Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-15 / 88. szám

1994. április 15., péntek MEGYEI KÖRKÉP Megyei matekgyőztesek A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Körösök Vidé­ke Egyesülete által szervezett XXIII. Országos Kalmár László Matematikai Verseny megyei döntőjének győztesei: 3. osztály: 1. Sztojcsev Iván (Békéscsabai József A. Alt. Isk.), 2. Balázs Tibor (Mező- berényi 2. Sz. Ált. Isk.), 3. Szamosvölgyi Mihály (Szarvasi 2. Sz. Ált. Isk.). 4. osztály: 1. Baur Eszter (Bé­késcsabai Áchim L. Ált. Isk.), 2. Gyekiczki Balázs (Szarvasi 2. Sz. Ált. Isk.), 3. Liszkai Ta­más (Békési dr. Hepp Ferenc Ált. Isk.). 5. osztály: 1. Várai Viktória (Békéscsabai József A. Ált. Isk.), 2. Czafit Attila (Gyomaendrődi 1. Sz. Ált. Isk.), 3. Csamai Tamás (Bé­késcsabai József A. Ált. Isk.). 6. osztály: 1. Kovács Gabriel­la (Békéscsabai 10. Sz. Ált. Isk.), 2. Petri Bernadett (Kö- rösladányi Ált. Isk.), 3. Danka Krisztián (Szeghalmi 1. Sz. Ált. Isk.). 7. osztály: 1. Hor­váth Zsolt (Orosházi Táncsics M. Gimn.), 2. Várai Tamás (Békéscsabai József A. Ált. Isk.), 3. Varga Péter (Békés­csabai Szabó Pál Téri Ált. Isk.). 8. osztály: 1. Pecsenye László (Szarvasi 2. Sz. Ált. Isk.), 2. Béres Csaba (Békés­csabai 10. Sz. Ált. Isk.), 3. Harcsás Katalin (Okányi Ált. Isk.). Pedagógusok Nagylakon Békéscsabáról április 15-én, ma kilenc pedagógus utazik a romániai Nagylakra tapaszta­latcserére. A látogatás a két szlovák szervezet közötti szo­ros együttműködés eredmé­nye. Lonovics Ungváron Az ungvári polgármesteri hi­vatal művelődési osztályának kérésére az ukrajnai városban állít ki Lonovics László békés­csabai festőművész. Az április 18-i megnyitón, az ungvári képcsarnokban az alkotó is részt vesz. Képeit a hónap vé­géig láthatják az ottani érdek­lődők. Előadás Izraelről A TIT Körösök Vidéke Egyesülete által szervezett Haán Lajos Szabadegyetem földrajzi tagozata 1994. április 18-án 18 órakor Izraelről szer­vez előadást, melyet Barsi László (Budapest) tart. A Békés Megyei Jókai Színház 1994. augusztus 20-ától meghirdeti ÜZEMELTETÉSRE színészklubját, valamint a vigadóban lévő Büféjét. A pályázat 1994. május 5-éig nyújtható be ajánlatként a színház titkárságán. Bővebb információ a (66) 441-730-as telefonszámon. Toplista élén a „Bartók”! Rázga József Erkel-díjas karnagy Békéscsabáért kitüntetést kapott Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda mun­katársai évente elkészítik toplistáikat azokról a gimnáziumokról és szakközépiskolákról, ame­lyekből a legtöbb tanuló sikeres felvételi vizs­gát tett és továbbtanulhat. A rangsor érdekes a gyermekeik pályaválasztását, sorsát figyelem­mel kísérő szülőknek, pedagógusoknak, és ta­nulságos mindenkinek, hiszen valamit jelez az iskolákban folyó oktatás színvonaláról, eremé- nyességéről. Csabai szívünket örömmel töltheti el, hogy a szakközépiskolák toplistáját a békés­csabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközép- iskola vezeti, ahonnan öt év átlagában 57 száza­lékos a főiskolára, egyetemre felvételt nyert tanulók aránya. Az ország 314 szakközépiskolája közül első­nek lenni rangos helyezés, és ez a kimagasló eredmény nyilván öt esztendő kemény munká­jának gyümölcse. (Néhány éve második helyen szerepelt az iskola.) Az elmúlt öt év döntő hányada Rázga József igazgató, Erkel-díjas karnagy nevéhez fűződik, úgy is mondhatnánk, az ő érdeme. A zeneiskola felvirágoztatásáért, a kórusokkal elért hazai és nemzetközi sikere­kért, a város és hazánk zenei életének kimagasló eredményeiért Rázga József, immár nyugalma­zott