Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-10 / 109. szám

IBF.KF.S MF.r.YF.1 HÍRI.AP­MEGYEIKÖRKÉP 1994. május 10., kedd © Lóvá tett földrendezők A battonyai földrendező és földkiadó bizottságok köz- megelégedésre végezték mun­kájukat az elmúlt két évben. A tagok tiszteletdíját, illetve költségtérítését azonban csak tavaly szeptemberig tudta fi­zetni az önkormányzat. — Mivel az addigi kiadása­inkat is csak részben térítette meg az állam, szorult hely­zetünkben nem vállalkozhat­tunk a földrendezők pénzének további megelőlegezésére — mondotta Takács Dezső pol­gármester a legutóbbi képvise­lő-testületi ülésen. — Megke­restük a Belügyminisztérium illetékes főosztályát, illetve az Országos Kárpótlási Hivatalt. Levelünkre gyorsan reagáltak, válaszuk lényege az, hogy rö­videsen leutalják az igényelt összeg... töredékét. A továbbiakban Takács De­zső elmondta, hogy amikor ez a pénz megérkezik, az önkor­mányzat vizsgálni fogja annak a lehetőségét, hogyan tudná előteremteni a hiányzó részt. „Mindenesetre rendkívül saj­nálatos, hogy nem tudjuk tisz­tességesen honorálni azoknak a munkáját, akik becsülettel helytálltak a földkárpótlás, il­letve a földkiadás során” — tette hozzá. Egészségvédelmi nap Szerdán a gyomaendrődi Ka­tona József Művelődési Köz­pontban 10-től 19 óráig egész­ségvédelmi napot rendeznek. Az érdeklődők számára vérko­leszterin-, vércukor-, vérnyo­más-, testsúly-, testmagasság­mérés és társadalombiztosítási tanácsadás lesz. A megyei nyugdíj- és egészségbiztosítá­si pénztár munkatársai ingye­nesen tájékoztatják a problé­máikkal hozzájuk fordulókat. A Művészeti és Szabadmű­velődési Alapítvány támoga­tásával létrejött rendezvé­nyen a grafológia tudományá­val, a talpmasszázs hatásaival és kozmetikai tudnivalókkal ismerkedhetnek. Természet- gyógyászati bemutató és vásár egészíti ki a programot. Dél­után 4 órától Árvái Magdolna: Rákszűrés otthon című köny­vének bemutatója lesz. Fél órával később Beöthy Mihály asztrológus előadását hallhat­ják, címe: Asztrológia a gyó­gyulás szolgálatában. Csisz- tyakov professzor 18 órától kezdi előadását, amely a ge­rinc, az Ízületek, az allergia, a mozgásszervi betegségek gyógyításáról szól. Az orvhalászat ellen A Békés Megyei Rendőr-főka­pitányság és a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövet­sége együttműködési megálla­podásának értelmében a rend őrei ezután intenzívebben el­lenőrzik a horgászatra, halá­szatra vonatkozó előírásokat. Ez évben több akciószerű, át­fogó ellenőrzést terveznek a közkedvelt víziterületeken, il­letve azok közelében található üdülőövezetekben. Ha Geszten jársz óvodába... FOTÓ: FAZEKAS FERENC A 60 férőhelyes geszti óvodá­ba évekkel ezelőtt még 70-75 kisgyermek járt, ma ötvenen vannak. Még megdöbbentőbb a dolog, ha tudjuk, hogy annak idején voltak olyan kicsinyek, akiket helyhiány miatt nem tudtak felvenni az óvodába, azaz 70-75-nél lényegesen több kisgyermek volt a falu­ban, míg ma ez az 50-es lét­szám az összes községbeli óvodáskorút takarja. Irázi Ist­vánná vezető óvónő szerint tragikus a településük elörege­dése. Mint mondta, harminc éve nem volt rá példa, hogy az óvoda csak kilenc iskolaérett gyereket adjon az általános is­kolának. Az idén ez történik. Vigasztaló lehet persze, hogy ez a szám a továbbiakban nem állandósul, hiszen 16 középső­csoportosuk és 21 kiscsoporto­suk van jelenleg. Érdekes, hogy míg 30 évvel ezelőtt mindössze egyetlen cigány- gyermek járt a viszonylag ma­gas létszámú óvodába, addig most az 50 beírt gyermek csak­nem fele cigány kisfiú vagy kislány. — Két dolog miatt is maga­sabb az etnikum aránya az óvo­dában — mondta a vezető óvó­nő. — Az egyik, hogy az utóbbi időben elég sok cigánylakos te­lepült be a községünkbe, a má­sik, hogy ma már egyetlen ci­gányszülő sincs, aki ne adná be hozzánk a kicsinyét. Ez talán azért is van így, mert ezeknek a gyerekeknek már a szülei is ide jártak, és érzik, a gyermek fejlő­dése szempontjából fontosak az óvodában eltöltött évek. —Végül is mire jó az óvoda? — kérdezem. — Bármennyire kiegyensú­lyozott családi fészekben is él­jen a gyermek, az egymáshoz való viszonyulást, a társas kap­csolatok kialakítását itt sokkal inkább megtanulhatja, mint ott­hon. Ide különböző családokból érkeznek a gyerekek, különbö­ző szokásokkal, ötletekkel, amelyeket itt szétszórnak egy­más között. Ezek mind mind olyan tapasztalatokat jelente­nek, amelyekhez otthon nem tudnának hozzájutni. Sok öröm és kudarc is éri őket a közösség­ben, s ez azért fontos, mert az iskolába kerülve már „edzet­tebben” állnak minden hasonló, közösségben előforduló szituá­ció előtt. De mondhatnám még azt is, hogy egy felnőtt sohasem tud igazán leereszkedni a gyer­mekhez. A gyermeknek mindig gyermek marad a barátja. Töb­bek között ilyesmikért fontos az óvoda. — Mik az előnyei és hátrá­nyai annak, hogy valaki Gesz­ten jár óvodába? —Az, hogy a gyerekek keve­sen vannak, nagy előny. (A köz­ségnek biztosan nem, de nekünk, óvónőknek minden­képp.) így tudniillik rengeteget tudunk a gyerekekkel egyénileg foglalkozni. Azonkívül elő­nyünk a csodálatos környezet. Nem mindenki játszhat a Tisza- kastély kertjében gyermekkorá­ban. A friss levegő, a nagy moz­gástér... nincs ennél szebb dolog egy kis emberpalánta számára! Persze hátrányaink is vannak. Itt nincs uszoda, nincs nyelvok­tató, nincs mozi, színház, ami egy városi óvodás számára mind-mind elérhető. Az óvoda és a község vezeté­se arra törekszik azonban, hogy e zsáktelepülés hátrányait tom­pítani próbálja. Évtizedek óta az idén először csupa képesített nevelő dolgozik a geszti óvodá­ban. Az óvónők továbbképzé­sekre járnak, hogy ne maradja­nak le a legmodernebb módsze­rekről, hogy mindenféle újdon­ságot, ötletet „magukba szívja­nak”. Két dajkájuk dajkaképző tanfolyamra jár. Gáspár Kata­lin, a község református lelké­sze péntekenként hittanos fog­lalkozást tart valamennyi kis­gyerek részére. Az önkormány­zat az átlagosnál is nagyobb mértékben támogatja a gyerme­kek étkezési hozzájárulását. Summa summárum: itt és most ennyit tehetnek az óvoda és a község vezetői a geszti kicsi­nyekért... M. M. Pénzügyi támogatás a családévi rendezvényekhez A Népjóléti Minisztérium Nemzetközi Családév Titkársá­ga még az év elején felkérte a megyei önkormányzatok kép­viselő-testületek, hogy hirdes­senek pályázatot nagyszámú résztvevőre számító, a családok