Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14-15 / 113. szám

1994. május 14-15., szombat-vasárnap SPORT RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Bravúros pontmentes a végén BHG SE—Békéscsabai NKC 16—16 (9—6) NB I-es női kézilabda-mérkőzés, Budapest, 50 néző. V'.: Balogh, Heitter. BHG: VERÉCZI — Siska, Gábor, Szunyogh 2, Minárovicsné 8 (6), CSERNUS 3, Feketéné 1. Cs.: Pándi 2. Edző: Adorján János. Békéscsaba: Kovácsné — Viczián 2, MEZŐSÉGI 3(1), Petri 1, HOCHRAJTER 6 (3), Kovács J. 1, Rúzs-Molnár. Cs.: HODROGA (kapus), Bodzás, BOLLA 3, Lisztóczki. Edző: Tobak Lászlóné. Kiállítások: 4, ill. 4 perc. Hétinéteresek: 6/6, ill. 4/4. Egy fejezet lezárult... Az elnök pénzbüntetésre buzdított, de nem volt miből levonni t"T ] Amikor a játékvezető! páros május 4-én,19.15 órakor jÉ lefújta a békéscsabai férfi kézilabdázók Ózdi KC ellen yA döntetlenre végződött utolsó fordulóbeli NBI-es bajno­ki mérkőzését, egy hosszú fejezet lezárult A csabai kézisek kilencesztendei élvonalbeli tagság után elbúcsúztak a legmagasabb osztálytól. Az elmúlt szezonban hatodik helyen végzett csapat vezetői pedig 1993 nyarán még optimistán ítélték j Gyengén kezdtek a | vendégek, a BHG lel- I kés lányai zsinórban négy gólt dobtak. Igaz ehhez kellett a csabaiak kapusa is, hiszen Kovácsné mint aki a férjét várja vacsorá­ra meg sem mozdult a lövések­nél. Aztán a 10. percben Me­zőségi hétméteresből betalált, (5—1). A 17. percben Tobak- né megelégelte kapusa bi­zonytalankodását és a fiatal Hodrogát küldte be. Meg is lett a csere eredménye, hiszen 8— 5-re felzárkóztak a lila-fehé­rek, sőt akár egyenlíthettek volna Bolláék, ám a másik ol­dalon Veréczi parádézott. A szünet előtt egy perccel Hoch- rajter is betalált, így alakult ki a 9—6-os állás. Fordulás után nagyot vál­tozott a játék képe, a Csaba jól védekezett a BHG elbizonyta­lanodott és megkezdték a fel­zárkózást Mezőségiék. A vá­] Az első félidőben fel- j váltva estek a gólok és a hazaiak az utolsó percben egy gólos előnyhöz jutottak. Szünet A sportesemény kapcsán meg­tudtuk, eddig 37 klub jelezte részvételét, várhatóan 300 ver­senyző érkezik az Eötvös téri sportcsarnokba. A vendéglátók hónapok óta készülnek a nagy­szabású versenyre, ezúton is szeretnének köszönetét monda­ni a Hegedűs családnak, vala­mint a támogatóknak, akik nélkül elképzelhetetlen lett vol­na a bajnokság megszervezése. Az edzőt arra kértük, mutassa be olvasóinknak versenyzőit, azokat a fiatalokat, akik indul­nak a vasárnapi versenyen, va­lamint azokat, akik más korcso­portban birkóznak. — A legkisebbekről, az elő­készítősökről annyit: ők a birkó­zás alapjaival, a fogásnemek­kel, szabályokkal ismerkednek, megtanulnak esni, bukfencelni. Közülül korai lenne bárkit is kiemelni. A diák „A” korcso­portból viszont Kiss Gergelyt lógatott Hochrajter mellett a csapatkapitány Bolla is rendre gólt szerzett. A 45. percben büntetőből Hochrajter egyen­lített (12—12). Ezután meg­torpantak a vendégek és 10 perc múltán már 16— 14-re ve- zetett a hazai együttes. A haj­rában kapkodóvá vált a játék, a lila-fehérek előbb szépítettek, majd az utolsó percben Mező­ségi állította be a végered­ményt (16—16). Közepes színvonalú mér­kőzésen a csabaiak, a máso­dik félidőben már jobban játszva, akár a győzelmet is megszerezhették volna. Nyilatkozatok. Tobak Lászlóné: — A sírból hoztuk vissza az egyik pontot, de már nem búslakodom, hiszen még mindig nem a teljes csapattal játszottunk. Adorján János: — Aj ándékba adtunk egy pon­tot a Békéscsabának. Vajda György után