Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-09 / 108. szám
lőre yrrvn UÍDJ in VÁLASZTÁS ’94 1994. május 9., hétfő ** 1\L> MluIlI nlKLAf w Választottunk magunknak... Ki erre, ki arra... Idős házaspárt szólítok meg az utcán. —Látom, túl vannak a szavazáson. Megkérdezhetem, kinek, kiknek szavaztak bizalmat? Riadtan néz rám a két munkába, életbe belefáradt ember. A férfi szólal meg először: — Én az MDF-re, a feleségem meg a kereszténydemokratákra voksolt. — Megindokolnák a választásukat? —A kereszténydemokraták talán megszüntethetnék ezt az erkölcsi fertőt, ami elárasztotta az országot...—válaszol az asszony. — Az MDF-nek nem volt, ideje mindent rendbe hozni, amit negyven év alatt tönkretettek. Ezért szavazok ismét rájuk — fejezte be válaszát. * Jaminában, a Tégla Közösségi Ház előtt legalább nyolc személyautó várja a gazdáját: Két férfi lép ki az utcára. . — Hogy kire szavaztam? — ismétli a kérdést egyikük. — Ismeri maga azt a nevet, hogy Baukó Mihály? Na, látja. Hát rá. Annak idején egy téeszben gépkocsivezető voltam. Misi meg nagyember. Sohasem tudtam megelőzni a köszönésben, s nála az is természetes volt, hogy nem felejtette el a tegeződést, pedig meg- játszhatta volna magát Becsületes, rendes embernek ismerem. — Én meg Palotásékra voksoltam. Nem nehéz megindokolnom, vállalkozó vagyok. Az 53-as szavazókörzetből egy kék melegítős fiatalasszony lépked kifelé. Alig lehet több 24 évesnél. — Nekem szimpatikus a Lehangoló fogadtatás Kilenc órakor egy felháborodott orosházi szavazó keresett bennünket munkahelyéről, aki az elsők között adta le voksát a 2. számú szavazókörben, az Eötvös Téri Általános Iskolában. S hogy mi volt a gondja? íme: — A bizottság egyik tagja — a szomszédasszonyom — etikátlanul viselkedett velem. Meg kell mondanom, nem vagyunk valami jó viszonyban, de ez—gondoltam én — a választások közreműködőire nem tartozik. Amikor beléptem a helyiségbe, gúnyosan rákérdezett: első szavazó? Nincs jelentősége az epés megjegyzésének, nyeltem egyet és bementem a fülkébe. Ott hallottam meg, hogy az egyik bizottsági tag kérdésére válaszolva azt válaszolta, nem vagyok a legjobb szomszéd- asszonya. Sértett ez a magatarRendetlenkedők Lökösházán Borongás az idő vasárnap reggel. Kitekint egy pillanatra a nap a felhők közül, hogy aztán gyorsan visszavonuljon. Békéscsabán, a Tessedik utcába egyesével, párosával érkeznek a 17-es választó- körzetbe szavazni. Van aki csak lezserül melegítőben, de legtöbben ünneplőbe öltözve. Fiatalok, idősek jönnek egymás után, hogy leadják a voksukat. Köztársaság Párt elképzelése. Meglátjuk — mondja mosolyogva és már perdül is a kocsijához, hogy elszáguldjon a helyszínről. Ä magas, barna, jóképű fiatalember még csak most menne be. Félve szólítom meg választás előtt. Nem haragszik. — Az SZDSZ-szel szimpatizálok. Próbáljuk meg. Őket még nem hallottam mocskolod - ni. Egyébként is jó párosnak tartanám, ha Hóm Gyuláékkal koalícióra lépnének. * A belvárosi iskola előtt 13 órakor egymásnak adják a kilincset. Itt is két körzetben, a 19- esben és a 28-asban lehet szavazni. A néni, akit megszólítok, közel lehet a 80-hoz. Fekete taft ruhája is túlléphette a fél évszázadot. Botjára támaszkodva, egyenes