helyzetével, kilátásaival foglal­kozó, ismeretteijesztő, szabad­idős, szórakoztató helyi rendez­vényekre, amelyekre sok csalá­dot tudnak mozgósítani. Több száz helyi szervezet pá­lyázott az országban, néhányan megkapták a Népjóléti Minisz­térium anyagi támogatását is. Békés megyében támogatásra számíthat a megyei könyvtár családi vetélkedőkre, a gyulai GYIVI nevelőszülői program­ra, a nagycsaládosok lökösházi egyesülete, a tarhosi gyermek- védelmi és gyógypedagógiai in­tézmény népi kismesterségek alapműveleteinek népszerűsí­tését szolgáló programja eltérő értelmi fejlődésű fiatalok köré­ben, a sarkadi városi önkor­mányzat, a római katolikus és a református egyház, valamint a megyei Kolping Egyesület ren­dezvénye, Az anya szerepe a családban címmel. B.Zs. Szék, szék, faragott szék... Ezt a csodálatos széket a dobo­zi fűszermajori gépészkovács Fekete Sándor (született 1880- ban, s elhunyt 1963-ban) saját­kezűig faragta, időtálló, csontkemény, fekete fából. Az időtállóságot az is mutatja, hogy a készítő családnevének egyetlen “E” betűje hiányzik a karfa alatti névsorból, pedig a házban rendszeresen használt bútordarab volt. A támlában római számok imitáltak valamiféle dátumot, melynek pontosságára — a számok hiányossága miatt is — özvegy Éekete Sándomé Komlósi Terézia néni, a dobo­ziak Rézi nénije, kedves és tisztelt adatközlőm már nem emlékezett. Az ülőrészt csuhéjból saját­kezűig fonta és szőtte rá az összekötő fákra a szék készítő­je. Fekete Sándor bácsi, mint univerzális gépész ember munkáséletét a gróf Wenck- heimek dobozi Fűszermajorá- ban élte le. Aranykezű, a major összes gépeihez, gőzekéjéhez értő ember volt. Két gőzeke volt a grófi birtokon. Ezeket is javította, működtette, s dolgo­zott valamelyikén, mint gőz­A sajátkezű faragottszék ekegépész. Fűszermajort, s a halálra ítélt cselédházat a II. világháború utáni földreform után hagyta el, s költözött be Rézi nénivel a Fokház utcai családi házba. Hogy e kedves és — bátran modhatni — mu­zeális értékű szék a közel 100 évet ért Rézi néni halála után örökségként melyik családtag birtokába került, nem sikerült megtudnom. Kép, szöveg: Rácz Sándor NÉPRAJZKUTATÓ Jubileumi kiállítás Gyulán Május 13-án, pénteken a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Köz­pont volt képzőművészeti szak­körösei 30 éves jubileumi ün­nepséget tartanak. Ez alkalom­ból délután 16 órakor Koszta Rozália gyulai festőművész, szakkörvezető sírjánál tiszte- > legnek, majd 17 órakor a volt szakkörösök munkáiból kiállí­tást nyírnak a művelődési ház Kis Galériájában. Megnyitóbe­szédet Varga András, a művelő­dési ház nyugalmazott igazga­tója és Ibos Éva művészettörté­nész mond. H őség tombolt a magyar főváros­ban, amikor Attila vonata augusz­tus 20-án délelőtt megérkezett a Ti­szántúlról a Keleti pályaudvarra. — Attila! Itt van az Attila! Attila Budapesten! Megérkezett Attila! Be­mutató ma este! — kiabálta egy férfi, és közben szórólapokat osztogatott a vo­natról leszállóknak. Attila odament hozzá—ő is kapott egyet. A színes lapra egy díszes kard mar­kolata volt nyomtatva, fölötte nagy be­tűkkel, hogy „ATTILA — ISTEN KARDJA”. — Hm. De hát én Isten Ostora va­gyok — morogta a hun király. Szólni akart a férfinek, hogy hibás a szöveg, de az addigra már továbbment. — De mit ír még ez a papír? Itt és itt, ekkor és ekkor leszek bemutatva a nagyközön­ségnek. Jó. De honnan tudták, hogy ma jövök? És ki találta ki, hogy be akarok mutatkozni a magyaroknak? Ezekkel a kérdésekkel ment ki az utcára. Amerre nézett, mindenhol ha­talmas plakátok hirdették őt. Elhatá­rozta, hogy odamegy. *** Még világos volt, amikor a stadionhoz ért. Rengeteg embert látott maga körül befelé áram I an i. — Fáradjon be, művész úr! — Köszönöm — felelte Attila. El­csodálkozott, miért nevezik őt mű­vésznek? O király. A legnagyobb! Aki egyesíteni akarta egész Európát. Aki látta az Atlanti-óceánt. Akit hármas­koporsóba temet­tek, de feltámadt hamvaiból, ami­kor látta, mi a helyzet egykori bi­rodalmában. Han­gokat hallott maga mögül. Az a jegyszedő szólt a társának, aki leművészezte őt: — Láttad? Biztos az egyik színész. Nekik vannak ilyen ruháik. Attila végignézett magán. Még min­dig a temetési díszruha volt rajta. Hát ezért hihették róla, hogy színész. De miért lennének itt színészek? Biztos előadnak valamit a tiszteletére. — Megjöttem — mondta az egyik öltönybe öltözött alaknak, aki a színpa­don babrált valamit, és akiről gyanítot­ta, hogy a rendezőséghez tartozik. —Azt látom. Mi a szerepe? — Én vagyok Attila. — Az Vikidál. Velem ne szórakoz­zon! Vagy mondja meg, kicsoda, vagy... — Én vagyok Attila... — Vagy menjen innen! Gyerünk! Menjen, üljön le a helyére! Mindjárt kezdünk. Attila nem tud­ta, mit tegyen. Leült hát a szabad helyre. Már elkezdő­dött az előadás, amikor egy későn jött szakállas férfi telepedett mellé. — Adjon Isten, bátyám! Látom, ma­ga is visszatért. — Kicsoda maga? Ismer engem? — Egy utódja vagyok, bátyám. Ist­ván. Szintén király voltam. — Semmit nem hallottam felőled. De hiszek neked. Mondd, István fiam, kik ezek, akik itt ugrálnak a színpadon? Ki az a férfi, aki azt hiszi, ő én? — Ezek színészek. Az pedig a Viki­dál Gyula. O volt a Koppány is. Akit megölettem annak idején. \— De hát hazudnak. Nem is így nézek ki. Hát szerinted hasonlít rám az a fickó? Itt senki sem hasonlít az isme­rőseimre. Jó, jól énekel a férfi, jobb hangja van, mint nekem, de akkor is... Felháborító! — Ugyan, bátyám. Csak először. Egyébként igaza van, nem minden klappol. De hát ez velem is így volt, évekkel ezelőtt, amikor... És kiderült, hogy István király is ugyanúgy járt, mint Attila. Közösen végignézték a rockoperát, majd elmen­tek sörözni. A vendéglőben Attila rá­jött, hogy ő nem is hun, hanem magyar. István, aki már régebb óta élt Magyar- országon, részletesen elmesélte, mi tör­tént Attila, illetve saját halála óta. Jókedvűen énekelgettek, amikor zárórakor elzavarták őket. Egymást átölelve bandukoltak a sötét utcákon. Az egyikben összefutottak Juliánus ba­ráttal, megkínálták pálinkával, csak úgy, üvegből. Hárman mentek tovább. Másnap mindannyian visszafeküd­tek sírjukba. Előtte azonban megbe­szélték, mikor és hol fognak újra talál­kozni. Balogh Tamás Attila ^______________________________________ Az ötven beírt gyermek csaknem fele cigány kislány vagy kisfiú

Next

/
Oldalképek
Tartalom