Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
Az okányi iskola bejárata Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 371-139. Az oldal fotóit Balogh László készítette Kis hírek Kulturális ajánlat Körösladány. — Asztalos Miklós Művelődési Központ: tinidiszkó minden hónap első szombatján. Február 19-én az általános iskola farsangi bálja. Február 26-án este a helyi népdalkor szervezésében farsangi bár lesz, melyre a környékbeli népdalosokat is meghívják. Szeghalom. — Városi művelődési központ: február 5-én 14 órakor „E” és „D” kategóriájú társastáncverseny. Február 9-én a Szegedi Miniszínpad három előadása, délelőtt fél tízkor Róka és héja, 14 órakor Kaland az ősi suliban címmel gyermekelőadások, este 18 órakor Parasztdekameron. Február 11 -én 20 órakor a Meteor Stúdió félévi bemutatója. Március 8-án nyugdíjastalálkozó. Vésztő. — Sinka István Művelődési Központ: február 14-én 10 és 15 órakor a Békés Megyei Jókai Színház zenés gyermekelőadása, Jancsi és Juliska. Füzesgyarmat. — Művelődési központ: február 11-én este falufarsang. Február 17- én a békéscsabai Nyulam-bu- lam együttes Királycirkusz című előadása fél tízkor és tizenegy órakor. Február 18., 19. és 25-én az általános iskolások farsangi mulatságai. Kapósak a telkek Ecsegfalva. — A falu határában lévő Berettyó-parti telkek iránt úgy tűnik, nagy az érdeklődés. A közelmúltban egy budapesti általános iskola öt 880 négyzetméteres földterületet vásárolt, ahol nyári táborozásokat terveznek. Csak hitellel Körösújfalu. — A helyi képviselő-testület a közelmúltban tartott ülésén tárgyalta a közalkalmazotti törvény életbe lépésének anyagi kihatását. Valószínűnek látszik, hogy közel ötszázezer forint hitel felvételére lesz ebben az évben szükség. Fogy a falu Körösnagyharsány. — Az elmúlt évekhez hasonlóan tavaly is fogyott a falu lakosainak száma. A természetes fogyás évente 10-13 fő, új lakosok nem költöznek ide, még a korábban elvándoroltak sem jönnek vissza a munkalehetőségek hiánya miatt. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1994. február 4., péntek Nyitni 1993. november 15-étől új igazgatója van a szeghalmi városi művelődési központnak. Vígh Ilona, aki húsz éve dolgozik itt, ötéves megbízást kapott a képviselő-testülettől. Terveiről, elképzeléseiről kérdeztük az intézmény új vezetőjét. — Legfontosabbnak azt tartom, hogy a városban élők elvárásait ki tudjuk elégíteni, nyitottá váljunk a helybeliek felé. Természetesen figyelembe vesszük a város szellemi adottságait, szeretnénk mozgósítani a kulturális munkába bevonható embereket, hiszen csak együtt tudjuk terveinket megvalósítani. Ezért fogadtuk örömmel a helyi Szellemi kaszinó együttműködési javaslatát, de „nyitni” akarunk a vállalkozók felé is. Mindenféle új kezdeményezést támogatunk, legyen ez valamilyen érdeklődési körnek megfelelő klub vagy hobbiszakkör. Csak két példa: hamarosan megkezdi működését a Galaktika klub és már nagy sikerrel tevékenykedik szombat délutánonként a gyerekek Ügyes kezek klubja. a város lakói felé Nyitottak vagyunk... —Mi a helyzet a már régóta sikeresen működő művészeti csoportokkal, például a társastáncosokkal vagy a népdalkörrel? — Ezekre a csoportjainkra — én még az ifjúsági fúvósokat is ide sorolnám — nagyon büszkék vagyunk és természetesen minden lehetséges módon támogatjuk munkájukat. Folytatva terveinket, mivel van igény a színházi előadásokra, ezek, ha veszteségesek is, nem maradhatnak el. Az valószínűnek látszik, hogy előtérbe kerül az önálló estek szervezése, hamarosan vendégünk lesz Huszti Péter és Piros Ildikó. — Eddig még nem esett szó az anyagiakról. Hogyan tud gazdálkodni a művelődési központ? — Nagyon szűkösek az anyagi lehetőségeink, ezért keresnünk kell a bevételek növelésének módjait. Szinte folyamatosan pályázunk, épp most kaptunk értesítést, hogy hat művészeti csoportunk nyert el a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól húsztól nyolcvanezer forintig terjedő támogatást. Továbbra is számítunk a szponzorok segítségére is. —Mit szeretne elérni a rendelkezésére álló öt év alatt? — Ha egy mondatban kell összefoglalnom, akkor azt, hogy ez az épület valóban a köz művelődésének háza legyen és azt minden szeghalmi a magáénak vallja. Vésztő vállalja Megmondom őszintén, kíváncsian és kissé szorongva vártam a vésztői képviselő-testület minapi ülését. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolguk, hiszen a falu idei költségvetéséről kellett dönteni. Közel ötórás vita után a nehéz döntés megszületett és ezután az egyebek között került sor egy olyan eseményre, ami feltétlenül szót érdemel. A dolog látszólag egyszerű: Sinka István felesége és fia által tervezett, a tehetséges, paraszt származású diákok képzésének elősegítését szolgáló alapítványhoz szavaztak meg ötvenezer forintos támogatást. Sinka István költő vésztői kötődése közismert, a , fekete bojtár” itt a pusztán volt juhász. Az sem titok, hogy már akkor vállalta a falu az agyonhallgatott költőt, amikor ez még nem volt egyszerű eset. Ezt Sinka vésztői és vésztő- mágori szobra is igazolja. Am közben volt egy rendszer- és egy polgármesterváltás. A szinte megszállott Sinka-rajon- gó Komáromi Gábort Kaszai János követte, mint első számú vezető, ám a helyzet — hál’ Istennek — nem változott, már ami a Sinka-hagyományok ápolását illeti. Ez a döntés több egyszerű tisztelgésnél, jelzés értékű is lehet. Hiszen az a testület, amelyik ezt megelőzően órákon át vitázott pár ezer forintokon, ezt az ötvenezret az alapítványhoz vita nélkül megadta. A vésztőiek már korábban is igazolták, hogy szeretik és megbecsülik értékeiket, jó példa erre a Vésztő-Mágoron feltárt Árpád-kori Csolt-monostor, amelyre joggal büszkék a helybeliek. A testület mostani döntése azt igazolja, hogy vállalják Sinka Istvánt, vállalják korábbi hagyományaikat. Csak csendben jegyzem meg: példát mutatnak másoknak is! (Jj pékség Bucsán Ismeretlen nagyjaink Nadányi János Szeghalom és a Sárrét történetében, bár csak kis időre, de felvillan Nadányi János bihar- nagybajomi református lelkész alakja. Lényegében neki köszönhető, hogy a török kiűzése utáni Sárrét betelepedői nem a Harruckern-féle felvidéki szlovákok voltak, hanem részben a megmaradt őslakók, részben távolabbi birtokokról betelepített magyar jobbágycsaládok, így e vidék a román és szlovák népcsoportok közt is magyar ajkú maradt. Nadányi János 1641-ben Körösladányban, a családi birtokon született. Felsőbb tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd 1656-tól külföldön tanult. Előbb Utrechtben, majd a leideni, 1664-től pedig a baseli egyetemen tanult. 1666-ban idehaza a Nagyenyedi Református Kollégium tanára lett, ahová rokona, Apafi Mihály fejedelem segítette. Itt 1678- ig szolgált, ekkor az ellene irányuló intrikák miatt Nagykál- lóba menekült. Itt volt lelkész 1685-ig, ezután 1694-ig Vit- kán tevékenykedett. Innen az egyházkerület elbocsátotta, ekkor került Bihamagybajom- ba. Célja az volt, hogy a törökök alól felszabadult birtokaihoz minél közelebb kerüljön. 1700-ig több írása is megjelent nyomtatásban, ezáltal egyházi íróként is számon tartják. Egyházi témákat felölelő írásai: Florus Hungaricus (1663 Amsterdam) — ezt angolul is kiadták—és az „Orato de augmentis scientiarum (1666 Nagyszeben). A kor divatja szerint több üdvözlő verse is megjelent nyomtatásban. Birtokain, hogy a gazdálkodás megindulhasson, a letelepülő jobbágyoknak három évre minden földesúri adóteher alól felmentést adott. Akkori falualapítási kísérlete nem járt sikerrel, hiszen a Rákóczi kurucai ellen vonuló rác csapatok feldúlták a tájat. A megtelepült lakosság menekülni kényszerült, Nadányi jobbágyait a Berettyó jobb partjára, Bihamagybajom közelében telepítette le, amíg a villongások el nem csendesülnek. Ezt azonban ő már nem élhette meg, 1707 nyarán elhunyt. A Rákóczi-szabadság- harc bukása után a jobbágyok visszatértek, de már nem a Na- dányi-birtokra. Ez időközben — Lindner gyulai tiszttartó jóvoltából — Harruckem János György báró tulajdonába került. A hátramaradt periratok és más okmányok bizonyítják, hogy a Nadányi János által idetelepített, XVII—XVIII. század fordulóján itt élt lakosok azonosak azokkal, akik 1711- ben megalakították a mai Szeghalmot, így Nadányi János méltán foglalhat helyet nagyjaink sorában. Kele József Használható a sportcsarnok A félig kész sportcsarnokot a fiatalok már használják Még 1987-ben fogtak hozzá Füzesgyarmaton egy új sport- csarnok megépítéséhez. Ennek anyagi forrása lakossági összefogásból — az úgynevezett téglajegyekből —, a település költségvetéséből és pályázaton nyert pénzekből állt össze. Eddig mintegy 28 millió forintot költöttek rá, ebből 10 millió a pályázatokon kapott támogatás. Január végén megtörtént a részleges használatbavételhez szükséges műszaki bejárás, hamarosan megnyitja kapuit a még korántsem kész, de már használható sportcentrum. A közel ezer négyzetméteres küzdőtér burkolata üzemképes, ám sajnos még hiányzik a végleges világítás, a fűtés, a lelátó és az alatta elhelyezkedő kiszolgáló létesítmények. A teljes megvalósításhoz nincs meg a további fedezet, talán majd jövőre elkészül a Sárrét legnagyobb sportközpontja. Gáli Mónika Még az elmúlt év végén, a két ünnep között nyílt meg Bucsán az Opoczky és Nagy pékség. A boltban az általuk sütött kenyéren és péksüteményen kívül egyéb fogyasztási cikkeket is árulnak A ványai „Őrangyal” Szerencsésnek mondhatják magukat a dévaványaiak, hiszen van egy őrangyaluk. Az „Őrangyal” üzletház a test és a lélek patikája, olvasható a cégtáblán. Dr. Szilágyi István, a falu gyógyszerésze, az üzlet tulajdonosa elmondta, hogy ez a kis bolt a gyógyszertár mellett kiegészíti a gyógyulni akarók igényeit. Kaphatóak itt gyógynövények, teák, bioélelmiszerek, gyógykozmetikumok, diabetikus termékek. A közel két éve létező üzletház vonzza az embereket, hiszen a fentieken kívül van lehetőség ajándék- tárgyak, magnó- és videokazetták vásárlására is, sőt a fiatalok örömére még Nintendót is kölcsönöznek. Próbálkoznak új termékek bevezetésével is (pl. müzlik), hiszen például a diabetikus termékek fogyasztása drasztikusan lecsökkent, mintegy ötödére. Ennek oka elsősorban az, hogy az erre rászorulók anyagi helyzete mind nehezebbé válik. K.Sz.Z. Köszönjük, Gyula bácsi! Kevés szeghalmi nem ismeri Kiss Gyula bácsit, aki még most, nyugdíjasként is árulja a totó-lottó szelvényeket. Azt is sokan tudják, hogy régóta véradó. Nos, a közelmúltban a helyi vöröskereszt által szervezett kis ünnepség keretében vehette át az oklevelet, amelyet nyolcvanadik véradása alkalmából kapott. Gyula bá’ szerint még nincs vége ennek a nagyszerű sorozatnak, mint mondta, százig meg sem áll. Azok nevében is, akiken az általa adott vér segített, csak annyit mondhatunk: Köszönjük, Gyula bácsi és találkozzunk a századik után is ! Százig meg sem állok...
