Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

Húsvéti nyúl helyett - Ha a nyuszi beszélni tudna... (Szép, ünnepi hagyományról olvashatnak a 10. oldalon) 1994. MÁRCIUS 25., PÉNTEK ÁRA: 16,30 FORINT XLIX. ÉVFOLYAM 71. SZÁM Kórházba omló malomfal Ráomlott a békéscsabai Ist- ván-malom téglakerítése a kórház területére, a szülészeti osztály parkolójára — kaptuk tegnap a hírt. Dr. Gömöri Gá­bor főorvost, a kórház általá­nos igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, történt-e valami­lyen személyi sérülés. (3. ol­dal) Hét Oscar - Oscarnak! Steven Spielberg rendező­producer volt az abszolút sztárja a 66. díjkiosztó ünnep­ségnek, amit kedden este tar­tottak Los Angelesben. Két filmje összesen tíz Oscart ka­pott, a Schindler listája hetet, a Jurassic Park hármat. (11. ol­dal) „Kálvin-tettek” Mezógyánban Több mint két évvel ezelőtt Deák Károly, a mezőgyáni ön- kormányzat egyik képviselője kezdeményezte a Kálvin Ala­pítvány létrehozását. Az ala­pítvány elsősorban a helyi re­formátus templom és a körülötte lévő park gondozá­sát tűzte ki célul. Emellett fo­lyamatosan ápolják a kapcso­latokat az Erdélyben lévő test­vértelepüléseikkel, Magyar- hermánnyal és Kisbaconnal. Nemrégen például egy színes televíziót ajándékoztak a her- mányi református általános is­kola diákjainak. Ezt követően a saját községükben szorgal­mazták egy olyan kopjafa fel­állítását, amely előtt a falube­liek fejet hajthatnak az évszá­zadok során elhunyt vagy el­tűnt magyar hősök emléke előtt. Az alapítvány (amennyi­re az anyagi lehetőségei meg­engedik) támogatja a helybéli kisnyugdíjasokat is. Legutóbb 30 idős személyt segítettek összesen 30 ezer forinttal. A városszéli erdő fiatal fái között, ezen a helyen találták meg Dudás Zoltánt. A fehér nyíl a vértől összetapadt avart jelzi fotó: lehoczky Péter Véres nyomok Dudás Zoltán kálváriájának végállomásán Leszámolás Békéscsabán? Suttog a város? Nem. Hallgat. Mélyen és sötéten ül Békéscsa­bán a csend. Errefelé még nem szoktak hozzá a gyilkos leszámoláshoz. Hallgat a rendőrség is. Ki ne tudná, hogy a 35 éves Dudás Zoltánt tegnapelőtt reggel törött üvegek, rozsdás konzervdobozok, gáztűzhelyroncs, korábban elhalt gallyak között a vérrel átitatott avaron holtan találták. A télszítta rongycsomó még az őszre emlékezik, ám a frissen ásott gödrök, a vakítóan fehér gipszmaradványok már arra utal­nak, hogy a rendőrség azóta megtette kötelességét. Mondják a neveket, kit ke­ressünk, mert tudnak valamit. Az ajtók még megnyílnak, ám az emberek hallgatásba burko­lóznak. Mindenki egy pilla­natnyi gondolkodás után mond nemet. Tagadják, hogy ismerték Dudás Zoltánt, leg­feljebb a testvérről tudnak töb­bet. Keressük is, de a kapu zárva, az ablakokon leenge­dett redőnyök, a kutya meg­győződés nélkül csahog. Egy másik szál az áldozat autójá­hoz vezet, amely napokig a bel­városban, a sétálóutcában, az U alakú ház parkolójában állt. Fél­ve mondják néhányan, merre látták a rendőrautókat tegnap­előtt reggel. Nincs mit tenni, irány a városszéli kiserdő! A Lencsési úti Fényes ABC-t elhagyva tovább haj­tunk egyenesen, túl az Élővíz- csatorna hídján, még a Gyulá­ra vezető főút előtt balra, egy valamikor lezárt földútra ka­nyarodunk. A görbült sorom­pó unottan hever, ám az út túlsó végén társa még teszi a dolgát. Vezetnek bennünket a friss nyomok az erdő belsejé­be, jobbról kanális, odébb híd­dal, de a gyilkosok ezt már nem láthatták, mert a bal olda­lon tíz méternyit húzták be ál­dozatukat a süldő fák közé, s már fordultak is vissza. Azt mondják, ha a hídon átviszik, talán hetekig, hónapokig sem bukkan rá senki: a lakótelepről kutyával erre sétálók nem jár­nak a kanálison túlra. Kedden este fél nyolc felé láttak is erre egy sötét színű kocsit, amely megállt egy rö­vid időre az úton. Nem tudni hányán ültek benne, kiszállni sem láttak senkit, hacsak már nem a dolgavégezetteket pil­lantották meg. Arra azonban (Folytatás a 3. oldalon) Európáról álmodunk... „Soha nem volt kétséges, hogy Európához tartozunk.” A csatlakozás a kor parancsa, kihívása, és aki nem teljesíti, szükségszerűen lemarad. Itt az idő, lépnünk kell, más lehetőségünk nincs, ha elmulasztjuk, bűnt követünk el — eleget hallhattuk az elmúlt napokban. Megtudhattuk azt is, hogy — bár az Európai Közösség elsősorban gazdasági érdekszövetség —, mi belépésünktől biztonságot, védel­met remélünk. Olyan Európáról álmodunk, ahol békében élhetünk szomszédainkkal, a határok átjárhatók, kapcsola­taink közvetlenek. De milyen ajánlólevéllel kopogtatunk? Gazdasági telje­sítményünk megüti-e a mércét, közéleti kultúránk megfe­lel-e az elvárásoknak? Kellőképp rendezettek-e a dolgaink a magunk háza táján és szomszédainkkal? Kiegyensúlyo­zott demokráciákban nem kell a békétlenség, az acsarko- dás, nincs szükség szélsőségekre, kirekesztőkre. S miköz­ben bebocsátásért esedezünk, nem sértjük-e ezzel a tagálla­mok érdekeit? Nem jelentünk-e vetélytársat a szegényeb­beknek, újabb terhet a gazdagabbaknak? Csatlakozásunk kemény erőfeszítéseket követel, újabb áldozatokat ró az országra. (Még több áldozatot?!) Április elsején (a tréfa, a bolondozás napján) nyújtjuk be kérelmünket. Bocsássák meg nekem, de erről az jut eszem­be, hogy az egykori NDK-ban a hetvenes években így szólt a legszellemesebb áprilisi tréfa: „Hallottad már? Egyesítik a két Németországot!” Szóval én bizakodó vagyok. Niedzielsky Katalin A térség húzóereje lehet a Körös Az Országgyűlés Környezet- védelmi Bizottsága kihelye­zett ülésének második napján Gyulán tanácskoztak a parla­menti képviselők, a város ve­zetői és a vízügyi, környezet- védelmi szakemberek. A bi­zottság elnöke többek között elmondta, ezúttal harmadszor üléseznek a Tiszántúlon, és kétségtelen, hogy más térsé­gek javára eddig kevesebbet foglalkoztak a Körösök vidé­kével. A helyszínen tájéko­zódva közvetlen tapasztalato­kat szerezhetnek a vízgazdál­kodásról, a környezetvéde­lemről és a tájhasznosításról — ez a kihelyezett ülés célja, mondta dr. Hasznos Miklós. Ajánlást fogadtak el, amely sürgeti az alföldi települések egészséges ivóvízellátását, a térség természeti, környezeti és vízgazdálkodási helyzeté­nek áttekintését, az ökológiai szempontú vízhasznosítást és a halaszthatatlannak ítélt in­tézkedések soron kívüli meg­hozatalát. Az nem lehet szem­pont, hogy erre nincs pénz, mert pótolhatatlan értékek veszhetnek el. Dr. Pásztor Gyula a Körö­sök vidékének fejlesztését, holtágainak vízellátását sür­gette és kifejtette, ha ez meg­történik, akkor üdülési és sport szempontból összességében felzárkózhat a régió a Balaton nagyságrendjéhez. Dr. Tóth Albert az Alföld-programmal kapcsolatos hasonlóságokat vázolta. Nem mindegy, hogy egy kiszáradó, pusztuló tér­ségben élünk a jövőben vagy élhető lesz környezetünk — mondta a képviselő. Kádár Péter a közműolló bezáródá- sát hangsúlyozta, azaz, hogy a szennyvízhálózat lassan-las- san felzárkózik a vízvezetékes hálózathoz, így nem szenny­tenger tetején élünk. B. T. Hétmilliárd lej a tornyai átkelőhelyre Szilveszterre határnyitás Magyar küldöttség járt hét ele­jén Áradon. Mint már koráb­ban hírt adtunk róla, a Békés megyét érintő határátkelés helyzetéről tárgyaltak. Klaukó Mátyástól, Békés Megye Köz­gyűlése Gazdasági és Terület- fejlesztési Osztályának főta­nácsosától a részletek felől ér­deklődtünk. — Két témát tekintettünk át — mondta. — A Tornya és Battonya közötti határátkelő- hely létesítésének román olda­li állását, illetve szerettünk volna a várható nyári „török invázióval” kapcsolatos elő­készületekről is egyeztetni. A magyar küldöttséget dr. Je­szenszky Géza, a megyei köz­gyűlés alelnöke vezette, s részt vett benne dr. Remport Kata­lin, az érintett terület ország- gyűlési képviselője, Horváth Vince, a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának főta­nácsosa, Bakos Gyula, a Csongrád-Békés Megyei Vám- és Pénzügyőrség pa­rancsnoka, valamint jóma­gam. A román felet Barbu Pet- re, Arad Megye Tanácsának alelnöke vezette, társa Aida Gheorghe, Arad megye vám­igazgatója volt. Őt a román vámminiszter hatalmazta fel a tárgyalásra. — Milyen légkörben folytak a megbeszélések? — Ilyen őszinte hangú és konrét tartalmú tanácskozáson régen vettem részt külföldön. Az aradiak elmondták: tudják, hogy egyéves elmaradásban vannak a magyarokhoz képest a Tornya—Battonya közötti átkelőhely kiépítésében. A fel­adatot magukra nézve kötele­zőnek tartják, s el is akarják végezni. Am — mint mondták — a megválósításra objektív (Folytatás a 3. oldalon) Repülő milliárdok Oriásbukfencek, orsók, dugóhúzók és más manőverek A közel másfél tonnás gépma­darak, úgy száz méternyire a földtől Nyesztyerenkó óriás­bukfencekkel kezdtek, amit aztán az orsók és a dugóhúzók, s ki tudja, hogy milyen bravú­ros és kecses manőverek kö­vettek. A publikum szinte szájtátva nézte tegnap a kecs­keméti repülőtéren a Mig— 29-esek bemutatóját, amiben tulajdonképpen semmi külö­nös nem volt: a látott gyakorla­tok a napi kiképzés részét ké­pezik. A HM a „Nyitott lakta­nyák” sorozatának keretében az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága résztvételével nemzetközi sajtótájékoztatót rendezett a Szentgyörgyi De­zső Harcászati Repülőezred­nél. Az 1920-as években lé­tesült füves gyakorló repülőtér röviddel a második világhábo­rú előtt épült ki katonai reptér­ré, ahol az ezred 1952. szep­tember 15-étől szolgál. Először dr. Szendrei László, a HM politikai államtitkára, majd Urbán János vezérőr­nagy, a Magyar Honvédség repülőszemlélője tartott tájé­koztatót a honi légvédelemről, a közelmúltban, a szovjet adósság fejében érkezett hu­szonnyolc Mig—29-es, gene­rációváltást jelentő repülőgé­pek rendszerbe állításáról, an­nak helyzetéről. (Folytatás a 3. oldalon) Egy Mig—29-es a felszállás előtti percekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom