Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-24 / 70. szám
«SiteMEGYEI HÍRLAP Országos Diákszínjátszó Találkozó Gyomaendrődön, a Katona József Művelődési Központban rendezik meg március 25. és 27. között az Országos Diák- színjátszó Találkozót. A rangos eseményt több mint 28 cég és vállalkozás szponzorálja. A rendezvény védnöke a „Szakmunkástanulókért” Kulturális Egyesület. A három nap során 15 közpiskolai színjátszócsoport lép fel. A produkciókat háromtagú zsűri értékeli, melynek tagjai: Illés Klára, az Országos Diákszínjátszók Egyesület elnöke, Tóth Sándor, a Nemzeti Színház művésze és Kaposi József tanár, a SZAKÉ elnöke. Környezetvédelmi nap A Békési Horgászegyesület március 26-án, szombaton délelőtt kilenc órától környezetvédelmi napot rendez. Ez alkalomból rendbe hozzák az egyesület kezelésében lévő vizek környezetét. E napon nemcsak a horgászokat, hanem a természetet szeretőket is várják. Új tejfeldolgozó? A 330 tagú, 528 hektáron gazdálkodó Muronyi Földvár Mezőgazdasági Szövetkezet március 25-én, pénteken kilenc órakor a muronyi művelődési házban tartja zárszámadó közgyűlését. Először Kiss Ferenc elnök ad számot a gazdaság tavalyi tevékenységéről, pénzügyi gazdálkodásáról, majd napirendre tűzik egy közös beruházásban megvalósuló új tejfeldolgozó üzem alapításának kérdését. Amennyiben a tagság megszavazza létesítését, akkor az év második felében elkezdődhetnek a kivitelezői munkák. Részközgyűlés Az Endrőd és V idéke T akarék- szövetkezet Igazgatósága március 31-én, csütörtökön délután öt órakor Bélmegye- ren, a művelődési központban tartja részközgyűlését. A napirenden szerepel a takarékszövetkezet tavalyi működése, a körzetben működő kirendeltségek tevékenysége, az alapszabály módosítása és a küldöttek választása. Húsvéti népszokások A békési gyermekkönyvtár olvasótermében március 31-én, csütörtökön délután három órakor a húsvéti népszokásokról tart előadást Knyihár And- rásné, a megyei könyvtár munkatársa. Az előadást követően a gyerekek tojást festhetnek. Szoborpark pályázat Ecsegfalva az 1996-os világ- kiállításhoz kapcsolódva a Magyar Szépmíves Társasággal közösen pályázatot nyújtott be egy, a katolikus templom mellett megvalósuló szoborpark létesítésére.-------------------------------------------1 MEGYEI KÖRKÉP |-----A képviselőség életforma „Az önkormányzati munka kapocs a város lakossága, a város közügyei és az országos ügyek között” Folytatjuk megkezdett sorozatunkat, melyben a Békés megyei országgyűlési képviselőket szólaltatjuk meg, kérve, értékeljék az elmúlt négy éves parlamenti és választókerületi munkájukat. Mint ismeretes, Sarkadiné dr. Lukovics Éva időközi választás SZDSZ-es, egyéni győzteseként került be a parlamentbe 1992 májusában. Emellett a békéscsabai képviselő-testületnek is tagja. Hogy miért vállalta mindkét feladatot, azt a következőképpen indokolta. — Az önkormányzati munka kapocs a város lakossága, a város közügyei és az országos ü- gyek között. Helyben hasonló gondok tapasztalhatók kicsiben, mint az országban. Ezért tartottam meg az önkormányzati képviselőséget, és ezért véltem fontosnak mint országgyűlési képviselő, hogy konzekvensen tartsam meg a város különböző pontjain hetente a képviselői fogadóóráimat. — Voltak-e reményei, hogy az elgondolásait, a város gondjait eredményesen képviselni tudja a parlamentben? — Nem voltak illúzióim, mert ellenzéki sorban sínylődő képviselőtársaim beszámoltak kétéves tapasztalataikról. A parlamenti demokrácia jegyében ugyan kifejthetjük a véleményünket, de a döntés a kormánypártok kezében van. Példaként: a szociális törvényhez beadtunk hatvan módosító indítványt, s ebből 3-4-et fogadtak el. Nagyon fontosnak tartottam, hogy kérdésekkel bombázzam a minisztereket, mert ez az a forma, amikor az egyéni, közösségeket érintő problémák is eljuthatnak a parlamentbe. Odafigyeltem arra is, hogy amikről a kampány során beszéltem — szociális biztonság, munkanélküliség, vállalkozókat érintő gondok, közbiztonság —, azokról a törvénytervezetek vitájában kifejtsem a véleményem. így tettem a költségvetés vitájakor is, hiszen abban összpontosul minden részterület. Tehát megközelítően olyan arányban tettem fel kérdéseket a helyi problémákról, mint amilyen arányban a törvény- alkotás folyamatába szerettem volna beleszólni. — Mint képviselő, mit tart a legnagyobb sikerének? — Amióta én az SZDSZ irodában vagyok, azóta itt élet van. Várni szoktak, s a bizalmat saját bőrömön tapasztalom. Rendkívül jól esik, s a jól végzett munka örömét adja. Sokan személyesen, sokan levélben keresnek meg, gyakran egyéni problémákkal, családi ügyekben is. Úgy érzem, mintha én lennék a helyi ombudsman. — Kudarc volt-e? —Félve mondom ki, de nem éltem át kudarcot. Ugyanis nem kezdtem bele olyanba, amiről tudtam, nem tudom elintézni. Volt bennem bátorság kimondani — remélem, ezt mások is így látták —, hogy valamely ügyben nem tudok tenni. Nem akartam illetékes elvtárs színében feltűnni. Eleinte fél évet tapogatóztam, mert nem tudtam, hol és mennyit kell lenni, hány meghívást elfogadni. Aztán rájöttem: magánemberként nem tudok megjelenni, én országgyűlési képviselő vagyok, mégpedig a nap minden órájában. Ez egy életforma, amit csak úgy lehet tisztességgel csinálni, ha szereti az ember és ennek szentéli az életét. — Tisztesség. Sokan ebből a pozícióból igen szépen meggazdagodtak... — Nem vágtam bele semmiféle vállalkozásba, nincs felügyelőbizottsági vagy igazgató- tanácsi tagságom. Most egy dolgom van, a képviselőség. Akinek csak akkor van hitele, ha példát mutat másoknak. B. Sajti Emese Gyulai tanulók nyerték az idei nemzetközi műveltségi versenyt Vissza a bölcsőhöz Négy nyitott fiatalember, s felkészítő tanáruk — az iskola igazgatója — üli körül asztalunkat a gyulai Erkel gimnáziumban. A diákok az „..adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak...” elnevezésű nemzetközi verseny győztesei. Az öt éve éppen Gyuláról indult, nagy fel- készültséget és alkotókedvet feltételező vetélkedő — hivatalosabban: V. Nemzetközi Történelmi, Irodalomtörténeti és Művelődéstörténeti Verseny — döntőjét az idén március 12-én Miskolcon rendezték meg. — A verseny egyik legfőbb célja, hogy a humanitás egyetemes és magyar nemzeti értékei valahol ötvöződjenek. Szó sincs valamiféle „magyarkodásról” — mondja dr. Keres- kényi Miklós igazgató. — A versenyt mindig az előző évi győztes csapat iskolája rendezi meg. Ugyancsak verseny- szabály, hogy a rendező iskola soha nem indíthat csapatot. A miskolci verseny megőrizte az első kiírásakor megfogalmazott szándékainkat. Például visszatükrözte a Kárpát-medencében élő nem magyar népek kultúráját is. A versenyben az idén hatvan gimnázium indított csapatot. A hazaiak mellett a szatmárnémeti, a kolozsvári, a Csíkszeredái, az óbecsei, a párkányi és a galán- tai gimnázium is benevezett, s a külföldiek mind ott is voltak Miskolcon. A győztes csapat tagjai — Biró Katalin, Kajári Anna, Portörő Agnes és Boldog Zoltán — elmondták, hogy „A nemzet ébredése 1790— 1844-ig” témát kellett körüljárniuk. Tavaly októberben indult a folyamat egy pályamunka elkészítésével. Ok „A csabai kaszinó 1841-ben” című tanulmánnyal neveztek be. A szervezők megadták a felkészüléshez szükséges szak- irodalom jegyzékét is: fejenként közel ezer oldalon kellett „átrágniuk” magukat. Az iskolákban magtartott elődöntői fordulóban tíz esszékérdést kellett megoldaniuk, ennek eredményeként az első helyen jutottak a döntőbe. „Korrekt módon kell ilyenkor elbírálnunk a munkájukat, mert úgyis kiderül, ha nem így tennénk” — jegyzi meg dr. Kereskényi Miklós. Tíz hazai és öt külföldi csapat jutott a döntőbe. Három óra alatt hét esszékérdésre kellett válaszolni, ami annnyit jelent, hogy az ifjak 22 oldalt körmöltek le ez idő alatt. A döntő döntőjéban pedig egykét percben válaszolhattak a „kiveséző” villámkérdésekre. A gyulai csapat — semmi sem szabályozza — csupa III/A osztálybeliből állt. — Az igazgató úr ígérete szerint a jövő évi, győzelmünk alapján Gyulán megrendezendő versenyen a zsűri tagjai leszünk — mondják. — Akiket mi hozunk ki elsőnek, a zsűri különdíját kapják. De a legnagyobb dolog mégiscsak az, hogy öt év után visszahoztuk a versenyt Gyulára. Gratulálunk! K.A.J. Akikre nemcsak az Erkel gimnázium, Gyula is büszke lehet: Kajári Anna, Biró Katalin, Portöró' Ágnes és Boldog Zoltán FOTÓ: FAZEKAS FERENC 1994. március 24., csütörtök Angliai diákok a zsidóságról A Körösi Csorna Sándor Főiskola és a wolverhamptoni egyetem között a Tempus révén három éve diákcserére is kiterjedő kapcsolat alakult ki. Most az Angliából érkezett vallásszakos egyetemi hallgatók, akik a kelet-európai zsidó közösségek történetét kutatják, Békéscsabán találkoztak a helyi zsidóság képviselőivel. A nyolc egyetemi hallgató tanára, Deidre M. Burke nem először járt Békéscsabán, s a tegnapi találkozón rövid áttekintést adott arról a képzésről, amelyet egyetemükön a vallás szakon folytatnak. A diákok az öt világvallás közül egyre specializálódnak, s közülük néhá- nyan pedagógusi diplomát is szereznek. A megyeszékhelyre ellátogató diákok a zsidóság történetével, mindennapjaival foglalkoznak, ezen belül a holocaust történetével, a zsidó nyelv tanulmányozásával. Az egyetemükről érkezett másik diákcsoport az alakuló új vallásokat kutatja. Tegnap arra a kérdésre kerestek választ, hogy a holocaust mennyire rombolta szét a csabai zsidó közösséget, a kommunizmus időszakát hogyan élték át, s a rendszerváltás óta mi a helyzet. A helyi zsidóság képviselői elmondták, a második világháború előtt több mint háromezer zsidó élt Békéscsabán, s ebből háromezer kétszázat hurcoltak el 1944 júniusában. A felszabadulás után még 2- 300-an voltak a hazatérők, s két zsinagógája is volt a megmaradt kis közösségnek. A holocaustot túlélő asszonyok védekezésül igyekeztek nem zsidó vallásúakhoz férjhez menni. A kommunizmus idején nem volt „téma” a zsidók megkülönböztetése, nem volt nyílt antiszemitizmus, mint az a jelenben tapasztalható. Ám a két zsinagóga egyikéből bútorbolt lett, a másikból raktár. A zsidó közösség szétszóródott, s ma már csak 15-20 zsidó él a megyeszékhelyen. Fájdalommal említették, hogy kis imaházuk ablakát mostanában rendszerint betörik, s a védetté nyilvánítás előtt álló zsidó temető háromszázéves sírjait nemrég szétzúzták. Ennek ellenére júniusban idén is megemlékeznek a Békéscsabáról elhurcolt hatszáz zsidó családról. B.S.E. Szabadi Vilmos és Gulyás Márta Békéscsabán Úgy érzem, vannak események, amelyekről nem kell (nem is lehet) szabályszerű kritikát írni. Csak emlékezni kell és emlékeztetni a szép és rendkívüli pillanatokra, az egészre és a részletekre. Pedig elemezhető lenne a technika, a formálás, a lendület, a karakter. Az egyik legjobb (ha nem a legjobb) itthon élő magyar hegedűművész produkcióját hallhattuk, aki kitűnő zongorista partnerének társaságában nem először járt nálunk. A műsor összeállítása szóhoz juttatta a zongoristát is: a Mozart- és a Brahms-szonáta zongorás bravúrja után az est második része a hegedű ünnepe volt, délszaki és egzotikus hangzások felidézésével. • —eE— Színházak és egyebek Korban közel kerültem egy kétjegyű kerek számhoz, s rájöttem, hatvanodok! Régi színházi plakáton olvasom, előadás kezdete: „hét és fél órakor”! Hatvanodok, s én még most is csak sátoros ünnepeken... Pedig egy ilyen alkalommal értesültem arról is, hogy: megszöktették Menelaosz feleségét, Szép Helénát, s ím, Trójában kitört a háború! Mostanában meg északra néző ablakomból azt látom, hogy kedves madaraim alkonytájon aszú-ágakra gallyaznak pihenőre, körülülik egymást, s tavaszt reménykednek. Olyan is megesett persze, hogy nyárestén könyv fölött virrasztottam, s lámpám fénykörében szédületes köröket rótt egy piciny fényőrült lepke. Ahogy leírom, nyomban eszembe vág, mennyivel szebben írta le mindezt Balassi: • „mint az leppentőcske gyertyaláng közibe”. Ilyen hát az én áhított világom is, amire jöttem, s ennyi! Gondolkodó székem sincs, ez a körülmény ludas abban, hogy gyakran vagyok bölcsesség híján. Sophia (Zsófia) = bölcsesség! Nem ilyen szószerinti hiányra gondolok persze, hanem inkább valamiféle lírai fuvallat hiányára. Talán ilyesfélére: „Fehér ingeden a szálkás régi bori puhán csorog, mint holdlé harmata” (B. Zsófia). így elolvasva akár egy régi Szilveszter emléke is lehetne. Ha már emlékközelbe kerültem, kukkantsunk bele a fedeles kosárba. Kicsit távolabbi zegernyés időben az Újvidéki Színház előtt próbálom: A huzat mennyit ér! Először, s talán utoljára. A kínálat csábító, már csak azért is, mert a színésznőként is elismert költő. Ladik Katalin neve valósággal pulzál a színlapon! A beavatottak tudni vélték, hogy a művésznő csúffá tett Kritikusokkal a háta mögött, botrányossikerű előadóesteken vált népszerűvé. Két sorát idézem: .Arca elsötétül: Nem vagyok én madár! — mondja / S tojásait didergő tenyerébe tojja”. Ahogyan előad? Látni kell! Én hiszem: Az irrealitás és realitás keverési arányában van a titka. HAMLET! A híres drámát több szereposztásban is láthattam. Ha Hamlet atyjának szellemére gondolok, ma is borsódzik a hátam! Hamlet a „lenni, vagy nem lenni” dilemmáját örökül hagyta ránk. ___ M anapság egy másfajta Hamlet is beférkőzött tudatunkba. Új írásmódja is van: Ham-leT, s ehető dolgot jelent. A különbség „elhanyagolható”, mert a dilemma vele maradt: enni, vagy nem enni, ez itt a kérdés! Verasztó Antal
