoztuk napvilágra. A felfedezés öröme mellett azonban tudjuk azt is, hogy véleménykülönbségek lehetségesek, más helytörténészek értékítélete néhány esetben másokat helyezett volna el az arcképcsarnokban. A kutatásokra természetesen soha nem lehet pontot tenni, azt folytatni kell. Az iskolázottság huszadik századi növekedésével pedig gyarapodnak a.kiművelt emberfők, szaporodnak a jelesek, gazdagítva szűkebb hazánkat. Bizakodunk abban, hogy az itt élők, az őslakosok leszármazottai, a település életével azonosuló, azért tenni és azt megismerni akaró első és második nemzedékbeli orosháziak, az általános és középiskolában tanító pedagógusok, a tanulóifjúság érdeklődéssel olvassa majd a jelentős személyiségek pályaképét.” sei gondoskodjon a közmunkán résztvevőkről. Mint Kalmár János lelkésztől megtudtuk, a templomot még ebben az esztendőben szeretnék tető alá hozni, s jövőre — ha minden a vágyaik szerint folyik — már ide járhat istentiszteletre a falu népe. „Minél több az említettekhez hasonló felajánlást kapna az egyház, annál gyorsabban haladna az építkezés, s lenne az álomból valóság — mondta Kalmár János. — Sajnos ugyanis az építkezéshez szükséges anyagi fedezetnek egyelőre csak egy része áll rendelkezésünkre, ezért minden apró segítség egy lépéssel előrébb vinné az ügyünket.” r Áramfejlesztő telep Dévaványán? Dévaványa önkormányzata már évekkel korábban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy olyan hulladékégetőt létesítsen, amely a szalma, kukoricaszár elégetésével áramot is termel. Egy dán cég elkészítette a terveket egy náluk már több helyen működő égetőműre, melynek komplett megvalósítását is vállalták volna. A dánok ezt referenciának szánták, kedvező áron. Ez néhány évvel ezelőtt nem tűnt gazdaságosnak, napjaink áramdíjai mellett már igen. Az erőmű megvalósulása esetén a település áramigényének nagy részét el tudná látni, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A jelenlegi törvények szerint az erőműben megtermelt áramot be kell adni az országos hálózatba, ahonnan visszajuttatható a faluba, természetesen az áramszolgáltató által meghatározott költséget fizetve érte. A képviselő-testület legutóbbi ülésén is szó esett erről a témáról, ahol az áramszolgáltató képviselője elmondta, a térségben nem terveznek hasonló jellegű szemétégetőt. A testület végül úgy döntött, hogy a régi tervekről le kell fújni a port, meg kell vizsgálni a megvalósítás lehetőségét. A falu lakói remélik, hogy Papp Tibor polgármester és a képviselők nem hagyják ismét „elaludni” az ügyet, mely egyben lépés lehetne a nagy cél, a városiasodás felé. K. Sz. Z. Folytatódik az óvodaépítés Biharugrán A tavasz beköszöntővel folytatják Biharugrán az új óvoda építését, mely jelentős lakossági hozzájárulással valósul meg _ fotó: balogh László Cs. I. / Kollektív mészoltás Ujszalontán KRESZ-vetélkedő Szeghalmon Koszorús Oszkár az Orosháza Jeleseivel FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Családi fényképcsarnok A dobozi Fokhát utcai családi ház utcára néző két ablaka között a sublóttetőt, mint „házi oltárt” s a fölötte lévő, családi, fali fényképalbumot még az 1980-as évek derekán fotóztam, mert csodálatosnak, s egyedinek véltem, s az is volt, párjafoghatatlan! hagyta el legutoljára a lebontásra ítélt, akkor már a II. világháború utáni földreformot követően kihalt major cselédházát, beköltözve Dobozra, a szülőfaluba, a Fokhát utcába. Hálás szívvel tisztelgek Ré- zi néni emléke előtt, s meghatódva gondolok rá. Sok szépet A tiszta szobában, az utcára néző két kis ablak között állt a sublót, fölötte a nagy tükör és a családi fényképek Ezt a fényképcsamokot özvegy Fekete Sándomé Komló- si Terézia, a doboziak kedves Rézi nénije — abban az időben a község legidősebb asszonya, aki 1888. január 4-én született s 1987-ben, a 100. születésnapja előtt elhunyt — szeretett és tisztelt, kedves, hűséges adatközlőm gyűjtötte össze és őrizte meg. így vette körül a széles ágú, nagy család özvegyi magányában. Rézi néni a gróf Wenckhei- mek Fűszermajorjában élte le életének javát, s mondhatni ő és hasznosat hallottam tőle kutatásaim során. Munkásélete alatt alaposan megismerte az életterét jelentő Fűszermajort berendezkedésével, szervezeti életével, cselédeivel, sum- másaival, gazdatisztjeivel, intézőivel, pallérjaival, csőszeivel, hónaposaival, éjjeliőreivel, udvarosaival... Posztumusz köszönöm r- özvegy Fekete c' Komlósi Teréz»" szavát!
