Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-09 / 57. szám

o BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE A rajz a békéscsabai me­nekülttáborról készült. Aki készítette fiatal tehetség. A volt Jugoszláviából mene­kült. Jelenleg itt él a tábor­ban Az oldalt írta és szerkesztette: Béla Vali. A fotókat: Fazekas Ferenc készítette Egészségesen élni Újkígyós. — Ma este 18 órakor Újkígyóson, a kultúrházban Bo­kor Katalin előadását hallgat­hatják meg az érdeklődők. A közismert természetgyógyász az egészséges életmódra pró­bálja megtanítani azokat, akik igénylik a segítségét. Kézimunka-kiállítás Szabadkígyós. — Március 10-én, csütörtökön fél kettő­kor nyílik az a kézimunka-ki­állítás, amelyet az érdeklődők a szabadkígyósi kastélyterem­ben csodálhatnak meg. Mezőgazdasági gépbemutató Békéscsaba. — A Földtulaj­donosok Egyesülete az Agro- ker Vállalattal közösen mező- gazdasági gépbemutatót és termeltetési tájékoztatót szer­vez. Az eseményre március 11-én 16 órakor az Agroker békéscsabai (Szerdahelyi út 14.) telephelyén kerül sor. Ünnep az iskolában Gerla. — Március 12-én, szombaton tartják a gerlai is­kola tornatermében a március 15-ei megemlékezést. Az ün­nepségen fellép a nyugdíjasok egyesületének énekkara is. Kerékvetők kaphatók Békéscsaba. — A városüze­meltetési iroda igény szerint úgynevezett kerékvetőt bizto­sít azoknak, akiknek gépjármű a háza előtti gondozott terüle­ten kárt okozhat. Ezek kivédé­sére esztétikus, fából készült kerékvetőt igényelhetnek az iroda ügyfélfogadójánál. Galambtenyésztők beszámolója Szabadkígyós. — A napokban tartotta ünnepi ülését a galamb­tenyésztők egyesülete. Köszön­tőt őr. Lami András állatorvos mondott. Az elmúlt év eredmé­nyeiről pedig Molnár Lajos, az egyesület titkára számolt be. Nyolc párt megbeszélése Újkígyós. — Az elmúlt héten Újkígyóson nyolc párt képvi­selője találkozott abból az al­kalomból, hogy szavazatsze­dő és számlálóbizottsági tagok kijelölésére javaslatokat te­gyenek. Békésen megegyez­tek abban is, hogy ki hova te­heti ki plakátjait. Sikeres jelmezbál Szabadkígyós. — Sikeres far­sangi mulatságot rendezett a szülői munkaközösség a te­lepülésen. Olyannyira nagy volt az aktivitás, hogy a közsé­gi kultúrház „szűknek” bizo­nyult. Hatvan kis jelmezes vo­nult fel a nagyközönség előtt. „Babazsúrra” hívtak Száz év ­Nem túlzók, ha azt írom, hogy erre az eseményre már évek óta készülnek Újkígyóson. Csatlós Gyuláné Molnár Ma- tild 1894. március 5-én látta meg az isten kék egét. Matild néninél kedvesebb, szelleme­sebb öreg hölggyel még nem találkoztam. Szelleme fris­sebb, mint sok, nála akár fél évszázaddal fiatalabbaké. Hu­morát bárki megirigyelheti. Matild néni Újkígyóson, a Szent Erzsébet szeretetotthon­ban él. Nincs a napnak egyet­len perce sem, hogy ne csinál­na valamit. Bibliát olvas, né­zegeti az unokák, dédunokák fényképeit és főként horgol. Ajándékba az ismerősöknek, a rokonoknak vagy éppen an­nak, aki meglátogatja őt. Hetek óta tudja, hogy nagy ünnep lesz a születése napján. Szellemességére jellemzően megjegyezte: — Nem bánom, csak ki ne öltöztessenek, mert nem engedek bohócot csinálni magamból. Matild nénitől tudom, hogy nagy családban született, hogy akkor volt a legboldogabb, amikor húszévesen férjhez ment, s szomorúan meséli, hogy kezdetben nem szerette az anyósa. — Csak akkor dicsért és jött rá, hogy rosszul ítélt, amikor halála előtt egy évig egyedül én gondoztam — meséli. Csatlós Gyulával való há­zasságából négy lánya és két fia született. Közülük a két fiú és egy lány már nem érte meg