Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
EXKLUZÍV 1994. február 8., kedd Béla Vali: Hányattatott hagyatéksors Enyészetnek indult a szarvasi alkotóház Pontosan egy esztendeje, hogy 97 éves korában meghalt a szarvasi születésű, élete nagy részét ott, az alkotóházban töltő Ruzicskay György festőművész. Halála után hat héttel követte őt a halhatatlanságba Etus asszony, a felesége. Ruzicskay György öröksége Ahogyan ez lenni szokott, minden rendű-rangú elhunyt hagy maga után valamit. Van, aki csak az emlékét, de olyan is akad (ha nem is sorozatban), aki milliókat hagyományoz az örökösökre. A művész házaspárnak nem volt közvetlen utóda. Volt azonban hétnyolc végrendelet, amit maguk után hagytak, s ami bonyolítja az egyébként sima lefolyású közjegyzői eljárást. Mivel a túlélő Etus asszony volt, az utolsó végrendelet, amit ő hagyott hátra — lehetne — az érvényes. De! Amint ez utólag kiderült, jogi, formai hibát találtak ebben a papírra vetett végakaratban. Ezzel a joghézagos üggyel ebben az írásban csak érintőlegesen szeretnénk foglalkozni: eszerint Ruzicskay Györgyné Amerikában élő egyetlen élő rokonára hagyományozott tetemes értékű ingóságot. Magánügy, ezért felsorolni sem akarom mi mindent. Mindenesetre Ruzicskayéknak volt Szarvason egy alkotóházuk, egy háromszobás lakásuk, Budapesten egy műtermi lakás rengeteg képpel, a nappaliban értékes bútorokkal. Ezek mellett jócskán maradt készpénz és valuta egyaránt. Pompával temették A szarvasi alkotóház nem képezte a hagyaték tárgyát. Azt ugyanis a 19 milliót érő képekkel, bútorokkal, sok milliót érő néprajzi gyűjteménnyel már korábban a városnak ajándékozták. Szarvas kapta továbbá a városban lévő berendezett 3 szobás lakást is, azzal, hogy építsenek bemutatótermet, mert lenne bemutatni való anyag bőven. A huszonöt-harminc milliót érő ingó- és ingatlan ajándékozásakor — természetesen — feltételeket is szabtak. Azt például, hogy az alkotóház karbantartásáról, fűtéséről a város gondoskodjék. Vannak olyan képek is, amit senki nem kapott meg, s erről a végrendelet úgy határozott, ezeket eladhatják, hogy a befolyt összegből a ház fenntartási költségeit fedezhessék. A feltételekben szerepelt még, hogy a festőművész halálának évfordulójára egy nagyszabású kiállítást kell rendezni és el kell készülnie a díszsírnak is. Elmúlt Ruzicskay György halálának évfordulója nagyszabású kiállítás néliil. Ső,t a díszsír elkészíttetése is „Szeresd a művészetet, és vigyázz rá!” — véste fel ezt a gondolatot Ruzicskay György az alkotóház falára várat magára. Amikor a város díszpolgárát temetni kellett, fáradtságot, pénzt nem kímélve igen-igen nagy pompával helyezték végső nyughelyére. Etus asszony — ahogyan már említettem — hat hét után követte a férjét. Halála előtt két nappal tárgyalni szeretett volna a város polgármesterével és üzent neki, ugyan fáradjon már fel Pestre és keresse meg őt a kórházban. A polgármester visszaüzent, hogy nem ér rá, mert a március 15-ei ünnepségre készülnek. Etus asszony azt kérte, akkor küldjön maga helyett valakit. Nem akadt ember széles Szarvas városában, aki megkereste volna a kórházban fekvő, nagyvonalú adományozót. Mire a város küldöttsége megérkezett, Etus asszony örökre lehunyta a szemét. Nem hivatalos forrásból, de közvetlen helyről tudom, hogy Ruzicskayné az alkotóház sorsáról