Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30-05-01 / 101. szám
1994. április 30.-május 1., szombat-vasárnap KÖSZÖNTŐ Jflfjji Rejtelmek JELINEK LAJOS RAJZA Csoóri Sándor@Anyám szavai Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, mert mi már olyan öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temetőfelé mutat. Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk. Apád még csak-csak, idefut, odafut, de nekem mér a kisajtóig is ménkű hosszú az út, hányszor megemlegetem azt a körtefát, amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba, meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba. Talán, ha bottal járnék! — No még csak az hiányzik! Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna. Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket — A múltkor is, amikor Amerikába mentél, a szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? iilsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, amelyen te utazol. Örkény István: Anyu Az Üllői úton történt, korán reggel, a villamos hátsó peronján... Az Üllői út vége táján nincs is más a peronon, mint a lányok, iskolatáskáikkal a hónuk alaltt... És az anya, kézen fogva, a kisfiával... A fiúcska kis- táskát lóbál a kezében. Nyolcéves forma, surbankó legényke ő, termete a magasba igyekszik, hogy megközelítse az anyját... Tűhegyes, turcsi orrán még ott virít két pár halványuló, nyári szeplő, amitől minden gyerek arca — nem tudom miféle eszmekapcsolás révén — valamiféle életrevalóságról és ármányosságról tesz tanúbizonyságot. Szeme barna, mint az anyjáé. A következő megállónál a kisfiú leszállt. Ez úgy történt, hogy az anyja megállt a legfelső lépcsőfoknál, és megsimogatta a kisfiú tejszín fehérségű arcocskáját. A gyerek lelépett a lépcsőn, megállt a járdaszigeten, és fölnézett az anyjára, az meg vissza rá, s a jobb kezével / Janikovszky Éva: Velem Ezen a héten nem kaptam zsebpénzt, mert a tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy mostanában nagyon eleven vagyok a tavaszi fáradtságtól. Pedig az eleven gyerek is szeretne anyák napjára virágot venni az anyukájának. Szaladtam a Borihoz, akinek mindig van pénze, de a Bori azt mondta, hogy tanuljak meg inkább egy verset, mert az is szép. kétszer, alig észrevehetően intve, azt mondta gyöngéden, csendesen: — Lacika, szervusz. —Szerbusz, anyu—mondta a kisfiú. Az anyu kihajolt a villamosból, végigtekintett az Üllői úton mind a két irányba és azt mondta: — Most átmehetsz, Lacika. A villamos csengetett és elindult, a kisfiú pedig állva marad a járdaszigeten... Anyu csak nézett utána, a villamos ablakából. Épp átel- lenben feküdt az iskola. Nem látszott sehol semmiféle jármű, de a kisfiú mégsem mozdult a helyéről. Állt és nézett a villamos után. Anyu aggódva támaszkodott neki az ablak üvegének. „Miért nem megy át az a gyerek?” — töprengett magában. De ebben a pillanatban egy füstokádó motorbicikli fordult be a szemközti kis utcából, az iskola mellől. A motorbiciklit nem láthattuk jönni, de a kisfiú igen. Ezért állt és várt. Egyre gyorsabban robogott a villamos. A motorbicikli már mindig történik Szaladtam az apukámhoz, hogy adjon nekem előleget, majd a jövő héten jó leszek érte, de apukám azt mondta, hogy legyek jó pénz nélkül is, mert anyukámnak az a legnagyobb öröm. Szaladtam az Attilához, aki mindig fizetést kap, ha ötöst visz haza, és segítettem neki tanulni, mert azt gondoltam, hogy majd ad nekem kölcsön. De sajnos nem ő felelt ötösre, régen eltűnt, de a kisfiú még mindig nem mozdult a helyéről. Meg sem mozdult arról a helyről, ahol búcsút vett az anyjától ...De hát miért nem indul az a gyerek? Csak áll és áll, mintha megbabonázták volna... Ekkor azonban megint kihajtott egy jármű a keresztutcából, egy rohanójármű, melyet mi nem láthattunk közeledni, csak ő. Harmadszor is megállt a villamos. Néztem én is, erősbödő kíváncsisággal, ott-e még a gyerek, de már nem láttam. Anyu még látta. Anyu a hideg üvegnek döntötte homlokát, és nézte Lacikát állhatatosan. Nézte, s én még nem láttam soha ilyen nézést. Nemcsak a szemével nézte, hanem homlokával és orrával, bőrének minen pórusával és a bőr alatt feszülő idegekkel. Egy nagy szemmé vált ez az asszony, kiszállt önmagából, suhant végig az úttesten a fiához s csak nézte. így csak ők tudnak nézni, az anyák. Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak e szeretet erejével, ha rajta utazik a fiuk... valami hanem én; ingyen. Ettől olyan szomorú lettem, hogy egy dicsérőt is beírt a tanító néni. Akkor még nem tudtam, hogy Bori mégis vesz nekem gyöngyvirágot, apukám meg sok szép orgonát. így én is virágot adhattam anyukámnak, mert az úgysem lett volna elég ajándék, hogy nem másztam fel az Istvánká- val a kerítésre, és nem törtem el a karomat, mint ő. POLITIKAI HIRDETÉS Bennfentes akar lenni kormányügyekben? Május l-jén beszállhat u kormányba! Még 8 napig lehet a népet képviselő tárca nélküli miniszter! (Ez eddig hiányzott!) Miniszteri dokumentumait átadja: Békéscsabán 10—12 óráig és 16—18 óráig, a Fiume előtt LUKOVICS ÉVA, Gyulán 10.30—14.00 óráig, Sarkadon 14.30—15.30 óráig az SZDSZ sörsátrainál DURKÓ KÁROLY, Szarvason 14 órától az Erzsébet-ligetben, az I. Köröndnél BŐDI JÁNOS. Szabad Demokraták Szövetsége „Már nem féltem a fiamat” Szász Andrásné geszti pedagógusról nem sokan mondanák meg, hogy 55 éves. Vidám alap- temészetű, fiatalos mentalitású, amolyan igazi tűzről pattant nő, feleség, anya. Május első vasárnapja számára már hosszú esztendők óta kettős ünnep. Ekkor egyszerre „gyerek” és anya. Mint gyermek, köszönti az édesanyját és mint anya, fogadja a fia, Andris anyáknapi köszöntését. Találkozásunkkor az anya-szerepről beszélgetünk. — Milyen a'jó anya? — kérdezem mint anyát. —Legyen gyengéd és szigorú egyszerre. Legyen következetes. Ha a gyermekének segítségre van szüksége, segítsen. És ha a gyermeke már önálló, tanuljon meg alkalmazkodni, tanulja meg tiszteletben tartani a gyermek önállóságát! — Véleménye szerint hány éves korban a legideálisabb anyává válni? — Én magam ugyan 35 éves voltam, amikor a fiam született, de a legideálisabb a 20 és 30 éves kor közötti szülés. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a fiatalabb anyak könnyedébben képesek nevelni a gyereküket. Talán azért, mert ott kisebb a korkülönbség. Az idősebb anyák túlságosan ragaszkodók, és túlságosan féltik a csemetéjüket. —Terhességmegszakítás, leányanyaság... Mit szól ezekhez? — Égyiket sem ítélem el, hiszen mindig a körülmények határoznak. Sokan megbélyegzik a leányanyákat, pedig lehet, hogy egyszerűen csak félresik- lott az életük, nem volt szerencséjük a férfiakhoz. A terhességmegszakításról is hasonlóan vélekedek. Ha az egészség, a családi háttér és az anyagiak megengedik, akkor azt mon„Életemben már sok kellemes dolog ért, de olyan boldog még sose voltam, mint amikor a katona fiamtól megkaptam az anyáknapi csokrot” fotó: kovács Erzsébet dóm, három gyerek az ideális. De ha valaki tizenévesen esik teherbe a felsorolt feltételek nélkül, akkor elfogadom az abortuszt. Andris most 21 éves és katona. Szász Andrásné bevallja, ő sem volt „különb”, mint általában a harminc után anyává válók. Túlságosan féltette a fiát. Féltette a katonai fegyelemtől, a nagy szigorúságtól. — Ma volt 245. napja, hogy Andris bevonult — mondja Szászné a családi naplóba tekit- ve, amelyet a fia besorozása óta vezet. — Ezalatt a 245 nap alatt én is sokat változtam. Baján, ahol a fiam volt és Békéscsabán is, ahol jelenleg van, a tisztek sokat segítettek. Egészen más anya lettem. Mostmár azt mondom, egy fiú akkor válik felnőtté, ha kitöltötte a katonaidőt. A lányok korábban érnek, az ő kezüket általában már el lehet engedni 18 évesen, de a fiúknak kell az az egy év katonaság. Innen üzenem minden fiukat szerető anyának, ne féljenek a seregtől... Magyar Mária
