Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-17 / 64. szám

BALLAGÁS

1994. március 17., csütörtök

Versek, szállóigék, bölcsességek az iskolabúcsúztató meghívójára

Hamarosan: „Ballag már a vén diák, tovább, tovább...”

Jószerével már csak hetek választanak el bennünket a ballagás szívet szorító szép eseményétől. Alighanem készülnek már az osztálytablók és az alkalmi ruhákból a meghívók tervezete és szövege is itt-ott már összeállt. Talán csak az illő idézet hiányzik, amelynek szellemisége útmutató lehet az ÉLETBE. Nos,

nekik, az idézetet keresőknek szeretnénk segíteni az alábbi összeállítással. Akik nem érintettek a ballagás idei szép eseményében, azokat pedig emlékeztessék a tovatűnt diákkorra ezek a szép sorok. Farkasüvöltéstől hangos korunkban valamennyiünkre ránk férnek ezek a lelkesítő, szép üzenetek.

Holnap már minden a miénk lesz Hogyha akarunk, ha merünk

(Ady Endre)

Hős harc az Elet, és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

(Ady Endre)

Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

(Ady Endre)

Időnk lejárt, elbúcsúzunk S nem könnyezünk, dalolunk Az élet, a munka vár reánk,

Alkotni megyünk új hazát!

(Ady Endre)

Ne csüggedj, hiszen ifjú vagy, s minden elérhető.

Ha van benned bátorság, remény és szeretni erő.

(Ady Endre)

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

(Ady Endre)

Az az új föld, amelyet a termelés fokozásához meg kell hódítani és termővé kell tenni, elsősorban az emberek és a népek fejében található meg.

(Aeroboe, Friedrich)

Vállald a szót,

s ha téged illet, csak kiáltsd oda:

A bigottság embert ölt, milliót, az emberiesség nem ölt soha!

(Áprily Lajos)

Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember.

(Arany János)

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

És tudod: az erő micsoda? — Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

(Arany János)

Fel, fel a szent küzdelemre!^

A sorompó nyitva áll;

Egy a pálya, egy a végcél;

Dicső élet vagy halál.

(Arany János)

Bízvást! ...mi benn vagyunk a fősodorban:

Veszhet közölünk még talán nem egy:

De szállva, ím, elsők között a sorban,

Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

(Arany János)

Légy erős hát és a rosszal szembevetve melledet,

Alid a harcot, tartva hűn a baj között is elveid

(Arkhilokhosz)

Aki élve megúszta, boldogan integet,

Nincs itt már dolgod, megtetted, amit lehet.

(Auróra)

Félre vakult csökevény s ti koholt ideálok!

Nem játék a világ! Látni, teremteni kell.

(Babits Mihály)

adjunk életjelt mindig, mindenáron: tudjunk egymásról — így leszünk család!

(Babits Mihály)

Az utat meg lehet ugyan mutatni,

De menni mindenkinek magának kell

(Bajza József)

A világ ránktekintve arra számít, hogy vállalunk gondjából egy hazányit.

(Baranyi Ferenc)

Mi dolgom?... Mint csepp a folyamba

olvadok hömpölygő koromba, végzem, amit kimért, szolgálva magamat — 5 az ország, a nép, az emberiség harcát, az örök életért!

(Benjámin László)

Nem lehet, nem lehet, értsétek meg, nem lehet, hit nélkül sem alkotni sem élni nem lehet!

(Bródy János)

Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.

(Curie, Marie)

Gyújtsd meg emléked, s lásd magad a mécsesnél... ,

(Dante)

Embernek lenni, csak embernek, semmi egyébnek, de annak egésznek, épnek.

(Dante)

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt,

Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt.

(Edda)

Azt álmodtam, hogy azt álmodtam, hogy álmomban egy álomban azt álmodtam, hogy álmodtam.

(Esterházy Péter)

Minden eszme csak frázis marad mindaddig, míg magunk nem éljük (Feuchtwanger)

...hinni kell, s hatni, tenni szünetlen. Szerszámmal, szóval és Imrccal ha kell (Fodor József)

Csak az kell, ki teljes ember! Legboldogabbnak is, példának is csak az kell,

ki a csúcsokra küzdve s tépelődőn halad fel!

Szerelem? Munka? Vagy: összefűző közösség?

Nincs alku! Mind a három!

(Garai Gábor)

Naponta nő és tágul a világ; tegyétek tökéletesebbé tehát!

Mert ha jobb és tökéletesebb lett, benne mindenki otthonra lelhet.

(Goethe, Johann Wolfgang)

Tudod, hogy intézd bölcsen az életed?

Légy víg, ha nem megy — légy elégedett!

(Goethe, Johann Wolfgang)

Élni való minden élet,

Csak magadhoz hű maradj Veszteség nem érhet téged Ha az leszel, aki vagy.

(Goethe, Johann Wolfgang)

Tudd meg: szabad csak az, kinek ajkát hazugság nem fertőzi meg, aki üres jelszókat nem visít, nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

(Heltai Jenő)

Valójában csak a nagy szenvedélyek

hozhatják létre a nagy embereket

(Helvetius)

Régi harcok, kopott könyvek,

Derű, mosoly, néha fájó könnyek. Múlik minden, suhannak az évek, Búcsút intünk fájó diákévek.

(Hemingway)

Emberi törvény: kibírni mindent,

S menni, menni mindig tovább Még akkor is, ha már nem élnek Benned remények és csodák.

(Hemingway)

...nem feledhetsz,

nem menekülhetsz, — bárhová

kerülj!

(Illyés Gyula)

Naggyá nem lenni — gyalázat.

Mind naggyá legyetek!

(Jevtusenko)

Buzdítsa ki-ki magát, hadd tenne dicsőt, remeket...

(Jevtusenko)

Az elmúltba szemem tétován tekint. Egy percre csak! Üldözi a jelen. Nem pihenhet régi emlékeken,

Unos untalan visszatér megint.

(József Attila)

ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan, csak építse, építse, építse ezt a hazát!

(Juhász Ferenc)

Tedd hát, amit tenni rendel minden napod, türelemmel végezd dolgaid!

' (Juhász Ferenc)

Induljunk vígan és remélve A boldog, szép jövő elébe.

Mienk a hely a nap alatt,

Míg szívünk bátor és szabad.

(Juhász Gyula)

Előre, föl, fiuk, leányok,

Mienk a föld, mienk az ég,

Nekünk teremnek a virágok És minket vár a messzeség! Induljunk vígan és remélve A boldog, szép jövő elébe,

Mienk a hely a nap alatt,

Míg szívünk bátor és szabad!

(Juhász Gyula)

Minden alkony lángoló betűkkel hirdeti:

Folytatása következik.

(Keith, Chesterton Gilbert):

Ne azt kérdezd, mit adhat néked a haza. Azt kérdjed, mit tehetnél a hazádért!

(Kennedy, John Fitzgerald)

Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt...

(Kölcsey Ferenc)

Fáradj a hazáért, s ne tenmagadért; így nem leszen okod panaszkodni. Ki magáért fárad, gyakran csalatkozik; ki lelke erejét hazájának szenteli, annak tettei előbb-utóbb sikerrel koronáztatnak meg; s a siker felől az emberiség elismert haladása biztosít.

(Kölcsey Ferenc)

Szoríts, alakíts, kalapálj át És hajts dübörögve előre!

(Lugovszkoj, Vlagyimir)

Adj nekünk egy órát a varázslatra Miénk a bíbor kesztyű Mi vagyunk a csillagfény és a bársonyára

Mi vagyunk az élvezet a keleti kényelemben

Miénk a napnyugta és az éj.

(Morrison, Jim)

Hát indulj! kint a nagyvilágban van sok nemes szív is, ne félj!

Percig se csüggedj: aki bátran előretör, az célhoz ér.

(Nyekraszov, Nyikolaj)

Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,

S minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.

(Pannonius, Janus)

Munkára hát,

Föl a munkára, lelkem!

Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,

Nagy a föladat, az Idő röpül, s az Élet rövid.

(Petőfi Sándor)

Légy vihar, mely haragában Ősi tölgyeket szakít,

Légy szellő, mely mosolyogva Csendes álomba ringatja A mezők fűszálait.

(Petőfi Sándor)

Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, — hordozd szivedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.

(Radnóti Miklós)

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

(Reményik Sándor)

Míg meg nem születsz, az élet semmi, de a te dolgod, hogy értelmet adj neki, az érték semmi más, mint az értelem, melyet választottál.

(Sartre)

Nem vagyunk másfélék mi magunk sem,

csak azt mondom, rendületlenül: semmittevő nincs a mi körünkben, asztalunkhoz naplopó nem ül.

(SCSIPACSOV, SZTYEPAN)

...csak úgy tud emberként megmaradni az ember, ha van, aki segít neki. Segítsen, akinek több ereje van. De hogyan segítsen? AHOGY LEHET!

(Szabó Pál)

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

(Tamási Áron)

A rossz évek a legjobb tanító-évek azoknak, akik tudnak gondolkodni és a tanulságokat hasznukra tudják fordítani.

(Tessedik Sámuel)

Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell!

És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!

(Váci Mihály)

Utat, irányt, célt itt mutassatok!

Aki előttem akar járni, itt járjon az! — És itt

vezessen,

ki azt akarja, hogy kövessem!

(Váci Mihály)

És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;

s egy tekintetük elhitesse véled:

— szép dolgokért élsz— és érdemes élned!

(Váci Mihály)

Azért születtem, hogy mindazt ami van egy felmérhetetlen életben kifejezzem.

(Váci Mihály)

csak az uralkodik, azé a hatalom, az hódít hazát, jövőt, lelkeket, kié az erkölcs, tudás, szorgalom, a teremtés démona szállta meg, tetteivel nyert érdemet,

(Váci Mihály)

Úgy kell itt élned, hogy leckéi, ostorozó példát mutass: elérhető, igaz jövőbe vivő biztos út az, merre a földre rogyva, a görcsökben is a kezed mutat.

(Váci Mihály)

Csak annyi légy, mint a kés éle,

Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj.

— A bajban ott leszel a kézben, s ha szegésre kész a kenyér.

(Váci Mihály)

Előttünk új kor rejtelmes tengermélye, atomszörnyei alszanak ma még, törd hámba őket, te légy nagyobb, erősebb,

5 csodál majd érte minden nemzedék.

(Várnai Zseni)

S mert mennem kell,

s úgy indulok

Mint aki tán vissza se tér,

Ember vagyok (ennyit tudok) ...

(Villon)

legszentebb vallás a haza s emberiség”.

(Vörösmarty Mihály)

Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett

Tiszta tükörként fog visszamo- solygani rád.

(Vörösmarty Mihály)

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

(VÖRÖSMARTY MIHÁLY)

Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekérl.

(VÖRÖSMARTY MIHÁLY)

Mi megmutattuk a kezdetet A harc folytatódik

(Weiss, Peter)

Az élet szép, az élet minden, Mondják bár, hogy semmid sincsen, A legnagyobb kincs örökké tied!

(A Légy jó mindhalálig

MUSICALBŐL)