Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-22 / 94. szám
1994. április 22., péntek MEGYEIKÖRKÉP Lm / Újabb lehetőségeket csillantott meg Nyugat-Európa Flamand—magyar kisvállalkozások hazánkban? A kelet-európai emberek számára bizonyára meghökkentő látvány első pillanatra, hogy Nyugaton, például a német—holland határállomásokon nem kísérik figyelemmel egyenruhás határőrök az átutazókat, legfeljebb, ha bűnözőket, lopott autókat keresnek. Nincs ezen mit csodálkozni, őszintén reméljük, hogy egyszer a keleti vidékeken is a bizalom lesz a természetes. Nemrégiben egy magyar delegáció is megtekinthette e határmenti „csodát”, amikor a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében a megyei kuratóriumok elnökei Nyugat-Európába látogattak. A küldöttség tagja volt dr. Simon Imre, a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának elnöke, a megyegyűlés elnöke is. Lapunk kérdéseire a látogatás céljáról beszélt mindenekelőtt az elnök: — Elsősorban a vállalkozásmenedzselésről, s az e témakörben szerzett tapasztalatok cseréjéről volt szó a találkozókon. Sikerült azonban olyan modelleket is látnunk, amelyeket érdemes magunkban elraktározni. A németországi Bocholtban működik például az Európai Állampolgári Intézet, ahol hazaiak és külföldiek számára szerveznek programokat. Igyekeznek valamennyiükben tudatosítani, hogy saját nemzetiségükön kívül európaiak is egyben. Ezzel igyekeznek erősíteni az egységes európaiság elvét. A bevezetőben említett határállomás Gronauban található, ahol a magyarok ellátogattak az eurégió központjába. —Nagyon tanulságos dolgokat láttunk e városban — folytatta Simon Imre. — A 60-as évektől a hollandok és a németek nem a megyék szintjén keresték egymással a kapcsolatokat, hanem a települések között. E mozgalomban a résztvevő települések delegáltjaiból a németek és a hollandok egy kvázi parlamentet működtemek, meghatározott időközönként üléseznek, intézik a közös ü- gyeiket, -miközben élvezik az Európa Parlament támogatását. A vállalkozásokkal közvetlenül összefüggő programokat Brüsszelben szervezték az elnökök számára: — Részletes tájékoztatást kaptunk az Európa Bank tevékenységéről, melynek során számunkra világossá vált: a megyék egyelőre nem számíthatnak a bank támogatására, Kelet-Európábán ez kizárólag a kormányzat szintjén képzelhető el. Az Európa Bank az Európai Unió fejletlenebb tagországainak nyújt inkább segítséget. Brüsszelben aztán találkoztunk vallon és flamand önkormányzati képviselőkkel, s ezek a beszélgetések bátorítottak bennünket arra, hogy a vállalkozások mentén kapcsolatokat építhetünk ki. A flamandok korábban képeztek egy lengyel—cseh—magyar alapot, s minden reményünk megvan arra, hogy a jövőben létrejöhetnek flamand— magyar közös kisvállalkozáBattonyáé a gondja, Mezőhegyesé a haszna? A Dél-Békés Megyei Vízgazdálkodási Társulat vette át a Battonyán is keresztülfolyó Száraz-ér kezelését az Alsó- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól. A társulat pályázatot nyújtott be az Állami Fejlesztési Intézethez a folyócska medertisztítására. A Battonyára eső költségek 9,5 millió rúgnak, ennek 40 százalékát közvetlenül az állam, 10 százalékát pedig a Vízügyi Alap fedezi. Á költségek másik felét a vízgazdálkodási társulat kamatmentes hitel felvételével, illetve a már említett pályázattal szeretné előteremteni. De mi van akkor, ha „nem jönnek össze a dolgok”? Nos, erre az esetre számítva kérte a vízgazdálkodási társulat igazgatója, dr. Czecze Lajos a batto- nyai képviselő-testülettől, hogy elviekben támogassa 4,8 millió forinttal a tervezett beruházást. A pénzre 1995-ben akkor lenne szükség, ha a társulat nem kapná meg a hitelt, illetve ha nem nyerne a pályázaton. A 29 millió forintos forráshiánnyal küszködő város önkormányzata végül is kinyilvánította: „egyetért a Száraz-ér medertisztításával, az anyagi hozzájárulás kérdésére az 1995. évi költségvetés készítésekor visszatér.” Viszont a battonyaiak végképp nem tudtak azzal egyetérteni, hogy a Romániából érkező víz egyedül a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokot illesse. „A birtok is az államé, a Száraz-ér is. Esztétikai okokból nem rakhatunk 5 milliós terhet a következő képviselő-testület nyakába” — így summázhatok azok az ellenvélemények, melyek a közelmúltban megtartott önkormányzati ülésen hangzottak el. M.Gy. Pataj Pál képei Pataj Pál festőművész akvarelljeiből nyílt kiállítás a békéscsabai József Attila Általános Iskolában. A varázslatos képek nagyokat és kicsiket egyaránt vonzottak. A tárlat április 22-ig tekinthető meg fotó: such tamás Civilben a rendőrőrsön Vidiczki Györgyné 1991. július 1-jétől dolgozik polgári alkalmazottként a battonyai rendőrőrsön. — Az őrs megalakulásakor a polgármesteri hivatalból kerültem ide—mondja.—Gépelek, jegyzőkönyvet vezetek, iktatok, intézem a személyi igazolványokkal kapcsolatos ügyeket. Képességeimhez mérten tájékoztatom a hozzám forduló ügyfeleket. —A magam részéről személyi igazolvány- és útlevélügyben kérnék felvilágosítást. — Az útleveleket a polgár- mesteri hivatal hatáskörébe utalták. Tulajdonképpen hozzám hasonlóan ők is csak a továbbító szerepét látják el. Ami a személyi igazolvánnyal kapcsolatos tudnivalókat illeti: a battonyai őrsnek nincs igazgatás-rendészete, ezért minden héten szerdán 1 és 3 óra között begyújtjuk az okmányokat, továbbítjuk azokat Mezőkovács- házára. Péntekenként ugyanebben az időben az állampolgárok már át is vehetik tőlünk a kicserélt vagy megújított igazolványokat. Heti átlagban 15-20 helyi lakos fordul hozzánk ilyen igénnyel. — Munkámból adódóan többször megfordulok az őrsön. Mindig jókedvűnek, kiegyensúlyozottnak látom önt. Pedig tudom, hogy nem csinált jó boltot a munkahelyváltoztatással. — Hát igen, az anyagiak eléggé érzékenyen érintenek. A hivatalban a köztisztviselői körhöz tartoztam, itt közalkalmazotti munkaviszonyba soroltak. Ebből számításaim szeVidiczki Györgyné az igazgatás-rendészeti feladatokat is örömmel végzi. „Megkíméljük az embereket az utazástól”— mondja FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET rint havi 8-10 ezer forintos hátrányom származott. Ráadásul jelenleg is csak egy évre szól a szerződésem. Munkajogilag a polgármesteri hivatal alkalmazottja vagyok, a rendőrség még nem vett állományba. Ebből következik, hogy az úgynevezett ruhapénzre sem vagyok jogosult, de a fizetésemet sem a köztisztviselői besorolás alapján kapom. — Mi lenne a megnyugtató megoldás? — Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyedül járok ebben a cipőben. Úgy vélem, ha a más településeken dolgozó kolléganőimmel együtt rendőrségi állományba kerülnénk, akkor ez a gondunk megoldódna. Ménesi György Poiitikai hirdetés Bízom benne Bízom az SZDSZ egészségügyi programjában. Szívvel és ésszel készült. Szívvel, mert gondol a kisnyugdíjasokra ingyen gyógyszerekkel. Olyan alapellátást akar, amihez mindenki hozzájuthat. Ésszel, mert több pénzt juttat a betegségek megelőzésére. Több háziorvos tevékenykedését ösztönzi. És tudom, hogy tisztességgel valósul meg. Bízom az olyan emberekben, mint Szolnoki Andrea, akik szaktudásukkal, odaadásukkal, kitartásukkal szolgálják a magyar egészségügyet. Akiknek szívügye az ország ápolása, orvoslása. Mi nem baráti alapon fogjuk elosztani a pozíciókat. A szakértelem, a tapasztalat, a tisztesség és a munkakedv lesz a mérce. Meggyógyítjuk az egészségügyet. Együtt sikerülni fog SZDSZ
