Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
1994. január 14., péntek CSALÁDI OLDAL fi IB ÉKES MEGYEI HÍ Családfa-mília vetélkedő A Családfa-mília című országos egészség- és kulturális vetélkedő háromfordulós lesz. A selejtezőknek 1994. február 19-én tíz regionális központ ad otthont, a mi régiónkban Békéscsaba. Az elődöntőbe és a döntőre a fővárosban 1994. májusában kerül kerül sor az MTV- ben (szombat-vasárnap). Megelőzően a területi győztes családról egy 25 perces tv-felvétel készül. A vetélkedő nyertesei értékes jutalomban részesülnek. A szervezők a család fogalmát tágan értelmezik, a családi csapat tagja lehet a családtagok mellett segítő rokonság, esetleg szomszéd is. A gyermekek lehetőleg 10 éven felüliek legyenek. A családok, illetve hozzátartozóik jelentkezési határideje: 1994. január 20. Nevezési feltétel: maximum 3 oldalas családi életrajz, 3 fotó a család életéről, a 8 fős csapat tagjainak megjelölése, a szóvivő nevének, címének, telefonszámának feltüntetése. A nevezések a következőcímre küldendők: Gyermekbarátok, 1701 Budapest, pf.: 244. A vetélkedőről bővebb tájékoztatás kérhető Juhos Jánosnétól a 267-4151-es telefonszámon, naponta 10—16 óráig. Az idő rövidsége miatt jelentkezésüket a megyei szervező intézet címére is küldhetik: ÁNTSZ Békés Megyei Intézete, 5600 Békéscsaba, Gyulai út 61. Telefon: (66) 454-154. Regionális versenyközpontunk felelőse: dr. Patai Klára tisztiorvos, egészségvédelmi osztályvezető. Az országos családi vetélkedő meghirdetői várják a csapatok jelentkezését. A verseny meghirdetői: Józan Elet Egészség- és Családvédő Szövetség, Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma, Kompánia Közemű- velődési Egyesület, 24 Óra Alapítvány, Danubius Rádió, Magyar Hírlap Heti Patika rovata, valamint a Kurázsi és a Kiáltás című lapok. A versenyt támogatja az Állami Népegészségügy i és Tisztiorvosi Szolgálat, a verseny regionális központjainak önkormányzatai. A versenyt meghirdetők várják további támogatók jelentkzését. A Gyermekbarátok Alapítvánva számlaszáma: Budapest Bank Rt. 388- 115-77. Szülésre felkészítő tanfolyam A Békéscsabai Városi Védőnői Egyesület nyolc foglalkozásból álló tanfolyamot szervez a Lencsési Közösségi Házban. A képzés résztvevői megismerkedhetnek a terhesség, a szülés folyamatának részleteivel, megtanulhatják az újszülött fogadásának különböző módjait. Az alakuló összejövetelt január 24-én, hétfőn este 18 órakor tartják, amelyre nemcsak kismamákat várnak. Közlekedési támogatás mozgáskorlátozottaknak Békéscsaba megyei jogú város önormányzata szociális irodájának vezetője, Tamás Béláné fontos tudnivalóra hívta fel a gépkocsival közlekedő mozgáskorlátozottak figyelmét. A korábbi rendelet, amelynek alapján az elmúlt esztendőben két és fél ezren részesültek közlekedési támogatásban, megváltozott. Az eddig hozzájuk eljuttatott mintegy 600 idei kérelem nem felel meg a rendelet előírásainak. A továbbiakban csak a választott háziorvos által kitöltött I. fokú orvosi szakvélemény alapján adhatják ki a támogatást. Az eddig kiadott véglegesített orvosszakértői bizottsági szakvélemények érvénytelennek minősülnek. A városi szociális irodába legkésőbb március 15-éig kell a szabályszerű kérelmet benyújtani, a határidő elmulasztásával a mozgáskorlátozott közlekedési támogatási jogosultságát elveszti. B.Zs. Nyugdíjemelés - háromféle változatban A Nyugdíjbiztosítási Ónkormányzat Elnöksége legutóbbi ülésén úgy határozott: az idei * nyugdíjemelésekre három változatot terjeszt a testület január 21-én esedékes közgyűlése elé. Bármely variációt választja a közgyűlés, a nyugdíjasok megkapják a törvényi előírás alapján őket megillető nyugdíjemelést — tájékoztatta az MTI-t az alelnök. Mint Szeremi Lászlóné elmondta: mindhárom javaslat alapja az az önkormányzati szándék, hogy a várható helyett az elmúlt évi nettó keresetnövekedés legyen a nyugdíjemelés alapja. Ez az előzetes adatok szerint körülbelül 18 százalékot tesz ki. A lehetőségek ezen belül már csak az ez évi két nyugdíjemelés időpontjában (március—szeptember vagy január—szeptember) térnek el egymástól, illetve ehhez kapcsolódóan más-más százalékmegoszlást tartalmaznak. Ugyanígy nyitott kérdés az is, hogy visszamenőleges hatályú legyen-e az idei nyugdíjemelés. Szeremi Lászlóné rámutatott: az önkormányzat történetében most először fordul elő, hogy egy kérdésben az elnökség nem konkrét javaslatot, hanem megoldási lehetőségeket terjeszt a közgyűlés elé. Mivel az elnökség minden egyes ajánlás mellé konkrét számításokat készít, a közgyűlés az előzményeken túl tisztában lesz azzal is: milyen következménnyel jár döntése a nyugdíjasok, illetve a tb-alap számára — mutatott rá az alelnök. (MTI) Lassan a lelkűk is megnyomorodik... Családév 1994? Még az ünnepek előtt jutott a kezembe egy levél, így szól! „Beteges édesanyám kevés jövedelméből nagyon nehezen tudunk megélni. Jószívű, segítőkész emberektől kérek segítséget, akinek az anyagi helyzete megengedi, hogy 50-100 forintot nélkülözzön. Mindenféle adományt elfogadok. Szükség esetén személyesen is bemutatkozom... A levélíró az adományokat egy lökösházi postafiók címére kérte. Mire kinyomoztam kik ők, elteltek az ünnepek. A kevermesi lerobbant ház udvarán egy talicska árválkodik. Mellette valaki ládafélét kezdett összetákolni. Középen egy szerencsétlen fa halálát okozta az, aki szinte tövig levágta az ágait. Dörömbölé- semre egy fiatal nő és egy férfi bújik elő. Majd csatlakozik hozzájuk egy 16 év körüli srác. Ő az, aki a levelet írta, Robi. Mondja várjak, felöltözik, aztán mehetünk a mamájához, aki egy másik házban lakik. „Idáig jutottam!” Ezt a házat — ahogyan elnézem — csak a jó Isten tartja egyben, meg néhány szalmaszál, amit a vályogkészítésnél használtak. Az udvaron mérges kutya tépi a láncot, egy ősz hajú asszony lefogja, hogy bejuthassak a házba. De szép lehetett valamikor ez az ősz hajú asszony, Kovács Pétemé! Köves szobába vezet, ahol mindössze egy ágy, egy szék, két asztal található. Leülök, Robi és az édesanyja állnak. A plafon jó egynégyzetméteren leszakadt, a cserépkályhát is oldalba vághatta valaki, mert annak meg a csempéje borult be a kályha közepébe. Kovácsnén fekete garbó, melegítő alsó. Derekára pulóvert hurkolt, hogy a veséjét védje. Karba fonja a kezét, az arcán mérhetetlen keserűség. — Nekem jutott eszembe, hogy megírjuk a levelet. Szomorú, de idáig jutottam. Nem voltam én mindig ilyen nyomorult. Érettségiztem, jogosítványom van... —Nincs állásban? — A MAV-nál dolgoztam, mint áruértékesítő. Aztán beleestem a létszámleépítésbe, mert nem tömtem a főnököt libával meg kacsával, ahogyan tette azt az utódom, aki persze maradt a munkahelyén. Szóval 1993. szeptemberében „megszűntem dolgozni”. Előtte egy évig táppénzen voltam, mert a nagyobbik fiam eltörte a karom. —A saját gyereke? — Borzasztóan agresszív. Gondolom látta a másik házamat, ahonnan átrámoltak ide az élettársával. — Mi az, hogy átrámolták, kié a ház? — Mind a két ház az enyém. Csak a fiam élettársa varrást vállal és azt mondták, az a ház jobban szem előtt van, hát pucolnom kellett... „Nem tagadom, iszom!” —Mennyi a jövedelme? — 7800 forint munkanélkülisegélyt kapok. —És Robi mit csinál? — Idáig Csabán tanult a kereskedelmibe. De 14 ezer forint évi tandíjat kellett volna fizetnie. Tessék mondani, miből? Pedig egy aranyos, jótanuló gyerek. Szeretne elhelyezkedni, de nem tud. Úgy akarta alkalmazni tanulóként egy vendéglátós, hogy egy fillért sem ad neki. — Asszonyom, már meg ne haragudjon, de nagyon lepusztult, nyomorult a lakása. Egyáltalán hol főz, hol vannak a bútorai, ruhái? — A másik lakásban. Nem merek érte menni, mert egyszer megfogtam egy csirkét, hogy elhozom, „végigszántotta” velem az udvart a nagyfiam. Azt mondta, megöl, ha beteszem a lábam. Itt van egy rezsó. Kész. Ennyi. —Mi oka van arra a fiának, hogy így viselkedik? — Lehet bármi oka is egy gyereknek az anyjával így bánni? — Igaza van, rosszul fogalmaztam. — Nem tagadom, mostanában újra elkezdtem inni. De kérdezze meg a fiamat, 15 évig még egy pohár sört sem ittam. — Mondd meg anyu azt is, hogy miért tudtál lemondani az italról — szól beszélgetésünkbe Robi, aki a körülményeihez képest jól öltözött, ápolt fiatalember. — Megmondom! — folytatja a beszámolóját Matild asszony. — Amikor teherbeestem a fiammal, azt mondtam: semmit tovább! Egészséges gyereket akarok! — Igaz, hogy italra kellene a pénz, amit kér az emberektől? — Azt azért nem lehet mondani rólam, hogy alkoholista vagyok. A gyerekemnek mindig volt mit ennie, meg látja, ruhát is veszek neki. Segítségként kaptunk egy dollárt... — Mondja, megold valamit az ital? — Tudom én, hogy semmit. Nem voltam mindig ilyen szerencsétlen. Csabán kötöttem egy eltartási szerződést. Jól is éltünk a mérnök úrral. Rám íratta a háza felét. Amikor ezt a fia megtudta, addig üldözött, amíg vissza nem adtam a fél házat. Emiatt van a nagyfiammal a baj, mert ő abból pénzt remélt. Nem vagyok rá büszke, hogy iszom, de biztos vagyok abban, hogy ismét le tudom tenni a poharat, ha egy ici-picit rendeződnek a körülményeim. — Mondja, milyen eredménye volt a levélnek? — Hát, mit mondjak? Nem . sok! Kaptunk egyszer 50forintot, aztán 1 dollárt. —Jól értem? Egy dollárt? — Igen. Két-három levelet is kaptunk. Az egyik nagyon kedves névtelen levélíró azt ígérte, legyünk türelemmel, most nincs pénze, de februárban megpróbál valamivel segíteni. Aztán volt egy levél, aminek írója doktor. Azt írta, hogy másnak is van beteg anyja és beteg gyereke, máskor ilyen papírt ne dobjunk az ő postaládájába. — Szóval nem volt valami sikeres az akció? — Nem. Szeretnék elkerülni Kevermesről, Békéscsabán keresek állást meg albérletet. —Miből tudja majd fizetni? — Vállalok takarítást, betegápolást. * Az asszony nagy fia roppant ideges lett attól, hogy beszélni akarok vele. Először hallani sem akart róla, hogy nyilatkozzon. Aztán az élettársa rábeszélte. Nem kell nagy élettapasztalattal rendelkezni ahhoz, hogy rájöjjek, ez a fiatalember valóban agresszív. Még mielőtt megszólalnék, már fenyegeti az öccsét: — Megállj, Robi! — rázza felé az öklét. Aztán elmondja, hogy alkoholista az anyja, aki eladta a gitárját, a disznóját, lopott tőle csirkét, eltüzelte a ruháját... Arra a kérdésemre, igaz-e, hogy agresszív? Annyit válászol, előfordult, de ezt már nem lehet elviselni, amit az anyja csinál. Beteg, alkoholista, akit úgy szedtek össze a híd alól Békéscsabán. Amíg nem ivott, nagyjából(?!) jóban voltak, de azért mindig akadt ellentét közöttük. Nem tudom, ennek a családnak valaha is jóra fordul-e az élete? Egy dolog biztos: a legjobb úton haladnak affelé, hogy a test után a lelkűk is megnyomorodjon... Béla Vali Lepusztult, nyomorult a lakásbelső fotó: Béla vali Útközben Néha a lába elé néz az ember, néha nem. Most, amikor éppen lehajtott fejjel megyek a közgé felé, két lábat látok ide-oda járkálni. Egy darabig nem is nézek föl, csak egy helyben állva pislogok, vajon mit akarnak ezek a lábak? Aztán majdnem öszeütközünk. Hát te vagy, szólunk mindketten egyszerre, aztán megkérdem, mi az, amit lábbal kell szemrevételezni. Mi, mi, dohog az illető, hát az, mekkorák ezek a mélyedések, hogy akiknek illene észrevenni, rá se bagóznak. Már elhagyjuk az áruházat is, amikor elmondja: minden eső után a guta kerülgeti, mert a teljes járda.szélességében vizesárkokat kell kerülgetnie. De annyi van belőlük, hogy végül csak ki kell menni a sétá- lóútra, bár ott sem sokkal jobb a helyzet ilyenkor. Vájjon az illetékesek mért nem veszik észre? Nem látnak jól? Vagy nem járnak gyalog! Mert különben ezt a városközponti részt csak úgy lehet elkerülni, fejezi be és dohogva megy tovább. Én meg alig lépek kettőt-hár- mat, amikor megszólítanak, hogy van-e tudomásom arról, hogy a városháza előtti kőről eltűntek a feliratok. A minap az unokámmal sétáltunk a városban, és arra járva vettük észre, hogy valami hiányzik az emlékkőről, mondja az ismerős. Arról, amit a 275. évfordulóra hoztak Szlovákiából emlékezésül a régi szülőhelyre, a Csabára települt ősökre. Hát micsoda világ ez! Visszafordultam és irány a városháza. Valóban az a helyzet, amit az ismerősöm mondott. A kő az ott van ugyan, azt nehéz is lenne elvinni, viszont hiányzik róla minden felirat, csak a hűlt helye maradt, egy csomó lyukkal. Azok mutatják, hogy volt ott valami. Hogy mi történt, arról néma csend, és ez az igazán érthetetlen. Nem volt róla szó az újságban, hogy ismeretlen személyek mit csináltak, de egy olyan tábla sincs kitéve a városháza előtt, hogy kérem, valami történt, és ki kell cserélni ezt és ezt, pillanatnyilag azért hiányzik. Senki ne gondoljon semmi rosszra. Ez a két eshetőség van, de melyik az igazi? Vass Márta