két góllal elhúztak a szarvasiak, ám az 52. percben fordítottak a majsaiak és a ta­lálkozó végéig megőrizték előnyüket. említeném meg, aki minden or­szágos versenyen érmes helye­zéseket szerzett. A diák „B”- ben — a mostani verseny kor­osztálya ez — három fiú reme­kel: Tóth Árpád, Hangya János és Ivanics András. Az utóbbi kettő szép reményekkel indul a bajnokságon, remélem, hazai bajnokot is avatunk vasárnap! Tóth Árpádtól tisztességes helytállást várok. Egyébként mindhármójukról elmondható, hogy folyamatosan hozzák az eredményeket, sikeres birkó­zók. A serdülők között Kiss Ta­más az ász, aki Dorogon, a serdülő magyar bajnokságon szabadfogásban bajnok lett. Az eredmény—amit nagyon régen vártunk már—figyelemre mél­tó, hiszen Koós Lajosnak 15 évvel ezelőtt sikerült ez. Egyéb­ként az ifjúságiak között is meg­állja a helyét a fiú, hiszen az ifi Emődi: győzelem és normateljesítés m MAGYAR SZOCIALISTA PART ( ( É Befejeződött Gyulán, II a Park Hotelben a Gyulai SE nemzetkö­zi mesterversenye, amelyet az MSZP szponzorált. Az utolsó, kilencedik forduló­ban a cseh nemzetközi meste­rek nem kockáztattak, míg a hazaiak éltáblásának, Emődi- nek sikerült hoznia a teljes pontot és így a verseny győzte­se lett. Majd egy éven belül harmadszor teljesítette ezzel a nemzetközi mesteri normát, így a novemberi FIDE kong­resszuson várhatóan elnyeri (megkapja) a rangos címet. A megyéből szerepelt többi sak­kozó kissé várakozás alatt tel­jesített, ami — sajnos — eg­zisztenciális problémáiknak is betudható. A viadalon egyéb­ként 23 döntetlen és 22 győze­lem született, a remik többsé­ge hosszú harc után alakult ki, a győzelmeket pedig jobbára az esélyesek szerezték meg. A mezőny hátsó fele kis szeren­csével több pontot is gyűjthe­tett volna. A 9. forduló eredményei: Nagy J.—Emődi 0:1, Pacal—Kiss P. 0:1. Döntetlen: Félegyházi—Velicka, Fe­kete—Brhlik, Bíró—Nedela. A verseny végeredménye: 1. Emő­di (GYSE) 7 pont, 2. Nedela (cseh) 6,5, 3. Velicka (cseh) 6,5, 4. Kiss P. (Eger SE) 5,5,5. Félegyházi (Derecske) 5, 6. Bíró S. (román) 4, 7. Nagy J. (Makó) 3,5, 8. Pacal (kis-jugoszláv) 2,5,9. Fe­kete (GYSE) 2,5,10. Brhlik (GYSE) 2. magyar bajnokságon 3. lett. Eredményei alapján Tamás részt vesz a júnisban megrende­zésre kerülő serdülő vb-n. Chi­cagóba a verseny előtt kiutazik a magyar csapat, hogy fel­készülésképpen az amerikai vá­logatottal edzőtáborozhasson. Az még kérdés, hogy mindkét fogásnemben indul-e az oroshá­zi fiú. A serdülő korcsoportban vannak még négyen, akik re­mek teljesítményeket produ­káltak az elmúlt időszakban. Kassai Laci és Varga Gábor aranyjelvényes versenyzők, ifj. Kiss Istvánnak és Györgyi Zsoltnak csupán néhány pontja hiányzik ehhez a minősítéshez. Az ifjúságiak közül ifj. Je­szenszky P. László nevét emel­ném ki, a juniorok közül pedig Hajdú Tiborét. Mindketten mi­nősített versenyzőink. Az edző elmondásából ki­derül, az utánpótlással nincs gondja az orosháziaknak. A va­sárnapi versenyen három tehet­séges OMTK-s birkózónak is szurkolhatnak e sportág meg­szállottjai. Reméljük, mi is be­számolhatunk a fiúk sikereiről! Csete Ilona meg a helyzetet. íme erről az akkori elnök nyilat­kozata: „Úgy vélem a négy él­csapat — Veszprém, Elektro­mos, Rába ETO KC, Tisza Vo­lán — mögött az ötödik helyet megszerezhetjük, ha nem jön közbe sérülés—mondta Váradi Zoltán. — Mindenképpen a kö­zépmezőny élén szeretnénk vé­gezni" . Azóta azonban sok víz folyt le a Körösökön. A 10. for­duló után Szabó Károlyt új edző, Ruck László váltotta fel, majd ez év márciusában a lemondott Váradi Zoltán helyett a nagy tapasztalatokkal rendelkező Giczey Lajos lett a klub elnöke. Hogyan látja a kiesés okait, a teljesítményeket, a jövőt az edző. —Miért nem sikerült a kitű­zött terv, a bentmaradás teljesí­tése? — Gyors, kapkodp döntés volt az idejövetelem Újkígyós­ról. Az NB I-es erőviszonyokat, a csapatot mélyebben felmérni nem tudtam, hiszen pénteken este született meg a döntés és szombaton reg­gel már a Komlóra induló bu­szon ültem az együttessel egyet­len közös edzés nélkül. Koráb­ban rendszeresen bejártam a Csaba meccseire, így vala­mennyire ismertem a csapatot és a többi ellenfelet. Abban biz­tos voltam, hogy nem lesz séta­galopp a bentmaradás, de a rossz rajt után bíztam abban, hogy az edzőváltozás hatására felpörögnek a fiúk. A sorsolás szeszélye folytán egyébként Szabó Károly a nehezebb együttesek ellen készítette fel az ősszel a gárdát, majd jöttek a könnyebb ellenfelek. Sajnos, belülről nem ismertem a csabai légkört. Nem tudtam, hogy a vállalkozói rendszer bevezeté­sével — ezzel egyébként jót akartak a vezetők — igen jelen­tős jövedelemhez jutnak a játé­kosok, s a teljesítményhez kö­tött meccsprémium pedig ala­csony volt. Emiatt a kézilabdá­zókat nem motiválta kellőkép­pen a győzelem. Mivel gyakor­latilag egyszemélyi vezetés volt a klubban, az exelnök nem is­merte el ennek a rendszernek a hibáját. —Milyen volt a kapcsolata a korábbi elnökkel, Váradi Zol­tánnal? — Váradi Zoltán mindig azt hangsúlyozta, hogy keményen büntessek, ha valami gondot észlelek. Én mondtam neki, hogy miből, mivel nem én adom a pénzt, ráadásul alacsony is a győzelmi prémium, mi több a csapat alig nyert mérkőzést... Az exelnök úgy nyúlt bele a kilenc éve NB Eben szereplő csapat sorsába, mintha tényleg értene hozzá. Pedig nem volt a sportág­ban korábban tapasztalata. Jo­got vindikált magának arra, hogy ujjat húzzon a játékveze­tőkkel. A bajokat edzőváltással akarta megoldani, de semmi máson nem változtatott. Mivel gyakorlatilag kontroll nélkül vezette a klubot, próbálkozásai jórészt visszafele sültek el. A játékosokon a bizonytalanság lett úrrá, emiatt sokan az öltöző­ben az eligazolásról beszéltek. — Azt mondta, megpróbál­nak igazolni tehetséges fiatalo­kat, akik konkurenciát jelent­hetnek az ittlévőknek. Mi való­sult meg ebből? — Sajnos, az új igazolások is tervszerűtlenek voltak. Ide­került Veszprémből a volt ro­mán, válogatott átlövő, Simbo- an, ám azt senki sem közölte velem, hogy súlyos közúti bal­esete után fáj a válla és nem terhelhető. Én rendesen dolgoz­tattam az edzéseken, majd mi­után nem váltotta be a reménye­ket lemondtam róla. Azzal hite­gettek, hogy jön egy volt jugo­szláv válogatott, Vlado Vidics, ám az ő leigazolása sem sikerült Portugáliából, egy hónapi vára­kozás után elment a Pancsevo- ba. Tyetyák is megsérült. Kato­nai szolgálata miatt nem szá­míthattam ebben az időszakban Aratóra és Boldogra. Igaz ké­sőbb Arató leszerelt, de már nem érte utol magát. Miután használható játékos nem volt a piacon, így februárban nem tud­tunk igazolni. Az új elnök, Gi­czey Lajos érkezése után Sze­gedről az utolsó pillanatban, amikor még lehetett igazolni, került hozzánk Vörös és Szepes. Ok tanulmányaik miatt csak a mérkőzéseken vehettek részt. A két szegedi fiú akkor jött, ami­kor nem egy találkozón kilenc játékossal szerepeltünk. —Egy időben hallani lehetett a veszprémi Zsitnyikov és Kalo- csay leigazolásáról is. Miért nem valósult meg ez a terv? — Valóban szó volt a két kitűnő játékos leigazolásáról, akik meggyőződésem, nagy se­gítséget jelentettek volna a csa­patnak, ám időközben Eles megsérült, ezért nem engedte őket a Fotex. — Kérem, értékelje a játéko­sok teljesítményét! —Élöljáróban leszögezném, ez egy középszintű csapat, amely hiányposztokkal küzdött a szezon végéig. Tyetyák kiesé­se után a kapusposzton, a balke­zes átlövő poszton és Balogh sérülése miatt a jobb szélen vol­tak gondjaink. Az együttesből véleményem szerint heten NB I-es szintű játékosok. Tyetyák, akinek én kulcsszerepet szán­tam sérült volt. A bal szélen felváltva Pocsai és Dögé hozta magát, a házi gólkirály, a válo­gatott Mohácsi, valamint Feke­te, aki átlövőben és nem irányí­tóban NB I-es szintű kézilabdá­zó. Rajtuk kívül a rutinos Pri­bék, aki kényszerből az irányító poszton is megállta a helyét, valamint a felépült jobbszélső, Balogh üti meg az első osztályú mércét. Pribék térdét már janu­árban műteni kellett volna, de mivel nem volt megfelelő he­lyettes, mindig halogattuk azt. —A többiek? — Szikora Gábor tehetséges, fiatal kapus, de most még több mérkőzésen a végére idegileg elfáradt. Muresán, az egyik leg­lelkiismeretesebb játékos volt, kezdetben a sok külföldi miatt nem szerepelt, később sérült ke­ze akadályozta a védésben. Ara­tó amióta leszerelt, edzésről nem hiányzott, de mivel egyéni játékos, a csapatba nehezen il­leszthető. Vörös az egyik leg­jobb képességű kézilabdázó, aki csak hetente egyszer talál­kozott a társakkal, így az NB I- ben nem játszhatott jobban. Szepes csak védekezési felada­tot kapott. Dvurecsenszkij ere­jéhez mérten segített a védeke­zésben, de gyakori sérülései mi­att nem bírja az NB I ritmusát. Glembóczki műtétje után nem tudott rutint szerezni a beállós játékhoz. Szikora Attila keveset védett, ő volt a vésztartalék. Simboan nem tudta helyettesí­teni Moldovánt. A kezem alatt 18 játékos szerepelt a 21 mérkő­zésen és 5 találkozón nem vol­tunk tizenketten, a sérülések és egyéb okok miatt. — Milyen taktikával játszot­tak? Minek tulajdonítható, hogy az együttes kapta a legtöbb gólt? — Ha az ellenfél támadott, mivel Dvurecsenszkij kivételé­vel alacsony volt a falunk, ezért a nyitott védekezést választot­tuk. Ehhez viszont fegyelme­zettségre, taktikai érettségre, összeszokottságra van szükség. A sok új ember miatt ez nem nagyon volt meg. A támadásban begyakorolt kombinációkkal lehetett volna pótolni a hiány­posztokat, de ezt erőtlenül és hitetlenül csinálták. Mi az erő-kézilabdához kicsik vagyunk, a taktikai játékhoz pe­dig fejben kellett volna javul­nunk. Mivel nem volt balkezes átlövőnk, erőltettem a két jobb­kezest. A betanult, megbeszélt játékot nem tudtuk játszani vé­gig a meccseken, mert vagy ve­zettünk, s akkor megnyugod­tunk, vagy vesztésre álltunk, s akkor kapkodni kezdtünk. Egyébként a lőtt gólok számát tekintve az ötödik helyen vé­geztünk, ám többek között azért kaptunk sok gólt mert a védeke­zésben próbálták kipihenni ma­gukat a fiúk. — Ön volt 32 évesen az NB I legfiatalabb edzője. Megítélése szerint miben hibázott? Akik ki­jártak a napi két edzésre azt mondják gyakran csakfocizgat- tak, miéwt? — Nekem jobban és időben erőltetnem kellett volna a meg­határozó játékosok leigazolá­sát. Amikor Moldovánt elen­gedték egy képzett, balkezes lö­vőt kellett volna igazolnunk. Ami a focit illeti az valóban igaz, de az edzések egy részé­ben éppen azért fociztak a srá­cok, hogy eltereljem a fi­gyelmüket a sok problémáról. Egyébként igazi nagy csatákat vívtak focizás közben, ami úgy vélem a hasznukra vált az álló- képesség növelésében. A játé­kos edzések a feszültség, letört- ség feloldását célozták, sokszor szinte pszichológusként próbál­tam felrázni a fiúkat. Érdekes­ség, hogy azokon a mérkőzése­ken, ahol esélytelenek voltunk, sokkal jobb teljesítményt nyúj­tottunk — Elektromos, Fotex idegenben —, mint ahol nagy volt a tét. —Hogyan tovább? Bizonyá­ra több meghatározó játékos tá­vozik, az utánpótlás-nevelés si­ralmas. — Ahhoz, hogy az NB I B- ben helyt álljunk, aktív elnöksé­gi tagokra van szükség. Az el­nökség egy évre meghosszabbí­totta szerződésemet. A távozók helyett fiatal, a győzelemért tenni akaró, a bajnokságot meg­nyerni tudó játékosokat kell iga­zolni. Az edzésmunkában NB I- es szinten kell dolgoznunk. A nyugodt tevékenységhez 15 ké­zilabdázóra és megfelelő anya­gi bázisra van szükség. Úgy tu­dom, hogy a város önkormány­zata támogatásáról biztosította ebben az évben az együttest. Ami az utánpótlás-nevelést ille­ti, Békéscsabán egy olyan után­pótlásbázist kell kialakítani, amire hosszú távon építeni le­het. Verasztó Lajos HC Szarvas—Kiskunmajsa 27—29 (16—15) NB I B-s férfi kézilabda-mérkőzés, Szarvas, 200 néző. V.: Szarvas: Somogyi — Berényi 5, Almási 4, Fekete 5, Tusjak, Száva 3, Tóth B. 1. Cs.: Petrovszki (kapus), Tóth J. 6, Farkas 3, Gilan, Gazsó. Edző: Pataki György, Velky Mihály. Az ellenfél legjobb dobói: Újvári 8, Vizsnyiczai 7. Kiállítások: 0, ill. 14 perc. Hétméteresek: 8/6, ill. 3/3. * „Mindig a legközelebbi feladatra koncentrálunk” p. A bajnoki táblázat harmadik helyén álló Szarvasi Vasas az utolsó öt fordulóban l0 háromszor játszik otthon. Most vasár­nap éppen a tavaly még az NB I-ben játszott Nyíregyháza látogat a Körös-parti város­ba. Az ősszel gól nélküli döntetlennel végződött a nyírségi mérkőzés. A vendégek tavaszi öt idegen­beli mérkőzésükön négy pontot szerezték. Annak ellenére, hogy Ráczék az utóbbi hetekben megta­lálták góllövő cipőjüket, egyáltalán nem mehet­nek biztosra a Nyíregyháza ellen. — Milyen reményekkel várja a mérkőzést? — kérdeztük loan Patrascu vezető edzőt. — Szakmai feladatomnak tartom azt, hogy a csapat kifejezésében és eredményeiben folyama­tos legyen. Nem könnyű dolog ez, mert minden együttesen belül az elégedettség komoly veszélyt jelent. Az ellenfél sem akárki, egy volt első osztályú csapat, amelynek a játékosállománya figyelemre méltó. Ezeket számításba véve egy nagyon nehéz és kiegyensúlyozott mérkőzést vá­rok, amelyen a játékosaink motiváltabbak lesz­nek, s ez az eredményben is realizálódik majd. —Nem jelent-e terhet a játékosokra egy esetle­ges nagyon jó helyezés elérése? —Hosszú távon ezen nem gondolkodunk, min­dig a legközelebbi feladatra koncentrálunk. Nem hiszem tehát, hogy valamiféle teher nyomná a játékosokat. — Kik hiányoznak a Nyíregyháza ellen, és milyen összeállítású csapat várható? — Bontovics, Cziglédszky és Ilici biztosan nem játszik, de Major játéka is kétséges. így a következő csapatot tervezem a vasárnapi mérkő­zésen: Hanyecz — Hirmler — Sárosi, Holp, Szlopóczki, Gebri — Pisont A., Takó, Braksza- tórisz — Rácz, Janis. Készenlétben: Halász, Pisont R. és Lénárt. (csabai) Magyar bajnokságot rendeznek az orosházi birkózók „Remélem, hazai bajnokot is avatunk!” _rt. : Több apropója is van annak, hogy az Orosházi MTK JPjk birkózó szakosztályának edzőjével, Kiss Istvánnal és a /l”: technikai vezetővel, Szénási Józseffel leültünk beszél­getni a minap. Vasárnap ugyanis harmadik alkalom­mal rendezik meg Orosházán a Hegedűs Pál-emlékversenyt, amely egyben a diák szabadfogású magyar bajnokság is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom