Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-25 / 71. szám
o Mezőgyán, baptista imaház Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. A fotókat Fazekas Ferenc készítette Terrakotta felajánlás Sarkad. — A békéscsabai Terrakotta Kft. vezetői és dolgozói megdöbbenve olvasták a „Tragédia az élet alkonyán” című cikkünket, amely március 11-én jelent meg lapunkban. Az írás egy 70 esztendős sarkadi cigány férfiről szól, aki hosszú évek kemény munkájával jutott nyolcezer forintos nyugdíjához, aki sohasem elégetlenkedett, helyette még nyugdíjas napjait is munkával töltötte, ám egy nap utolérte a végzet. Porig égett a háza, amelyen nem volt biztosítás. Jelenleg egy istállóban lakik, és reménye sincs arra, hogy az életben valaha ismét lesz otthona. A Terrakotta vezetői 20 négyzetméter padlóburkolót ajánlottak fel a szerencsétlenül járt embernek. „Tök jó buli volt” Kötegyán. — Jó egy héttel ezelőtt a Beatlest, LGT-t és Illést játszó , sarkadi Grund Együttes a kötegyáni általános iskola és a helybéli baloldali ifjak meghívására Kötegyán- ban koncertezett. A forró hangulatú esti programról a községi fiatalok röviden csak így nyilatkoztak: „Tök jó buli volt!” Forráshiány a „falubukszában” Geszt. — A „falu bukszájában” 9 millió 293 ezer forinttal van kevesebb, mint amennyi az önkormányzat és intézményeinek működéséhez szükséges lenne. A működési forráshiánnyal küszködő kisközség az idén is megpályázta az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések kiegészítő állami támogatását. Összefogás egy templomért Sarkadkeresztúr. — Tóth Kálmán gyulai vállalkozó (akinek egyébként Keresztúron is vannak vállalkozásai) 100 ezer forint értékű fenyőáruval segítette a keresztúri református templom padjainak elkészítését. Más helybéli vállalkozók, az önkormányzat és az adakozó gyülekezeti tagok segítségével most már csak apróbb belső munkálatok vannak hátra a templom teljes felújításából. Márkus László lelkész óvatos jóslata szerint húsvét és pünkösd között talán sor kerülhet az újjáépítés befejezését kihirdető hálaadó ünnepi istentiszteletre is. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE A harangokat már összetörték Kötegyán. — Oldalainkon szeretnénk megismertetni olvasóinkat a Sarkad térségi templomok rövid történetével. Elsőként Guthy Gábor lelkész segítségével a kötegyáni református templom históriájáról olvashatnak. Egy 1890-ben íródott presbiteri jegyzőkönyv szerint a község református temploma 88 esztendős. Rövid számtani művelet segítségével kitalálható: a templomot 1802-ben építették. Ennél valamivel ifjabb a templomhoz tartozó református lakás, amelyet 1865-ben adtak át. Fennmaradt dokumentumok bizonyítják, hogy már az 1880- as években szükségessé vált a templom felújítása, kijavítása. Ennek érdekében 1886 márciusában magasabb adót vetnek ki, 1888-ban pedig Veress Károly szalontai építész beterjeszti az átalakítási tervet. A tervek szerint a munkálatoknak 1888 szeptember 29-ére kell befejeződnie. A szerződés szövegéből kiolvasható: a templom hatszögletű vége ekkor változik négyszögletűre, illetve ekkor kerül új fedélzet a templom tetejére. Külön története van a templomban lévő harangoknak is. A legkisebb harangon ez áll: „Készítette és felszerelte Thúry József és fia, Ferencz Budapesten 1901-ben. — Isten dicsőségére közadakozás segítségével készíttette a kötegyáni református egyház.” (A presbiteri jegyzőkönyv szerint egy Sarkadi Gábor nevű helybéli lakos 2720 koronával járult hozzá a harang elkészítéséhez.) A középső és a nagy harangon pedig ez a felirat olvasható: „Az 1914—18. évi világháború folyamán elvitt két harang helyett készítette a kötegyáni református egyház közössége az úrnak 1924. esztendejében. Öntötte: Slezák László harangöntő Budapesten.” Jegyzőkönyvek tanúskodnak arról is, hogy a kötegyániak már rögtön az első világháborút követő esztendőben megUngvári Mihály kötegyáni festőművész így örökítette meg a helybéli templomot, amely egyébként jelenleg átalakítás alatt áll próbálták visszaszerezni az elvitt harangjaikat. Presbiteri megbízásból Bujdosó György budapesti lakos elment Weiss Manfréd csepeli gyárába érdeklődni a harangok sorsa felől. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a harangokat már összetörték. Ezért kellett hát azokat hat év múlva újraöntetni. Kár, hogy JCár, dopy az évedíoua szálfnad, dopp uépe fesz a szép npámad. Ddár, dopp a szirmod.mind íeduíínaÁ] dopp az álmodmepfadu ínad. Jí ár} dopp aszíuiindjépdidep lesz, dopp did ülnéd a szép szerelmed. diái y dopp afényed dialusznad, doyy az árnyadrándíalálnad. kihűlnek a szerelmek... Droppa Ferencné rímfaragó (balközépen) és szobatársai (balról jobbra): Nagy Istvánné, Sajti Lajosné és Komáromi Sándorné, akik „megváltották” a magánytól Sarkad. — A férjem, Isten nyugosztalja, nagyon szerette hallgatni a verseimet — mondja halkan a 81 esztendős Droppa Ferecné, a sarkadi gondozóház egy lakója, aki negyedmagával él a szociális otthon egyik szobájában. Mint mondta, örök bánata, hogy csak hat osztályt járhatott, mert így nem válhatott igazi költővé, művelt emberré, amilyenné szeretett volna. Maradt a kockás füzet, a toll és a fiók, amelynek írta a szebbnél szebb gondolatokat. Egyetlen „közönsége” a férje volt, akire csak későn talált rá, és akit korán elveszített. Gyermekei sem lettek, így a sok-sok egyedüllét újra és újra versírásra csábította. írásunk elején olvasható „Kár” című versét is a magány és az elmúlás „diktálta”. Mióta azonban a gondozóház falai kőStartoló iskolaszékek Sarkad. — Az oktatási törvény előírja, hogy valamennyi iskolában meg kell választani a szülőkből, neve-, lökből és fenntartókból álló iskolaszéket, amely részt vesz az iskolát érintő kérdések döntéshozatalában. írásunkban a három sarkadi iskolaszék delegáltjainak névsorát tesszük közzé. Az 1-es számú általános iskola iskolaszéke: Hodosi József, Kádár Barnabásné, Leel- Őssy Miklós (szülők); Jakó István, Molnár Imre, Szabó Sándor (önkormányzati képviselők); Kiss Andrásné, Mol- nárné Zolnai Mária, Nagy Ferenc (nevelők). Elnök: Hodosi József. A 2-es számú általános iskola iskolaszéke: Balogh Ambrusné, Karácsony Sándorné, Kiss János (szülők); Bondár Sándor, Mitykóné Szabó Zsuzsa, Sárosi Mátyás (önkormányzati képviselők); Józsi Sándorné, Martyin Tiva- darné, Sándor Gézáné (tanárok). Elnök: Kiss János. Az Ady Endre Kísérleti Középiskola iskolaszékének felállása: Szilágyi Gáborné, Tu- rek Elek, Vincze Imréné (szülők); Molnár Tibor, dr. Pintér Lajos, Puskás Lajos (a fenntartó önkormányzat képviselői); Illyés Sándorné, Lesi Zoltánná, Horváth László (pedagógusok). Elnök: Horváth László. POLITIKAI HIRDETÉS Cséfán Lajos 41 éves, gazdasági mérnök, a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje Sorkadon és környékén. zött otthonra talált, nincs ideje írogatni. Vagy talán a magány érzése múlt el, mióta itt lakik? Szobatársaival, Nagy Istvánné- val, Komáromi Sándoméval és Sajti Lajosnéval mindig akad közös téma. Ahogy csökkent benne a versíró ihlet, úgy nőtt a beszélgetőtársak, a jó barátok, ismerősök száma. A magányt leváltotta a közösség, a versírást a beszélgetés. „Talán jobb is így” — mondogatja... Öt torta története Kötegyán. — Jánk Sándorné, a falu cukrásza néhány héttel ezelőtt a helyi általános iskola felkérésére öt nagy tortát készített egy jelmezes iskolai mulatságra. Amikor Jánkné a tortákat díszítette, még senki sem tudhatta, hogy azok egyikéből egy harmadik osztályosokból álló „Szerelemvonat” falatozik majd, amely az alsó tagozatos kategóriában megnyerte a jelmezverseny 1. díját. A felsősök közül a nyolcadikosokból álló „Família Kft.” és az ötödikesek „Bugyuta embere” részesedett a tortákból. A közönségdíjas „Stan és Pan”, két első osztályos kislány szintén tortatulajdonos lehetett. És végül: az első osztályos Csige Gáborka sem bánta meg, hogy eljött az iskolai rendezvényre, mert övé lett az ötödik torta, amit tombolán nyert. „Remélem, jövőre is rendeznek ilyet, mert eljönnék!” — mondta határozottan a torta átvételekor. 