Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
kBFKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1994. február 1., kedd Kalapos László fotókiállítása Kalapos László színművész fotóiból nyílik kiállítás a Békés Megyei Jókai Színház Vigadó galériájában 1994. február 4-én este fél hétkor. A tárlatot dr. Grín Igor, a Munkácsy Mihály Múzeum helyettes igazgatója nyitja meg. Goldoni papíron Negyvenegy olasz képzőművész alkotásából áll a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum új, Goldoni papíron című kiállítása, amely az itáliai vígjáték gyökeres átformálójának, Carlo Goldoninak állít emléket. A tárlat anyagát az író halálának 200. évfordulója alkalmából állították össze trivene- to-tartománybeli művészek munkáiból. A kiállítás anyaga február 20-áig látható. Képzőművész kör A Vasutas Művelődési Ház a Békéscsabán és a környéken élő, képzőművészet iránt érdeklődő tehetséges gyerekek és felnőttek részére képzőművészeti kört kíván beindítani Pataj László festőművész vezetésével. A februártól júniusig tartó kurzuson a gyermekfoglalkozások megtartását havonta két hétfőre, ^felnőttekét ugyancsak két csütörtökre tervezik a szervezők. egy úgynevezett figyelőterelgető modellt, melynek lényege, hogy a költségvetés az intézményeket csak létezésük megőrzésének mértékéig finanszírozza, s tevékenységük az alapítványok céltámogatásaiból biztosítható. Az alapítványi forma a nyugat-európai országokban az ötvenes évek óta létezik, s forrásaikból a kulturális intézmények munkájának több mint kilencven százalékát finanszírozzák, s csak egészen kis mértékben van jelen fenntartásukban az állam. Nálunk — szo- katlanságánál fogva — még nagyon sokan vitatják a módszert. A közművelődési intézmények az előző rendszerben minden évben az állam által biztosított összegekből gazdálkodtak, s korántsem feszültségektől mentesen. Akkoriban a pletykák mindig akörül folytak, hogy melyik intézmény miért kap több vagy kevesebb támogatást. Ma mindenki pontosan annyit kap, amennyi a létét, esetleg alaptevékenységét biztosítja, a többit magának kell megszereznie pályázati úton a különböző alapítványi céltámogatásokból. Ez ugyan többletmunkával jár, viszont így egy kis községi művelődési ház is juthat nagy összeghez, ha nagy terveket akar megvalósítani, s képes a pályázati kiírásnak megfelelően célját megfogalmazni. A kulturális nemzeti alapítványok a közművelődési intézmények legfőbb bázisai. Ma már létezik a Nemzeti Könyvalapítvány, a Magyar Kultúra Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, s megyénkben is nagyon sok művelődési ház, könyvtár kapja meg éppen azokat a pénzeket, amelyet elnyertek a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány közművelődési céltámogatásra kiírt pályázatán. A támogatottak listáján szerepel a megyei könyvtár is, ahol Zsíros lst\'ánné kulturális menedzsertől aziránt érdeklődtünk, hogy mit jelent az általa benyújtott pályázatra elnyert pénzösszeg. — Ez a konkrét összeg csak egy tevékenység finanszírozását teszi lehetővé, viszont ha nem lennének alapítványok, akkor rendezvényeink megszűnnének, én pedig valószínűleg munkanélküli lennék. A könyvtár annyi pénzt kap a fenntartótól, hogy alaptevékenységét is csak nagyon szerényen tudja ellátni belőle, rendezvények költségeit magunknak kell előteremteni. Bevallom őszintén, hogy munkaidőm nagy részében pályázatokat írok, melyekre vagy jön néhány ezer forint, vagy nem. Nagyon gyakran már tart például egy sorozat, s menet közben szerzem meg a rávalót. — A Művészeti és Szabad- művelődési Alapítvány legutóbbi felhívásán mire nyújtott __ be pályázatot? — A témakörök között szerepelt a