Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

EXKLUZÍV 1994. február 8., kedd Béla Vali: Hányattatott hagyatéksors Enyészetnek indult a szarvasi alkotóház Pontosan egy esztendeje, hogy 97 éves korában meghalt a szarvasi születésű, élete nagy részét ott, az alkotóházban töltő Ruzicskay György festőművész. Halála után hat héttel követte őt a halhatatlan­ságba Etus asszony, a felesége. Ruzicskay György öröksége Ahogyan ez lenni szokott, minden ren­dű-rangú elhunyt hagy maga után vala­mit. Van, aki csak az emlékét, de olyan is akad (ha nem is sorozatban), aki milliókat hagyományoz az örökösök­re. A művész házaspárnak nem volt közvetlen utóda. Volt azonban hét­nyolc végrendelet, amit maguk után hagytak, s ami bonyolítja az egyébként sima lefolyású közjegyzői eljárást. Mi­vel a túlélő Etus asszony volt, az utolsó végrendelet, amit ő hagyott hátra — lehetne — az érvényes. De! Amint ez utólag kiderült, jogi, formai hibát talál­tak ebben a papírra vetett végakarat­ban. Ezzel a joghézagos üggyel ebben az írásban csak érintőlegesen szeret­nénk foglalkozni: eszerint Ruzicskay Györgyné Amerikában élő egyetlen élő rokonára hagyományozott tetemes értékű ingóságot. Magánügy, ezért fel­sorolni sem akarom mi mindent. Min­denesetre Ruzicskayéknak volt Szarvason egy alkotóházuk, egy há­romszobás lakásuk, Budapesten egy műtermi lakás rengeteg képpel, a nap­paliban értékes bútorokkal. Ezek mel­lett jócskán maradt készpénz és valuta egyaránt. Pompával temették A szarvasi alkotóház nem képezte a hagyaték tárgyát. Azt ugyanis a 19 milliót érő képekkel, bútorokkal, sok milliót érő néprajzi gyűjteménnyel már korábban a városnak ajándékoz­ták. Szarvas kapta továbbá a városban lévő berendezett 3 szobás lakást is, azzal, hogy építsenek bemutatótermet, mert lenne bemutatni való anyag bő­ven. A huszonöt-harminc milliót érő ingó- és ingatlan ajándékozásakor — természetesen — feltételeket is szab­tak. Azt például, hogy az alkotóház kar­bantartásáról, fűtéséről a város gondos­kodjék. Vannak olyan képek is, amit senki nem kapott meg, s erről a végren­delet úgy határozott, ezeket eladhatják, hogy a befolyt összegből a ház fenntar­tási költségeit fedezhessék. A feltételekben szerepelt még, hogy a festőművész halálának évfordulójára egy nagyszabású kiállítást kell rendez­ni és el kell készülnie a díszsírnak is. Elmúlt Ruzicskay György halálának évfordulója nagyszabású kiállítás néliil. Ső,t a díszsír elkészíttetése is „Szeresd a művészetet, és vigyázz rá!” — véste fel ezt a gondolatot Ruzicskay György az alkotóház falára várat magára. Amikor a város díszpol­gárát temetni kellett, fáradtságot, pénzt nem kímélve igen-igen nagy pompával helyezték végső nyughelyére. Etus asszony — ahogyan már emlí­tettem — hat hét után követte a férjét. Halála előtt két nappal tárgyalni szere­tett volna a város polgármesterével és üzent neki, ugyan fáradjon már fel Pestre és keresse meg őt a kórházban. A polgármester visszaüzent, hogy nem ér rá, mert a március 15-ei ünnepségre készülnek. Etus asszony azt kérte, ak­kor küldjön maga helyett valakit. Nem akadt ember széles Szarvas városában, aki megkereste volna a kórházban fek­vő, nagyvonalú adományozót. Mire a város küldöttsége megérkezett, Etus asszony örökre lehunyta a szemét. Nem hivatalos forrásból, de közvetlen helyről tudom, hogy Ruzicskayné az alkotóház sorsáról szeretett volna