1994. március 25., péntek Folytassa, önkormányzat! Az egyik település jegyzője panaszkodott, hogy alig vettek levegőt a költségvetési rendelet megalkotása után, máris újabb nehézség szakadt a nyakukba. A költségvetés lezárását követően ugyanis egyre-másra születtek a központi rendeletek, amelyek felborigatták a nagynehezen ,,.kisütött” települési költségvetéseket. Az egyik például az öregségi nyugdíjminimum felemelése volt. Az önkormányzatoknak a jogszabályok értelmében az összes segélyezést ehhez kellett igazítaniuk, ráadásul január 1-jéig visszamenően. Magyarul elő kell teremteniük a különbözetek kifizetéséhez szükséges pénzt. A központi rendeletek azzal már nemigen foglalkoznak, hogy mindezt honnan ,,veszi elő” az önkormányzat. S ha egy-egy kormányrendelet ígéretet is tesz a forrás egy részének állami visszatérítésére, az is csak hónapok múlva válik kézenfog- hatóvá. Azaz az önkormányzatoknak valahonnan meg kell előlegezniük a kifizetéseket. A „valahonnan” természetesen olyan forrást jelent, amelynek már egyszer megvolt a helye a költségvetésben. Vagyis: kiveszem az egyik gyerekem kezéből, hogy adhassak a másiknak. A nemrégen Sarkadon járt földművelésügyi miniszter a helyi művelődési házban tartott agrárfórumon azt mondta: ,,Sohasem voltak olyan gazdagok az önkormányzatok, mint ma!” Ez igaz, csakhogy lemaradt a mondat másik fele. Az, hogy az állam sohasem „telepített” még annyi feladatot és terhet az önkormányzatokra, mint ma! Ki olcsóbban, ki drágábban „ússza meg” Mennyiért isszuk a vizet? Sarkad térsége. — A Sarkad térségi települések a Békés Megyei Vízművek Rt. részvényesei, így a vízdíjak megállapításában meghatározóak voltak az rt. irányárai. A vízművek által megszabott víz- és csatornadíjakat a településeknek lehetőségük lett volna „leszorítani”, ám ez esetben a különbözetet az önkormányzatoknak kellett volna az rt. számára kifizetniük. A Sarkad térségi települések a közismert anyagi nehézségek miatt erre nem vállalkoztak. A vízdíjaik megállapításánál az rt. irányárakat foglalták rendeletbe. Eszerint a kevermesi vízbázisról érkező ivóvízhálózaton lévő Sarkad, Sarkadkeresztúr, Kötegyán, Méhkerék és Uj- szalonta hatósági vízdíjai köbméterenként 66 forint 40 fillérbe kerülnek. Az önkormányzat és intézményei 56,70-et fizetnek, míg a lakosok számára 53 forint 10 fillérbe kerül az ivóvíz köbmétere. Az önálló vízbázissal rendelkező gesztiek és mezőgyániak vízdíjai ennél olcsóbbak. A hatósági vízdíj köbméterenként 60 forint, az önkormányzat és intézményei számára 51 forint 30 fillér, míg a lakosok 48 forint 10 fillérért vehetik az ivóvíz köbméterét. (Ezekre az összegekre valamennyi helyen rászámolják a mindenkori ÁFÁ-t is!) Igazgatóhelyettes kis „testi hibával” Emberből vagyunk Geszt. — Takács Zoltánnak, a geszti általános művelődési központ igazgatóhelyettesének kis „testi hibájáról” sokan tudnak a községben. O az, aki két láb helyett több lábon áll. Bélyegzőt készít, varr, köt, sző, fotózik, piacozik és emellett még tanít is! Sorozatunkban — ahol egy-egy tréfás kérdés kapcsán Sarkad térségi közismert személyiségeket hozunk emberközelbe — ezúttal őt szólaltatjuk meg. Kérdésünk pedig a következő: — Mi az, amire sohasem költené, ám egy vásáron bárkinek eladná? És mi az, amire sohasem sajnálná a pénzt (főleg, ha elegendő volna belőle)? — Sohasem vennék bélyegzőt — hangzik a válasz —, mert azt magam is meg tudom csinálni. Nem vennék hajnövesztő szert sem. Úgyse használ! Fésűt se, mert minek?! Kopogtatócédulára se költenék, mert hidegen hagy a politika. És végül: nem venném meg az Ökrös-féle szolgálati lakást sem, amit felajánlott az önkormányzat. Talán, mert lakhatatlan. Mi az, amire nem sajnálnám a pénzt? A Tisza- kastélyra. Azt szívesen megvenném! Berendeznék benne egy Tisza-emlékszobát, ami bizony nagy „hiánycikk” a településünkön. A Tiszák 1766 óta laktak Geszten, két miniszterelnököt is adtak az országnak, és nálunk még csak egy Tisza-képre se futja a kastélyban. A maradék pénzemből átalakítanám a volt Tisza-is- tállót panzióvá, létrehoznék egy szórakoztató központot biliárdteremmel, koronglövész pályával és uszodával. Feltételezem, hogy még mindig maradna pénzem, hiszen — mint a leírtakból kiderül —, alig-alig költöttem. Ebből aztán vásárolnék egy nagyobb méretű takarót, ami mindig addig ér, ameddig csak nyújtózkodom. így nem kell attól tartania a három gyermekemnek és a csodás feleségemnek sem, hogy nekik már nem marad költenivaló. Merthogy rájuk sem sajnálom a pénzt! Ha van belőle elegendő...
