Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

© ^ 1994. február 1., kedd CSALÁDI OLDAL cm 9 íffiES MEGYEI HIRIAP Kizsákmányolják az egészségüket A méhkeréki gyógyszertárban is nagy a helybeliek „fogyasztása” akár tél van, akár nyár. A gyógyszerészek pedig igyekeznek beszerezni a szükségletek szerinti készleteket FOTÓ: FAZEKAS FERENC A határszéli kisközség, Méhkerék orvosi rendelőjé­ben, dr. Hanyecz Vincénél nemritkán fordul meg naponta 80-100 beteg. Szerencsénk van, ezúttal 28- an vannak. Jut idő egy kis beszélgetésre. — Bizony nem túl jó a község lakóinak egészségi állapota — tájékoztat a negyvenes, derűs arcú családorvos. — Úgy el­szaladt itt tíz esztendő, amióta szakvizsgáztam a gyulai kór­ház I-es belgyógyászatán, mint néhány óra. Azóta persze megismertem pár generációt, a főként románok lakta nem­zetiségi településen. Korábban itt igen jól éltek az emberek, mert rengeteget dolgoztak, fóliáztak, termesz­tették a primőr zöldséget. A pénztelenség, a munka- nélküliség most már érezteti a hatását, bár gyermeket azért akarnak a családok. Nem ritka a háromgyermekes sem. Prob­léma az állandóan cserélődő betegkártya, hiszen az embe­rek közül sokan munka- nélküliek és az önkormányzat­tól kapják az: egészségügyi el­látás jogát. Egy-egy törzskar­ton már körbe van tűzögetve a betegkártyákkal. — Ón vállalkozó vagy az önkormányzat alkalmazottja? — Ahol 2400 ember él, nem érdemes vállalkozni. Szá­momra így megfelelő és az önkormányzattal jó a kapcso­latom. Az úgynevezett kártya­pénzből és az önkormányzat jóvoltából beszereztük a leg­fontosabb műszereket, az EKG-t, a vérnyomásmérőt. — Mi jelenti a legnagyobb gondot egy kisközség házior­vosának napi munkájában? — Hogy nem tudom az em­bereket egészségesebb élet­módra bírni. Rengeteget dol­goznak, elhasználódnak, a fó­lia nedves melege főként a mozgásszervi, reumatikus ba­jok kialakulásának kedvez. Az étkezési szokások igen káro­sak, a nehéz, zsíros disznóhú­sok, a saját főzésű pálinka fi­nom, de hosszú távon a beteg­ségek kialakulásának legfőbb oka. Azután az állandóan vál­tozó, olykor egymásnak el­lentmondó vagy a háziorvosra újabb felelősséget passzoló előírások (fürdőjegy-utalás, mozgáskorlátozottak közleke­dési támogatása, közgyógyel­látás) megkeserítik az ember életét. Itt is érezzük, hogy az emberek az olcsóbb gyógysze­reket választják az azonos ha­tású drágábbal szemben. Meg­próbálunk naprakészen tájé­kozódni az egyre burjánzóbb gyógyszerdzsungelben. — A családorvosnak időről időre többet kell tudnia... — A posztgraduális képzést mindig szem előtt kellett tarta­nunk. Szerveznek különféle tanfolyamokat megyén belül és kívül is, amelyek a munkán-- kat segítik. Az érdekvédelmen kívül ez is feladata lenne az Orvosi Kamarának, ha kicsit többet mozgolódna. Tagja va­gyok, de még nem látom külö­nösebben a jelentőségét, bár szeretném... Időnként megke­resnek a gyógyszergyári ügy­nökök is, de mi eléggé a világ végén vagyunk itt a magyar— román határszélen. Az emberi élet persze ugyanolyan érték kellene, hogy legyen, mint akárhol a nagyvárosokban, csak hát a méhkerékiek is a szorgalmuk és a létfenntartási gondok és a rossz életviteli szokások miatt a saját egész­ségüket is kizsákmányolják... Bede Zsóka Mit csináljon a szülő, ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre? Ezzel a problémával minden gyakorló szülő szembekerül, s olykor maga is hibákat követ el. Ezek megelőzésében segíthet a Reader’s Digest Válogatás ja­nuári számában Tamara Eber- lein A fegyelmezés buktatói cí­mű cikke, amely sorra veszi a leggyakoribb fegyelmezési hi­bákat. íme néhány ezek közül: — Túl sok dicséret, túl ke­vés dicséret. A dicséretek és szidások arányának körülbelül három az egyhez kellene ala­kulnia. Ha ennél jóval maga­sabb, akkor a dicséret eltúlzott vagy őszintéden, ha viszont alacsonyabb, akkor túlteng a bírálat. — A gyerek = kis felnőtt. Amikor csak lehet, engedje, hogy a gyerek is befolyásol­hassa az eseményeket — pél­dául dönthesse el ő, hogy a pizsama felvevése előtt vagy után mos-e fogat. Ne akarja viszont minden döntését pon­tosan elmagyarázni, és tegye egyértelművé, kié az utolsó szó! — Dühbe gurulás. A kiabá­lást tartogassa a vészhelyze­tekre, mondjuk, amikor a to­tyogó gyerek épp neki akar menni a forró tűzhelynek. — Következetesség — minden áron. A következetes­séget nem szabad összetévesz­teni a hajthatatlansággal! A gyerek életkora és személyisé­ge alapján váltogassa a fegyel­mezési módszereket. —A büntetés elhagyása. Ha egy gyerek nem szembesül rosszalkodásának következ­ményeivel, . valószínűtlen, hogy le tudja vonni a tanulsá­gokat. A büntetés azonban le­gyen arányban az elkövetett vétséggel! Kerülje a verést! Az elfenekelt gyerek nem önmér­sékletet, hanem félelmet ta­nul. Az óvodás is tesz rossz fát a tűzre, de a szülő próbáljon oko­sabb lenni gyermekénél fotó: lehoczky Péter Milyen gyógyszert? Döntsön a háziorvos II. Lassú, de biztos hatás... Dr. fokhagyma a szakvizsgákon is jeleskedett Évszázadokon át csupán a ha­gyomány és a tapasztalat adott különleges rangot a fokhagy­mának. Az utóbbi időben azonban vegyi, klinikai és egyéb vizsgálatok sora is iga­zolta, hogy eleink joggal tar­tották az átható illatú fűszer- növényt a természetben föllel­hető egyik legsokoldalúbb és leghatásosabb gyógyszernek. A vegyelemzések szerint a fokhagyma összsúlyának mindössze 1 százaléka az, amely a legfontosabb hatóanya­gokat — köztük illóolajakat, különböző szulfidokat, A-, B-, B-, C-vitamint — tartalmazza. A klinikai vizsgálatokon pedig bebizonyosodott, hogy fok­hagyma-készítmények ered­ményesen alkalmazhatók pél­dául a vércukor-szint csökken­tésére, gombás, gyulladásos betegségek kezelésére, a gyo­mor- és bélrendszer fertőzése­inek gyógyítására. A természetgyógyászat mindezen túl hatékony vér­tisztítóként, a szervezetet mé­regtelenítő gyógynövényként tartja számon. Igen jó hatás­fokkal alkalmazható a torok- és mandulagyulladások ellen, a rendetlenkedő vérnyomás normalizálására, az infarktus megelőzésére és az erek me- szesedésének lassítására is. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a fokhagy­ma nem egyik napról a másik­ra gyógyító csodaszer; jóté­kony hatását csak folyamatos és rendszeres fogyasztása ese­tén fejti ki. Ezért általában 3-5 hónapos kúrát célszerű tartani; ez idő alatt esténként 1-2 ge­rezdet kell fogyasztani. Alkal­mazható — igaz, ennél hosszabb időtartammal — az úgynevezett hétvégi kúra: péntek estétől vasárnap délig kell egy-egy gerezdet minden étkezés alkalmával elfogyasz­tani. Akik az átható és nehezen múló fokhagymaillattól ide­genkednek, a fogmosás és szájöblítés után elrágott egy­két szem borókabogyó segít­ségével megszabadulhatnak a fűszernövény szagától. Rá­adásul az örökzöld cserje ter­mése maga is gyógynövény: vízhajtó, javítja az étvágyat s gátolja vese- vagy epekő ki­alakulását.- szóma-(FEB) Drága az egészség és mégin- kább az a betegség. A gyógy­szerárak már-már valószínűt- lenül magasra szökő árai min­denképpen helyénvalóvá teszik a megállapítást. Az árakról, a tb- támogatás mennyiségéről és milyenségéről sok és sokféle nyilatkozat látott napvilágot az utóbbi időben. A kérdéseket dr. Matejka Zsuzsannának, az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár főgyógyszerészének tettük fel. — Meglehetősen összetett problémáról van szó, melyben nem egyedül az orvos a fősze­replő. Az tény, hogy a támoga­tás csökken, mert a biztosító egyszerűen nem képes elviselni az ország gyógyszerszámláját. Viszont ismerve a hazai jövede­lemviszonyokat, gondosan ügyeltünk arra, hogy minden gyógyszercsoportban maradjon olcsóbb és magasabb összeggel támogatott készítmény. Gon­doltak a döntést hozó szakem­berek a krónikus’betegségekben szenvedőkre is, a nekik felírt orvosságok ártámogatása nem változik jelentősen. A legrászorultabbak pedig az önkormányzattól kapott köz- gyógyellátási igazolvánnyal változatlanul térítésmentesen jutnak majd gyógyszerhez. — Ez mégis meglehetősen szűk kör. A többi beteg miként „választhat” olcsóbb és drá­gább készítmény között? — A választás az orvos, a beteget ismerő családorvos dol­ga. Persze a beteg is benne van ebben, hiszen a betegek nem egyszer elvárják, sőt követelik, hogy számukra a drágább gyógyszert írja fel az orvos, mert él az a tévhit, hogy a drága jobb, hatásosabb. —És nem így van? — Nem. Ezt egyértelműen állíthatom. A magyar gyógy­szerfogyasztási szokások rosszak, sokan státuszszimbó­lumként ragaszkodnak a leg­drágább napi gyógyszeradag­jukhoz és a legszerényebb becslések szerint is körülbelül háromszor annyi gyógyszert fogyasztanak nálunk a bete­gek, mint amennyi valóban in­dokolt lenne. Elképesztő mennyiségű gyógyszert „spájzolnak be” sokan otthon és orvosilag nem indokolt anti­biotikumokat is raktároznak a házipatikákban. Altatókból, nyugtátokból, fájdalomcsilla­pítókból meg a szükséges egy helyett gyakran 3-4 tablettát kapnak be indokolatlanul és szükségtelenül. — Ennek ellenére, a gya­korló orvos kímélheti-e a beteg pénztárcáját? —Mindenképpen. És ehhez mi is segítséget nyújtunk. Rö­videsen minden háziorvos megkapja azt a kiadványt in- gyerf, mely a magyar gyógy­szeripar támogatásával készült el és ABC sorrendben, hatástani számkód alapján tá­jékoztatja az orvost, milyen készítmények milyen betegsé­gekre írhatók azonos hatással és milyen áron. Egy példa: a 80 forint alatti gyógyszerek a zöld sávban találhatók, a 300 forint fölöttiek pedig a piros­ban. Az orvosnak is érdeke lesz, hogy tájékozódjon és az olcsóbbat írja fel, mert ha a beteg nem tudja a drága gyógyszert kiváltani, vissza­jön, nem szedi rendszeresen a felírt készítményt és nem is gyógyul. Tehát a tb gondozá­sában a gyógyszerkészítmé­nyek rendelhetőségével kap­csolatos alapadatok minden orvoshoz eljutnak és alternatív lehetőségeket kínálnak. —Azonos hatású gyógysze­rek esetében mitől a nagy árkülönbség? — Az úgynevezett generi- kumok nem azért olcsóbbak, mert rosszabbak, hanem mert ezekben már nem számítják fel a gyógyszergyárak azokat a költségeket, mint az eredeti molekulák előállításánál. Az új gyógyszerek árában 15-20 évi kutatás-fejlesztési költség, a bevezetés, a szakmai reklám költsége is megjelenik, nem is kis százalékban. Ha a szaba­dalmi idő lejár, akkor gyárt­hatja ezeket bármelyik gyógy­szergyár és olcsóbban készül­hetnek a verseny közepette, de hatásuk nem változik. A biztosító viszont fix összegű támogatást nyújt és ezt az alacsonyabb árú gyógy­szerhez igazítja, nem a maga­sabbhoz. Ezért vannak szem­betűnő árkülönbségek. Természetesen van olyan eset, hogy a drágább az ol­csóbb és ez nem ellentmondás, mert az illető gyógyszernek kevesebb a mellékhatása, nem kell hozzá úgynevezett segéd­gyógyszert adagolni, moder­nebb a hatóanyag, gyorsabb a gyógyulás, csökken a táppén­zes napok száma és így már olcsóbb a drága, hiszen ez a beteg anyagi helyzetét is javít­ja és a társadalmi kiadásokat is csökkenti. Leopold Györgyi (MTI-Press) mm Az orosházi Liszkai Sándorné fotóalbumából: a 3 éves Bacsa Dóra és az 5 éves Kolarovszki Tímea Nagymamák öröme

Next

/
Oldalképek
Tartalom