Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1994. január 3., hétfő Védd, amit Kisiskolások a természet védelméről A Szeghalmi Sebes György Általános Iskolában nagy hagyománya van a természetvédelemnek. Legutóbb egy, az egész iskolát megmozgató pályázatot hirdettek, melyre nagyon sok kitűnő munka érkezett. Ezek közül nyújtunk most át egy kis válogatást: minden rajz és vers az ő munkájukat dicséri. Kezdjük az összeállítást Vasvári Ildikó 4/D osztályos tanuló versével, melynek címe: Tiszta és szép Eri szeretem a természetet meg a tiszta környezetet. Nem értem az embereket ugyan miért szemetelnek. Otthonuk szép. udvaruk rendezett máshol eldobják mégis a szemetet! még lehet! Sallai Melinda a bal oldalon látható rajzzal kezdte és a most következő, A természet védelmében című verssel fejezte be pályázatát: A természet védelmében Mit gondoltok, miért nem kelepet a gólya? Talán nem talál folyóra? Bizony, nincs egy folyó, hol ele séget ehet se egy fészek, hol megpihenne szegény! Sárgarigó miért nem talál fészket? Azért, mert ti letéptétek! Miért pusztul el madárka hiába? Azért, mert permeteztek a fák) a! Miért pusztulnak a folyókban a halak? Azért, mert a gyárak olajzanak! Miért korhad el annyi fa, virág? Azért, mert SZENNYEZETT Á VILÁG! ÓVD hát környezeted te, én hogy megmaradjon minden növény! Magot szórj a hóra ma már, hogy megmaradjon minden madár! Hidd el, szebb lesz így a világ, s virágzik majd minden virág. Levelek zöldellnek majd a fákon, s madarak dalolnak minden ágon! A szenvedők messze vannak? Lajos bácsi és Erzsiké néni 60. házassági évfordulójukon Ev elejei változások a rádióban Rendszeres műsoridőt kapnak a pártok januártól a Kossuth adón. Szombat délelőttönként, az Ismét a javából című műsor második órájában a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok elnökeié lesz a mikrofon. A sorrendet a pártatlanság jegyében sorsolással fogják eldönteni, hiszen a választási küzdelemben azok a pártok kerülhetnek hátrányba, akik a műsorsorozat elején szerepeltek. Átmenetileg szünetel a nyelvleckék késő esti ismétlése, mivel erre a műsorszerkesztők előnyösebb, hallgatottabb műsoridőt keresnek. Jövőre el akarják kerülni a Kossuth URH negyedik adóként való működtetését, hiszen ennek vételi lehetőségei korlátozottak. A Petőfi adón február hetedikétől terveznek kisebb változtatásokat. Dénes Gábor adófőszerkesztő elsősorban a szolgáltató jellegű műsorok bővítését tervezi, így a Szocioműhely szerkesztősége szerdán és pénteken délután egy-egy plusz műsorral jelentkezik, kedden és vasárnap pedig újdonságként egészségügyi magazinműsort sugároz a Petőfi. Bővítik a hírműsorokat, minden reggel 8 órakor is mondanak híreket, valamint ugyancsak lesz Utin- form- és Fővinlbrm-tájékoztató. Meglátni és elhatározni: azt a kislányt megfogom! Holecska Lajos döntött így több mint fél évszázaddal ezelőtt Orosházán. amikor megpillantotta azt a takaros szolgálólányt. Csizmadia Erzsébettel 60 évvel ezelőtt, 1933. december 24-én esküdött örök hűséget. Az idei karácsony ezért is emlékezetes a Holecska családnak. Az immár 86 éves Lajos bácsi és a 80 éves Erzsiké néni ezen a hétvégén gyermekeik körében ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat. Ebből az alkalomból rövid számvetésre kértük az idős párt. —Szentetomyán esküdtünk, Kardoskúton tartottuk a lakodalmunkat, majd az anyóso- mékhoz költöztünk. Nehéz esztendők vártak ránk — meséli a házigazda. — Míg a feleségem a háztartást vezette, addig én kocsisként, postásként, földművesként. segédmunkásként, hivatalsegédként — mikor hová FOTÓ: FAZEKAS FERENC vetett a sorsom — dolgoztam. Megjártam a frontot, majd a béke éveiben 32 hold földön gazdálkodtam. A feleségem sokat betegeskedett, de mindig békességben viseltük sorsunkat. Felneveltünk 3 gyereket, van 7 unokánk, 17 dédunokánk és 2 ükunokánk. Amióta nyugdíjas vagyok, csendesen telnek a napok — mondja és elérzékenyül az ajándékba kapott hatalmas virágkosarakra pillantva. Csete Ilona Dombegyházon Kopasz Isn án plébános vezetésével decemberben sikeres gyűjtést szerveztek a vajdasági magyarok megsegítésére. — Volt három-négy olyan család és volt néhány olyan fiatal a településen, akik szívügyüknek tekintik, hogy tegyenek valamit az elesettekért — mondja a plébános úr. — Amikor először beszélgettem velük erről a kérdésről, azt tűztük ki célul, hogy a segíteni akarás másokban is tudatosuljon. Hiszen amikor ülünk a meleg szobában, és látjuk a borzalmas képsorokat, olvassuk a megrázó újságcikkeket, nyilvánvaló az együttérzésünk. De mindjárt az az első reakciónk, hogy a szenvedők nagyon messze vannak tőlünk, nem nagyon tudunk segíteni rajtuk. Nos, mi ezzel a gyűjtéssel éppen arra teremtettünk lehetőséget, hogy a segíteni szándékozók valóban segíthessenek. — Megvalósult az elgondolásuk? — Igen, s ennek bizonyságára elmondanék néhány megható példát. Névnap a munkahelyen, az ABC-ben. Az egyik hölgy elmondja, mire készülünk. Nem mosolyogják meg, maga a vállalkozó és a felesége reagál a legérzékenyebben az elhangzottakra: 2500 Ft értékű csomagot küldtek. A másik történetem egy öt és fél éves kislányról, Szilvikéről szól. A szülei készítették a csomagot, a kislány is szeretett volna valamit küldeni a menekülteknek. „Vegyetek nekem csokit, hogy elküldhes- sem!” — kérlelte a szüleit. „Azt már nem!” —- így az édesanyja, aki tudta, hogy Szilviké, a nagy csokifaló még mindig őrzi a néhány nappal korábban kapott édességet. S csodák csodájára a kislány elővette féltve őrzött kincsét, s odatette az adományok közé. Vagy: az egyik kisfiú él-hal a horgászatért, sokszor este is pecázik. Készített magának egy mécsest, most gyertya helyett azt ajánlotta fel a vajdaságiaknak, még rajzos használati utasítást is mellékelt hozzá. A plébános űr tovább sorolja a példákat: idősekről, fiatalokról, pedagógusokról, kétkezi dolgozókról. Nem mondja ki, de érzem a közmondás igazságát: nem csak kapni öröm, hanem adni is. Minden ilyen akció az adományozók lelki épülését (is) szolgálja. M.Gy. Azt a kislányt megfogom!