édesanyja századik születés­napját. Ünnepelte viszont a há­száz szál piros szegfű Matild néni — két leánya fogja közre — elfújja a száz szál gyertyát, amivel az emeletes tortát díszítették rom lánya, a nyolc unokája, 15 déd- és hat ükunokája. A szeretetotthon vezetője, Balogh Józsefné Marika tette emlékezetessé Matild néni számára (is) ezt a kis ünnepsé­get, ami szentmisével kezdő­dött. A százéves Matild nénit elsőként a szentmisén Szigeti Antal esperes úr köszöntötte és ismertette életútját. Ót követte — már a szere­tetotthon ebédlőjében — Bozó Imre polgármester, aki Gyulay Endre püspöknek és Göncz Árpádnak az üdvözlőlevelét olvasta fel. Szép gesztusa volt a polgármesternek és Bálintné dr. Toman Piroska jegyzőnek, hogy az önkormányzat nevé­ben száz szál gyönyörű vö- rösszegfűkosarat adott át a meghatott Matild néninek. Az ünnepeknek még ahhoz is volt ereje, hogy délután tévéinter­jút adjon... Kiszely Erzsiké a kertjét is maga gondozza nagy szeretettel. Állítja: ahhoz, hogy valaki fiatal maradjon, a lelkében is és a környezetében is rendet kell tartania Tanácsolták Újkígyóson, ha akarok egy „tüneménnyel” ta­lálkozni, menjek el a Hosszú utcába hozzá. Úgy hívják, hogy Kiszely Erzsébet. Mind­össze 80 éves és egyik alapító­ja a nyugdíjasklubnak. Kopogtatok a régi kis ház szobájának ajtaján. Találok benn három cseverésző, ká- vézgató, jó kedélyű „öreg höl­gyet”. Na, gondoltam, ebből sem lesz beszélgetés, mert nem fogom megzavarni őket. Hogy mennyire tévedtem! Kiszely Erzsébet nemhogy 80-nak, de hatvanévesnek sem látszik. Pillana­tok alatt úgy kapcsol be a tár- salgásukba, mintha legalább húszéves isme­retség fűzne össze bennün­ket. Kiderül, hogy látogatói egyike, Balogh Imréné, Manci néni a testvére, Bánfi Andrásné, Marika pedig a barátnője. Ók aztán nem za­varják abban, hogy az életéről beszéljen. Meg­tudom Erzsiké­től (dehogy jutott eszembe né­nizni, nem is illett volna hoz­zá), hogy nagy szeretetben nőttek fel ők nyolcán testvé­rek. Az édesapja egy végtelen ingelligens parasztember volt. Valamikor, a század elején Er­zsiké a Szív újságban azt ol­vasta, hogy Pesten csecsemő­gondozói tanfolyamot indíta­nak. 19 évesen felment a fővá­rosba és 70 forintos tandíj lefi­zetése mellett elvégezte az egyéves kurzust. Munkácson, a méltóságoséknál egy három- gyerekes családban kezdett el nevelősködni. A háború után a budakalászi textiles bölcsődé­ben 23 esztendőn keresztül volt gondozónő. Beszél Zilahy Lajosról, akivel egy ismerős családnál találkozott, humoro­san meséli a „nagyságáéknál” történt eseteket. — 1969-ben jöttem vissza Újkígyósra. Bizony ez a kis település a főváros után akkor egy kicsit „szűknek” bizo­nyult. De aztán hamar megta­láltam a helyem. Az első be­iratkozok között voltam a nyugdíjasklubban. Voltunk a klubtagokkal kirándulni az or­szág szinte valamennyi he­lyén. Mondanom sem kell, na­gyon jól érezzük magunkat ezeken a kiruccanásokon. Ha hívnak, megyek, szívesen va­gyok társaságban... # Több mint kétórás látogatá­som Kiszely Erzsébetnél csak azért fejeztem be, mert egy másik találkozóra kellett siet­nem. Szerencsémre. Mert ta­lán még mindig ott ülnék és hallgatnám ennek a kedves, sok beszédű, tartalmas életutat bejárt hölgynek a történeteit. Örülök viszont annak, hogy Kiszely Erzsébet így búcsú­zott tőlem: — Szeretettel meg­hívlak hozzám egy „babazsúr­ra”, ilyen korúak leszünk mind, mint te meg én... Még 1993-ban kezdte el építeni a Nova Invest Békéscsabán, a Bar­tók Béla út és Haán utca sarkán az eredetileg 33 kislakást magába foglaló épületet. Miután a kisla­kásokra nem volt fizetőképes ke­reslet, időközben 21 hetven négy­zetméteres lakássá alakították át a tervet. Hogy a nagylakások elkel- nek-e vagy sem, nem lehet tudni. Mindenesetre az építők felkészül­tek arra is, hogy esetleg üzletek­nek és irodáknak adják el a belvá­rosi épületet. 