derékkal tart hazafelé. —A néni sokszor voksolt már élete folyamán? — Ó, kedveském, negyven évig muszáj volt — feleli kedvesen — Szombaton még nem éreztem elég erősnek magam, most lábalok ki az influenzából, de úgy gondoltam, nem árt egy kicsit sétálni a levegőn. Eszembe jutott, hogy Horn Gyula szegény majdnem ott maradt a baleset színhelyén. Olyan szimpatikus, eljöttem, hogy leadjam rájuk a szavazatomat. Figyeltem a televízióban a programjukat. Sok mindenen keresztülmentem életemben. Nem sírom vissza a kommunistákat, de azt gondolom, az MSZP nem is akarja a visszarendeződést. Azt mindenki elismeri, hogy jó szakembergárdát vett maga mellé... Megsértették a kampánycsendet Lökösházán — foglalt állást 12:2 arányban Békés megye 2. számú választókerületének választási bizottsága. A dolog előtörténetéhez tartozik, hogy az MDF és az MSZP képviselői már szombaton jelezték: az SZDSZ két aktivistája szombaton délelőtt, világos nappal vidám plakátragasztásba kezdett a faluban. — Néhány villanyoszlopra valóban a kampánycsend ideje alatt került ki SZDSZ-plakát — mondta tegnap délután dr. Pintér Miklós, a választási bizottság elnöke. — A helyszínen is meggyőződtünk erről. Szemtanúk véleményére alapozhattuk állásfoglalásunkat. Az „elkövető” ugyan tagadta az eset megtörténtét, de a tények ellene szóltak. Persze hiba lenne túlértékelni a történteket: néhány plakát felragasztása érdemben nem befolyásolhatta az eredményt. Elismeréssel szólnék viszont a lökösházi polgármester és jegyző körültekintő magatartásáról: sem a községháza, sem a szavazókörök környékén nem láttunk vasárnap politikai plakátokat. Licit A kora délutáni órákban a kö- röstarcsai 1. számú szavazókor — Kossuth u. 6. sz. — épületéből három középkorú, vidám férfi lépett ki. Tudom, nem illik mások beszélgetésébe belehallgatni, de nem volt különösebben titok az, amiről csevegtek: a fél utca hallhatta csak. — Mi a véleménye arról, hogy a gyulai képviselő- testület tiltó rendelete ellenére —gyakorlatilag az MDF kivételével—valamennyi párt plakátjai tiltott helyeken, például lámpatartó oszlopokon is láthatók? — A kérdés nem tartozik a bizottság hatáskörébe. Ha valakik megsértették az önkormányzat rendeletét, a szabálysértési hatóság nyilván szankcionálja majd. e cselekedeteket. Tegyük hozzá: az MDF további panaszokat is megfogalmazhatott. A Magyar Hirdetőtől vásárolt hirdetési felületeit ugyancsak rendre leragasztották. (A Mahir akár be is vasalhatja majd az árát.) Már abba is beletörődtek volna, ha legalább egyetlen plakátjukat meghagyják mutatóba... Érkeztek azért Gyuláról szívderítőbb hírek is. A Gróza-parki szavazókörben délutánra már a harmadik urna is megtelt. Ugyanis a közeli Erkel Gyógyszállóból 160 üdülő itt adta le szavazatát. Még mondja valaki, hogy leszálló ágban van az állampolgári felelősségtudat! — Győztünk, az SZDSZ nyert, van rá egy üveg söröm —gyújt cigarettára a bajuszos. — Az MSZP nyert, erre meg nekem van egy rekesz söröm... — emeli a tétet a pocakos. A harmadik sem akar lemaradni barátaitól, ő így licitál: — Nekem meg arra van egy hordó söröm, hogy bajnok lesz a Csaba. így kerül a sport a politikába. Felelősséget éreznek a jövőért tás, hiszen sem a