iskolaigazgató a közelmúltban Békéscsaba városért emlékplakett kitüntetésben részesült. — Eléggé izgatottan, feszengve álltam ki a március 15-ei ünnepségen a Kossuth-szobor mellé, hogy átvegyem a kitüntetést. Inkább vezényeltem volna egy kórust, akkor nem iz­gultam volna annyira — mondta, amikor kitün­tetéséhez és a sajtóban nyilvánosságra hozott toplistához gratuláltam. — Az iskola megvaló­sításáért, a gyermekkórusokkal elért sikerekért adományozta a város az elismerést — így szól az indoklás. Hiányoltam, hogy a Bartók vegyes kórust nem említették meg, pedig ez a felnőtt kórus is szép eredményeket mondhat magáé­nak. Teljesen váratlanul nem ért a dolog; mert a verebek csiripelték, hogy a tanároktól indult ki az ötlet, ők javasoltak a kitüntetésre. —Általában hosszabb pályafutás, egy életmű vagy kiugró teljesítmény elismerése egy ilyen kitüntetés, tehát felemelő, jóleső érzés. — Igen. Tizennyolc esztendeje, 1976-ban jöttem el Budapestről ebbe a városba zeneisko­lát igazgatni. Komolyan meg kellett küzdeni az évek során céljaim megvalósításért, és én na­gyon örülök, igazán boldog vagyok, hogy a kollégák szakmailag és embereileg egyaránt elfogadtak, sikerült közel kerülnünk egymás­hoz, és a kemény követelmény, a magas mérce ellenére belátták, hogy nem akarok rosszat. A kitüntetés nem az én érdemem, hanem azoké a kollégáké, akikkel elértem az eredményeket. Sosem volt elvem, hogy parancsszóval irányít­sak, csakis szép szóval. Szeretettel és ember­séggel igyekeztem tanítani, minden kollégával bármikor leültem megbeszélni, ha kérdések merültek fel, de nem voltam sosem az értekez­letek híve. Rám is hozták egyszer régebben a párttitkárt, hogy emiatt számonkérjenek... — Feleségével együtt jöttek, pestiek voltak, de ma már csabainak vallják magukat. — Teljesen csabainak. A nyugdíjazásom óta visszamehettünk volna a fővárosba, de fel sem „A tanítás, a zene egész embert kíván.” FOTÓ: SUCH TAMÁS merült bennünk ez a gondolat. Jól érezzük magunkat itt, ez az otthonunk, kialakult a baráti körünk, mindenképp idekötődünk. Ha fel­megyünk Pestre, alig várjuk, hogy hazajöjjünk. — Karnagy úr, 1992 decemberében ment ■nyugdíjba, másfél évvel „túldolgozta” a korha­tárt. Ma is tanít, kórusokat vezet. Nem az a típus, aki határidőhöz, dátumhoz kötve abba tudná hagyni a munkát; valószínűleg a tanítás és a zene sem az a műfaj, amit egyszerűen be lehetne fejezni. Mi változott mégis az életében? — Sok feszültséggel zajlott bennem az az időszak, bántott engem a helyzet, mert nem éreztem magam nyugdíjasnak, most sem ér­zem. Nehéz váltás volt, mert hozzám nőtt az iskola. De sajnos több betegség jött sorba, ami figyelmeztetett, hogy takarékra kell kapcsolni. Egész embert kíván a tanítás, a zene, amit szeretet nélkül nem lehet csinálni, a gyerekek­kel törődni kell, gondját kell viselni a társaság­nak, másként nem szabad vagy kár csinálni. Nekem mindig az volt az alapelvem, hogy olyan iskolát teremtsek, ami családias, ahol őszinte és szeretetteljes légkör uralkodik, a gyerek és a tanár úgy érezze magát, mintha otthon lenne. Ez volt az egyik fontos törekvésem, és úgy érzem, sikerült megvalósítanom. A végzőseink vissza­járnak, később is kötődnek az iskolához. A másik célom az volt, hogy minél képzettebb, olyan tanáraim legyenek az iskolában, akik a gyerekekért élnek-halnak. A főiskolákról, egye­temekről azonban a pályakezdő fiatalok nem szívesen jöttek el vidékre, ezért elmentem Erdély­be, onnan hoztam kiváló pedagógusokat... Örömmel beszélgetünk szép eredményekről, hazai és külföldi sikerekről, a Békéscsabának és az egész magyar zenének számos díjat, kitünte­tést hozó Bartók Béla Zeneiskoláról és Zene- művészeti Szakközépiskoláról. De búcsúznunk kell, mert a karnagy úrnak hamarosan órája lesz, várják a növendékek. Még egyszer szívből gratulálok, még egyszer nagyon kéri, hangsú­lyozzam: a kitüntetés nem egyéni érdeme, ha­nem a csapatmunkáé, a kollégáké, a gyerekeké, akikkel közösen dolgozott. Niedzielsky Katalin Bemutatkozott a QQcs Színház Április elején tartotta bemutatkozó előadását Szeghalmon a városi művelődési központban a K. Dénes László által veze­tett, középiskolásokból álló QQcs Színház. A Cserebere menyasszony című vidám darab a zömmel diákokból álló közönségnél nagy sikert aratott fotó: baLogh László Rendőrnap Sarkadon A Sarkadi Rendőrkapitányság az idén a Városi Balesetmege­lőzési Bizottsággal közösen szervezi meg az április 24-ei rendőrnapot. Ebből az alka­lomból a város érdeklődő la­kossága reggel 9 órától szla­lom bemutatót láthat a cukor­gyári répalerakodóhelyen. Ugyanitt autósok és segédmo­torkerékpárosok számára ren­deznek ügyességi versenyt. A verseny idején a közúti igaz­gatóság sarkadi dolgozói in­gyenes fényszóróbeállítást vé­geznek. Mindezekkel párhuzamo­san a Fehér utcai útszakaszon gyermekprogramok folynak. A balesetmegelőzési bizottság rajz és prózaíró pályázatának eredményhirdetése után ön­ként jelentkező gyerekek kö­zös URH-szolgálaton vehet­nek részt a sarkadi kapitányság rendőreivel. Ezekkel egyidő- ben bűnügyi technikai és járőr­kutya bemutatót, valamint ujj­nyomrögzítést tartanak az ér­deklődőknek. Olvasóink írják ■■■■■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Hol aludtak a külföldiek? Semmi rosszra nem kell gondolni, de nekem eszembe jutott, amikor elolvastam a Békés Megyei Hírlap 1994. április 7-ei számában mejelent„Kóstolja meg Magyarországot" c. írást. Azt írják: ,,A KSH adatai szerint tavaly 144 millió vendégéj­szakát töltöttek a külföldiek hazánkban. A turisták étel-, italfo­gyasztása több mint kétheti hazai fogyasztásnak felel meg.” Ha utánaszámolunk ez azt jelenti, hogy átlagosan (!) naponta 395 ezer külföldi turista hajtja fejét álomra kis hazánkban. Ez lehetetlen, hiszen éppen a KSH — igaz, hogy 1992. évi — jelentése szerint hazánkban a kersekedelmi szálláshelyek száma —szállodáktól a fizető-vendéglátásig—284 222! Ezért hát a címben feltett kérdés. A valóságos adat valószínűleg éppen tizede az újságban megjelentnek. Ezt az 1992. évi idegenforgalmi adatok is alátá­masztják. A KSH szerint 1992-ben ugyanis a kereskedelmi szál­láshelyeken megforduló külföldiek száma 2 millió 808 ezer, az eltöltött vendégéjszakák száma 10 millió 398 ezer volt. Az adatok nagyságrendjére érdemes nagyobb figyelmet fordí­tani, már a téves következtetések elkerülése érdekében is. Józsa Lajos Szarvas Tisztelt B. Sajti Emese újságíróm! „Nem magyar” címen megjelent írása nem volt egyértelmű: hiányosak az ismeretei, mert állítólag csak magyar zsidó van, vagyis csak ők vallják a magyarságukat még Izraelben is. Másodszor: arányaiban a legkevesebb veszteség érte a magyar zsidókat Horthy ellenállása miatt. Harmadjára: a vidéki zsidókat csak 1944. március 19-e után, a német megszálláskor hurcolták el. Az elhurcolásban résztvevő magyarokat nagy részben fel­akasztották, súlyos börtönbüntetésre ítélték, de volt, akit ítélet nélkül agyonvertek. Ez utóbbiak voltak többségben. Magyaror­szágon az egész világhoz viszonyítva a legtöbb zsidó él és említésre sem méltó az antiszemitizmus. Az antiszemitizmust a Charta tagjai