Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-07 / 55. szám

© 1994. március 7., hétfő SPOítt írékés megyei hírlap Villanyfénynél edzenek a herényi labdarúgók s Újra éledőben az ökölvívó remények Békéscsabán Titkos bajnoki remények A Békés megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság tabelláján rendkívül szoros az élmezőny. A 9. helye­ző zett Gyomaendrődi Barátság gárdáját is mindössze 4 pont választja el a listavezető medgyesegyházi le­génységtől. így nagy harc várható a bajnokság második „félidejében” az elsőségért és a helyezésekért. A Mezőberé- nyi FC csapata az elmúlt évad gyengébb szereplése után az idei bajnokságban az ősszel remek teljesítményt nyújtott. Hét alkalommal nyertek, öt döntetlent értek el, s csupán három alkalommal hagyták el vesztesen a játékteret. Tizenkilenc pontot gyűjtöttek, így dobogós, harmadik helyen várják a folytatást. A remek őszről Borgula Jánost, a csapat edzőjét és Harmati Lászlót, a sportkör elnökét, egykori játékosukat faggattuk. Kreisz: „Szorítóban vagyunk!” Az egykori élvonalbeli öklöző, Kreisz Tibor (jobbról) irányítása mellett zajlik az edzés a békéscsabai szakközépiskolában fotó: fazekas ferenc Békéscsaba ökölvívó sportja nagy ha- gyományokkal rendelkezett egykor. Innen indult például Gedó György, olimpiai bajnok, s olyan, országszerte számon tartott erőpróbák fémjelezték a sportág helyi rangját, mint a Kocziha-emlékverseny, a Va­sutas Kupa vagy a nagy érdeklődéssel kísért szabadtéri versenyek. Az utóbbi években azonban vegetál az ökölvívás a városban: hol felpezsdült a bunyós élet, hol kialudt a lelkese­dés lángja. Egy rövid ideig tartó Szamos-kor- szakot követően, tavaly májusban fogott munkába Kreisz Tibor, a Békéscsabai József Attila SE ökölvívó-szakosztályának vezetője, edzője. —A nyáron kerültem a csapat­hoz, amely éppen hogy el­kerülte a kiesést az előző baj­nokságban. Ennek ellenére a 3—8. hely valamelyikére ha­tároztuk meg a célkitűzést, s azért tettük magasabbra a mér­cét, mert másképpen ezt nem szabad csinálni! Időközben az eredmények jöttével ezt telje­sítette a csapat, s ezért a tavaszi folytatásban már az 1—5. hely az elvárás. A mostani bajnok­ságban alig-alig van különb­ség a csapatok között, s éppen ezért a szurkolók jó része már a bajnokság megnyeréséről be­szél. Azonban a jelenlegi fel­tételek a magasabb osztálybeli szerepléshez nem elegendőek, a pálya talaja is gyepesítésre szorul, amelyet egyébként ta­vasszal végez el egy győri székhelyű kft. Az önkormány­zat mindenesetre ígéretet tett, hogy magasabb összeggel tá­mogat bennünket, ha sikerül kivívni az NB Ill-as szerep­lést, de erről még korai beszél­ni. Teljesen amatőr alapon — Az elismerésre méltó telje­sítménnyel kirukkoló együttes­ből kikkel elégedett, illetve ki­től várt többet? — Én sohasem szoktam be­lebonyolódni az ilyen „osz­tályzásba”, hiszen abszolút amatőr szinten csináljuk, s mindenki teszi a dolgát, azt adja hozzá, amit tud. Nem fizet a játékosoknak senki, nincs pontpénz, a végső helye­zésért, az elért célért sincs be­ígérve a dotálás, s ezért elma­rasztalni azokat, akik vállalják a játékot, s feláldozzák a sza­bad idejüket hétről hétre, nem lenne fér. Úgy tűnik, most egy ragyogó szereplés jöhet össze az idény végére. Baráti szel­lem uralkodik a kollektíván belül, ami plusz pontokat je­lent. Reflektor fénye mellett edzenk —A csapat játékosállományá­ban milyen változások történ­tek a felkészülési időszakban? — Pont került Vidovenyecz és Lenkeffi átigazolására a Co­lors SE Békés gárdájától, ugyanakkor a nálunk kölcsön­ként szerepelt Boldizsár Bé­késre került: A saját nevelésű futballistánk, Kreisz leszerelt, akinek játékától sokat re­mélünk már tavasszal is. Ör­vendetes, hogy Krecsmárik felépült sérüléséből, akinek nyáron eltört a lába, s most már ő is részt vesz a felkészülési munkában. Rajtuk kívül még hozzánk jött Sajben, Sziráczki, Hankó Z. és Szász. Az alapo­zást egyébként alig több, mint egy hónapja végezzük, koráb­ban heti hat, mostanában pedig heti négy edzéssel. Mivel a csapat tagjai valamennyien munkahellyel rendelkeznek, ezért nehéz összeegyeztetni az edzési időpontot. A tartalék pályánkon pillanatnyilag há­rom reflektor fénye mellett a sötétedés után végezhetjük az edzéseket, s a pálya körül még további öt reflektor fénye pásztázza majd a gyepet — tájékoztatott Borgula János. Harmati Lászlót a labdarú­gó-szakosztály költségvetésé­ről kérdeztük: — Az idei év­ben csaknem egymillió forint­ból gazdálkodhatunk, ehhez a polgármesteri hivatal 450 ezer forinttal járult hozzá. Saját be­vételi forrásokra kellett és kell hagyatkoznunk, itt többek kö­zött reklámtevékenységre gondolok, a május elsejei ren­dezvényre vagy éppen sport- bálra. Azonban a tavaszi foly­tatásra, a nyugodt munkához mintegy háromszázezer fo­rintra lenne szükség, melynek előteremtésén fáradozunk. Ezért gondoltunk a futballked­velő vállalkozók meghívásá­ra, amikor elnökségi ülésünket tartottuk. Közülük többen már eddig is támogatták a csapatot, s most a véleményükre is kí­váncsiak voltunk: hogyan lát­ják az esélyeket, miképpen tudnának még inkább támo­gatni anyagilag? — A tárgyi feltételek adot­tak? — Ezek nagyjából adottak, sőt, 5—6 olyan garnitúra sze­relésünk van, amellyel az NB 111-ban is pályára léphetnénk. Sporttelepünkön két pálya adott, ebből a fű-1 -es gyepsző­nyege hagy némi kívánniva­lót, de mivel mi csak béreljük az önkormányzattól, amely nem zárkózik el attól, hogy pénzt áldozzon a felújítására még az idén. Münzingeni testvérkapcsolat — Úgy hallottam, jó a kapcso­latuk a német testvérváros, Miinzingen labdarúgócsapa­tával. Néhány szót ha hallhat­nánk erről? — Igen, valóban baráti a kapcsolat a két klub között. A nyárra meghívást kaptunk a német testvérvárosba, ahol több csapat részvételével nemzetközi labdarúgótornát rendeznek. Negyven tagú kül­döttséggel képviseljük a vá­rost a rangos rendezvényen, s tervezzük, hogy a későbbiek­ben mi is vendégül látjuk münzingeni sportbarátainkat Mezőberényben — mondta befejezésül a fiatal sportköri elnök. Gyurkó Mihály Kreisz csaknem 25 évvel ez­előtt Békéscsabán, az Előré- ben kezdte a sportpályafutá­sát, majd Gyulán folytatta, ahol segédedzőként is számít­hattak rá. A fürdővárosból Csepelre vezetett az útja, s Ba­ján is szorítóba lépett az NB I- es csapat tagjaként. Utóbbi klubban edzőként is tevékeny­kedett. A megyeszékhelyen néhány hónapja egy maroknyi csoporttal próbál utánaeredni a hajdani szép sikereknek. A sportágnak gyökerei vannak Csabán A Békéscsabai 635. Számú Szakmunkásképző Intézet Ba­ross utcai kicsiny tornatermé­ben heti három alkalommal tart edzést egy tucat fiatal szá­mára a Kétegyházáról ingázó Kreisz Tibor. A társaságban akad magas szintű, két-három junior élversenyző, s néhány serdülő, aki a kick-boxtól tér­tek át. Többségük azonban még csak most ismerkedik az ökölvívás alapjaival. — A Békés megyei ökölví­vásnak gyökerei vannak, ame­lyeket fel kellene újítani, mert országos viszonylatban jó a te­hetségek aránya, úgyis mond­hatnám, hogy ezek „szalonnán nevelkedett paraszt gyere­kek”, akik fizikálisán megáll­ják a helyüket, akikre techni­kát kell építeni. Próbáljuk a jó hagyományokat folytatni, ám egyszerűen falakba ütközünk, de mégis szorítóban vagyunk! — fakad ki beszélgetésünk elején Kreisz Tibor, majd így folytatja: — A József Attila Lakótelepi SE védőszárnyai alatt vagyunk, de egy huncut vasat nem kapunk. Ezt a helyi­séget is én bériem Nagy Sán­dor igazgató úrral való szemé­lyes ismeretségünk révén, ami annyit jelent, hogy a fejenkén­ti háromszázötven forint tag­sági díjból százötven forintot fizetünk havonta bérleti díj­ként, s kettőszázat pedig az egyesületnek folyósítunk. Támogatás nélkül dolgoznak — Milyen részt kapnak vissza belőle? — Semennyit. Szerelést nem vesznek, a versenyezte­tést, s az utazást sem biztosít­ják. Várható, hogy a terembér­let díját felemelik ötszáz fo­rintra óránként, ami már túl­zottan nagy terhet jelent szá­munkra. Ugyanakkora szövet­ség részéről sem kapunk sem­miféle támogatást, pedig a szerelésvásárlás égetően fon­tos lenne, márcsak egészség- ügyi meggondolásból is. Eb­ben a sportágban sűrűn előfor­dul sérülés, vérzés, ezért még az AIDS-veszély is fenn áll. Mindenkinek külön kesztyű kellene, külön bandázs. Tulaj­donképpen keresünk olyan szponzor(oka)t, akik komplet­ten átvennék a szakosztályun­kat, s megoldanák gondjain­kat. Próbáltam már magunk mellé állítani néhány káeftét, egyéb gazdálkodó egységet, s arra is kísérletet tettem az adó­hivatalnál, hogy az összeget valamilyen módon leírhassák sporttámogatás címén azok, akik segítenek, de nem tudom, mi lesz. —Akkor miért csinálja? — Tudom, szélmalomharc ez, de egy bizonyos: ha látok itt néhány tehetséget, azon le­szek, hogy ha kell, a saját pén­zemen támogatom őket, mert szeretem ezt a sportágat, s hogy legalább sikerélményt szerezzenek a fiúk. Mivel Bu­dapesten is rendelkezem la­kással, lehetőségem van arra, hogy egy-egy ottani verseny alkalmával szálláslehetőséget nyújtsak a fiúknak. Jól tudom, hogy Békéscsabán csak akkor kap(hat)unk támogatást, ha a megyében verseny lesz. — Miként jött a gondolat, hogy edzőként foglalkozzon az ökölvívással itt Békéscsabán még ily’ mostoha körülmények között is? — A Lakótelepi SE-nél kick-box szakosztály műkö­dik, így ismerkedtünk össze Gregor Lászlóval, aki meg­kért, hogy tanítsak kéztechni­kát a srácoknak. Eközben né­hány fiatal legszívesebben bu­nyózott volna, aminek persze én nagyon örültem, így hát má­jus közepe óta folyamatosan öklözünk. Az persze megle­pett engem is, amikor olvas: tam az újságban, hogy bennünket is beneveztek a leg­utóbb Békésen rendezett „Küzdő nap” versenyre. Ha már úgy esett, összeszedtem három srácot, s bemutatkoz­tunk. Azt hiszem, nem vallot­tunk szégyent... Négy-öt helyezésre számít idén — Tudom, néhány hónap alatt nehéz csodát művelni, mégis kik az eredményesebbek, a leg­tehetségesebbek az itt lévők közül? — A húszesztendős Zsilák Péter szerintem NB I-es szintű öklöző, s nagy tehetség. Cse- lovszki György tizenhét éves, rendkívüli képességekkel megáldott, aki ha megerősö­dik, sokra viheti. Rajtuk kívül a papírsúlyú Kollár Attila nagy akaraterejével tűnik ki, miként Kovács Tamás és a még csak 15 éves, kosaras termetű Pá­pai József, akinek az idén serdülő magyar bajnoknak kell lennie! Négy-öt helyezett­re számítok a novemberi or­szágos bajnokságon, s szeret­nénk néhány nagyobb, hagyo­mányos versenyen is részt venni, de pénz nélküj nagyon nehéz lesz eljutni oda — mondta végezetül Kreisz Ti­bor. Gyurkó Mihály Nagy csatát hozott tavaly ősszel a MÁV pályán a Békéscsabai MÁV—Mezőberény FC mérkőzés, amely a gólokban gazdag mérkőzésen a vendégek 4—3 arányú győzelmét hozta. Felvételünkön három herényi igyekszik elvenni a labdát a világosabb mezes békéscsabai játékostól. Vajon előrébb rukkol-e a Mezőberény a tavaszi végelszámoláskor? FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom