Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
1994. január 7., péntek MEGYEIKÖRKÉP Kinek ártott Weil Emil emléke? „Az önmagát demokratikusnak nevező rendszer nem tanúsított türelmet" Járdát építenek A dombegyházi önkormányzat — összhangban a decemberi közmeghallgatáson elhangzottakkal — az idén is járdaépítésre fordítja a kommunális adóból származó bevételeket. A tervek szerint a Felszabadulás utcában folytatják az ősszel megkezdett munkát, majd a Béke, a Sugár és a Táncsics utcában is elkezdik a járdaépítést. A Dombegyházi Híradó legújabb számában elgondolkodtató írás jelent meg Endre Gábor tollából. (Azonos mércével mérjünk! címmel) A szerző szóvá teszi, hogy az önkormányzat felsőbb utasításra eltávolította a közintézmények faláról dr. Weil Emil emléktábláját, illetve az arcmásáról készült domborművet. Pedig a néhai kommunista orvos-tudós „mint ember is tiszteletet érdemel. Budapest egyik legszegényebb munkásnegyedének, Csepelnek volt a kórházi főorvosa. Nagyon sok rászoruló, fizetésképtelen beteget ingyen kezelt osztályán. Szembeszállt a fasizmussal. Világnézete miatt bebörtönözték, a Margit körúti fogházban lett a többi rab orvosa. Saját tapasztalatomból tudom, hogy szűkös lehetőségei ellenére mennyit segített rabtársain” — írja róla Endre Gábor. Majd így zárja írását: „... az újabban átkosnak becézett diktatórikus rendszer megbecsülte az ellentétes világnézetű személy emlékét... Az önmagát demokratikusnak nevező rendszer nem tanúsított ilyen türelmet. Kizárólag politikai szempontból döntött. Szerintem joggal elvárhatjuk, hogy a múlt értékeit, valamint azok hordozóit kellő megbecsülés övezze világnézeti hovatartozásuktól függetlenül. Országos és helyi szinten egyaránt.” — Mi lett a sorsa a Wei! Emil-emlékeknek? — kérdeztük Gyarmati Jánosné polgármester asszonytól. — Az ismert belügyminiszteri rendelet alapján valóban leszereltük őket a művelődési ház, illetve az orvosi rendelő faláról. Az emléktáblát, a domborművet és minden dr. Weil Emilre vonatkozó emléket a család rendelkezésére bocsátunk. Weil Emil édesapja, dr. Weil Izsó orvosként dolgozott a településünkön, innen a kapcsolat a Weil család és Dombegyház között. M.Gy. Állítsa össze a legjobb kombinációt Legyen akár kényelmes, akár megfontolt, akár mozgékony Egy csalód anyagi biztonságának megterem-té- séhez a családfőnek mindenre gondolnia kell. Szükség van hosszútávú megtakarításra, bizonyos célra félretett összegre és bármikor hozzáfér-hető tartalékra. Minderre egy befektetés nem nyújt megoldást, a Magyar Állampapírok azonban minden igényre választ kínálnak. _________Mi az állampapír?_________ A z állampapírok különböző futamidejű (rövid-, közép- és hosszútávú), kedvező hozamot kínáló értékpapírok, melyek kamataira és visszafizetésére maga az állam vállal garanciát. Mi a portfolio befektetés? Egy befektetésnél három fő szempontot kell figyelembe venni: a hozamot, a futamidőt és természetesen a biztonságot. Mindhárom egyaránt fontos, hiszen együttesen határozzák meg a befektetés jellegét, funkcióját. Ahhoz, hogy a S ';nze a leghatékonyabban gyarapodjon, többle típusú - futamidejű, kamatozású - befektetésre van szükség. Ezt a különböző típusokból összeállított, ideális befektetési csomagot nevezzük portfolip befektetésnek. A Magyar Állampapírok változatos befektetési lehetőségeket nyújtanak Önnek, bármilyen időre és feltételekkel szeretné megtakarításait elhelyezni. És ami a legfontosabb, még a biztonságról sem kell lemondania. ______Legyen akár kényelmes______ H a Önnek drága az ideje és nem szeretne sokat vesződni pénzének elhelyezésével, ráadásul a napi árfolyamok sem tartoznak kedvenc olvasmányai közé, akkor a Magyar Államkötvényeket éppen Önnek találták ki. Kedvező hozamú, tervezhető, fix vagy változó kamatozású, változó futamidőkkel (2-5 éves) havonta kibocsátásra kerülő értékpapírok. A futamidő alatt is szabadon eladhatók-vehetők, és természetesen visszafizetésüket az állam garantálja. ______Legyen akár megfontolt______ H a Ön nem szeretné több évre lekölpi pénzét, de 1 év még átlátható időtartam az Ön számára, akkor válassza a Kamatozó Kincstárjegyet. Ez 1 éves futamidejű, magas kamatozású, havonta kibocsátott értékpapír, amely tőzsdei forgalmazásra is kerül, tehát szabadon eladható-vehető. Ideális középtávú befektetés. Legyen akár mozgékony Időről-időre felszabaduló pénzeinek viszont aligha találhat kézenfekvőbb befektetést, mint a Lakossági Kincstárjegy. Ez a folyamatosan kapható, 1 éves futamidejű értékpapír kedvező hozamot kínál. Ráadásul már a 2. hónap után visszaváltható és akkor is kamatozik! Az állampapír a világ legbiztosabb befektetése. Érdemes végiggondolni, hogy Önnek melyik éppen a legjobb kombináció. A Magyar Állampapírok között biztosan talál előnyös befektetési megoldást. magyar állampapírok Magyar Államkötvény Kamatozó Kincstárjegy Lakossági Kincstárjegy Futamidő 2 vagy főbb év (kibocsátásonként változó) 1 év 1 év Lejárat előtt visszaváltható nem igen, névértéken igen, a 2. hónap után visszaváltható, és akkor is kamatozik Eladható igen, napi árfolyamon igen, napi árfolyamon igen Tőzsdén forgalmazzák igen igen nem Államilag garantált igen igen igen Adóvisszatérítés igényelhető igen, legalább 3 éves futamidő esetén nem nem Olvasóink írják ...........----------------------------; A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A piaci kóbor Bizony, arról a kiskutyáról van szó, aki minden nap a piacon kóborol. Keresi Kati nénit, mert tudja, tóle minden nap kap egy kis ennivalót. Kövessük hát hó'sünket, merre jár egész nap a piacon. Igen, ott van, ő az! Na, nézzük, merre megy! Végigkutyagol az első soron. Jobb oldalon cipőket, ruhákat, arrébb egy kicsit banánt, narancsot árulnak. Hmm! ínycsiklandó finomságok! Na ne kalandozzon el afantáziánk, menjünk, mert kutyánknak máson akadt meg a szeme. Mi hal oldalra nem is néztünk, itt hot-dog árusok, pattogatott kukorica felirattal ellátott lakókocsik, sátrak vannak. Még nem találtuk meg Kati nénit, hát siessünk. Újra egy hosszú sor következik. Hősünk itt gyorsan végigszalad, hisz jobb és bal oldalon is csak nagy kabátokat, nadrágokat, zoknikat, s — aző szemében — más „haszontalanságokat” árulnak. A következő sor főleg a gyerekeké. Itt csak játékokat: kisautókat és kisbabákat árulnak olcsó áron. Kutyánk valamit kiszimatolt. Igen! Egy néni lángost eszik. Durván elzavarja onnan foltos barátunkat. Hát ez az, ami érthetetlen! Néha simogató kéz nyúl feléje, máskor nagyot rúgnak bele. Ez a kóborélet! Mire elérünk az utolsó sorig, nekünk is már elég sok élményben volt részünk. Végre a kis éhes megpillantja Kati nénit, s szinte nyargal feléje, alig bírjuk követni. Ideértünk! Fúú, de elfáradtam! De vigasztalódok, hisz látom, hogy akiről ez a történet szól, boldogan falatozik a sült kolbászból. Ha valaki lát a csabai piacon egy kis kóbort, gondolja el, lehet, hogy pont ez történt meg vele is. Csak reménykedhetünk, hogy mindig lesz egy Kati néni... Aleksza Tímea, 7. osztályos tanuló Köszönés és megszólítás Az MSZDP—MSZDKSZ nemrégiben felhívást intézett az ország társadalmához, amelyben egy valóban égető kérdést tűzött napirendre: a magatartás-kultúra mindennapi megnyilvánulásának nem jelentéktelen formáját, egymás köszöntését és megszólítását. Azért fontos ez, mert az emberek egymással való érintkezésének kezdete a köszönés és a megszólítás. Ha valaki nem köszön és mellőzi embertársa megszólítását vagy helytelenül teszi azt, akkor már eleve olyan atmoszférát teremt, ami az együttműködést, egymás későbbi megértését meghiúsítja. Egy társadalom demokratizmusát az is megmutatja, hogy miképpen köszönnek egymásnak az emberek, és hogyan szólítja meg egyik a másikat. Hazánkban sajnos mind a köszönés, mind a megszólítás sok esetben társadalmi és pozicionális különbséget tükröz. Holott ezeknek éppen a minden embert megillető udvariasságot kellene kifejezniük. A köszönésre már az óvodában oktatják a gyerekeket: jó reggelt, jó napot, jó estét kívánok — erre tanítja őket az óvó néni, de a legtöbb szülő mégis a kézit csókolomból torzult— rövid csókolomra kötelezi csemetéjét. A gyerek megszokja, a felnőtt pedig már tudatosan alkalmazza ezt a köszönést. Méghozzá a tapasztalt példák alapján. Engem mindig végtelenül bosszant az, amikor ugyanaz a férfi a fiatal gépírónőnek kézit csókolommal köszön, az ősz hajú takarítónőt jó napottal üdvözli. Mi ez, ha nem a társadalmi különbség kihangsúlyozása? A másik ilyen különbségtétellel eltorzított köszönés a „tiszteletem”. Ha ez valóban minden embert a másik részéről megillető tiszteletet fejezné ki, akkor nem lenne baj. Akkor sem, ha a fiatalabb köszöntené ekként az idősebbet. De sokszor ez a köszönés is az emberek közötti különbség kifejezője: például amikor az öreg gépkocsivezető tiszteletemet mond a fiatal igazgatónak, aki még véletlenül sem mondana mást, mint jó napot, Józsikám. Mert az eszébe sem jut, hogy ha neki magának kijár a rangja mellé az igazgató úr megszólítás, akkor az megilleti a gépkocsija vezetőjét is. Az egészben az a legszomorúbb, hogy fel sem tűnik sem a gépkocsivezetőnek, sem az igazgatónak. Ezzel azonban már el is jutottunk a megszólításhoz. A pártállam megszűnésével és a demokrácia intézményesítésével meg kellene teremteni a megszólítások demokratizálását. Száműzni kell azokat a köntörfalazó megszólításokat, amelyek igen sok esetben csak azt a célt szolgálták, hogy elkerüljék velük az úrázást és az asszonyomozást, hogy ne alkalmazzák a szinte kötelezővé vált akkori elvtársozást. így lett azután minden idősebb emberből néni, bácsi, holott a legtöbb ember nem szereti az idegentől, például riportertől vagy vasúti útítárstól eredő bizalmas megszólítást. Emlékszem arra, hogy egyszer egy rádióriporter, aki Károlyi Mihálynéval készített interjút, így kezdte: ,Jaj, nem is tudom, hogyan szólítsam: Katinka néninek vagy elnökasszonynak?” Mire a megkérdezett fagyosan így felelt: „Nem szeretem, ha néniznek!” A pártállam és az állampárt megszűnésével ideje általánossá tenni a világszerte elfogadott megszólításokat: uram, asszonyom. Szűnjék meg a „szaktárs", „kartárs”, ,,munkatárs” saját körén túl történő alkalmazása. Éppen a megszólítás használatának kiemelésével szűkebb körben való alkalmazásával lehet helyreállítani annak a súlyát: akinek azt mondom, hogy kartárs, azt valóban annak is tekintem, olyannak, akivel szakmai, kartársi közösséget érzek. Botyánszki György, * az MSZDP—MSZDKSZ országos főtitkára
