Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-19 / 91. szám
MEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS 1994. április 19., kedd POLITIKAI HIRDETÉS! Ungvári-képek a fővárosban Ungvári Mihály kötegyáni festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás április 19-én 17 órakor a fővárosi Kispesti Vigadó galériájában. A kiállítást a Sarkadról elszármazott dr. Kesztyűs Ferenc háromszoros ezüstérmes grafikus, festőművész, a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület főtitkára nyitja meg. A tárlatnyitó ünnepségen a sar- kadi Hodosi József és Hodosi Hella műsorát láthatja a közönség. A kiállítás április 30- áig (naponta 10-től 18 óráig) látogatható. Első osztályosok beíratása Békésen A leendő első osztályos gyermekek beíratása Békés város általános iskoláiban április 21 - én (csütörtökön) reggel nyolc és délután négy óraközött, valamint 22-én (pénteken) nyolctól öt óra között lesz a helyi általános iskolák központi épületében. A behatáshoz szükséges: szülő személyi igazolványa, a gyermek születési anyakönyve, az óvoda véleményezése és balesetbiztosítási díj. BESZÉLJÜNK A LÉNYEGRŐL: 1. ENNEK A KORMÁNYNAK MENNIE KELL! Magyarország változásra készül. Mert Magyarország már négy éve demokráciában él, és állampolgárai tudják, hogy vezetőiket megválaszthatják, és ha elégedetlenek velük, annak rendje és módja szerint leválthatják őket. Márpedig a polgárok elégedetlenek ezzel a kormánnyal. Ennek a kormánynak tehát mennie kell! Mennie kell, mert elvesztegette a polgárok bizalmát. Mert túl sokat hibázott. Mert túl sok terméketlen vitát gerjesztett. Mert túl sokat beszélt és keveset cselekedett. Mert fölöslegesen megosztotta a társadalmat. Mert újra teret nyitott annak, hogy alkalmatlan emberek beüljenek felelős pozíciókba. Mert nem értette eléggé a polgárok nyelvét. Mert túl sok lehetőséget elmulasztott. Mert lassúnak, tétovának és következetlennek bizonyult. Mert kormányzása alatt túl sok illúzióját, hitét és reményét veszítette el az ország népe. És mert túlságosan mélyre zuhant vissza a termelés és a fogyasztás. Túlságosan sokaknak megy ma rosszabbul és keveseknek jobban. Magyarország változást akar. Új, liberális kormánynak kell jönnie, mert a feladat, ami előtt az új kormány áll, a liberális demokrácia politikai rendszerének megszilárdítása, a szociális piacgazdaság intézményeinek továbbépítése, az állam újraelosztó szerepének csökkentése, a privatizáció folytatása és mindenekelőtt a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a vállalkozásélénkítés, és mindezzel párhuzamosan a szociális válságkezelés, a legszegényebb rétegek további szegényedésének megakadályozása. Ez minden kétséget kizáróan liberális program. Bárki kormányoz majd 1994-től, ezt kell megvalósítania. Tisztában vagyunk vele, hogy a választópolgárok nem kémek újabb négy évet a lefelé menetelésből: a termelés visszaeséséből, a nadrágszíj összehúzásából, a fogyasztás és az életszínvonal csökkenéséből. Mi is azt mondjuk: ebből elég volt! A jobb jövőnek már a következő négy évben el kell kezdődnie. És el is kezdődik, ha 1994 tavaszán a megoldandó feladatokra összpontosító, széles körű társadalmi együttműködés megszervezésére képes párt veszi kezébe a kormányrudat. „Az a művész, aki őszintén beszél.” szürrealista állatfejek, embertestek, sokszor inkább állatra hasonlítanak az emberek. — Ilyennek látsz bennünket? — Ez csak játék. Nem vagyok embergyűlölő, de amikor az utcán járkálok, sokszor jut eszembe az a játék, hogy melyik ember milyen állatra hasonlít. Ez az alapja a képeimnek, és minden rajzon látFOTÓ: FAZEKAS FERENC szik az én szeretetem az emberek iránt, tehát nem rosszindu- latúak a rajzok. Nem karikatúrák, nem torzítani akartam, hanem belenézni a személyiségek mélyébe. A 13 kép mutatja, hogy ezt á játékot a végtelenségig lehet folytatni, nincsenek skatulyák. S ugye, látszik, hogy szeretem az embereket? Niedzielsky Katalin EMBLÉMÁJA VAN ELREJTVE A KÉPEN > A megfejtéseket május 8-án adhatják le a szavazóhelyiségekben. ELEGENDŐ SZÁMÚ HELYES MEGFEJTÉS ESETÉN minden jó, sőt minden hibás választ adó kedves megfejtőnk egyaránt élvezheti a közösen elnyert alacsonyabb inflációt, több munkahelyet, egészségesebb környezetet, szociális- és közbiztonságot, * § K o. valamint mindazt, amit egy igazán demokratikus állam polgárainak nyújtani tud. \ — mondja Elza, aki zenél, rajzol és szereti az embereket MELYIK PÁRT most első osztályos. Elza elvált, egyedül neveli Rolandot. — Konszolidálódott a helyzetem, elváltam, és rájöttem, hogy ez nekem nagyon jó, ez való, így kell élnem. —Egyedül? — Nem vagyok egyedül, ott van az édesapám, meg a fiam, édesanyám meghalt két éve. Szépen élünk mi, hárman Gyulán, mindenki igyekszik, hogy a másiknak segítsen. —-Gondolom, szükség is van erre az összefogásra, hiszen a színházban esténként zenélsz, átjárni Békéscsabára külön teher. —A kisfiam nagyon önálló, ötéves kora óta egyedül tanult meg olvasni, azóta veszi le a könyveket a polcról, lenyűgözi egy-egy téma. Amit nem ért, felírja nekem, ha nem vagyok otthon, aztán szóban vagy papíron megmagyarázom neki. Szerencsém volt, hogy csellistának hívtak a színházba hat évvel ezelőtt, ma már „gátlástalan” vagyok, és más hangszereken is játszom, ütőhangszereken, üstdobon, xilofonon, rumbatökön. Szeretnék megtanulni gitározni. A cselló sír, a gitár meg énekel, egészen más. Tehát most megtanulok énekelni... — Mit szól a cselló ehhez a hűtlenséghez? — A cselló tudja, hogy imádom, nem lehet letenni... —A modern zenés darabokban ritkán szólal meg a cselló, miért mostoha? —Nem mostoha, csak rendkívül sajátságos, annyira más. Nem tudnak vele mit kezdeni. A cselló olyan hangszer, amellyel beszélgetni kell, amely magáról beszél, nem fecseg, itt őszinte érzelmekről van szó. S ebben a mai világban nem divat az őszinte szó, ezért nem hagyjuk beszélni. Félünk, hogy mit gondolnak majd rólunk. Nem merjük meghallgatni. De én nagyon szeretem. Amit az ember hatéves korában megszeret, azt nem felejti el sosem. — És a másik szerelem, a rajz? Muzsikusnak vagy grafikusnak tartod magad? — A titulusokkal mindig bajban vagyok, s nem azért, mintha nekem nem lenne önbecsülésem. Az a fontos, hogy őszinte legyek. Az a művész, aki őszintén beszél — kottafejekkel, filmvásznon, színpadon vagy papíron, mindegy. Ha szólni tudok az emberekhez, ha van mondandóm számukra, az a művészet. Akkor tudok valakikhez szólni, ha igazat mondok, és akkor nem mentünk el egymás mellett. Ez életcél is, egyfajta párbeszéd. S nagy felelősség, mert vigyázni kell, hogy mit mondok, hogyan értik az üzenetemet. Ha giccseket csinálnék, félrevezetném az embereket. Megvan a jószándék, nincs hazugság, beszélni akarunk, meg kell ismernünk egymást. Ehhez meg kell tanulnunk beszélni, ismernünk kell a közös nyelvet. — A színházban rendezett kiállításod címe Én, te, ő, mi? — Kicsit bohókás, kicsit Korponai Elzával már találkozhattak olvasóink néhány évvel ezelőtt. Nekem legalábbis úgy tűnt, nem olyan régen beszélgettünk, csakhogy közben alaposan elszállt az idő, tisztáztuk: hat esztendő telt el azóta. Akkor Elza a Jókai Színház zenekarában csellózott, szárnyát bontogató képzőművész volt, rajzolt, festett, még verseket is írt. Pici gyermekét nevelte, függetlenségre vágyó fiatalasszony volt. Most itt ülünk megint egymással szemben. Elza változatlanul a színházban muzsikus, de néhány kiállításon mint képzőművész is bemutatkozott a békéscsabai közönségnek. Legutóbb premier előtt a színházban rendezett tárlaton 13 grafikájával. A pici gyermekből iskolás fiú lett, Kicsit bohókásak a képek „A cselló sír, a gitár énekel”