szeretett volna beszélgetni a város vezetőivel, mert azt elhanyagoltnak látta ő maga is. Fáznak a képek Az elmúlt hetekben, egyik ismerősömet kerestem fel Szarvason. Arra kért, járjak utána, mi történt a Ruzicskay- örökséggel? Érdekli a város lakóit, mert pusztulni látják a Ruzicskay- hagyatékot. * Az Erzsébet-ligetben minden csendes. Alszik még a természet is, avar zizeg a lábunk alatt. Elárvult az alkotóház. A falán lévő írás elgondolkodtat: „Szeresd a művészetet és vigyázz rá! Ezzel saját életedet nemesíted!” A veranda tartóoszlopa rogyadozik, hullik a vakolat, esik ki a tégla. Nem különb látvány fogad az előszobában. Repednek a falak és koszosak, beázás nyomai látszanak a helyiségekben. Az alkotóház halódik... Kőfalvi János gondnok nagyokat sóhajt, és csak megerősíteni tudja megállapításainkat. —Nincs aki pénzt adjon a fűtésre — mondja —, jöjjön nézze meg, a 15 fok helyett 8 fokosra tudom csak felfűteni a helyiségeket... Didergünk, valóban hideg van. Ez az hőmérséklet pedig köztudottan árt a képeknek is. Legalább 300 kép bánja az elkeserítő körülményeket. —Ha én nem volnék, összedőlhetne az egész — dohog a gondnok —, minden nap befűtök, de ezt is sokallják. Csúsznak le a cserepek, a beázástól rohadnak a deszkák. A szép faragott bejárati kapuról már letörtek egy motívumot. Amit tudok megjavítgatok, de ez csak ideig-óráig állítja meg a pusztulást. Vonzza a szememet kifele jövet ismét a felírás: „Szeresd a művészetet és vigyázz rá!...” Vajon Ruzicskay György, amikor műtermének falára írta, a jövőbe látott? Ki nem ismerte a művészt? Mondják, Dr. Demeter. László szarvasi polgármester nagyon elfoglalt ember. Tapasztalom. Nehezen érem őt utol, ha meg üzenetet hagyok arra kérve, hívjon vissza, akkor engem nem talál a helyemen. Nincs más megoldás, azért találták ki a telefaxot, hogy ilyen esetben a segítségünkre legyen. Csaponganak a gondolataim, talán fegyelmezni tudom, ha szoros sorokba rendezem azokat. Szerettem volna választ kapni a polgármestertől az alábbiakra: — Miért nem hozták rendbe a nyolc évvel ezelőtt városra hagyott alkotóházat? Miért nem biztosítják a 15 fokos hőmérsékletet, hogy a képek ne károsodjanak? Miért nem tartották meg Ruzicskay egyéves halálának évfordulóján az emlékkiállítást? Miért nem készült el a díszsírhely? Miért hadakozik a város a pesti műteremlakásért, ha azt sem tudja rendben tartani, ami Szarvason található? A polgármester úr ezektől a kérdésektől nagyon ideges lett. Legalábbis ez derült ki a hozzám küldött válaszából, amennyiben én számonkérő, kioktató, a városi ügyekbe beavatkozó kérdőívet küldtem neki, s amelyre nem hajlandó válaszolni. Még azt is megkockáztatta, hogy ex catedra kijelentse: én soha nem jártam az alkotóházban és nem ismertem a művészt! !! Sértő ez a téves kijelentése, de fátylat rá. Hiszek abban, hogy a polgármester megbékél és egyszer válaszol a meg nem válaszolt kérdéseimre, és megtudhatja a közvélemény: milyen sorsra jutott, milyen kezekbe került egy világhírű magyar művész hagyatéka... A faragott kapuról barbár kezek tördelik le a motívumokat A falak koszosak, repedeznek, nagyon rájuk férne a felújítás Hét-nyolc fokos hidegben fáznak a képek FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A tartóoszlopból potyognak le a téglák, egyszóval az alkotóház gyors pusztulásnak indult ml**1