1994. március 9., szerda A névtelen levél Már megint kaptam egy névtelen leve­let. Ez azonban nem olyan, mint általá­ban a névtelen levelek! Ez a híradás arról tudósít, hogy van egy szerény fiatalember, aki tehetségének, ügyessé­gének köszönhetően szép eredményt ért el Ausztriában. írjunk róla, megér­demli... Forgatom a kulturált írással megírt lapot, s elgondolkodom. Ki érti ezt? Mostanság már a jót, a szépet is csak névtelenül,,merik" közölni az újsággal? Hát hova jutottunk? Borzasztóan furdal a kíváncsiság, vajon mitől félt a lapot küldő, hogy nem vállalta a nevét? Van-e, létezik-e az országban valaki, aki hajlandó lenne felnyit­ni a szemem” és a fülembe súgni:—Félj leírni a rosszat, de a jót is, azért, mert... Tehát, miért? Tavasz eleji pillanatképek Gerláról A városgazdálkodási vállalat dolgozói gyönyörű napsütés­ben kezdték el a tavaszi gallya­zást a múlt hét végén a gerlai kastélyparkban. Andó János, az emelőkosa­ras gépkocsi vezetője, amíg beszélgetünk, figyeli a magas­ban dolgozó kollegáját: — Védettek ezek a fák — Zleovszki Pálnéval azonnal egy hullámhosszra kerülünk. Készségesen sorolja, mi min­den történik a településen: a hét végén a nyugdíjasokkal rendet csinálunk itt, a parkban. Utánunk jönnek a nagycsalá­dosok és a sportolók. Szeret­nénk valamilyen módon az utakat is helyrehozni. Ez a A kép bal oldalán Megó Sándorné (aki egyébként a település megelégedésére a lapunkat is teríti) Zleovszki Pálnéval a kastélypark szépítésének tervét beszéli meg mondja —, eléggé tönkremen­tek már. Ezzel a gallyazással talán javítunk rajtuk valamit. Cigarettázó férfi sétál el mellettünk. Szabó József só­hajt egy nagyot, amikor azt kérdezem tőle, „mi foglalkoz­tatja mostanában a gerlaia- kat”? — Csak címszavakban so­rolom — kezdi a válaszát —, mert nem lenne elég a jegy­zetfüzete — kevés a kereset, a létminimum alatt élünk. Köz­rendfenntartó, magyarul utca­seprő vagyok. Alig viszek ha­za 10 ezer forintot, a felesé­gem ugyanennyit. Ebből élünk négyen. Goduncov Mihály né kéré­semre leszáll a kerékpárról: — Hogy mi foglalkoztatja a ger- laiakat? Hát eddig leginkább a gázbekötés. Azzal már sínen vagyunk, most már az utakat kellene helyrehozni, amit a gázvezetéssel tönkretettek... Beszélgetésünkhöz többen csatlakoznak. így szokott az lenni, pláne ilyen kis települé­sen. Kíváncsiak az emberek. gallyazás, látja, jól jön a rászo­rultaknak. Az önkormányzat ugyanis ingyen osztja szét ne­kik. Legalább ötvenen kapnak belőle... — Mondd el, hogy a nagy- családosok is segítenek a park szépítésében — szól a beszél­getésünkbe Megó Sándorné, a nagycsaládosok ügyintézője, aki sorolja is, hogy mi minden­re készüínek. Az idősek napközi otthoná­ba invitál Zleovszkiné. Mol­nár Mihályné, az otthon veze­tője és Pálinkás Mátyásné ép­pen reggeliznek. Molnárné ar­ról tájékoztat, hogy kilenc bentétkezőjük van és nyolc há­zi gondozott. Lenne több is, aki rászorulna a gondozásra, csakhogy erre nem telik a nyugdíjukból. — Ánnak is örülnek, hogy kivisszük nekik az ebédet, s kapnak egy-két jó szót hozzá. Szó esik beszélgetésünkkor arról is, örülnének a települé­sen, ha a rendőrség sűrűbben ellenőrizne, ha lehetne háztar­tási tüzelőolajat kapni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom