Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-05 / 79. szám
SPORT melléklet 12-16. oldal Ilyen a locsolkodás nálunk, Szabadkígyóson — mondja Séner József és „víz alá tartja” feleségét FOTÓ: SUCH TAMÁS Humor a vödör vízhez Szabadkígyóson nem csak a tojás és a sonka körül forog a világ „Berzselve” a leghímesebb Egyre több szülő igényli, hogy gyermeke megismerje a népi hagyományokat, a karácsonyi, farsangi vagy éppen húsvéti szokásokat. Békéscsabán szombaton a tojásfestéssel és a mézeskalács készítéssel ismerkedtek az érdeklődők. (3. oldal) A politikától nem szakadok el Az országgyűlési képviselőkkel készített sorozatunkban ma Pásztor Gyula értékeli az elmúlt négyéves parlamenti és választókerületi munkát. (5. oldal) Szálloda vagy múzeum? Hogyan lehetne kimenteni a sarkadi vagyont a nem túl rózsás helyzetben lévő Thermál Invest Rt.-bői? — tanakodtak a minap Sarkad város képviselői. Sarkad ugyanis apportként vitte be a jelenlegi múzeumépületét a Thermál Investbe azzal a céllal, hogy ott szálloda épüljön. Az rt.-vel kötött szindikátusi szerződés szerint — amennyiben nem készül el határidőig a szálloda —a város visszakaphatja a vagyonát. Márpedig a szálloda nem készül. Nem is volna gond, ha a társaságból kivont ingatlant nem terhelné ÁFA, ami ebben az esetben két és fél millió forint kiadást jelentene a városnak. Minthogy azonban Sarkad költségvetése sem túl rózsás, meggondolandó, megszavazza- nak-e ennyi pénzt egy épületért, ami korábban Sarkadé volt. „Legjobb lesz, ha megvárjuk, mi történik a céggel” — határoztak végül a városatyák, ami persze nem jelenti azt, hogy ezzel párhuzamosan ne folytatnának tárgyalásokat az ügy rendezése érdekében. Azt állítják az öregek, megkopott a húsvét bája. A lányok, asszonyok legfeljebb a Dunántúl egyes részein ébrednek a hideg zuhéra, amit egy vödörből löttyintenek rájuk. Itt, felénk a tojás és a sonka körül forog a világ. A gyerekek többsége már csak azért jár locsolkodni, hogy pénzt vagy kinder tojást kapjon. Szóval ez már nem az igazi... Fotós kollegámmal hétfő délelőtt Szabadkígyósra indulunk szerencsét próbálni. Az emlegetett szerencse hozzánk szegődik. Két férfi ballag békésen beszélgetve a kerékpárúton. Lefékezünk. Megszólítom őket. Alig mutatkozom be, kibontakozni sem hagy a fiatalabbik. Zsebéből előkap egy sprét és annak tartalmát a hajamra fújja. A férfiből nem kell a szót kikényszeríteni. Mondja magától: — Magának szerencséje van velem — kezdi — francia vagyok, Áginak hívnak. Ezt is kifogtam! — gondolom magamban. — Részeg vagy a bolondját járatja velem? Méghogy Ági! Mintha a gondolatomban olvasna, elmosolyogja magát: — Ági Antal a becsületes nevem és győri származású vagyok! 1956-ban szűknek bizonyult a hazám, hát nyakamba vettem a világot. Azóta Strassbourgban élek.-—Talán nyulat keres a gall kakasnak? — Franciaországban nem divat a locsolkodás. Séner Józsi barátomékhoz jövök évente kétszer is, hogy ne felejtsem a népi hagyományt... — Francia honban mi a divat így húsvét tájt? — Hímes tojást dugunk a ház különböző részeibe, azt kell megtalálniuk a gyerekeknek... Itt meg olyan élmény, hogy szódavízzel locsolkod- nak. Sőt, a barátom a feleségét a kút csapja alá szokta dugni... Séner József a házába invitál. A kis- konyhában vannak van nyolcán rajtunk kívül. Éppen érkezik a „lisztes” — így mondja, ezt írjam — és mielőtt meglocsolná a háziasszonyt, verset citál: zúg a traktor, szánt az eke... Icuskám, permetezhetlek-e? És már „permetez” mindenkit, aki szoknyát hord a közelében... Azt mondja a házigazda: na, figyeljenek! így szoktam én a hites feleségemet húsvét hétfőjén meglocsolni. Ölbe kapja a vékony asszonykát és viszi ki az udvarra, hogy megmutassa, milyen a locsolkodás „Séner módra”! Aztán szó esik még az elmúlt évtizedekről, amikor előfordult, hogy a legények friss, hideg vödör vízzel zutykolták le az ismerősöket, családtagokat. — Egyre kevesebb helyen dívik már — emlékezik házigazdánk —, ki tudja miért, kézbe kap mindenki egy üveg kölnit, lelocsolja a nőismerőseit vele, aztán ezzel el is intézte. Nincs humora a vödör vízhez. Az ivászatra, evészet- re szűkűl le lassan a régi hagyomány... B. V. Mit tojt (el) a nyuszi? — Neked mit tojt a nyuszi? — kérdezi haverjától a 13 esztendős Csabi, és legyintésével gyermeki értékrendjét fejezi ki, amikor megtudja, hogy osztálytársa csak egy ásványmeghatározót kapott ajándékba. — De az a könyv több mint ezer forintba került — próbálja védeni a „szegény nyuszit” a hetedikes fiú. — Én egy motort kaptam! Peugeot! — dicsekszik a piacozó szülők egyetlen csemetéje. Úgy húz, hogy csuda! Sanyinak az a könyv akármi mással felér, hiszen ásványgyűjtő. Csabi legfeljebb dísznek tarthatja a motorját — hiszen nincs jogosítványa, szögezi le magában. Húsvét hétfőn Sanyi édesapja azzal a hírrel állít haza locsolkodó körútjáról, hogy Csabi a vadonatúj motorjával fának ütközött. Csak a gyors műtéti beavatkozás mentette meg az életét. Tucatszor adtunk hírt hasonló esetekről. Nyakunkon a ballagások ideje. Búcsúzkodnak az óvodákban, az általános és a középiskolákban. Százan és ezren azon törik a fejüket, hogy mivel lepjék meg a ballagókat. A szülők sokasága „űberelni” akarja az osztály leggazdagabb gyerekének ajándékát. Hovatovább azt tartják, hogy emlékkönyvet, vékony kis aranyláncot ajándékozni manapság „snassz”. Kár, hogy a kór elhatalmasodni látszik. B. V. Rendhagyó kiállításmegnyitó „Megszületek minden évben újra, hogy itt lehessek közöttetek, hogy beszélgessünk, hallgassunk, sírjunk, nevessünk, táncoljunk a dobok pergő, vad ritmusára, hogy megajándékozzuk egymást újra és újra apró örömökkel, s hatalmas, bennünk rejlő erőkkel.” — írja önmagáról az 1970-ben, Kisteleken született Balassi Mariann (képünkön), akinek festményeit a Kőváry Galéria rendezésében március 31-én állították ki a csabai ifjúsági házban. A rendhagyó megnyitón a fiatal festőnő gondolatait Zsótér Mária olvasta fel Antalfi László gitárkísérete mellett. A gazdag fantáziáról árulkodó képek még e héten is láthatók. fotó: such tamás Magyaroknak hátra arc? Azt hittem, a személygépkocsik hosszú, tömött sorát találjuk a gyulai határátkelőhelyen vasárnap délelőtt. Ehelyett egy árválkodott kilépésre várva. — Csak azért vagyunk itt, mert Biharkeresztesről minden magyar gépkocsit visszaküldték — mondja a Toyota egyik utasa. — Hogyhogy minden magyart ?—értetlenkedem. — Különböző mondvacsinált okokat találtak ki, ezért jöttünk Gyula felé. Remélem, itt tényleg átjutunk. —' Nem ez az első Románia felé tartó, aki ezzel a panasszal érkezik hozzánk — tájékoztat Rotár Péter határőr törzszászlós. — Mi nem tapasztaltunk hasonlókat. — Személygépkocsi, látom, nincs, de idejövet számoltuk, vagy hatvan kamion vár kilépésre... —Tulajdonképpen április 2- án este 5 órától emelkedett 16 órára a tehergépkocsik várakozása. A személygépkocsiknak ezen a napon öt órát kellett állniuk. 3-án, azaz ma a személygépkocsik akadálytalanul gördülhetnek át a másik oldalra. A tehergépkocsikat illetően valóban 60-an várnak kiléptetésre. Egyébként a három nap alatt közel tízezren lépték át a határt, zömében németek és osztrákok, no és a Nyugat-Európában dolgozó románok. —Tud-e arról, hogy az ideiglenesen megnyitott donibegy házi átkelőnél milyen volt a forgalom? — A kollegáim szerint ott sem volt zsúfoltság. Több volt a belépő, 6—700-an jöttek, és közel 400-an mentek Romániába a dombegyházi határátkelőhelynél. — Volt-e valami,.szabálytalan esetük” ? — Egy török állampolgár szeretett volna bejönni hamisított holland útlevéllel. Kollegáim kiszűrték és visszafordították. —BÉ— Lezárult lapunk költőpályázata Beigazolódott feltételezésünk, mely szerint a fiatalok között szép számmal akadnak nemcsak verset olvasni, de a rímfaragással kísérletezni szerető lányok és fiúk. A 16—20 éves korosztály részére februárban kiírt költőpályázatunkra beérkezett közel száz versből válogatta ki a háromtagú zsűri — Kántor Zsolt, Herczeg Tamás és Magyari Barna — a legjobbakat, amelyek szerzőinek április 8-án, pénteken délután 15 órakor adja át lapunk főszerkesztője, dr. Arpási Zoltán a díjakat, valamint dr. Cs. Tóth János, a Tevan Kiadó igazgatója az általuk felajánlott könyvjutalmakat. Az eredményhirdetés és a díjátadás helye Békéscsaba irodalmi kávéháza a Kinizsi u. 12/A alatt, melyről a díjazottakat levélben értesítettük, de minden pályázó megjelenésére számítunk. A legjobbnak minősítettek nevét, s az első két helyezett egy-egy versét szombati számunkban közöljük. Nyit a katolikus általános iskola Szeptember elsejétől tovább bővül a békéscsabai szülők lehetősége arra, hogy nevelési céljaiknak megfelelően megtalálják gyermekük számára a legmegfelelőbb iskolát, ugyanis megnyitja kapuit a katolikus általános iskola. Az első osztályosokat április 21— 22-én írathatják be — feleke- zettől függetlenül — szüleik a Belvárosi Római Katolikus Plébánián, mindkét napon 9— 18 óráig, a felsőbb osztályokba jelentkezőket július 1-jéig. Az iskola főbb célkitűzései közé tartozik a keresztény erkölcsi értékek átadása, a bibliai ismeretek elsajátítása, a nemzet értékeinek és hagyományainak ápolása, idegen nyelvek, számítástechnika oktatása, s a szakköri lehetőségek választékának biztosítása. Bővebb információ az új oktatási intézménnyel kapcsolatban személyesen a plébánián (Bartoss udvar I.) vagy telefonon (66/327-454) kérhető.
