Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
EKÉS MEGYEI HlRUPMEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS 1994. január 11., kedd „A családsegítő az én oxigénpalackom” A rászorulók közül sokan restellnek bemenni a családsegítőhöz, pedig a nyomor miatt nem nekik van szégyenkezni valójuk FOTÓ: FAZEKAS FERENC Történelmi lecke Orosházán Mi legyen a Híradóban? Megjelent a Dombegyházi Híradó II. évfolyamának 2. száma. A helyi önkormányzat tájékoztatóját felelős kiadóként Gyarmati Jánosné polgármester jegyzi. A sok hasznos információt tartalmazó kiadvány népszerű a helyi lakosság körében. A legutóbbi közmeghallgatáson az egyik felszólaló azt kérte, hogy továbbra is szerepeljenek a lapban a mezőgazdasági termelőket érintő jogszabályváltozások. Megkezdődtek a felvételi vizsgák A Békési Szegedi Kis István Református Gimnázium hat évfolyamos gimnáziumába már megkezdődtek a felvételi vizsgák. December 11-én ötvenegy, többségében vidéki kisdiák írt matematikából, magyar nyelvtanból és irodalomból felvéteüt. A szóbeli felvételi vizsgára a gimnáziumban február 12-én kilenc órától kerül sor, s a felvételik összesítése alapján ősszel harmincán kezdhetik majd meg. tanulmányaikat a nagymúltú oktatási intézményben. A négy évfolyamos gimnáziumban a 94—95-ös tanévben legalább két osztály indul majd, az egyik emelt óraszámban angol tagozatos lesz, míg a másik normál tantervű osztály lesz. —1 írja meg, hogy a családsegítővel való találkozás nekem többet jelentett egy ötös találatnál a lottón — nyitott be hozzám a békéscsabai Kiszely Béláné. — Mondanak róluk ezt is, azt is, hallgassa meg a történetem, s azután döntse el, hogy milyen emberekkel kerültem kapcsolatba. Anikó nagyon vékony alakján látszik, hogy valamilyen kór gyötri a testét, arcán a ráncok pedig arról árulkodnak, hogy egy nehéz sorsú emberrel ülök szemben. Ruhája roppant egyszerű, de tiszta, szavai meggondoltak, érződik mondatain, hogy már többször mérlegre tette mindegyiket. —1980 óta vagyok rokkant- nyugdíjas, mert a sokízületi gyulladásomtól munkaképtelenné váltam. Az 1990-es felülvizsgálat után kerültem anyagilag még a korábbinál is válságosabb helyzetbe. A rokkantságnak új mértékét állapította meg a felülvizsgáló bizottság, s a nyugdíjintézetnek öt hónapjába tellett, amíg kiszámították a hozzá illeszkedő összeget. Fél évig én egy fillért sem kaptam, a féljem hétezer forintos jövedelme még a legszükségesebbekre sem volt elég, ezért kölcsönökből éltünk. Akkoriban már bottal jártam, de olyan nagy volt az elkeseredésem, hogy összeszedtem minden erőmet és elvánszorogtam a családsegítőhöz. Kiabálva zúdítottam rájuk minden bánatom, amit azóta is nagyon szégyellek, mert olyan emberséges bánásmódban még soha életemben nem volt részem, mint ami ezután következett. Galambosné Varjú Blanka vett először gondozásba, közben a férjem is lerokkant, az ő ügyében is intézkedett. A baj nem jár egyedül, meghalt az unokám, eltemetéséről Csereiné Argyelán Anna gondoskodott, de említhetném az igazgató, Tóth Jolán nevét vagy Tamás Bélánéét, ha ők nincsenek, összeroppan az egész családunk. —- Első szavaiból arra következtetek, hogy nincs mindenki Anikóval egy véleményen. — Ezért is akarom elmondani a sajátomét. Három éve úgy járok a családsegítőbe, mint haza. Sokat láttam, hallottam ennyi idő alatt. Láttam káromkodva kijövő embereket, mert elégedetlenek voltak a segítséggel. Legtöbbször az ilyen emberek csupán ügyeskedők, akik meg is érdemlik az elutasítást. Láttam fiatal, életerős férfiakat, akik ott tartották a markukat, ugyanakkor tudom, hogy az igazán rászorulók szégyellnek kérni. Mások azonnal a kocsmába viszik a segélyt. Akinek italra kell, ne is kapjon. A valóban rászorulók közül senkit nem küldenek el. Azt is tudom, hogy veszélyeknek vannak kitéve, hiszen gyakran mennek ki olyan családokhoz, ahol fenyegető kezekkel várják őket, s ők mégis mennek és végzik a dolgukat. Ugye leírja, amit mondtam, tudja meg minden kétségbe esett ember, hogy baj esetén van kihez fordulni. A szociális háló még valóban nagyon gyenge nálunk, a családsegítők dolgozói azonban erőn felül végzik a munkájukat. L. M. Történelmi lecke fiúknak — idézhetnénk Adyt, ha csak róluk lenne szó. Gyanítható, hogy lányok is részt vettek azon a rendkívüli történelem- órán, melyet november közepén tartottak Orosházán, a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában. — Dr. Varga István ügyvéd november elején jelentkezett azzal, hogy rendkívüli történelemórát tartana nálunk — mondta Fekete Sándor, a szak- középiskola igazgatója. — Megkérdeztem a történelemtanárokat, mennyi idő jutna erre. Egy órát említettek. Kértem az ügyvéd urat, hogy szigorúan tartsa magát a tényékhez, s hagyja ki az MDF-et és a napi politikát a dologból. A tanárok meghirdették az órát a negyedikesek részére, 40 körül el is mentek. Nem voltam ott, a történelemtanárok sem, bement viszont egy gépész kolléga és a gazdasági vezetőnk. Szerintük nem hangzott el pártpolitikai kitétel. — Milyen előadásra vállalkozott Varga úr? — Trianonról beszélt. — Nem tanítják önöknél Trianont? — Természetesen tanítjuk. —Mi győzte meg önt arról, hogy egy ügyvéd több és tárgyszerűbb ismeretekkel rendelkezik a témában, mint saját történelemtanárai ? — Tudni nem tudtam, de ha ajánlkozott... Bármely tantárgyból elfogadunk külső előadókat, ha felajánlják munkájukat. __ —Úgy értsem, nincs akadálya annak, hogy az országgyűlési választókerület valamennyi képviselőjelöltje a tanrenden belül, szabadon választott témában előadást tartson önöknél? —Én nem firtattam Varga úr jelöltségét. De ha beindul a kampányolás, nem mondanám, hogy jöhetnek a képviselők. — Az előadás a tavasszal első választóként színre lépők előtt hangzott el. — Tény, a negyedikesek kilencven százaléka választó lesz az idén. Ért úgy vettem, hogy az előadás segítheti az érettségire való felkészülést. * Kétségtelen, végigkérdezhettük volna a környékbeli iskolákat, tartottak-e rendkívüli órákat képviselőjelöltek kérésére. De a lényeg e nélkül is megragadható: a politikusok hagyják békén az iskolákat. Ahogy a törvény is rendeli. S elgondolkodtató az egyik helyi érdekű pártpolitikus dicsekvése is: „Mi kitalálunk valamit, s mire észbe kap a többi párt, már nincs módja követni bennünket.” Mert közben kiderül, hogy turpis a módszer, s talán a gyomruk sem fogadná be azt. Emlékezhetünk Nixonra, akit Trükkös Dicknek neveztek. Addig járt a Watergate-re (fordítsuk most nagyon szabadon kútnak), míg bele nem kellett törődnie a bukásba. Nem elég ez történelmi leckének, fiúk? Kiss A. János (Németh Béla alpolgármester tájékoztatta lapunkat, hogy az intézményvezetőiket egy pénteki értekezleten nyomatékosan megkérte, hogy az értekezlet napjától számítva tartózkodjanak bármiféle politikai rendezvény megtartásától. Ha ilyenre mégis sor kerülne, ezt csak tanítási időn túl és bérleti díj ellenében tehetik az intézmények vezetői. Ez kérés volt, s nem utasítás, az engedélyezés ugyanis az intézményvezetők hatásköre — a szerk.)