települések művelődési hagyományainak megőrzése. Mivel a könyvtárban 1986 óta rendszeresen szervezünk rendhagyó órákat a tanítási anyagok kiegészítésére, pénz hiányában nem akartuk ezeket abbahagyni. Foglalkozásainknak ugyanis mindig akkora sikere volt, hogy mindegyikből kettőt is kellett tartani ahhoz, hogy minden igénylőt ki tudjunk elégíteni a százharminc férőhelyes játszóházban. Az iskolák ugyancsak szegények, igénylik térítésmentes kínálatunkat. A pedagógusokkal közösen meg szoktunk állapodni a rendhagyó órák tematikájában, amely már két éve a Békés megyei néphagyományok ismertetése. Minden tanévben a megye egy-egy tájegységét mutatjuk be, annak népdalait, népmondáit, néptáncait, népviseletét, s éppen az alapítványi pénz teszi lehetővé, hogy előadóknak a témákat leginkább ismerőket kérjünk fel. A pályázatok egyetlen hátránya, hogy óriási adminisztrációt igényelnek a benyújtáskor és a pénz felhasználásáról készítendő elszámoláskor egyaránt. Elkészítésük azonban ma már létkérdés. Az elfogadott közalapítványi törvény végre segíti az alapítványok törvényes működését, de újszerűségük miatt a szakemberek csak a rendszer- változás utáni harmadik kormányperiódus végére jósolják zökkenőmentes működésüket. Addig még, sok vita, bizonytalanság kíséri a közművelődési intézmények finanszírozását, a jövőbe vezető útjuk azonban láthatóan alapítványokkal van kikövezve. Lenthár Márta A művészetet nem lehet tanítani Áldás vagy átok az alapítvány? ✓ Életmentő közművelődési céltámogatások Szabó Gyula: „...akinek nincs feleslege emberségből és sze- retetből, az ne is jöjjön erre a pályára...” csaba az üldözöttséget, az el- ítéltséget jelentette. A szerencse talán az volt, hogy kitört a forradalom. S ennyi év után, most itt vagyok. Remélem, hogy ezt a 40 éves görcsöt ez a szerep, ez a lehetőség feloldja. —Miller Alkujában Gregory Solomont alakítja. — Zseniális karakterszerep. Most, a próbafolyamat e szakaszában keresem azokat a pontokat a saját életemből, amelyeket „belegyömöszölhetek” ebbe a majdnem 90 éves ember figurájába. Mert ugye mit is mond Petőfi a Színészdalban: „Csak árny, amit teremt a költő képzelet — Mi adjuk meg neki a lelket, életet.” Ezt a lelki világot és élettapasztalatot próbálom felhasználni ehhez a szerephez. Az a gondolat- és érzésvilág, ami sugárzik ebből a szerepből, az a többezer év képlékenység és bölcsesség — egy kicsit szokatlan. Most kezd csak kikristályosodni az emberekben a tolerancia. Hogy a dolgoknak mindig két oldala van, és azért kell szeretni valakit, mert olyan, amilyen. Nem a düh és ellenségeskedés eszközével kell a problémákat megoldani, hanem egymás kezét megfogva, a szeretettel. S ez igaz a mi szakmánkra is. Úgy gondolom, hogy az, akinek nincs feleslege emberségből, szeretetből, az ne is jöjjön erre a pályára, mert igen küzdelmes, s elég méltatlanul elhanyagolt. Nagyon sokba kerül, mondják. Bár, egy akadémikus barátom kiszámította, hogy a pattintott kőkorszaktól napjainkig nem költöttek többet a tudományokra .és a művészetre, mint amennyit ma a világ ipara 15 nap alatt termel. Akkor miért mondják, hogy eltartják a tudományt és a művészetet? Igaz szívemből kívánom, a sorstól, hogy ez a téves szemléletvégre helyére kerüljön, s igazi megbecsülése legyen a kultúrának. S addig is hinni kell abban, hogy tudunk valamit tenni e „kitépett szívnél nem nagyobb hazáért”. Muzslai Katalin Felpörgetve, takaréklángra helyezve, avagy terelgetve menthető-e meg az Európa- szerte színvonalasnak tartott magyar kultúra? Ez a kérdés foglalkoztatta az 1990-ben létrehozott új kulturális tárca szakembereit. A gyors fejlődésre mintául az ázsiai „kistigrisek” szolgáltak, ahol a művészeti, kulturális élet szinte hónapok alatt megugrott az amerikai tőke hatására, nálunk azonban ez a megoldás a pezsgő szellemi éléttel szemben létminimum alatti béreket eredményezett volna. Elvetése tehát törvényszerű volt. Elgondolkoztak az úgynevezett spanyol—portugál mintán is, hiszen Csehország ugyancsak ezt követte. Ezekben az országokban olyan mértékben helyezték takaréklángra a kultúrát, hogy intézményeiket be- zárták tíz-tizenöt évre, művészeiket hagyták elvándorolni, s a gazdaság megerősödése után fektettek be ismét pénzt a hasznot közvetlenül nem termelő művelődési szférába. Ezt a stratégiát nálunk senki sem merte fölvállalni, éppen a magyar közoktatás, kultúra megszerzett színvonalának féltésé miatt. Helyette kidolgoztak Az alapítványokra benyújtott nyertes pályázatok teszik lehetővé a könyvtár kölcsönzésen tüli szolgáltatásait fotó: fazekas ferenc Szabó Gyulával Miller Alkujának premierje előtt beszélgettünk Újra premierre készül a Jókai Színház február 4-én, Arthur Miller Alku című drámája kerül színpadra. Szabó Gyula színművészt a próba után kértük beszélgetésre. — Kunszentmártonból a budapesti Csonka János Gépgyárba kerültem. Egész életemet meghatározta, hogy ott, az internátusbán tanulhattam. Színész soha nem akartam lenni. 1949-ben két barátom, az egyik rendezőnek, a másik színésznek jelentkezett a színművészeti főiskolára. Én, mint a triumvirátus harmadik tagja, elkísértem őket. Viccből kitöltöttem a felvételi papírt. Beszólítottak. Elmondtam Ady Endre Zsóka búcsúzója című Versét. Megköszönték, majd mellém lépett a tanulmányi titkár, s közölte, felvettek. — Tanított a színművészeti főiskolán, majd megszerezte az egyetemi docentúrát. Mit jelentett Önnek a tanítás? . — 1980—91-ig beszédművészetet tanítottam. Simon Zsuzsa mellett dolgoztam. Nagyon sokat köszönhetek neki, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Nagyon szerettem a fiatalokkal dolgozni, bár borzasztó felelőséggel jár. Csak úgy mellékesen nem lehet csinálni, hiszen az életükről, a jövőjükről van szó. A tanítás során igyekeztem megtalálni minden gyerekben azokat a gátló tényezőket, melyek felszabadításával hozzá lehet őket segíteni tehetségük kibontásához. Meggyőződésem, a művészetet nem lehet tanítani. Az vagy van, vagy nincs. Csupán bátorítani és csiszolni lehet. —Jókai Színház. — Ez furcsa történet 1956. október 23-án a Nagymező utca 24-ben az igazgatói irodában erkölcsileg halálra ítéltek. Akkor a Munka törvénykönyve szerint két héttel a premier előtt lehetett csak szabadnapot elvenni. Három héttel a bemutató előtt a főszerepet játszó színész megbetegedett, én vettem át a szerepet. Kiírták a próbát hétfőre, a szabadnapra. Mindenki felzúdult, s önérzetében megsértve érezte magát, hogy kérdezés nélkül döntenek. Morogtak, hogy nem jönnek be. Kértem, beszéljük meg az ügyeletes rendezővel, hívjanak össze minket, hogy a darab érdekében, a rendkívüli körülmények miatt — kell a próba. Nem jöttek be egyik felvonás szünetében sem. Maradt minden a régiben. Úgy váltunk el, hogy nem jön be senki. Hétfőn egész nap szöveget tanultam. 23-án, kedden a ’ főügyelő felkísért az igazgatóhoz. Az irodában összeült a színházi törvényszék. Én megpróbáltam védeni az emberi méltóságot, tisztességet, becsületet. Emlékszem, Apáti Imre hátul fogta a fejét és integetett — de én nem hagytam magam. A határozat: fegyelmi vétség és Békéscsaba, vagy eltanácsolnak a pályáról. Miért? Mert mindenki bejött hétfőn próbálni, csak én nem. Ezért rám tudták fogni, hogy megtagadtam a munkát. így BékésA két testvér, Victor (Gáspár Tibor) és Walter (Bartus Gyula) fotó: kovács Erzsébet