be­szélgetni a város vezetőivel, mert azt elhanyagoltnak látta ő maga is. Fáznak a képek Az elmúlt hetekben, egyik ismerősö­met kerestem fel Szarvason. Arra kért, járjak utána, mi történt a Ruzicskay- örökséggel? Érdekli a város lakóit, mert pusztulni látják a Ruzicskay- hagyatékot. * Az Erzsébet-ligetben minden csendes. Alszik még a természet is, avar zizeg a lábunk alatt. Elárvult az alkotóház. A falán lévő írás elgondolkodtat: „Sze­resd a művészetet és vigyázz rá! Ezzel saját életedet nemesíted!” A veranda tartóoszlopa rogyadozik, hullik a vakolat, esik ki a tégla. Nem különb látvány fogad az előszobában. Repednek a falak és koszosak, beázás nyomai látszanak a helyiségekben. Az alkotóház halódik... Kőfalvi János gondnok nagyokat sóhajt, és csak meg­erősíteni tudja megállapításainkat. —Nincs aki pénzt adjon a fűtésre — mondja —, jöjjön nézze meg, a 15 fok helyett 8 fokosra tudom csak felfűteni a helyiségeket... Didergünk, valóban hi­deg van. Ez az hőmérséklet pedig köz­tudottan árt a képeknek is. Legalább 300 kép bánja az elkeserítő körülmé­nyeket. —Ha én nem volnék, összedőlhetne az egész — dohog a gondnok —, minden nap befűtök, de ezt is sokallják. Csúsznak le a cserepek, a beázástól rohadnak a deszkák. A szép faragott bejárati kapuról már letörtek egy motí­vumot. Amit tudok megjavítgatok, de ez csak ideig-óráig állítja meg a pusztu­lást. Vonzza a szememet kifele jövet is­mét a felírás: „Szeresd a művészetet és vigyázz rá!...” Vajon Ruzicskay György, amikor műtermének falára ír­ta, a jövőbe látott? Ki nem ismerte a művészt? Mondják, Dr. Demeter. László szarvasi polgármester nagyon elfog­lalt ember. Tapasztalom. Nehezen érem őt utol, ha meg üzenetet hagyok arra kérve, hívjon vissza, akkor en­gem nem talál a helyemen. Nincs más megoldás, azért találták ki a telefa­xot, hogy ilyen esetben a segít­ségünkre legyen. Csaponganak a gondolataim, talán fegyelmezni tu­dom, ha szoros sorokba rendezem azokat. Szerettem volna választ kapni a polgármestertől az alábbiakra: — Miért nem hozták rendbe a nyolc évvel ezelőtt városra hagyott alkotó­házat? Miért nem biztosítják a 15 fokos hőmérsékletet, hogy a képek ne károsodjanak? Miért nem tartották meg Ruzicskay egyéves halálának évfordulóján az emlékkiállítást? Mi­ért nem készült el a díszsírhely? Miért hadakozik a város a pesti műteremla­kásért, ha azt sem tudja rendben tarta­ni, ami Szarvason található? A polgármester úr ezektől a kérdé­sektől nagyon ideges lett. Legalábbis ez derült ki a hozzám küldött válaszá­ból, amennyiben én számonkérő, ki­oktató, a városi ügyekbe beavatkozó kérdőívet küldtem neki, s amelyre nem hajlandó válaszolni. Még azt is megkockáztatta, hogy ex catedra ki­jelentse: én soha nem jártam az alko­tóházban és nem ismertem a mű­vészt! !! Sértő ez a téves kijelentése, de fátylat rá. Hiszek abban, hogy a polgármester megbékél és egyszer válaszol a meg nem válaszolt kérdé­seimre, és megtudhatja a közvéle­mény: milyen sorsra jutott, milyen kezekbe került egy világhírű magyar művész hagyatéka... A faragott kapuról barbár kezek tördelik le a motívumokat A falak koszosak, repedeznek, nagyon rájuk férne a felújítás Hét-nyolc fokos hidegben fáznak a képek FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A tartóoszlopból potyognak le a téglák, egyszóval az alkotóház gyors pusztulásnak indult ml**1

Next

/
Oldalképek
Tartalom