Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14-15 / 113. szám

1994. május 14-15., szombat-vasárnap békés megyei hírlap hétvégi magazinja A tudós A tanítványok figyeltek a Tanár hallgatott. Majd hirtelen belekezdett, idézett holnapot. Körben süvölvény- lányok feszült tekintetek. A Tanár mondta, mondta az új törvényeket. — Milyen sovány és fáradt — súgja egy lány-gyerek a Tanár folytatja, mondja, mint aki láz-beteg. Szerelmes hittel mondja a gyönyörű vallomást egy képlet ívén fogva életet és halált. (Bodicsi Zsuzsa verse) Ruzicskay György: Remény Halló! Beszélgessünk! Földink volt Székely Jenő 1965-ben ezen a napon hunyt eL Békéscsabán született 1889. február 9-én. Gyógyszerésznek tanult, Buda­pesten szerzett oklevelet. 1918- ban részt vett a Gyógyszerészek Szakszervezetének megalakí­tásában. 1946-ban a Gyógysze­rész című lap felelős, majd fő- szerkesztője lett. Szépiroda­lommal is foglalkozott, írt regé­nyeket és színdarabokat. Főbb művei: Hazugkirály (regény), Porcellángyár (színdarab), Az öngyilkos élete (dráma). Hat­vanadik születésnapján Ör­kény István köszöntötte a Gyógyszerész hasábjain. Nincs ideje Hatvanéves vagyok, még négy évet sündisznóállásbán nem bírnék elviselni. Ha valaki meg­jósolná, hogy 2002-ben egy tisztességes ellenzék elsöprő győzelmet arat, nem lennék boldog vele. Nekem már nincs annyi időm és türelmem sem. Már ’88-ban tudtam, mi fog tör­ténni, csak a történések ritmusát jósoltam meg rosszul. Akkor azt hittem, jön egy becsületes, józan, okos kormányzás, és ne­kem nem lesz több dolgom, hogy az én látásmódom, írói eszközeim érvénytelenné vál­nak. De sajnos, hozzám kegyes volt a sors... Ebben a négy évben valóban nem lehetett szatírát nem írni. (Moldova György író) Új Kossuth? Most nem a színpadi mű írása adatik meg Csurka Istvánnak, most egyértelműen a történe- lemcsinálás a dolga. (Győri Béla újságíró) Zsidókhoz nem Abból a kormányból, amely né­pes magándelegációval képvi­seltette magát Horthy Miklós őfőméltósága újratemetésén, mindösszesen ketten — Szabó Iván és Mádl Ferenc — vették maguknak a tisztességet, hogy elmenjenek a Radnóti Színház­ba, a hatszázezer zsidó mártír emlékét őrző gyászünnepségre. (Andras.se w Iván újságíró) Mint Brezsnyev Ha egy zakómra tűzném az összes díjat, érmet, kitünte­tést, olyan lennék, mint nagy ünnepekkor Brezsnyev volt. (Dr. Szentágothai János tu­dós) Békési tallózó Orosházán három közművelő­dési intézmény van: Petőfi Művelődési Központ, Városi Könyvtár, Szántó Kovács Já­nos Múzeum. A működésük­höz szükséges legalapvetőbb feltételek biztosítottak, a szak­alkalmazotti létszám egyik in­tézménynél sem csökkent. A könyvtár beszerzési kerete a szintentartást is alig fedezi, ál­lományfejlesztésre nem jut pénz (a könyvek ára folyama­tosan növekszik). Az épület felújításra szorul (Új Magyar- ország) —Halló, Nacsa úr? — Igen, itt Nacsa Péter, tes­sék! —Jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlaptól Gila Károly vagyok. Ugye, ez egy kocsite­lefon? —Igen. —Merrejár most az autóval? Amikor az előbb hívtam, akkor még Biharban, Bárándon járt. — Már lassan közeledem ha­za, Szeghalom felé. Várjon, megállók a kocsival, nehogy valami baj legyen. — Szeretném, ha arról be­szélne, miért is kell az a kocsite­lefon. — Nekem ez létfontosságú, hiszen a Kábái Cukorgyárnál dolgozom, mint szaktanácsadó, körzeti felügyelő. Munkám az, hogy cukorrépa-termelte­tési szerződéseket kössek, se­gítsek a termelésben, a betaka­rításban. Ilyenkor rengeteget kell mennem, ráadásul Püs­pökladánytól Körösladányig terjed a bejárandó területem. Általában csak este szoktam hazaérni. —Apropó, család. Bemutat­ná a család tagjait? — Otthon teljes a nőuralom, hiszen a feleségemen kívül há­rom lányom van. Szilvi, a leg­idősebb most végez Békéscsa­bán, a közgazdaságiban és ősz­től Miskolcon, a bölcsészkaron tanul tovább. Jutka az általános iskolában végez, ő Szolnokon, a Tisza-parti gimnáziumban folytatja tanulmányait. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy mindketten kitűnő tanulók. A legkisebb, Nórika az óvodában kiscsoportos. Talán mondani sem kell, hogy ő a család ked­vence. — A hét végén voltak a vá­lasztások, mit szól az eredmé­nyekhez? — Különösebben nem lepett meg a kialakult helyzet, bár egy dolog miatt szomorú vagyok, Én úgy látom, hogy az agrártár­sadalom megint megfelelő ér­dekképviselet nélkül maradt. Mint a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban lévő ember, a je­lenlegi helyzetet nagyon rossz­nak tartom. De most ha nem haragszik, indulnék tovább, ha­zafelé. — Köszönöm a beszélgetést, jó utat hazáig. Józsa Imre Jászai Mari-díjas színművész jegyzi olvaóink Emlékkönyvének ezen lapjait. Józsa Imre vendégművészként játssza a Békés Megyei Jókai Színházban Áriano Suassuna: A kutya testamentuma című évadzáró darabban a főszerepet. ** o Százharmincöt éve született Pierre Curie A Nobel-díjas francia fizikus, Pierre Curie 1859. május 15-én Párizsban született, és ugyanitt halt meg 1906. április 19-én. A fizikai Nobel-díjat 1903-ban kapta megosztva feleségével, Marie Sklodowska-Curie-vel és Henri Becquerellel, az utób­bi által felfedezett sugárzás tanulmányozásában szerzett érdemeiért. Jelentős eredményeket ért el a radioaktivitással kapcsolatos kutatások területén. O az úgynevezett Curie- törvény megalkotója, s róla nevezték el a Curie-pontot is, amely a szilárd testek fizikájában ismert. Feleségével együtt ő fedezte fel a polóniumot és a rádiumot. Werner Braunbek: Az atommag regénye című kötetéből való a következő részlet, amely a tudós házaspár küzdelmes életét tárja elénk: „...Ha a haladás nem lett volna olyan nyilvánvaló — hiszen az újabb preparátumok folyton erősebb sugárzást mutatnak —, akkor Marie és Pierre Curie könnyen összeroppant volna a munka terhe alatt. A teher különösen akkor lett nyomasz­tó, amikor Marie Curie, férje siralmas kereseti viszonyai miatt, anyagi kényszerűségből mellékesen Sévres-ben, egy felsőbb leányiskolában tanár­női állást volt kénytelen vállal­ni. Most az ő vállát nyomja az iskolai oktatás, az erre való felkészülés, a háztartás, a gyermek — és a nehéz munka a siralmas fészerben, ahol egy­re több és több edény gyűlt össze újabb sűrítményekkel. A készítmények sugárzásá­nak erőssége azonban nőttön- nőtt. Az urán sugárzásának százszorosát, ezerszeresét, tízezerszeresét is messze túl­haladták már (mindig egy grammra átszámítva). Vajon meddig tart ez a növekedés? Végül csaknem négy esz­tendei emberfeletti munka után célhoz értek: Marie Curie egy üvegtálkában egy tized- gramm (100 milligramm) tisz­ta rádiumkloridot tart a kezé­ben. Ennyi a végterméke a sok tonnányi szurokércnek és a négy esztendőnek! De ez a tiszta rádiumklorid — külsőre a közönséges konyhasótól alig különböző fehér só — kétmil- liószor olyan erősen sugároz, mint az urán! Marié Curie-nek kezében van a tiszta rádiumsó. Most már meghatározhatja kémiai tulajdonságait, megmérheti atomsúlyát. A kémiai tulaj­donságai nagyon hasonlítanak A Nobel-díjas Curie házas­pár a báriuméhoz, atomsúlyát azonban csaknem kétszer ak­korának, 225-nek találja. (A későbbi pontos érték: 226,05.) Ezzel az atomsúllyal kitűnően beleillik az elemek rendszeré­nek egyik hiányzó helyére, a 88-as rendszámú helyre. A rá­diumatomot most már tökéle­tesen jellemzi rendszáma és atomsúlya. A radioaktív ele­mek száma négyre növeke­dett: urán, tórium, polonium és rádium... ...Henri Becquerel és a Cu­rie házaspár közösen kapják meg 1903 decemberében a fi­zikai Nobel-díjat. A Curie házaspár Nobel- díjjal való kitüntetése, a legna­gyobb nemzetközi tudomá­nyos elismerés, azért is na­gyon fontos, mert meghozza végre azt a megbecsülést, amelyet Franciaország mosta­náig egyáltalán nem adott meg nekik. Fekete fehéren A kisemberek akarata Olvasom az újságban az öt százalék körüli eredményt elért országgyűlési képviselő nyilatkozatát. A politikai jövőjét firtató riporteri kérdésre lakonikus rövidséggel válaszolt: nem lehet abbahagyni, én a kisemberek politikusa mara­dok. Ezek után két eset lehetséges. Kilencvenöt százalékban csupa nagy ember ment el szavazni, vagy a képviselő úr rosszul nézte meg a választási bizottság jelentését. Lehet persze a történteknek még egy olvasata: nagy és kisembe­rek egyaránt voksoltak, talán többségében kisemberek, csak éppen időközben—a két választás között—kinyílt a szemük. Mondjuk kilencvenöt százalékban úgy vélték, hogy a képviselő úr nem a kisemberek érdekeit képviselte az elmúlt négy esztendőben. Még akkor sem, amikor pedig úgy vélte, értük cselekszi azt amit tesz. Sőt, magasztos, nemzetmentő tevékenységét is másként láthatták odalenn, mint urambátyámék fenn, a parlamenti padsorokban. Van ez így, nem először fordul elő a században, mi több, az utóbbi öt esztendőben, hogy a nép másként lát dolgokat. Különös, de ez a bizonyos alakulat, amit népnek szokás nevezni, ritkán szokott tévedni. Már csak ilyen az ösztöne. Aki neki nem kell, akiből ilyen vagy olyan okok miatt elege volt, azt meneszti. Alighanem a képviselő úrral is ez történhetett. Nem baj, ettől még lehet felemelt fejjel közlekedni és hiteles embernek maradni. Csak a küldetés­tudatot kellene odahagyni. Mert ebben az országban min­dig a küldetéses emberek okozták a legnagyobb galibát. Le kellene hát tenni a kisemberek megváltásáról. Inkább szolgálni kellene, népet, hazát, miegymást, hogy egyszer végre valahára ne földcsuszamlásszerű győzelemre ébred­jen ez a szegény szerencsétlen Magyarország. Árpási Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom