Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-09 / 108. szám

1994. május 9., hétfő MEGYEI KORKÉP/SOROZA T A tánc megszállottjai Surranó, Brekkenő és a többiek Bábszínházi szombat délelőtt a „Téglában” A bábszínházi délelőttön a paravánok fölött, alatt és előtt is folyt a játék, a képünkön látható Tücsök Bábszakkör a nézők elé lépve adta elő énekszámát fotó: lehoczky Péter Különdíj a stúdiósoknak A Békéscsabán nagy sikerrel bemutatott „Mindig színházról álmodtál” című diák-musicallel meghíváshoz jutott a Jókai Szí­nistúdió a középiskolások és egyetemisták országos diák­színjátszó fesztiváljára, Csur­góra. Bemutatkozásukkal ak­kora sikert arattak, hogy a musi­cal műfajában elnyerték a zsűri különdíját, mert az ő produkció­juk felelt meg leginkább a műfaj sajátosságainak. Az érdeklődők a gyermeknapon, május 29-én láthatják legközelebb a darabot Békéscsabán, az ifjúsági ház­ban. Szimulátorral »a biztonságért A Békéscsabán megrendezés­re kerülő Expón az Autóklub is részt vesz. Szimulátoron mu­tatják be, hogy a csekély 5-6 kilométeres sebesség mellett, a lejtőn lefelé, hogyan sérülhet az, aki nem használja a bizton­sági övét. Akit érdekel, annak lehetősége lesz a szimulátor kipróbálására. A vízibalesetek megelőzéséért A Gyulai Vízimentő Egyesület segítségével, a megyei Vörös- kereszt és a rendőrség közremű­ködésével megyénkben a vízi­balesetek megelőzésére szerve­zett propaganda-előadásokat tartanak az általános iskolák­ban. A cél, hogy a szervezők a nyári szünet kezdetéig vala­mennyi iskolában megismer­tessék a gyerekekkel a vizek veszélyeit. „A” osztályos társastánc-baj­nokság színhelye volt szomba­ton Békéscsaba. Nem először, s vélhetően nem is utoljára, hiszen húsz esztendeje ad he­lyet városunk e rangos vetél­kedőnek. A versenyre 19 páros neve­zett be az^ ország minden területéről. Ok az úgynevezett standard és latin-amerikai tánc kategóriában mérték össze tu­dásukat. A zsúfolásig megtelt sport­csarnok közönsége kitartó tapssal köszönte meg vala­mennyi bemutató produkciót. Ám olyan sikert egyik páros sem aratott, mint a Szombat­helyről érkezett Zsámboki Marcell és Pethő Nóra. Két versenyszám között kértem őket egy villáminterjúra. — A közönség őrjöng. Mit szólnak hozzá? Mire számíta­nak? —A standardon túl vagyunk — kezdi a bájos Nóra —, nem tudom, hogyan dönt a zsűri, de azt hiszem inkább a latin-ameri­kai táncokban számíthatunk do­bogóra. Borzasztóan örülünk a közönség szeretetének. — Nagyon fiatalok. Mióta táncolnak? — Én tizenegy éve... — Én pedig egy évvel ké­sőbb kezdtem — fejezi be a mondatot Marcell. —Mi volt az eddigi legjobb eredményük? — Két évvel ezelőtt az or­szágos „B” kategóriában lettünk elsők. —Ha éppen nem táncolnak, mi a hobbijuk? — Az angol nyelv — állítja Nóra. — „Civilben” tanárkép­zőbe járok. — Én táncművészeiét tanu­lok a főiskolán. így a szenve­dély behatárolt — fejezi be beszélgetésünket Zsámboki Marcell. * Az öt és fél órás rendezvényen nemcsak a versenyzők léptek a közönség elé, hanem formációs tánc és divattánc-bemutatók is színesítették a műsort. így lega­lább ötszáz táncos fellépésében gyönyörködhettek a nézők. A standard kategória sor­rendje: I. Dián Zsolt—Iványi Judit (Budapest, Feeling)) II. Bodnár Zoltán—B. Akkerman Éva (Budapest, Swing TSK) III. Richrer András—Lajtai Patrícia (Budapest, Kristály TSMME). A latin-amerikai tánc helye­zettjei: I. Zsámboki Marcell —Pethő Nóra (Szombathely, Haladás TK), II. Bodnár Zol­tán—B. Akkerman Éva. III. Kerekes Tibor—Havas Márta (Debrecen, ValcerTS). B.V. A megye felnőtt bábozói mel­lett szerencsére még szép szám­mal választják a gyerekek is kedves időtöltésüknek bábfigu­rák készítését és mozgatását Ezt bizonyította a szombat dél­előtti bábszakkörök szemléje Békéscsabán, a Tégla Közössé­gi Házban, ahol több iskola és művelődési intézmény bábcso­portja is bemutatta két-három produkcióját A találkozó egyrészt műhely jellegű volt, hiszen a csoportok vezetői megbeszélték tapaszta­lataikat, ötleteiket, módszerei­ket, kiállítást is rendeztek bábu­ikból, másrészt igazi bábszín­ház. A színháztermet megtöltő népes közönséggel nem volt ne­héz azonnal kapcsolatot terem­tenie a vésztői Brekinek, aki brekkenős dalával többször is sikert aratott. Őt követte a bé­késcsabai Tücsök Bábszakkör (a neves Napsugár Bábegyüt­tes gyermekutánpótlása), majd az ugyancsak csabai Ke­lekótya együttes, a József Atti­la Általános Iskola bábcso­portja. A Bucsai Művelődési Ház Morzsi Bábcsoportja me­sejátékán túl különleges para­vánmegoldásával is felhívta magára a figyelmet, s ugyan­csak nagy sikert aratott a Me- zőgyáni Általános Művelődé­si Központ Pom-Pom csapala „Az egerek gyűlése” című produkciójával. A részt vevő bábszakkörök a találkozó végén Lenkefi Konrádtól, a Napsugár Bá­begyüttes vezetőjétől, a szem­le megszervezőjétől emlékla­pot vehettek át munkájukért, bemutatkozásukért. L. M. A közönség rajongott értük. A latin-amerikai tánckategória első helyezettjei: Zsámboki Marcell és Pethő Nóra FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Kínai kaland thaiföldi előjátékkal — 1. Megtudtuk, mi a tuk-tuk és a patkány se botlott fel a tányérban Józan és normális ember turistaként áprilisban nem indul el Thai­földre, hiszen az áUaghőmérséklet ekkor a legmagasabb, 35,5 “C és napközben a hőmérő higanyszála 45—50 fokot is mutat — írja egy angol nyelvű útikönyv. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy ez a kiadvány a bangkoki Don Muang repülőtéren akadt kezünkbe április 2-án. Persze akkor ránk már a fenti tényállás nem is vonatkozott, ugyanis túl voltunk két kanna fehér boron — útipoggyászt csak visz magával az ember —, azt pedig, hogy normálisak vagyunk, már az indulás előtt többen kétségbe vonták. Thaiföldet még csak-csak értették — tengerpart, lányok, dzsungel —, de Kínára elhúzták a szájukat. „Ha több mint tízezer kilométerre el akar utazni az ember Magyarországról, akkor gazdagabb, szebb, fejlettebb, szórakozta­tóbb, veszélytelenebb országok egész sorát találja” — mondták. Kínában viszont felettébb olcsó a sör—adtuk a kitérő választ, főként kísérőnkre, barátunkra, Bocira, azaz Nyíri Róbertre hivatkozva, aki eddig tizenháromszor tette tiszteletét a távol-keleti országban. Az utcai konyhaművészek sütés előtt szerencsére elhajtják a legyeket a 45 fokos melegre kitett húsról A hőségnél csak a légszennyezettség nagyobb A mi közlekedési módunk — repülővel Budapestről Bukares­tig, majd onnan az Egyesült Arab Emirátusokon, Dubain ke­resztül Bangkokig — Bocinak kéjutazásnak tűnt, hiszen ő álta­lában a jóval olcsóbb, de 9-10 nappal hosszabb vonatutat vá­lasztotta, bebarangolva a régi Szovjetuniót Moszkvától Ir- kutszkig és Alma-Atáig, illetve onnan Mongólián keresztül ju­tott be Kínába. Rutinos utazóként azért tisztában volt azzal, hogy Bangkokban nem szeszélyes az április, ezért Ferihegyen meg­kurtította farmernadrágját egy reptéri büfés manikűrollójával. A Don Muang repülőtér lég­kondicionált épületéből kilépve aztán saját bőrünkön éreztük: az útikönyv igazat írt. Ha rekkenő hőséget mondok, enyhén fogal­mazok, amit bizonyít: még a tha- iok homlokán is izzadságcsep- pek jelentek meg és arcuk, fejük elé, fölé táskákat, újságokat, esernyőket tartottak. „Ha van egy gondod, keress egy nagyob­bat és a régit már el is felejted”— ugrott be a mondás, amikor azon vettük észre magunkat, hogy már nem is a hőséggel foglalko­zunk. Azt ugyan hallottuk, hogy Bangkok Ázsia és talán a világ legrosszabb levegőjű városa, de a saját tapasztalatok meg is győz­tek erről. (Budapest ehhez ké­pest tiszta, hegyi levegőjű vá­ros.) A benzingőz, az ólom­szennyezettség szinte már élet- veszélyes méreteket öltött. Ép­pen ezért a helyiek többsége ha sokat tartózkodik kint, orrára, szájára maszkot szerel, hogy ke­vesebbet „szívjon”. Gyík a falon, bogár az ágyban A repülőtér mintegy 20 kilomé­terre helyezkedik el a várostól, így busszal—aminek természe­tesen állandóan nyitva az ajtaja és menet közben zajlik a le- és felszállás, utóbbi leintésre — igyekeztünk a centrumba. Job­ban mondva igyekeztünk volna, ha a csúcsforgalom nem gátol ebben. Bangkok ugyanis egy kész forgalmi dugó hajnaltól ké­ső éjszakáig, millió kocsi re- peszt, áll, dudál, majd újra re- peszt. Jelzőlámpák ugyan mű­ködnek, de ezeket a sofőrök több­nyire csak utcadísznek tekintik, a közlekedési rendőrök pedig jót derülnek a kavarodáson. Ha eszükbe jut néha sípjukba fúj­nak, amire senki nem figyel. Jobbnak láttuk kiszállni a forró buszból, és tuk-tukra váltottunk. Ezzel aponyvával fedett, három - kerekű motorbicikli-taxival a leggyorsabb a haladás Bangkokban, hiszen sofőrjeik a legkisebb sikátorokon is átvág­nak — miután utasukat átvágták —, kikerülve a forgalmat, a főu­takon pedig cikáznak az autó­csodák között a jobb oldali közle­kedési rendben. A tuk-tukossal a viteldíjban megegyezni külön tor­túra és bravúr, hiszen az úticélt megismerve érdekes számokat mond. Alku közben szitkozódik, köpköd, fejét fogja, aztán a vé­gén mondjuk 120 bahtról le­megy 30-ra is. Ha már itt tartunk, pénzük a baht, váltáskor egy dol­lárért 25-öt adnak. A Khaosan Roadra vitettük magunkat, amely a külföldi tu­risták kedvelt szálláshelye, hi­szen a guest house-k, azaz a ven­dégházak igen olcsók, egy-egy szobát 120—140 bahtért adnak ki egy éjszakára két személynek. Bocira, illetve a vele való szoros barátságra való tekintettel a Swe­ety Guest House gondnoka, Chad méltányos áron hármunk­nak juttatott ilyen szobát, így nem illett felhánytorgatni, hogy néhány gyík suhant el a falon vagy egy-két bogár végezte esti testmozgását az ágyunkban. Csipetnyi chili is csípett A hőségben egy jó sör lecsúszott volna, de mikor megtudtuk, hogy 200 forintra jön ki egy üveggel, letettünk róla és az ivó­víz mellett döntöttünk, amely flakonja 20 forintnak felel meg. Elengedtük magunkat—mégis­csak a Szabadok Földjére ér­keztünk, hiszen Thaiföld helyi neve, Muang Thai ezt jelenti — és vacsorázni indultunk. Utcai piaci árusok tömkellege állta utunkat — szinte szó szerint —, finomabbnál finomabb cseme­géit dicsőítve. Itthon ugyan meg­fogadtuk, hogy utcai árusnál nem eszünk, aztán ott találtuk magunkat a szabad ég alatt egy rozoga asztalnál, csipegetve a chilis rizses csirkét, amiről sütés előtt először szerencsére elhaj­tották a legyeket és az egyéb éhes rovarcsaládokat. A zöld és piros chili égette a nyelvünket, a szán­kat, a torkunkat, amitől ugrál­tunk, táncoltunk, lihegtünk. A thaiok érdeklődéssel figyelték produkciónkat — ezen vacsorá- zási szokás nem divat arrafelé —, mi meg azon csodálkoztunk, hogy egy méretes patkány hú­zott el az asztalon, majdnem fel­bukva a tányérunkban. Ha már tele a gyomor — a leírtak miatt nagy nyelések szük­ségeltettek, hogy meg ne üresed­jen —, desszertként jöhetett a híres-hírhedt bangkoki éjszaka. _Nyemcsok László (Következik: A Patpongon „ki­csit” meg akartak ölni) Utunk támogatói: Kondorosi Takarékszövetkezet, Domus Bútorbolt, B. & T. Irodatechnika Bt., Bosch Márkabolt, Hungária Biztosító Rt., Noster Kereske­delmi Kft., Hetes Kft., Endrődés Vidéke Takarékszövetkezet. A Khaosan Road a külföldi turisták kedvelt szálláshelye FOTO: LEHOCZKY PETER

Next

/
Oldalképek
Tartalom