Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. február 21., hétfő Nyertes pályázat A Mezőkovácsházán működő óvodák 1993-ban pályázatot nyújtottak be a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítványhoz. A beérkezett közel 7000 pályázat eredményéről — a tájékoztatás szerint — február végéig folyamatosan értesítik az érintetteket. Az eddig elbíráltak közül a mezőkovácsházi 2. számú óvoda 35 000, az 5-ös számú óvoda 60 ezer forintot nyert, amelyet udvari és szobai sporteszközök vásárlására fordítanak. „Tavasz’Máncok Gután A medgyesegyházi Tavasz néptáncegyüttes, amely 3 éve alakult, március 5-én önálló esttel mutatkozik be a helyi művelődési házban. Ezt megelőzően február 24-étől 27-éig Gútán és egy szomszédos kis településen mutatják be a magyar és szlovák táncokból, dalokból összeállított műsorukat. Ez a fellépés a két település között fennálló jó kapcsolat mellett a kulturális tevékenység szélesebb körű kiterjesztését is célozza. A becsapott szülők összefognak Bartha Károly balettoktató elhatározta, hogy az orosháziakat is megismerteti a Washington Balettstúdió áldásos tevékenységével. Tavaly júniusban meg is hirdette tanfolyamát, annak rendje és módja szerint beszedte a tandíjakat, és megígérte, hogy szeptember 5-én elkezdi az oktatást. Telt, múlt az idő, de se oktatás, se pénzvisszafizetés nem történt. Ez igen kínosan érintette az orosházi Petőfi Művelődési Központot is, mivel a históriát velük azonosították (Bartha úr itt bérelt termet a balett számára). Az ügy tisztázása érdekében hétfőn egy megbeszélést hívtak össze, ahová meginvitálták a szülőket és a balettmestert is. Bartha úr azonban nem jelent meg — talán csak azért, mert egyenlőre nem akar megválni a „nehéz munkával” keresett pénzétől, vagy azért, mert újabb tanfolyamok szervezésén fáradozik, az ő álláspontját nem is ismerhették meg a panaszosok. Ezért (a művelődési központ munkatársainak tanácsára) a jelenlévők megfogalmaztak egy levelet, amelyben a tandíj visszafizetésére szólítják fel Bartha urat. Ha ennek nem tenne eleget, akkor jogi úton keresik az igazukat a szülők. Éppen ezért várják még azoknak az apukáknak, anyukáknak a jelentkezését, akik becsapottnak érzik magukat. Ok is keressék fel a művelődési központ vezetőit az ügy érdekében! _ , Bere Lajos A „sógorság” folytonossága Avagy magyarok Ausztriában Békéscsabán a pedagógusok szamai konferenciáján a határon túli magyarságot a Bécs- ben élő Hollós József tanár, magisztrátusi tanácsos képviselte. Az 1956-ban Ausztriába települt férfivel a szülőföld és az új haza kapcsolatáról, valamint a kinti magyarság helyzetéről beszélgettünk. — Ön Cserebogár, sárga cserebogár címmel, a szülőföld szeretete a határon túlról témakörben tartott előadást. Az Ausztriába vándorolt magyarokat milyen szálak fűzik a hazai szülőföldhöz ? — Ez mindig nagyban függ attól, hogy az illető magyarnak milyen a baráti köre. Azok a kintélők, akik kisebb csoportokban naponta hasznáják anyanyelvűket, természetesen mélyebben őrzik a gyökereket, ápolják nemzeti kultúrájukat, magyarságukat. Kulturális rendezvényeket szerveznek, látogatnak. Többen osztrák környezetben is rendszeresen olvasnak magyar újságokat, s az utóbbi években egyre sűrűbben látogatnak haza, így a személyes kötődés is fölelevenült. Az idősek közül számtalan személy települt haza, hogy szülőföldjén tölthesse élete utolsó szakaszát. Ezelőtt tíz évvel még gyakran előfordult, hogy valaki fölvette az osztrák állampolgárságot, és többé Hollós József: Szerintem ma mintegy 72 ezer magyar él Ausztriában FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER nem akart magyar lenni, sőt már előtte úgy vélte, ha nem használja anyanyelvét, akkor esetleg előbb honosítják. —Jelenleg hány magyar él kint, s a nemzeti identitás megőrzése érdekében tömörül- nek-e valamilyen szervezett egységbe? — A legutóbbi népszámláláson 33 459 személy vallotta magát magyarnak, de a magyarul beszélők száma ennél jóval magasabb. Szerintem mintegy 72 ezer magyar él Ausztriában. Számtalan kis egyesületünk van, ám ezek sajnos gyakran vitáznak, nem tudnak egymással egységre jutni, így a kinti magyarságnak nincs együttes képviselete. A nyugati magyarságra az a jellemző, hogy minél távolabb van az óhazától, annál