Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

KÖRKÉP 1994. január 3., héttő Petőfi-dombormű avatás Budapesten Ismét eredeti helyére került vissza vasárnap az a Petőfi- dombormű, amelyet nagy nemzeti költőnk születésének centenáriumán, 1923-ban he­lyeztek el először a főváros­ban. A domborművet a székes- főváros polgárai akkor az egy­kori Horváth-házra tették, oda, ahol 1848-ban a Nemzeti dalt és a 12 pontot cenzúra nélkül nyomtatták ki. Ez a ház jelenleg a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán áll. Marad a tavalyi adó A múlt héten a méhkeréki mű­velődési ház zsúfolásig meg­telt termében falugyűlésre került sor. Ezen beszámoló hangzott el az önkormányzat idei munkájáról, az 1994. évi költségvetés tervezetéről, az épülő új nemzetiségi óvoda ki­vitelezési üteméről, a köz­rendről és közbiztonságról. A település lakosai örömmel vették tudomásul, hogy a helyi adó mértéke a jövő esztendő­ben sem emelkedik. Korán kelőinek Holnap reggel a Petőfi Rádió Hajnali kalendárium című műsorában szólal meg Pet- rovszki Pálné, a Gyulai Ide­genforgalmi Kamara elnöke. A műsor szerkesztőjének, Za­la Simon Tibor szerkesztőnek kérdéseire a fél 5-től 6 óráig tartó műsor második részében a gyulai idegenforgalom 1993-as évéről számol be a kamara elnöknője. A szolidáris polgármester A sarkadi képviselő-testület Tóth Imre polgármesternek a tizenharmadik havi fizetés mellé egyhavi jövedelmének megfelelő jutalmat szavazott meg. A polgármester kijelen­tette: a szándékot elismerés­ként értékeli, ám az összeget, mivel nincs anyagi lehetőség mindenki megjutalmazására, a többi önkormányzati dolgo­zókkal való szolidaritás végett nem kívánja felvenni. A Lottó Unió tájékoztatása szerint az Ausztria Lottó 52. heti nyerőszámai a követke­ződ: 6, 7, 15, 25, 26, 37 — a pótszám: 4 A joker nyerőszáma: 878063. ■I l Az Autó Körös Kft. mérlegképes könyvelőt keres! Jelentkezni: a (66) 327-520-as telefonon. 1 .i.JT Sajtó- és közönségsiker F ranciaországban (Folytatás az l. oldatról) —A francia közönség közis­merten roppant igényes, még a profik között is válogat, önök pedig egy amatőr együttes. — Az impresszáriónkat ez . egyáltalán nem érdekelte. Számára egyedül az volt fon­tos, hogy sikeres üzletet csi­náljon. Nekünk ez a szemlélet még szokatlan, s üzleti szem­pontból magam is kísérleti tur­nénak szántam a mostanit, hi­szen szabályos kereskedelmi szerződés alapján még soha nem utaztunk. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pro­dukciónk jól eladható, jövőre komolyabb anyagi igényekkel kívánjuk „áruba bocsátani”. Nekünk itthon filléres gondja­ink vannak, kénytelenek leszünk a piac működésére jobban odafigyelni, bár­mennyire is idegennek érzem ezt a művészettől. —Összesen három hetet töl­töttek Franciaországban. Mi történt ez alatt az idő alatt? — December 2-án indul­tunk útnak és 21 -én érkeztünk haza. Közben a Rhone-vidé- kén és a francia Alpokban tur­néztunk, ahol összesen hu­szonkét előadást tartottunk a Vienne-i Synaxis Szimfonikus Zenekarral közösen, ugyanis ők kísérték élőben a bábbalet­tet. Ezt a megoldást az imp­resszárió találta ki, és nagyon szerencsés ötletnek bizonyult. A Napsugár bábosai kitűnő szinkronjátékosok, nekik nem okozott gondot az együttmű­ködés. Bruno Conti karnagy viszont rettenetesen izgult, s maga sem akarta elhinni, hogy egynapi próba után teljes volt az összhang a zenekara és a bábosok között. Kazettán elküldtük nekik korábban Pro- kofjev zenéjét,' a karmester hallás után elkészítette a parti­túrát, majd betanította a dara­bot zenekarával. Búcsúzáskor ragaszkodott hozzá, hogy jö­vőre is velünk turnézhasson. — Hogyan fogadta előadá­saikat a közönség? — Nézőink reakciói jelen­tették a legnagyobb örömet számunkra az itt-ott megjele­nő gondok mellett. Egy elő­adás sem múlt úgy el, hogy a rengeteg taps után föl ne jöttek volna a bábokat megnézni, s ekkor közvetlenül is hallhat­tuk a véleményüket. El voltak ragadtatva a bábuktól, s szinte mindenhol megfogalmazták, hogy ilyen jellegű, karakterű figurákkal még soha nem ta­lálkoztak. Megnyilatkozásaik arról győztek meg minket, hogy olyan úton járunk, ami teljesen egyedi. A közönség rokonszenve tehát minden fel­lépési helyünkön érezhető volt. A színházak már okoztak némi gondot, annak ellenére, hogy roppant korszerűek még a kisvárosokban is. A nézőtér azonban mindenütt emelkedő padsorokból áll, így a hátsó sorokban ülők már beláttak a paraván mögé. Ezért a bábo­soknak szinte mindenhol feke­te csuklyákban kellett játsza- niok, ami nagyon megnehezí­tette a munkájukat. Ennek el­lenére — a minden előadásun­kat a nézőtérről szigorú kriti­kával szemlélő vezetőként is — elmondhatom, hogy végig rangjukhoz méltóan dolgoz­tak, minden előadást gyönyö­rűen oldottak meg. A sajtó körülbelül az ötödik-hatodik előadás után fedezett fel bennünket, de azután már nemcsak tudósításokban szá­moltak be fellépéseinkről, ha­nem elemző írások is megje­lentek a produkciónkról. Különösen azt tartották fan­tasztikusnak, hogy egy idegen bábszínház előadása tökélete­sen élvezhető, érthető, átérez- hető a francia közönség szá­mára, ami azt bizonyítja, hogy az európai kultúra szerves ré­sze. Jelenlétünket nemcsak si­ma magyar—francia kopro­dukciónak minősítették, ha­nem a két nemzet együttműkö­désének. —Jutott idő a munka mellett a nézelődésre is? — Mivel minden nap tartot­tunk legalább egy előadást, ezért nagyon kevés szabad­időnk maradt. Annyit sikerült elérnünk, hogy megnézhessük Lyonban a bábtörténeti múze­umot és kiránduljunk Albert- ville-be, az egykori téli olim­pia színhelyére. Szabadidős programjainkat azonban már kicsinyke zsebpénzünkből kellett fedeznünk, mert bár­mennyire is el volt ragadtatva impresszáriónk a produkció­inktól, értük csak az utaztatást, szállást és ellátást biztosította. Lenthár Márta A meztelen valóság (Folytatás az I. oldalról) jeleskedett. Kettőjüket egészí­tette ki Salamon László bű­vész, akinek — mint láthattuk — fő erőssége az egyensúlyo­zás, de a tűznyeléstől sem riad vissza. A show-t 4 lány és egyetlen fiú alkotja — mesél­ték a szünetben magukról. Nem hivatásos művészként in­dultak, de fáradhatatlanul gya­korolnak és igény szerinti mű­soros összeállítással lépnek fel. Mystic néven 3 éve mű­ködnek együtt és mivel min­denkinek más-más a „szak­területe”, jól kiegészítik egy­mást. Vidékre szívesen jön­nek, mert itt nyugodtabb, őszintébb a közönség. Kezdet­nek diszkrétebb műsort hoz­tak, de van „erősebb” stílusú is — állítják. A lányokat nem zavarja a sok figyelő szempár, hisz többször felléptek külföl­dön és belföldön egyaránt. Sa­ját bevallásuk szerint szeretik a zenét, szeretnek táncolni és minden új bemutatkozás kihí­vást jelent. — A meztelenség csak egyfajta eszköz, hogy megnyerjük a közönséget — hangsúlyozták —, és ha való­ban sikerül, az nagyon jó ér­zés. — Mezőkovácsházán nem volt komoly éjszakai szórako­zóhely pedig itt is él olyan korosztály, akinek erre van igénye. Ezeket az embereket szeretnénk ide becsábítani igen olcsó árainkkal — foly­tatták a bemutatkozást a vál­lalkozók. — A fellépő lányok, fiúk humoros, intelligens mű­sort, go-go táncot és vetkőző­számokat adnak elő. Más stí­lus, más minőségben, mint amit megszoktunk, de szeret­nénk a.jó ízlés határain belül maradni. A lányok nem „vihe­tők el” a műsor után. A kará­csonyi megnyitó egyfajta fő­próbát jelentett, amit folytatni kívánunk. Mivel a klub 40 személy befogadására alkal­mas, el tudunk itt képzelni — műsorral vagy anélkül—kon­ferenciákat, üzleti vacsorá­kat, vetélkedőket, nyelvtanfo­lyamot, családi rendezvénye­ket, kábeltévés programokat, vadász-, horgász-összejöve­teleket, egyfajta show-műso- rokat és bármilyen más zárt­körű rendezvényt. Pillanat­nyilag csak a nagyobb ünne­pekre szerveztünk programot, de szeretnénk ha minden nap megtelne a bár. A lehetőségek bővítésével pedig szeretnénk a lakosságot mind teljesebb körben kiszolgálni. Csak előre lefoglalt asztalok van­nak, lekötött műsorokkal nyi­tunk, hisz így éri meg a ven­dégnek és a vállalkozónak Ez is meztelen v alóság... Télidőben jólesik emlékezni az elmúlt nyárra és arra gondolni, hogy 1994-ben ismét nyár lesz feb-fotó Köszönet a bizalomért A mai nappal fordulóponthoz ér- ff keztünk lapunk terjesztésében: e szá- (JfS, munkát már a Népújság Kft. saját terjesztői hálózata juttatta el előfizetőink- ~Y hez. Az előkészítő munka során ügynök- t ségünk tagjai felkeresték olvasóinkat az élőfi- zetés megújítására. Örömmel közölhetjük, hogy ez sikerrel járt, januárra 31 455-en fizettek elő a Békés Megyei Hírlapra. Ha ehhez még hozzávesszük a tízezret jóval meghaladó árus­példányt — amit változatlanul megkapnak a pavilonok­ban —, akkor elmondhatjuk, hogy a korábbival közel azonos példányszámban nyomtatják naponta lapunkat. S hogy ez így van, abban döntő szerepe van olvasóink irántunk tanúsított bizalmának, annak, hogy szeretik, elfo­gadják a Békés Megyei Hírlapot, és a sajtópiacon kialakult versenyben bennünket választottak. Köszönet érte, s ígérjük, a jövőben sem csalódnak bennünk. Ennek a bizalomnak úgy szeretnénk megfelelni, hogy még többet, még jobb lapot nyújtunk át önöknek — s ne feledjék! —, időben ott leszünk levelesládájukban. A többre (és remél­hetőleg a jóra) decemberben is volt példa, amikor egy vasárnapi és egy délutáni kiadással, valamint karácsony­kor negyven oldalas számmal jelentkeztünk, s összesen 56 oldallal több olvasnivalóval. Mint minden új, a saját terjesztés is járhat kezdetben zökkenőkkel. Olvasóink tájékoztatására az elmúlt napok­ban folyamatosan közöltük terjesztési ügynökségeink és kézbesítőink címét. Ezúton is kérjük előfizetőinket, amennyiben a kézbesítéssel kapcsolatban észrevételük van, a hatékonyabb, rugalmasabb ügyintézés érdekében közöljék azt területi ügynökségeinkkel, illetve kézbesítő­inkkel. Természetesen kiadónk terjesztési részlege (Bé­késcsaba Munkácsy u. 4.) is az önök rendelkezésére áll, ide is várjuk észrevételeiket személyesen, levélben vagy a (66) 450-450/151 -es telefonon. „OH LASSAN SZÁLLJ ÉS HOSSZAN ÉNEKELJ, HALDOKLÓ HATTYÚM, SZÉP EMLÉKEZET!” (Petőfi Sándor) Feketén köszöntött be az új esztendő Halál az árokban Sarkadkeresztúron, a Vörös­marty utcában január 1-jén 07.45 órakor az egyik lakóház előtt a két méter széles, másfél méter mélységű vízelvezető árokban holtan találták C. S. 56 éves helyi lakost, akiről megállapították, hogy feltehe­tően ittas állapotban eshetett az árokba és ott fulladt bele annak vizébe. Az életet oltó Scorpió Gyula külterületén, a szanazu- gi elágazásnál az év első nap­ján 13.05 órakor Gy. L. gyulai lakos Ford Scorpió típusú gép­kocsijával kisodródott egy ka­nyarban, s ennek következté­ben áttért a menetirány szerin­ti bal oldalra, ahol elütötte a gyalogosan közlekedő S. P. gyulai lakost. A szerencsétlen S. P. a helyszínen meghalt. A gépkocsiban keletkezett anya­gi kár 1 millió forint. Két súlyos, egy könnyebb sérülés Ugyancsak január első napján 5 óra 30 perckor a Gádoros és Eperjes közötti útszakaszon B. István eperjesi lakos a rend­kívül síkos úttesten gépkocsi­jával megcsúszott, s emiatt elütött három vele azonos irányba közlekedő gyalogost. Közülük ketten súlyosan, egyikük pedig könnyebben megsérült. B. V. Saf&kíw szorítva Fogadom Itt az új év, a nagy fogadkozások időszaka. Ilyenkor, éjfél után pár perccel szokta megfogadni a notórius nőcsábász férj hitvesének, most aztán ezentúl senki más, csak te (no meg az a kis szőke, ott a sarokban), a szeszkazán—ha még tud beszélni —, hogy többet nem iszik (igaz, kevesebbet sem), az adócsaló vállalkozó, hogy többé nem kísérti az Istent (azt nem is, de az APEH-et azért megpróbál ja az idén is átverni) és még hosszan folytathatnánk a sort. Ebből kiindulva lenne néhány javaslatom, ki mit fogadjon meg, amit aztán úgysem tart meg. Politikusainknak azt, hogy ezentúl csak olyat ígérjenek a választásokon, amit nem tudnak beváltani (akkor talán olyan is lesz, amit igen), a focistáinknak azt, hogy ezentúl célba sem veszik az ellenfél kapuját (akkor talán — legalább időnként — eltalálják azt). Hogy a dolog még érthetőbb legyen, én jó példával elöl járva megfogadom, hogy ezentúl kormánypártiak számára rendszeresített rózsaszínű szemüveget felvéve szemlélem a világot, csak a szépet látom meg benne és teszem szóvá (miért pont én tartanám be, amit ígértem!). Gila Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom