Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

1994. január 5„ szerda BŰNBE(L)ESÉS mm MEGYEI HÍRLAP Betörőcsábító eszpresszók Egy betöréssorozat listájának végére tehettek pontot decem­ber elején a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság nyomozói, amelyet H. L. Sándor Medgyes- egyházán követett el több ven­déglátóegység tulajdonosának sérelmére. Úgy tűnik nehéz el­szakadni a megszokott életfor­mától, mert a nyomozati jegy­zőkönyv tanúsága szerint a lefülelt betörő nyolcszori, több- rendbeli vagyon elleni bűncse­lekménye mellett már akár pro­finak is nevezhető. Mint a té­nyek bizonyítják, H. L. Sándor a legutóbbi szabadulását követő­en sem tudott ellenállni a zárt ablakok csábításának, s ez lett a veszte. De nézzük a tényeket. „Hősünk” november köze­pén Békéscsabáról személy­vonattal érkezett Medgyes- egyházára, ahol rövid terep­szemlét tartott. Kis idő múlva a benzinkút melletti büfé abla­kát betörte és a radiátorcsőbe kapaszkodva bemászott az üz­letbe. A pulton levő pénztár­gépből kivette a benne levő 300 forintot, majd kifeszített két játékautomatát. Pechjére ebben se talált 500 forintnál többet. Ezt követően csokolá­dét, dohányárut vett magához, majd felkapta a pulton levő sorsjegyeket (Háthajó lesz va­lamire!? — gondolta) és „an­golosan” távozott. Mivel nem találta elég sikeresnek az akci­ót, éjfélig várt, majd szemügy­re vette a gyógyszertár melletti cukrászüzemet. Ide kerítés­mászással jutott be, de rosszul választotta meg a rácsos abla­kot, mert a helyiség üres volt. A következő helyszín a cuk­rászüzem melletti 1. számú presszó volt, ahol a WC-abla- kot feszítette ki, sőt a folyosón még egy üvegajtót is át kellett „vágnia”, hogy végleg bejut­hasson. Éppen a játékautoma­tát feszigette, amikor hangokat és mozgást észlelt, azonban mi­re felocsúdhatott volna Hoff­man László nyomozó, Ale Mi­hály, Locskai József járőrök és Túsz István körzeti megbízott tetten érte és lefülelte a „mun­kavégzés” közben. A kihallga­tásokat követően végül lopás kísérlete és elkövetése miatt ü- gyét vádemeléssel továbbítot­ták a battonyai ügyészségre. H.M. Meglő vásították a Ladát, majd lóvá tették a vevőt December 27-én reggel dr. Bodó Lajos füzesgyarmati ál­latorvos arra ébredt, hogy a garázsból az éjszaka „meglo- vasították” 1200-as Ladáját, benne irataival, orvosi táskájá­val. Azonnal szólt a rendőr­ségnek és az egész nyomozás során is szinte „forró drót” volt közte és a ügyben eljáró rend­őrök között. Számba vettek sok variációt, többek között a személyes bosszú lehetőségét is. Már ekkor felmerült, hogy esetleg a kocsi a megye határa­in belül van. December 28-án Okányban megtalálták az el­dobott iratait. Erősödött az a feltevés, hogy Sarkad környé­kén kell keresni a kocsit. Ek­kor került a képbe két füzes­gyarmati fiatalember, akik jól ismertek a szeghalmi rendőrök előtt. A további nyomozás eredményeként december. 29- én Sarkadon egy helybeli lakos­nál megtalálták az eltulajdoní­tott Ladát. Az illető elmondta, 27-én reggel két fiatalember kí­nálta fel neki eladásra a Ladát, melynek forgalmija a kocsiban volt. Az üzletet megkötötték, a két tolvaj megkapta a sarkadi vevő kocsiját, meg húszezer fo­rintot, azt ígérve, hogy az adás- vételt formailag is rendezik. Azt is elmondták, hogy a tulajdonos foglalkozásából eredően elfog­lalt ember, őket bízta meg az eladással. A rendőrök a Ladát visszavitték Füzesgyarmatra, majd az ekkorra már ismertté vált tetteseket őrizetbe vették. Sz. J. és a fiatalkorú F. Cs. tettüket beismerték, az állator­vosi táskát és a Sarkadon kapott kocsit egyikük lakásán meg is találták. Az ügynek azonban ezzel nincs vége, bár a füzesgyarma­tiak kissé fellélegeztek, hogy a két közismert garázda végre rács mögött van. A rendőrség kezdeményezte letartóztatásu­kat, mivel ellenük több eljárás van folyamatban, olyan is, amely bírósági tárgyalásra vár. Az ügyészség azonban—tekin­tettel a beismerő vallomásokra és mert az okozott kár nagyrészt megtérült —, nem tartotta indo­koltnak azt, hogy 72 óra után is fogva tartsák őket. Hogyan ölt a Scorpio? Kovács János rendőr zászlós, a Gyulai Rendőrkapitányság balesethelyszínelő-vizsgálója a meghempergőzött F orddal fotó: fazekas ferenc Ölt a Scorpio — adtuk hírül a minap. Január elsején 13 óra körül súlyos közlekedési bal­eset történt a szanazugi gátlejá­ró és Gyula között. A Stéberl- villa közelében található ka­nyarba óriási sebességgel „be­zúgott” Szanazug felől egy 2000-es Ford Scorpio, melynek volánjánál Gy. L. 24 éves gyulai fiatalember ült. Ez a testhelyzet sokat javított a tartásán, hiszen nem sokkal korábban — saját bevallása szerint is—több üveg pezsgőt oldott fel a vérében. Az amúgy kifogástalan műszaki ál­lapotúnak mondott; mélykék kocsi kilométerórája állítólag rossz volt, ám a fiatalember ma­ga is úgy saccolta, hogy óránkéti 100-110 kilométeres sebesség­gel száguldott. Jobbra hajlott az út. A mámo­ros gyorsasággal rohanó fiatal­ember alatt balra sodródott a kocsi. Lekapott az úttestről, ezért jobbra rántotta a kor­mányt. Elindult az út jobb olda­la felé. Egy szemvillanás alatt következett be a tragédia. A gépkocsi vezetője azt látta, hogy az öntörvényűvé vált négyéves autó az út menetirány szerinti jobb oldalán, illetve az úttest melletti földsávon szabá­lyosan haladó férfinek rohant. A kocsi jobb eleje enyhén hozzá­ért egy telefonoszlophoz. A 46 éves S. P. ösztönösen hátraug- rott, ám a szörnyű acéltömeg jobb eleje nekicsapódott. Fel- penderült a szélvédőre, majd magatehetetlenül Gyula irányá­ba vetődött. A helyszínen életét vesztette. A gépkocsi az ütkö­zés után szaltózott egyet, utána talpra esett. A vezető gyakorla­tilag sérülés nélkül megúszta a magas röptét. (1987 óta van ve­zetői engedélye, gyakorlott ve­zetőnek számít.) A gyulai rendőrök bevonták Gy. L. vezetői engedélyét, műszaki és orvosszakértőt rendeltek ki. Természetesen vérvételre is sor került. A ve­zető ellen halált okozó ittas járművezetés alapos gyanúja miatt indult eljárás. K. A.J. Tüzes pályázat Petárdák rács mögött ért. (Az ellenőrzéseket a köz­terület-felügyelőkkel és a pénzügyőrség munkatársaival közösen végezték.) Az akciók során 6 ezer 700 petárdát fog­laltak le. (Volt olyan árus is, akinél 4 ezer darabot találtak.). A rendőri intézkedések elle­nére szilveszteréjszakáján a vá­rost fegyverropogással felérő durrogás rázta meg. Sok beje­lentés érkezett a pihenni vágyó lakosság részéről, de a járőröző rendőröknek nem sikerült meg­fogni a petárdázókat. (Érthető is, hiszen az emeletekről ledo­bált, az autókból kihajigált pe­tárdák gazdái szinte tettenérhe- tetlenek.) Szerencsére Oroshá­zán a felelőtlen magatartásnak nem lettek sérültjei. Cs. I. Tolvajok zsákmány nélkül Nem várt sikert hozott a gyulai tűzoltók számára az a gyer- mekrajz-pályázat, melyet az országos rajzversenyhez kap­csolódva éppen lapunkban hir­dettek meg. Bár eredetileg az­zal számoltak, hogy csupán működési területük települé­seiről keresik meg őket, a me­gye minden részéről érkezett hozzájuk pályamű. Összesen 475 olyan rajz vár zsűrizésre, melyet 3-11 éves gyerekek ké­szítettek. A szakértő zsűri most „áll fel”. Az öt legjobb alkotás (szobor is akad kö­zöttük) a megyei döntőbe jut, ahonnan akár az országos elbí­rálásig vezethet útjuk. A gyu­lai tűzoltók a műbírálat után a városban kiállításon teszik bárki számára hozzáférhetővé a legsikerültebb képeket, szobrokat. Az orosházi „Párbeszéd” című kétheti lap rendőrségi hírei (a szilveszteri számból) Hátulról, gondosan... B. M. X. orosházi lakos 1993. november 32-ről december 31- re virradó éjszaka kivilágítatlan, ezüstmedál színű kerékpárjával elgázolta a vele párhuzamosan közlekedő PEH-001 forgalmi rendszámú kamiont. A helyszí­nelés és a vér jelenleg is folyik. Megszüntették az eljárást X. Y. ellen, mert a vizsgálat során kiderült, hogy a pincéjében ta­lált 1696darab kerékpár koráb­ban a saját tulajdonát képezte, ő azokat csak visszalopta. Felhívás! A rendőrség kéri a lakosságot, hogy szilveszter éj­jelén tartózkodjon a hangos pezsgőbontástól, mert ezzel megzavarhatja a járőrök mun­káját. Ellenkező esetben kényte­lenek leszünk tiltottfegyvervise­lés gyanúja miatt bevetni a desszant-erőket. A rendőrség őrizetbe vette K. F. orosházi lakost, aki decem­ber 24-én este, a Rákóczi út és a Szarvasi út sarkán erőszakkal feltartóztatta C. E. nyugdíjast, s rövid dulakodás után annak zse­bébe gyömöszölte saját pénztár­cájának tartalmát, csaknem 4 ezer forintot. A szőrösszívű el­követő ezután különös kegyet­lenséggel egy meleg sálat csa­vart a vacogó áldozat nyakába, majd azt hátulról gondosan megcsomózta, s kereket oldott. A helyszínre érkező forrónyo- mos csoport néhány percen belül elfogta K. F-et, aki a ki­hallgatás során nem tudott ma­gyarázatot adni tettére. A két ünnep közötti időszak­ban (és azt megelőzően is) az orosházi rendőrök a piacokon és a közterületeken árusítókat fokozottabban ellenőrizték. Az intézkedések során a város­ban 2 illetőt feljelentettek pe- tárdázás miatt, több személy ellen pedig szabálysértési eljá­rást kezdeményeztek piro­technikai eszközök árusításá­Erzsike és János már több mint 30 éve házasok. Az amúgy fel­hőtlen együttélésüket csak az sodorta időnként válságba, hogy a férj folyton olyasmire költött, amire a feleség szerint nem kellett volna. Erzsiké nem értette például, hogy mi­ért kell nyitásra automatiku­san csengenie az utcakapunak, hogy az udvari bejárónak mi­ért kell úgy látszania, mintha nem is bejáró volna, hogy a drága szerszámokat rejtő mű­helyre miért kell olyan ajtót szerelni, amit egy idegen seho­gyan sem tudna kinyitni és így tovább. „Betörők? Itt, a falu központjában? — porolt a fe­leség időnként a férjjel. — Má­sok új bútort vesznek, étterem­be mennek vacsorázni, mi meg ilyesmire szórjuk a pénzt.” A vita ezen a karácsonyon is felizzott. Erzsiké egyre heve­sebben érvelt: „Harmincötévé vagyunk együtt, aztán még so­ha egyszer se volt hasznunkra ez a sok hókuszpók. Ülőgarni­túránk bezzeg nincs, amire ké­nyelmesen leültessünk egy vendéget!” Miközben azonban oda­benn folyt a családi vita, kinn a hideg karácsonyi éjszakában két idegen kapaszkodott fel a házuk kerítésén. Behuppantak a felázott virágoskertbe, csí­kos és kockázott lábnyomokat hagyva maguk mögött. A ci­pőjükre tapadt sár másnap reg­gel végig mutatta, merre jártak a ház portáján. Elmentek pél­dául a drága szerszámokat őr­ző műhelyajtóig, ám hiába próbálkoztak annak kinyitásá­val, hiszen az úgy volt megcsi­nálva, hogy egy idegen számá­ra rejtély legyen a bejutás módja. Az udvaron is szét akartak nézni, csakhogy nem találtak kilincset a bejárón, ezért a „bemászás módszerét” alkalmazták. Eközben azon­ban kipattant a rejtett zár, és a kerítésnek hitt bejáró „magá­tól elindult”. A rajta lévő hí­vatlan látogató (a nyomok sze­rint) szendvicsként préselő- dött a fal és az annak csapódó vasbejáró közé. Az esemé­nyek ilyetén alakulása után feladták az aznapi betörést, és az utca felé tartottak. Mivel meglátták, hogy a kiskapu csak riglire van zárva, már a kerítésmászással sem kínlód­tak. Kiriglizték a zárat, és las­san kisomfordáltak az utcára. Óvatosan húzták be maguk mögött a kaput, amit odabenn sivító csengőszó jelzett. A vi­tatkozó házaspár megriadt, s nagy robajjal felhúzták az ab­lak súlyos faredőnyét. Ettől aztán úgy megijedtek a hívat­lan látogatók, hogy talán még a maratoni csúcsot is megdön­tötték... Másnap reggel, amikor a nyomokat is megtalálták, a fe­leség 35 év házasság után elő­ször dicsérte meg a férjét: „Mindig tudtam, drágám, hogy nem hiába csinálod azt a sok marhaságot!” —RIA Változatos technikával, csodálatos fantáziával és ügyességgel készítették el a gyerekek a tűzoltásról, a tűzoltókról, s a mindehhez kapcsolódó mesevilágról szóló alkotásaikat. A képen: a pályamunkák egyike

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom