Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
1848-1849 1994. márciu^lSjjJtedd „István öcsém” csákói háza még áll, de a hívatlan dalnok nevét iskola viszi tovább A pecséttervezd pénztárost Petőfinek hívták A kondorosiak álma beteljesült. Jelentős erőfeszítések után — főleg ami az anyagiakat illeti — nevelők, diákok beköltözhettek az új iskolába és ott kezdhették az 1993—94-es tanévet. A névadóünnepségre azonban csak a közelmúltban került sor Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter jelenlétében és az intézmény címerén azóta ez áll: Petőfi István Általános Iskola és Diákotthon, Kondoros. Az 1848—49-es szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak öccse tehát egykori lakhelyétől, a csákó—nagymajori uradalmi intézői háztól 4—5 kilométerrel beljebb „költözhetett”, a település így állított maradandó emléket egyik községalapítójának, a falu első pecsetje tervezőjének. Bár Petőfi István megtalált síremléke mellett— a most már régi iskolában — minden március 15-én lerótták kegyeletüket diákok, tanárok, koszorúkat, nemzetiszínű zászlókat helyeztek el, elszavalták a bátyja bensőséges, mély érzésekkel átszőtt „István öcsémhez” című költeményét, de a ifjabb Petőfi életút- járól, a szabadságharcban vállalt szerepéről, majd meghurcoltatásáról, a csákó—nagymajori Geiszt családnál töltött éveiről, versírói munkásságáról, sírkövének megtalálásáról keveset tudunk, illetve a szájhagyomány, a mondák keverednek a valósággal. Petőfi István, a szabadságharc katonája, Kondoros község egyik alapítója, a Geiszt birtok felvirágoztatója — és PetóTi Sándor öccse Az egykoron virágzó, országszerte hírnevet kivívó csákó— nagymajori Batthyány, majd Geiszt birtok, a környék 1848 körül legnépesebb tanyatelepülése — 240-en éltek itt — ma siralmas állapotban fogadja a kilátogatót. A kastély tetőszerkezettől megfosztva, a falak omladozóban. Szinte csak a hajdani miniszterelnök, Batthyány Lajos által ültetett — a szájhagyomány így tartja — fa dacol a parkban az idővel. Petőfi István háza, ahol Csákóra költözésétől, 1858-tól egészen haláláig, 1880-ig lakott, még áll, de ha látná ezt a birtokot mintagazdasággá fejlesztő intéző, biztosan sírva fakadna. Nem messze az uradalom központjától, a Kecske és a Katona sor csücskében alakították ki azt a jobbágytemetőt, ahol Petőfi Istvánt is örök nyugalomra helyezték. 1952— 53 óta azonban, amikoris a temetőt felszántották, már itt sem utal semmi a múltra. Rindó József nyugdíjas tanárral, aki 1951 -ben került Kondorosra, és feleségével, aki 1944-ben a csákó—nagymajori uradalmi iskola utolsó tanítója volt, a helyszíneken mégis visszaszállunk az időben, „megidézzük” Petőfi Istvánt és emberöltőket kalandozunk a történelemben. Az életrajzi adatokban Bajza József „Petőfi István versei” című könyvének bevezetője segít. Petőfi István 1825-ben született Szabadszálláson. Elemi iskoláit itt végezte, majd Aszódra vitte apja gimnáziumba. 1838- ban azonban tönkrement az öreg Petrovics és nem győzte Sándort és Istvánt is taníttatni. A fiatalabból így mészároslegény lett, mindinkább apja jobbkezévé nőtte ki magát. Járta a vásárokat, kiszolgálta a vevőket, vezette a mészárszéket. A művelődés iránti igény ettől függetlenül elevenen élt benne, versel- getett, bátyja példáját követte. Miként abban is, hogy a szabadságharc kitörésekor azonnal beállt önkéntes katonának. Közlegényből hamarosan főhadKondoroson nem volt kérdés, hogy az új általános iskolát kiről nevezzék el naggyá léptették elő, így vitézkedett Buda ostromakor, majd a századosi rangot is elérte. A világosi fegyverletételnél is jelen volt. Ezután lefokozták és besorozták a császári seregbe közlegényként. Bár kényszerűségből szolgált, jó katonának bizonyult, altisztté léptették elő. A szolgálatból való szabadulás nem sokáig okozott neki örömöt, mert 1853-ban elfogták: az újabb forradalomtól félve, őt összeesküvőnek látva jobbnak tartották, ha börtönbe vetik. Minden bizonnyal a neve is szerepet játszott abban, hogy háromévi sáncmunkára ítélték és büntetését végig ki kellett töltenie. Fogságában Sándor egykori felesége, Szendrey Júlia — aki közben Horváth Árpád ügyvédhez ment nőül — volt a fő támasza. Szabadulása után István Gaylhoffer János dánosi földbirtokoshoz került nevelőnek és ez a rövid idő azért érdekes életében, mert itt ismerkedett meg a család viruló lányával, Antóniával, akit később feleségül vett. Az esküvő azonban csak 1863-ban jöhetett létre, mert az öreg Gaylhoffer megtagadta Istvántól lánya kezét. A csákói uradalmat is éppen azért választotta Petőfi, hogy hivatkozhasson arra: el tudja tartani nejét. A házasság végül megköttetett, de nyolc hét után Antónia örökre elhagyta férjét, mert kiderült: a pusztai magányban István kapcsolatot tartott fenn a gazdaasszonnyal. Bár törvényesen nem váltak el, soha többé nem találkoztak. István ezt követően minden idejét a gazdaságra és Sándor fiának, Zoltánnak a nevelésére szánta. Zoltán többször tartózkodott Csákón, kedvet érzett a gazdasági pályához is, de aztán inkább a szarvasi gimnáziumot választotta. Innen azonban egy csapat vándorszínésszel megszökött és István Mezőtúron érte utol. Zoltánka — aki szintén verselt — 1870-ben tüdővészben halt meg, 22 évesen. Petőfi István ezután végleg visszavonult, a pusztai életben a gazdaság vezetése kötötte le. 1880- ban hunytéi. — Temetésén megjelent felesége, Antónia is — kapcsolódik be Rindó József. — Amikor ugyanis a temető felszántásakor kutattunk a kondorosi diákokkal, megtaláltunk egy koszorút, rajta a szöveg: „Gyászoló özvegye, Antónia”. A régészkedésnek más eredménye is lett, rábukkantak három darabban a síremlékre is, emelődarukkal, kötelekkel kiemelték, összeragasztották és az iskola udvarán helyezték el. — Még csigolyacsontokat is találtunk, ami mutatja, hogy az exhumálás — amikoris István maradványait a Petőfi család többi tagjához hasonlóan a budapesti, Kerepesi úti temetőbe szállították — nem sikeredett tökéletesre — emlékezik a „kutatásvezető”. Rindó Józsefné arról beszél, hogy csákói tanítóként tanfelügyelője, Nagy Gyula hívta fel a figyelmét arra, hogy látogasson ki a gyerekekkel a jobbágytemetőbe, mert érdekeset láthatnak majd. így bukkantak egy bozótos részen Petőfi István sírjára. Hajdanán a kondorosi cserkészek itt ünnepelték március 15-ét, virágot vittek a sírra és saját költeményeiket olvasták fel. Szőke Gyula 1930-ban ezt írta: ,,Szülőföldem határában, Kiirm a puszták magányában, Ahol halkan sír a szellő, Van egy csendes kis temető.”... ...,,Nem is látni már sírdombot, Mint sok élet, összeomlott, A költőnek István öccse, Itt porlad a temetőben.” —Amikor idekerültem Kondorosra, olyan mendemondát is hallottam, hogy Petőfi Sándor meglátogatta Csákón öccsét — folytatja Rindó József. — Ez kizárt, hiszen István 1858-ban került Csákóra, amikor Sándor már halott volt. Hagyatéka viszont, kéziratok, levelek, kritikák, meg nem jelent költemények valóban öccséhez kerültek, majd az ő halála után ezeket Pestre szállították. — És miként lett István községalapító? —vetem közbe. — Ä környékbeli birtokosok hallgattak többek között István szavára is, hogy jövedelmezőbb az embereket idekötni, házhelyet biztosítani nekik, mint egy- egy hétre, hónapra munkára hozni őket. A faluépítés gondolata 1875-ben realitássá vált, Kondorospuszta — amely addig Szarvashoz tartozott — a csárdaközponttal önálló községgé alakult. Petőfi Istvánt pénztárosnak választották és a település pecsétjére ő javasolta a kiterjesztett szárnyú kondorkeselyűt. Természetesen, aki a Petőfi nevet szájára veszi, illik szót ejtenie Petőfi Istvánról, a hívatlan dalnokról is, ahogy ő magát nevezte. E tekintetben való összevetése Sándorral badarság, versei többségét csak szoros baráti körének szánta, a maga mulattatására írta. Pengette a szerelmi dal húrjait, népies verseket farigcsált és a lelke igazán akkor kapott lángra, amikor a szabadságharcról szólt. ♦ ♦♦ Búcsúzunk a történelemtől, a kastélytól, a múlttól, de egy szájhagyományokban fennmaradt mondat még a fülem-* ben cseng. Állítólag amikor Batthyányéknál a szabadság- harc bukása után osztrák katonákat akartak a csákói kastélyba bekvártélyozni, a család egyik hölgytagja így fakadt ki: „Inkább kutyákat, mint osztrák katonákat!” Szegény, ha tudná, hogy ma már nemcsak kutya, de madár se jár arra... Nyemcsok László • • Önkéntes dala Katona vagyok én, önkéntes katona, Nem kell már szerető, se szőke, se barna! Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem, Szerelmet, hűséget hazámnak esküdtem. De meg is tartom én szentül fogadásom, Hazámat, ameddig kívánja, szolgálom, Mig bírom erőmet s kardot a jobb karom, Ellenségünk ellen örömmel forgatom. Dicső a halál ott kinn a csatatéren, Hogyha meg kell halnom, ott múljon el éltem! Ott porladjak én el, habár sírom felett, Nem lesz is nevemet hirdető sírkereszt. (Petőfi István, Veszprém, 1848) A síremléket három darabban találták meg a jobbágytemető felszántásakor és aztán ragasztották össze Rindó József tanárral PetóTi István egykori csákó—nagy majori intézői háza előtt utaztunk vissza a múltba * fotó: kovács Erzsébet pfíMFGYEI HlRUp Közéleti napilap. Főszerkesztő': dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielskv Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Tóth Miklós ügy vezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66) 441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710, telex: 83-312. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