jobban összekovácsolódik; mi pedig csak itt a szomszédban élünk. Nálunk az Erdélyből származók azok, akik legjobban összetartanak, a legmélyebben őrzik magyarságukat, és a leghűségesebbek a nemzeti érzésekhez, értékekhez. — Az osztrák és a magyar népet közös történelmi múlt köti össze. Ma ennek kint a mindennapi életben lehet-e érezni valamilyen hatását? — Igen, az úgynevezett „sógorság” jelenleg is megvan. A betelepültek közül az osztrákok még ma is a magyarokat szeretik a legjobban, ahogy a német mondja nagyon „hongarofilek” (magyarszeretők). Ez a tradíció mindig létezni fog, s talán a két nemzet többet is profitálhatna belőle. Szerintem igen izgalmas lett volna, ha a budapesti világkiállítást közösen rendezhettünk volna meg. Ám ennek ellenére lesz osztrák képviselet az Expón, mint ahogy a magyarok is jelen lesznek az 1996-os osztrák Milleniumon. Tehát a kontinuitás a tettek nyelvén is folytatódik. Magyari Barna Segély vagy segítség? „Azért ők sem angyalok” —- írta P. M. aláírással egy olvasónk A családsegítő az én oxigénpalackom című írásunkra. A levéllel kissé szorongva kopogtam be Tóth Jolánhoz, a Békéscsabai Családsegítő Szolgálat igazgatójához, de legnagyobb meglepetésemre örömmel fogadott. — Három év után végre nyilvánosság előtt is elmondhatom, hogy a polgármesteri hivatal szociális irodája, a közigazgatási iroda gyámügyi csoportja és a családsegítő szolgálat nem egy intézmény, csak egy épületben kapott elhelyezést. — Ebből adódik a levélíró tévedése is? — Igen, mert panaszosuk azt sérelmezi, hogy látatlanban elutasítottuk közgyógyel- látási kérelmét, holott ezzel a szociális iroda foglalkozik. Egyáltalán nem csodálkozom a tévedésén, mert már a hivatalos szervek is összetévesztenek bennünket. Annyi levelet címeznek nekünk, ami a szociális irodának szól, hogy már évek óta sokszorosítjuk azt a levelet, amelyben tájékoztatjuk a tévesen hozzánk fordulókat arról, hogy kérelmét továbbítottuk az illetékesekhez, s ebben közöljük a pontos néven túl az ügyfélfogadási időt is. Mondanom sem kell, hogy számunkra ez mekkora többletmunkát jelent, a posta- költségről már nem is beszélve. — A bejárati ajtón csak az önök neve szerepel, a szociális irodáét még az előtérben sem láttam. — Nem tudom, hogy miért nem gondoskodnak a világos, egyértelmű tájékoztatásról, ezt kimondatlanul is áthárították ránk. Nekünk ugyanis van az előtérben egy munkatársunk a mi ügyfeleink fogadására, s mivel ri\jta kívül más nem tartózkodik ott, így mindenki hozzá fordul. Már csak azért is, mert a betérő ügyfelek azt gondolják, hogy az egész épület a családsegítő szolgálat. — Mi a különbség a két intézmény között? — A szociális iroda hatóság és segélyezéssel foglalkozik, mi pedig a bajba jutott családok gondozásával foglalkozunk, s legtöbbször a rászorultak otthonában. — A város nemcsak figyelmet fordít polgárai lelki egészségének megőrzésére, de pénzt is költ rá olyan intézmények fenntartásával, mint az önöké, a nevelési tanácsadó vagy a gyermekpszichiátriai szakrendelés. Nem lenne szerencsésebb az azonos jellegű intézmények együttes elhelyezése, s külön a hatóságé? — Valóban komoly bázisa van már a városban a mentálhigiénés szolgáltatásoknak, s a mi arculatunk is kezdett lassan kirajzolódni, ma viszont fogalmuk sincs a bajbajutott embereknek arról, hogy melyik problémájukkal kihez fordulhatnak. Nem szerencsés ez így, mert ez csak fölösleges indulatokat szül. Lenthár Márta Megjelent a Kenguru A Gyulai 3. Számú Általános Iskola Jókai utcai 3/a osztálya Kenguru névvel négyoldalas újságot ad ki. A lapot jegyző szerkesztők: Tóth Erika és Tóth Mariann. A gyerekek maguk írják a cikkeket, fénymásolják a gépelt eredeti példányt és persze a terjesztést sem adják ki a kezükből. A legutóbbi szám nem egészen húsz példányszámban kelt el, ami dicséretes eredmény az osztály harmincas létszámához viszonyítva. A lapkészítők az első oldalon — Juhász Gyula-versrészlettel alátámasztott — névnapi köszöntővel kedveskednek egyik tanítónőjüknek, Zsuzsa néninek. A másodikon A sünök életéről kiírt győztes pályázatot olvashatjuk, szerzője: Papp Agnes. S aztán valamivel lejjebb két megoldandó matematikapélda szúr szemet. A folytatásban Egy kis bunyó címmel Asztalos Gergő, illetve Lovász Sándor ragadott tollat, hogy megörökítsék Csíkos Balázs és Rusz Nándor nézeteltérését, ki-ki a maga szemszögéből. A szokásos rejtvények után a negyedik oldalon az Érdekes kérdések rovatban megtudhatjuk, hogy miért nehéz farkasszemet nézni, majd Tóth Erika számol be hangulatos írásával a Gyula környékén tett kirándulásukról. S legvégül — az immáron az osztályújságból is elmaradhatatlan — hirdetés tudatja a nagyérdemű olvasókkal, ha szükségük van testőrökre, akkor forduljanak nyugodtan a Lovász—Asztalos Testőr Kft.- hez, címük: Gyula, Jókai u. 3/a. osztály. Gondolom, hogy az osztálytársak pontosan úgy vannak vele, mint mi szülők, akik izgalommal várjuk a folytatást, a következő Kengurut. L. S. Tárlat nélkül Töredék gondolatok Penyaska László képzőművészről Van közöttünk egy EMBER —vizuális gondolkodó—, aki kiszorulva a képzőművészeti élet konvencionális kereteiből, az út szélén haladva integet nekünk. Mi, ügyet sem vetve rá, sietősen tovább megyünk, észre nem véve, hogy megrakott batyujában Kondor Béla ANGYALAINAK elejtett késeit cipeli! ítélkezés helyett a megmaradt törmeléket. Magára aggatott képeivel sajátos IKONOSZ- TAZT alkot, könnyed fércelt- ség hatását keltve. Úgy tesz, mint a gyermek, aki örömében megtölti a teljes képmezőt — nem hagyva szabad helyet másnak, csak a TELJES boldogságnak. Aki színes üveggolyóért odaadná előtalált mindenét. Sokáig magában volt, CSODÁLKOZVA körülvették, KOCSMAÓLBÓL lesték, miféle mágia — ahogyan Ő csinálja. Háta mögött kinevették! Nem tud semmit a titokból! Sörös röhögésekkel terelgették. Bódult kábulatban kísértették. Hiába nézték, nem látták, hiába keresték, nem találták. Pedig több, ami látszik, véletlen vonalainak mássága, titkok talánya, a paradoxon borzadálya láttatja, hogy nála van mégis a KINCS, ami NINCS. Megmosolyogták, gyermek álmokhoz közel kerülve, mikor vasúti baktert játszott, sorompót le-, fölengedve, majd virágkertészként ápolta a szépséget, s most hajléktalanok lélekgondozójaként van együtt ÖVÉIVEL. A minden- napiság elhagyatottságában közösséget, alkotói fészket keres a benne lévő kreativitás, vibráló feszültségének levezetésére. Technikai installációiban a drótok és csővázas kötések előbb-utóbb mégis elengednek, s újra a cselekvésen kívül rekedt ember magánya sejlik fel. A dermedt megkötözött állapot. Képein az ember szürkévé, illetve PISZKOS FEHÉRRÉ válik, színtelenségükkel a hiányos emberi lét csonkasága tűnik fel. Az összetákolt ember- csoportoknak nincsenek szembogarai, egybemosódnak az ARCOK, s ironikusan veszélyt keresnek és megváltó tetteket! Egymás mellett vannak, mégis külön magányuk üvegburája alatt. Kimondva, de fel nem „oldva” közelít felénk, látjuk az út szélén, de egyre-egyre távolabb... Szilágyi András Bejegyzik a Pierrot-ot Gyermekszínház felnőttes elhivatottsággal A Békéscsabai 2. Számú Általános Iskola Gál Zsuzsanna vezette Pierrot Gyermekszínháza a napokban egyesületté alakult, s cégbírósági bejegyzésre vár. Az iskola színjátszó tevékenysége 1988-ig nyúlik vissza. A kezdetben alsó tagozatos tanulókból álló színjátszócsoport mára hetven fős gyermekszínházzá terebélyesedett, melynek állandó magját negyven tanuló alkotja. A szakmai irányítás feladatait hét felnőtt látja el. Szponzori segítséget Békéscsaba Önkormányzatának Kulturális Bizottságától, a megyei képviselő-testülettől, a katolikus egyháztól, a Jókai Színháztól, a 2-es iskolától és a Katica Kis- áruháztól kapnak, többen pedig jelezték, éppen most fontolgatják a gyermekszínház támogatásának módját és mértékét. Főleg nemzeti és vallási tárgyú darabokat játszanak, ám az utóbbi időszak repertoárjában musicalok is szerepeltek, sőt decemberben első revü- műsorukat (Nosztalgiarevü címmel) is bemutatták. A Pierrot Gyermekszínház júniusban két új darabbal lép a közönségeié: a West Side Story című musicallal és az Áranykulcsocska mesejátékkal. Á szeptemberben induló évad tervei közt két Shakespe- are-darab, A makrancos hölgy, valamint a Rómeó és Júlia szerepel. Gál Zsuzsanna elmondta: Az egyes szerepek kiosztásánál mindig a kiválasztott karaktere és hangja az elsődleges szempont. A gyermekek nagy lelkesedéssel, odaadással végzik a feladatokat, s elképzelhetetlennek tartják, hogy valaha is elmaradjon egy előadás. Magyari Barna
