Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-09 / 108. szám
1994. május 9., hétfő MEGYEI KORKÉP/SOROZA T A tánc megszállottjai Surranó, Brekkenő és a többiek Bábszínházi szombat délelőtt a „Téglában” A bábszínházi délelőttön a paravánok fölött, alatt és előtt is folyt a játék, a képünkön látható Tücsök Bábszakkör a nézők elé lépve adta elő énekszámát fotó: lehoczky Péter Különdíj a stúdiósoknak A Békéscsabán nagy sikerrel bemutatott „Mindig színházról álmodtál” című diák-musicallel meghíváshoz jutott a Jókai Színistúdió a középiskolások és egyetemisták országos diákszínjátszó fesztiváljára, Csurgóra. Bemutatkozásukkal akkora sikert arattak, hogy a musical műfajában elnyerték a zsűri különdíját, mert az ő produkciójuk felelt meg leginkább a műfaj sajátosságainak. Az érdeklődők a gyermeknapon, május 29-én láthatják legközelebb a darabot Békéscsabán, az ifjúsági házban. Szimulátorral »a biztonságért A Békéscsabán megrendezésre kerülő Expón az Autóklub is részt vesz. Szimulátoron mutatják be, hogy a csekély 5-6 kilométeres sebesség mellett, a lejtőn lefelé, hogyan sérülhet az, aki nem használja a biztonsági övét. Akit érdekel, annak lehetősége lesz a szimulátor kipróbálására. A vízibalesetek megelőzéséért A Gyulai Vízimentő Egyesület segítségével, a megyei Vörös- kereszt és a rendőrség közreműködésével megyénkben a vízibalesetek megelőzésére szervezett propaganda-előadásokat tartanak az általános iskolákban. A cél, hogy a szervezők a nyári szünet kezdetéig valamennyi iskolában megismertessék a gyerekekkel a vizek veszélyeit. „A” osztályos társastánc-bajnokság színhelye volt szombaton Békéscsaba. Nem először, s vélhetően nem is utoljára, hiszen húsz esztendeje ad helyet városunk e rangos vetélkedőnek. A versenyre 19 páros nevezett be az^ ország minden területéről. Ok az úgynevezett standard és latin-amerikai tánc kategóriában mérték össze tudásukat. A zsúfolásig megtelt sportcsarnok közönsége kitartó tapssal köszönte meg valamennyi bemutató produkciót. Ám olyan sikert egyik páros sem aratott, mint a Szombathelyről érkezett Zsámboki Marcell és Pethő Nóra. Két versenyszám között kértem őket egy villáminterjúra. — A közönség őrjöng. Mit szólnak hozzá? Mire számítanak? —A standardon túl vagyunk — kezdi a bájos Nóra —, nem tudom, hogyan dönt a zsűri, de azt hiszem inkább a latin-amerikai táncokban számíthatunk dobogóra. Borzasztóan örülünk a közönség szeretetének. — Nagyon fiatalok. Mióta táncolnak? — Én tizenegy éve... — Én pedig egy évvel később kezdtem — fejezi be a mondatot Marcell. —Mi volt az eddigi legjobb eredményük? — Két évvel ezelőtt az országos „B” kategóriában lettünk elsők. —Ha éppen nem táncolnak, mi a hobbijuk? — Az angol nyelv — állítja Nóra. — „Civilben” tanárképzőbe járok. — Én táncművészeiét tanulok a főiskolán. így a szenvedély behatárolt — fejezi be beszélgetésünket Zsámboki Marcell. * Az öt és fél órás rendezvényen nemcsak a versenyzők léptek a közönség elé, hanem formációs tánc és divattánc-bemutatók is színesítették a műsort. így legalább ötszáz táncos fellépésében gyönyörködhettek a nézők. A standard kategória sorrendje: I. Dián Zsolt—Iványi Judit (Budapest, Feeling)) II. Bodnár Zoltán—B. Akkerman Éva (Budapest, Swing TSK) III. Richrer András—Lajtai Patrícia (Budapest, Kristály TSMME). A latin-amerikai tánc helyezettjei: I. Zsámboki Marcell —Pethő Nóra (Szombathely, Haladás TK), II. Bodnár Zoltán—B. Akkerman Éva. III. Kerekes Tibor—Havas Márta (Debrecen, ValcerTS). B.V. A megye felnőtt bábozói mellett szerencsére még szép számmal választják a gyerekek is kedves időtöltésüknek bábfigurák készítését és mozgatását Ezt bizonyította a szombat délelőtti bábszakkörök szemléje Békéscsabán, a Tégla Közösségi Házban, ahol több iskola és művelődési intézmény bábcsoportja is bemutatta két-három produkcióját A találkozó egyrészt műhely jellegű volt, hiszen a csoportok vezetői megbeszélték tapasztalataikat, ötleteiket, módszereiket, kiállítást is rendeztek bábuikból, másrészt igazi bábszínház. A színháztermet megtöltő népes közönséggel nem volt nehéz azonnal kapcsolatot teremtenie a vésztői Brekinek, aki brekkenős dalával többször is sikert aratott. Őt követte a békéscsabai Tücsök Bábszakkör (a neves Napsugár Bábegyüttes gyermekutánpótlása), majd az ugyancsak csabai Kelekótya együttes, a József Attila Általános Iskola bábcsoportja. A Bucsai Művelődési Ház Morzsi Bábcsoportja mesejátékán túl különleges paravánmegoldásával is felhívta magára a figyelmet, s ugyancsak nagy sikert aratott a Me- zőgyáni Általános Művelődési Központ Pom-Pom csapala „Az egerek gyűlése” című produkciójával. A részt vevő bábszakkörök a találkozó végén Lenkefi Konrádtól, a Napsugár Bábegyüttes vezetőjétől, a szemle megszervezőjétől emléklapot vehettek át munkájukért, bemutatkozásukért. L. M. A közönség rajongott értük. A latin-amerikai tánckategória első helyezettjei: Zsámboki Marcell és Pethő Nóra FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Kínai kaland thaiföldi előjátékkal — 1. Megtudtuk, mi a tuk-tuk és a patkány se botlott fel a tányérban Józan és normális ember turistaként áprilisban nem indul el Thaiföldre, hiszen az áUaghőmérséklet ekkor a legmagasabb, 35,5 “C és napközben a hőmérő higanyszála 45—50 fokot is mutat — írja egy angol nyelvű útikönyv. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy ez a kiadvány a bangkoki Don Muang repülőtéren akadt kezünkbe április 2-án. Persze akkor ránk már a fenti tényállás nem is vonatkozott, ugyanis túl voltunk két kanna fehér boron — útipoggyászt csak visz magával az ember —, azt pedig, hogy normálisak vagyunk, már az indulás előtt többen kétségbe vonták. Thaiföldet még csak-csak értették — tengerpart, lányok, dzsungel —, de Kínára elhúzták a szájukat. „Ha több mint tízezer kilométerre el akar utazni az ember Magyarországról, akkor gazdagabb, szebb, fejlettebb, szórakoztatóbb, veszélytelenebb országok egész sorát találja” — mondták. Kínában viszont felettébb olcsó a sör—adtuk a kitérő választ, főként kísérőnkre, barátunkra, Bocira, azaz Nyíri Róbertre hivatkozva, aki eddig tizenháromszor tette tiszteletét a távol-keleti országban. Az utcai konyhaművészek sütés előtt szerencsére elhajtják a legyeket a 45 fokos melegre kitett húsról A hőségnél csak a légszennyezettség nagyobb A mi közlekedési módunk — repülővel Budapestről Bukarestig, majd onnan az Egyesült Arab Emirátusokon, Dubain keresztül Bangkokig — Bocinak kéjutazásnak tűnt, hiszen ő általában a jóval olcsóbb, de 9-10 nappal hosszabb vonatutat választotta, bebarangolva a régi Szovjetuniót Moszkvától Ir- kutszkig és Alma-Atáig, illetve onnan Mongólián keresztül jutott be Kínába. Rutinos utazóként azért tisztában volt azzal, hogy Bangkokban nem szeszélyes az április, ezért Ferihegyen megkurtította farmernadrágját egy reptéri büfés manikűrollójával. A Don Muang repülőtér légkondicionált épületéből kilépve aztán saját bőrünkön éreztük: az útikönyv igazat írt. Ha rekkenő hőséget mondok, enyhén fogalmazok, amit bizonyít: még a tha- iok homlokán is izzadságcsep- pek jelentek meg és arcuk, fejük elé, fölé táskákat, újságokat, esernyőket tartottak. „Ha van egy gondod, keress egy nagyobbat és a régit már el is felejted”— ugrott be a mondás, amikor azon vettük észre magunkat, hogy már nem is a hőséggel foglalkozunk. Azt ugyan hallottuk, hogy Bangkok Ázsia és talán a világ legrosszabb levegőjű városa, de a saját tapasztalatok meg is győztek erről. (Budapest ehhez képest tiszta, hegyi levegőjű város.) A benzingőz, az ólomszennyezettség szinte már élet- veszélyes méreteket öltött. Éppen ezért a helyiek többsége ha sokat tartózkodik kint, orrára, szájára maszkot szerel, hogy kevesebbet „szívjon”. Gyík a falon, bogár az ágyban A repülőtér mintegy 20 kilométerre helyezkedik el a várostól, így busszal—aminek természetesen állandóan nyitva az ajtaja és menet közben zajlik a le- és felszállás, utóbbi leintésre — igyekeztünk a centrumba. Jobban mondva igyekeztünk volna, ha a csúcsforgalom nem gátol ebben. Bangkok ugyanis egy kész forgalmi dugó hajnaltól késő éjszakáig, millió kocsi re- peszt, áll, dudál, majd újra re- peszt. Jelzőlámpák ugyan működnek, de ezeket a sofőrök többnyire csak utcadísznek tekintik, a közlekedési rendőrök pedig jót derülnek a kavarodáson. Ha eszükbe jut néha sípjukba fújnak, amire senki nem figyel. Jobbnak láttuk kiszállni a forró buszból, és tuk-tukra váltottunk. Ezzel aponyvával fedett, három - kerekű motorbicikli-taxival a leggyorsabb a haladás Bangkokban, hiszen sofőrjeik a legkisebb sikátorokon is átvágnak — miután utasukat átvágták —, kikerülve a forgalmat, a főutakon pedig cikáznak az autócsodák között a jobb oldali közlekedési rendben. A tuk-tukossal a viteldíjban megegyezni külön tortúra és bravúr, hiszen az úticélt megismerve érdekes számokat mond. Alku közben szitkozódik, köpköd, fejét fogja, aztán a végén mondjuk 120 bahtról lemegy 30-ra is. Ha már itt tartunk, pénzük a baht, váltáskor egy dollárért 25-öt adnak. A Khaosan Roadra vitettük magunkat, amely a külföldi turisták kedvelt szálláshelye, hiszen a guest house-k, azaz a vendégházak igen olcsók, egy-egy szobát 120—140 bahtért adnak ki egy éjszakára két személynek. Bocira, illetve a vele való szoros barátságra való tekintettel a Sweety Guest House gondnoka, Chad méltányos áron hármunknak juttatott ilyen szobát, így nem illett felhánytorgatni, hogy néhány gyík suhant el a falon vagy egy-két bogár végezte esti testmozgását az ágyunkban. Csipetnyi chili is csípett A hőségben egy jó sör lecsúszott volna, de mikor megtudtuk, hogy 200 forintra jön ki egy üveggel, letettünk róla és az ivóvíz mellett döntöttünk, amely flakonja 20 forintnak felel meg. Elengedtük magunkat—mégiscsak a Szabadok Földjére érkeztünk, hiszen Thaiföld helyi neve, Muang Thai ezt jelenti — és vacsorázni indultunk. Utcai piaci árusok tömkellege állta utunkat — szinte szó szerint —, finomabbnál finomabb csemegéit dicsőítve. Itthon ugyan megfogadtuk, hogy utcai árusnál nem eszünk, aztán ott találtuk magunkat a szabad ég alatt egy rozoga asztalnál, csipegetve a chilis rizses csirkét, amiről sütés előtt először szerencsére elhajtották a legyeket és az egyéb éhes rovarcsaládokat. A zöld és piros chili égette a nyelvünket, a szánkat, a torkunkat, amitől ugráltunk, táncoltunk, lihegtünk. A thaiok érdeklődéssel figyelték produkciónkat — ezen vacsorá- zási szokás nem divat arrafelé —, mi meg azon csodálkoztunk, hogy egy méretes patkány húzott el az asztalon, majdnem felbukva a tányérunkban. Ha már tele a gyomor — a leírtak miatt nagy nyelések szükségeltettek, hogy meg ne üresedjen —, desszertként jöhetett a híres-hírhedt bangkoki éjszaka. _Nyemcsok László (Következik: A Patpongon „kicsit” meg akartak ölni) Utunk támogatói: Kondorosi Takarékszövetkezet, Domus Bútorbolt, B. & T. Irodatechnika Bt., Bosch Márkabolt, Hungária Biztosító Rt., Noster Kereskedelmi Kft., Hetes Kft., Endrődés Vidéke Takarékszövetkezet. A Khaosan Road a külföldi turisták kedvelt szálláshelye FOTO: LEHOCZKY PETER