bizottságra, sem másra nem tartozik ez a dolog. így nem lehet viselkedni ! A lehangoló fogadtatás miatt már azt is megbántam, hogy elmentem szavazni. Orosházán a 19. számú választókörben a szavazásra jogosultak 50 százaléka leadta voksát a déli harangszó idejére. A Mikszáth Utcai Általános Iskola épületében — ott- jártunkkor is — sorban álltak a fülkék előtt. Mint megtudtuk, egy 99 éves idős bácsi szeretett volna részt venni a szavazáson, hozzá a mozgó urnával mentek el. Arra is kíváncsiak voltunk, a körzetnek van-e törzsszavazója? A jókedélyű bizottság egyik tagja nevetve újságolta: — Itt mi vagyunk a törzstagok! A sarkadi 10-es számú körben a szavazóhelyiségből kilépők közül néhány állampolgárt megszólítottunk. A 64 esztendős Varga Lajosné nem titkolta, hogy a Független Kisgazdapártra szavazott, hiszen mint mondta, ő már az újraalapítás óta tagja ennek a pártnak, és hisz az erejében. Hisz abban is, hogy a jövő a választópolgárokon múlik. Mint kifejtette, nem kedveli azokat, akik passzívan szemlélik a választásokat, ám később folyton bírálják a „befutókat”. Sás Gábor és felesége is nyugdíjasok. Ők azért tartották fontosnak, hogy urnához járuljanak, mert két gyermekük lévén, nap mint nap szembesülnek a fiatalság jelenlegi problémáival: a munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal és a továbbtanulás gátjaival. Úgy érezték, felelőtlenség lett volna tőlük, ha most voksukkal nem fejezik ki, melyik pártra vagy jelöltre bíznák a leginkább az ifjúság jövőjét. Végül ifjabb Őry István tanárt, vállalkozót kérdeztük, elégedett volt-e az elmúlt négy évvel, és hogy létezik-e számára olyan magyar párt, amelyikre akkor sem adná a voksát, ha az egyedül lenne a szavazólistán. íme a válasza: — Úgy érzem, hogy ezt az átmeneti időszakot egyik párt sem tudta volna hibátlanul „levezényelni”. Ezzel persze nem állítom azt, hogy egyes kérdéseket nem lehetett volna másként vagy jobban megoldani, mint ahogy tették a jelenleg hatalmon lévők. A másik kérdés: szerintem minden mai magyar pártnak van olyan programpontja, ami szimpatikus és elfogadható. Én arra szavaztam, amelyiknek megítélésem szerint a legtöbb ilyen pontja van. Földönjáró szavazók A tudósításokat készítették: Béla Vali, Csete Ilona, Gila Károly, Kiss A. János, László Erzsébet, Magyar Mária, Ménesi György és Szekeres András. Fotó: Lehoczky Péter A kocka el van vetve Násznép és a szavazás Mint mindenhol, így Csárda- szálláson is hat órakor nyitott ki az „összes” szavazóhelyiség: a falu 445 választásra jogosult lakója az egyetlen szavazókörben — a polgármesteri hivatalban — adhatta le voksát a kiválasztottakra. Jónéhányan voltak azok, akik hajnali ötkor, a szomszédban rendezett lakodalomból hazafelé tartva szerettek volna szavazni. Erre viszont a bizottság nem készülhetett fel. — Kint lakunk a gazdaságban, innen három-négy kilométerre, s úgy gondoltuk, hogy nem jövünk már vissza — meséli Tóth Gyula. — Mivel olyan korán még nem lehetett szavazni, így aludtunk rá még egyet. Igaz, ettől az elképzelésünk nem módosult. Végül is ha jól szervezzük a dolgokat, akkor az egész násznép egyszerre szavazhatott volna — toldja meg álmos ábrázattal. Megsértődött és elvonult A megszokottnál közlékenyebbnek, nyitottabbnak látszottak a battonyaiak ezen a napon... — Meg mered mondani, melyik párthoz tetted az X-et? — kérdezte valaki a barátjától. — A „zöldekhez” szerettem volna, de nem rendeztem le az asszonyt — hangzott a válasz. — Én próbáltam otthon egyeztetni a családdal, hogy kire is adjuk a szavazatunkat — mondta egy hölgy, aki férjével és nagylányával együtt érkezett a 2. számú szavazókörbe. —Letorkoltak, hogy ez magánügy. Hát ebben maradtunk. De ha családon belül ilyen nehéz egyezségre jutni, Fifíka Idősebb házaspár lép ki Szeghalmon az egyik szavazóhelyiség ajtaján, s még mielőtt bemutatkozhatnék, a bajszos bácsika rámkérdez: — Ugye maga olyan közkutató vagy mi a fene és arrakíván- csi, hogy kire szavaztam? Tiltakozni próbálok, de az öregúr már mondja is tovább: —Nem hittem, hogy egyszer Szeghalomba is eljönnek közvéleményezni, de ezt is megéltük! Csak hát tudja, én most becsapom magát, mert nem azt mondom, amelyik pártra szavaztam, hanem egy másikat, oszt akkor semmit sem ér a maga kérdezősködése. Végre szóhoz jutok és bennem is megmozdul az a bizonyos kisördög: Közvélemény-kutatás - szavazás után A mezőberényi 2. számú szavazókor — Tessedik tér 1. sz. — előtt a szavazatukat leadok között a GALLUP Közvéleménykutató Intézet munkatársa reggel hat órától teljesített szolgálatot. Voksolás után a távozóktól azután érdeklődött, hogy kire és melyik pártra adták szavazatukat? A megkérdezettek egy része nem válaszolt, míg a többiek készséggel mondták meg, hogy hová tették a jelet. Ezek szerint ott-tartózkodá- sunk pillanatában—délben — utcahosszal vezetett az MSZP és az SZDSZ, a két párt és jelöltjei — feltéve, hogy minmilyen nehéz lehet országos szinten! Az S. O. S.—Gyermekfaluban berendezett szavazókörben egy úr, miután kézbe vette a lepecsételt szavazólapokat, megkérdezte: Lehet-e négy pártra szavazni? — Lehet, de nem érdemes — kapta a felvilágosítást —, hiszen csak akkor érvényes a szavazólap... — Én viszont egyformán kedvelem mind a négyet. Sok igazsága van mindegyiknek, még ha élesen szemben állnak is egymással —kötötte tovább az ebet a karóhoz. A kis intermezzo azzal ért véget, hogy az úr visszakérte iratait, és elvonult anélkül, hogy bárkire is voksolt volna. — Tudja bátyám, azért mégiscsak nagy dolog ám az ember- ismeret, mert én a maga bajuszának állásából tudtam, nem fog nekem igazat mondani, tehát előre úgy számoltam, hogy ha maga az egyik pártot mondja, én a másikat jelölöm meg! Az öregnek egy fél pillanatra lekonyult a bajusza, ám hamar kivágta magát: — Mégis én vagyok kettőnk közül a nagyobb kópé, mert én most juszt is az igazat fogom mondani! Szóba elegyedtünk és töredelmesen bevallottam neki, hogy én bizony csak egy téma után induló újságíró vagyok. A ráncos arc egy pillanatra elborult, majd ismét megvillant a hamiskás szeme és így szólt: — Hát írja meg ezt a történetet, de a nevem nélkül! denki igazat mondott — a leadott szavazatok kétharmadát mondhatták magukénak. Érdekesség, hogy azok közül, akiket szavazás után megkérdeztek és válaszoltak, az Egyesült Kisgazdapártra, a MIÉP-re és a Vállalkozók Pártjára, valamint jelöltjeire senki sem szavazott. Persze, aszerint, ahogyan mondták...