gerjesztik. A „Tégy a gyűlölet ellen” mozgalmat gyűlölet- és hisztériakeltéssel éltetik. Közülük kerülnek ki a zsinagógára firkált fasiszta jelkép írogatói. Félelmet gerjeszte­nek saját fajtájukban. A magyar zsidók előnyösebb helyzetben vannak és több joguk van, mint a magyaroknak. Míg a magyar korlátozott örökösödési részleges kárpótlást kap, addig a zsidók az ükapáiknak az ükapai vagyonát is vissza­kapják, nemcsak az egyenesági, de az oldalági rokon is. Sőt, ha örökös nincs, akkor a zsidó közösség az örökös. Diszkrimináció, de a békeszerződés írja elő. Csak az a furcsa, hogy 1947 óta miért nem kérték vissza. Miért most nyújtják be a számlát a kommunis­ták által anyagi és erkölcsi fertőbe taszított országtól? Magyarországon nincs zsidóüldözés, csak kommunista elle­nesség van. Ez úgy függ össze a zsidósággal, hogy az ÁVO 98 százaléka zsidó vezetőkből állt és ezek irányították a több mint egymillió magyar megkínzását. Csak a nagyobb zsidó neveket sorolom fel: Aczél Tamás, Andics Erzsébet, Apró Antal, Benjá­min László, Boldizsár Iván, Déry Tibor, Erdei Ferenc, Faludy György, Farkas Mihály, Farkas Vladimir, Fazekas György, GerőErnő, Gémes Miklós, Háy Gyula, Heltai György, Horváth Márton, Kiss Károly, Kovács István, Márton László, Méray Tibor. Molnár Miklós, Péter Gábor, Piros László, Rákosi Máyás, Révai József, Vass Zoltán, Vásárhelyi Miklós, Zelk Zoltán. Ezeken felül még tízszer annyi gazember magyar is részt vett a kínzásokban, a koncepciós perek készítésében. Utóirat. A zsidók folytathatják vallásuk és nemzeti szokásuk előírásait bántódás nélkül. A haláltáborokban elpusztított zsidó­kat sajnáljuk és kegyelettel megemlékezünk róluk, de bocsánatot nem kérünk, mert nem a magyar nép felelős az elpusztításukért. írásom teljes szövegű közzétételéhez a helyesírási hibákkal együtt hozzájárulok. A más véleménynek is köteles helyet adni egy objektív sajtóorgánum az utóirattal együtt. Tisztelettel: Albert Imre Orosháza, K 1821 ¥¥¥ Tisztelt Albert Imre! írásomban nem utaltam a zsidósággal kapcsolatos történelmi tényekre, én a mával foglalkoztam. S a zsidózással is annyiban, amennyiben egyfajta gondolkodásmód terjedését jelzi, ami kire­kesztő, nem ismeri el a másságot, ami türelmetlen és a faji megkülönböztetésen alapszik. Utalok az erősödni látszó túlzott magyarkodásra is, amit kezdenek az általános emberi értékek fölé emelni. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, végre elfogulatlan történészi munka eredményeként tisztázni kellene a múltunkat. Az átideo- logizált és -politizált történelem ugyanis — eddig is és ezután is — csak károkat okozott, okoz. Nem óhajtom minősíteni a névsort, s általában az Ön megállapításait. De ráfogni a Charta­mozgalomra, hogy ők gerjesztik az antiszemitizmust, ez egysze­rűen nevetséges. Ahogyan az is, hogy külön fajként kezelik és kárpótolják a zsidókat. Ez már megint olyan megállapítás, ami nem állja meg a helyét. S éppen ezektől a gondolatoktól féltem én magunkat, s a lassan gyökeresedő demokrácia-palántánkat. Tud­ja Albert úr, én jobban hiszek a szeretet erejében, mint a félelem fegyelmező hatásában. Ennek az országnak — amelyben sokfaj­ta ember és nemzetiség él — végre meg kellene szereznie a belső békéjét. De ez egymásra mutogatással, a sérelmek felhánytorga- tásával nem megy. Egyébként köszönöm, hogy vállalta a gondo­latait a nyilvánosság előtt, ma sokan ezt sem merik megtenni. Pedig egy nép a párbeszédek által ismerheti meg önmagát. Tisztelettel: B. Sajti Emese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom