Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-01 / 280. szám

Koncepció már van A sarkadkeresztúri képviselők legutóbbi testületi ülésükön elfogadták a jövő évi költség- vetés koncepcióját. A jelenle­gi állás szerint úgy tűnik (első­sorban az új közalkalmazotti törvény és a várható infláció miatt), hogy az 1994-es esz­tendőben a község kiadási összege a bevételinél mintegy hatmillió forinttal lesz több. Nyílt nap Tótkomlóson a Jankó János Általános Iskola és Gimnázi­um december elsején 8-tól 14 óráig nyílt napot rendez az ér­deklődő szülők, hozzátarto­zók részére. 10 órai kezdettel az intézmény igazgatója, De- ák-Fogarasi András tart tájé­koztatót. A mezőgazdaság aktuális kérdései 1993. december 1-jén 18.00 órakora szarvasi főiskola 1. szá­mú előadótermében (Szarvas, Szabadság út l—3.) A mező- gazdaság aktuális kérdései cím­mel előadást tartanak. A meghí­vott vendégek: dr. Raskó György, az FM közigazgatási államtitkára és dr. Zsíros Géza, az Országgyűlés mezőgazdasá­gi bizottságának elnöke. Finn nap a könyvtárban December 3-án, pénteken „Finn nap a megyei könyvtár­ban” címmel egész napos prog­ramot szervez a Békéscsabai Magyar—Finn Baráti Társa­ság. 9 órától az óvodás és az alsótagozatos gyerekek részére rajzversenyt és kiállítást ren­deznek, melynek témája: Finn­ország gyermekszemmel. 15 órától a felsőtagozatosok részé­re „Ki tud többet Finnország­ról?” vetélkedő lesz. Az első díj egy finnországi utazás. 17 órá­tól baráti találkozóra várnak minden érdeklődőt. Ekkor tart­ják a társaság közgyűlését is. A jobb agyfélteke is bekapcsolható A Maharishi Nemzetközi Me- ditációs Társaságnak évek óta működik Magyarországon is szervezete, s immár tizenöte­zerre tehető azoknak a száma, akiket beavattak hazánkban a transzcendentális meditáció végzésének módszerébe. A nagyfokú érdeklődés nem alaptalan, hiszen olyan képes­ségekre tesznek szert egyszerű módszerrel a résztvevők, ami­vel nemcsak önmaguk, de em­bertársaik életét is könnyebbé tehetik. A mestertől kapott mantra (személyre szabott hangsor) meditációs alkalma­zása következtében nyugod- tabbá, tisztánlátóbbá, egészsé­gesebbé, harmonikusabbá vá­lik a beavatott. Az ősi technika huszadik századi emberre átdolgozott változatáról hallhatnak tájé­koztató előadást december 3- án, pénteken 18 órától az ér­deklődők Békéscsabán az ifjú­sági házban, s ez alapján dönt­hetnek arról, hogy részt kíván- nak-e venni a szombat-vasár­napi beavató tréningen. L. M. MEGYEIKÖRKÉP 1993. december 1., szerda Ö Róza néni Nagyváradról Csíky Ibolya alakítása igazi színházi siker volt A két Róza néni. Jobb oldalon Csíky Ibolya, mellette Dénes Piroska Gondok a vetőmagágazatban Nemrégiben különleges előa­dást láthatott a Jókai Színház közönsége. A Róza néni fősze­repében a Nagyváradi Állami Színház színművésze, Csíky Ibolya lépett színpadra. Ven­dégként kérte fel a színház há­rom előadásra, s cserébe a ta­vasszal Dénes Piroskát láthat­ja a nagyváradi közönség ugyanebben a szerepben. E sa­játos „beugrást” és a kitűnő színészi teljesítményt vastaps­sal és hangos bravóval jutal­mazták a csabaiak. Igazi, szín­házi siker volt. A színpadi kö­szöntő után öltözőjében kértük beszélgetésre a művésznőt. — Hogy érzi magát a „pre­mier” után?-— Még egy kicsit dolgozik bennem a feszültség, de túl vagyok rajta. — Miiyen nehézséget jelen­tett ezt a szerepet átvenni? — Csupán két próba előzte meg az előadást. Igazából csak a saját szövegemet és a vég­szavakat volt időm és módom megtanulni, hiszen a próbákon nem vettem részt. A bemutató előadást megnéztem, így film­szerűen mindig előttem volt a darab. Nehézséget jelentett, hogy Nagyváradon most egy négy személyes Schaffer dara­bot próbálunk, s egyszerre kel­lett két különböző stílusú szö­veget megtanulnom.-—Mit jelent egy határon túl élő magyar színésznőnek ide­haza játszani? — Szorongó érzést. Odaát a kisebbségi lét annyira belénk sulykolódott az évek alatt, hogy ettől szinte lehetetlen megszabadulni. Mi megszen­vedtünk azért, hogy egyáltalán fenn tudjuk tartani magunkat, a színházat és a magyar nyelvű színjátszást. S itt nem csak ar­ról van szó elsősorban, hogy télen fűtetlen színházban dol­gozunk, s a nézők nagykabát­ban jönnek előadást nézni, ha­nem arról, hogy nincs pénz a felújításra, a díszletre, a jel­mezre, a színészekre. Ugyanakkor jó érzés az, hogy a határon túlról valaki, valakik bíznak bennem. Ez na­gyon fontos számomra. Oly annyira, hogy soha nem válla­lok beugrást, nem az én műfa­jom. De ez az alkalom más volt. Tudtam, hogy meg kell csinálnom.-—A siker Ont igazolta. — Hát, nem tudom. Az első felvonás után úgy éreztem, nem tudom tovább csinálni. Feljött a szünetben az igazga­tóm, rám nézett, és azt kérdez­te: „Kinek akarsz bizonyítani? Neked az a dolgod, hogy el- játszd a szerepet!” Igaza volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy nekem most mindent meg kell mutatnom, amit tu­dok. —Mit jelent művészi pályá­ján egy ilyen lehetőség? — Nagyon vártam ezt a ta­lálkozást. Kiváncsi voltam, hogyan próbálnak, hogyan dolgoznak az itteni színészek. Két próba után kellett eljátsza­nom ezt a szerepet. Nem is­mertem a partnereket, idegen volt a környezet. Nehéz mun­ka volt. De azt hiszem, hogy a kollégák bizalma, szeretete, segítőkészsége nélkül, s most ezt nem a kötelező udvarias­ság mondatja velem, aligha birkóztam volna meg a fela­dattal. Köszönet érte. Muzslai Katalin (Folytatás az 1. oldalról) belföldi felhasználású vető­mag értéke a múlt évben elérte a 30 milliárd, az export pedig a 6,6 milliárd forintot. A hír kapcsán megkér­deztük a Vetőmag Kereskedő- ház Rt. Békéscsabai Üzletága igazgatóját, dr. Papp Tibort, adjon rövid áttekintést a Dél- Alföld őszi vetőmaghelyzeté­ről. — Mint ismeretes, ez évben a betakarított kalászosok a több éves átlag felét hozták, a borsófélék hozama. is 30-35 százalékos volt. E kultúrák ve­tésterülete is csökkent. Az ágazat gondjai egyrészt az aszályban, másrészt a tőkehi­ányban keresendők. — Ez azt jelenti, hogy nem tudtak elegendő vetőmagot biztosítani a gazdáknak és gaz­daságoknak? A napokban több órás vita kere­kedett Orosházán a helyi televí­zió és a hetilap további működé­sének felvetése kapcsán. A kép­viselő-testületi ülésén három al­ternatíva közül választhattak (volna) a városatyák, ám mind­egyikben találtak kivetnivalót. A legnagyobb dilemmát az okozta számukra, hogy a lap és a tévé egy intézménykét egy mé­diaigazgató irányítása alatt mű­ködjön-e, esetleg külön. Hány főszerkesztő ténykedjen? Mek­kora pénzügyi kihatása lesz en­nek? Vannak egyáltalán hozzá­értő újságírók? — röpködtek a megválaszolásra váró kérdé­sek. A vélemények között az alábbiak is elhangzottak: —Félő, hogy az írott sajtó és a tévé (ha külön intézményként — Az idei gyengébb vető­magtermő év ellenére — a végrehajtott szabványmódosí­tással együtt — mintegy 4-5 ezer tonna vetőmag áll rendel­kezésre őszi búzából, árpából, rozsból és triticaleból. Alap­vetően II. fokú vetőmagvaink voltak, de III. fokú készletek­kel is rendelkeztünk. A kistermelők ellátását több megyében 35-40 lerakatunk végzi, ahol a Békéscsabai Ag- roker Rt.-vel együttműködve a szükséges műtrágyák, csává­zószerek és egyéb kemikáliák is igény esetén rendelkezésre álltak. A II. fokú őszi búza és őszi árpa vetőmagvait az osz- tálybasorolástól függően ele­inte 1800-1900 forintért kínál­tuk, később 2000-2100-ért — mondotta dr. Papp Tibor. működik) egymásnak ugrasztja a lakosságot. — A médiaelnök arra jó, hogy egy kézbe vegye a sajtót, és politikai irányvonalat szab­jon neki. Választások előtt va­gyunk, ha valamelyik politikai erő a kezébe ragadja a médiát, akkor jaj lesz ennek a városnak. A parázs vitát követően — ahogy az már szokás Orosházán — egy mindent eldöntő szünet következett, majd megszületett az újabb indítvány: működtesse a televíziót az Ortelcom Kft. A szavazást követően J. Kiss Jó­zsef önkormányzati képviselő (a kft. ügyvezetője) biztosította képviselőtársait, hogy a főszer­kesztőválasztás garantáltan pártatlan lesz. Csete Ilona B.S.E. Orosházán nem lett médiaigazgató „Nem sértődésből megyek el” „Rossz a lelkiismeretem amiatt, hogy egy ügyet félbehagyok, de ezt nem egészen a saját akaratomból teszem.” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról) kértem, hogy lehessek én is úgynevezett parókus lelkész, amivel a teljes gyülekezeti életben vehettem volna részt. Januárban a püspök úrnak is jeleztem szóban a szándéko­mat. Kérésemet ő el is fogadta azzal a feltétellel, hogy tanul­jak meg szlovákul, mert Bé­késcsabán a reggeli istentisz­teletek szlovák nyelvűek a nagytemplomban. Később — a nyelvtanulás idő- és energia- igényét felmérve — megfo­galmazta, hogy a többi lel­késszel való jó kapcsolat ese­tén a szlovák nyelvtudás hiá­nya tolmácsolással pótolható. Ugyanakkor arról is tájékozta­tott engem, hogy a környéken hol vannak betöltésre váró lel­kész! állások. Mivel úgy lát­tam, hogy szükség volna a szolgálatomra Békéscsabán, itt kívántam ezt a feladatot el­látni. Kollégáim egy részéből az elképzelésem sajnos eluta­sító és tartózkodó magatartást váltott ki. „Ahol viszálykodás van, ott kiskorúság van” — Mivel indokolták a lelké­szek kérése elutasítását? —A legfőbb érv mindig az volt, hogy nem tudok szlová­kul, de elhangzott például az is, hogy sokat utazom. Utóbbi igaz is volt, hiszen kényszerű kívülállásom a rendszeres gyülekezeti munkából lehető­vé tette, hogy eleget tegyek minden előadás megtartására vonatkozó hívásnak. Lehetne itt a részleteket a végtelensé­gig sorolni, de Pál apostollal értek egyet, aki a korintusziak- hoz írt első levelében fogal­mazta meg: „ahol viszályko­dás van, ott kiskorúság van”. Mivel felszentelésem napjától érzem, hogy Isten engem ige­hirdetésre küldött, most azt kértem tőle, hogy egyöntetű elfogadás formájában adjon jelet szolgálatom helyéről. Egyhangú elfogadásomat Orosházán találtam meg, ezért döntöttem úgy, hogy advent első vasárnapjától, az új egy­házi év kezdetétől ott teljesí­tek szolgálatot. — Miért döntött ilyen gyor­san a távozásról? Miért nem volt egy kissé türelmesebb? — Egyszerűen azért, mert semmiféle megbízható ígére­tet nem kaptam arra, hogy be­osztanak a saját szolgálatot biztosító hetes rendszerbe, holott a velejáró teendők ellá­tását beiktatás nélkül is vállal­tam volna. Januártól négyszer is bíztattak azzal, hogy majd húsvét után, majd pünkösd után, majd a nyáron, de leg­végül az hangzott el — és 22 évi szolgálat után ez volt e legfájdalmasabb —, majd ha beérek gyülekezeti lelkész­nek. Rossz a lelkiismeretem amiatt, hogy egy ügyet félbe­hagyok, de ezt nem egészen a saját akaratomból teszem, ha­nem azért, amit Jeremiás pró­féta így fogalmazott meg: „Csontomba rekesztett tűz a te igéd Uram”. Nem bírom ki, hogy ne szóljak, hogy ne vé­gezzek rendszeresen igehir­detést. Látszólag jelen voltam a gyülekezetben, de korláto­zottan, peremhelyzetben. A lelkigondozói kapcsolataim ugyan spontán is kialakultak, de gyülekezetét építeni rap- szódikus spontaneitással nem lehet. Egy lelkész életében például valódi missziós területet a keresztelők, az esküvők, a temetések jelente­nek, ahova tömegével jönnek el a nem gyülekezeti tagok. Gyakran tapasztaltam, hogy a szertartáson történt lelki meg- érintettség hatására kérték emberek felvételüket az egy­házba. Egyedül a hétfői bibli­aórák jelentettek rendszeres­séget a munkámban, ahol si­került is elérnem, hogy a láto­gatottság jelentősen emelked­jen. A hitoktató lelkész fela­data a hittanos gyerekekkel, illetve szüleikkel foglalkozni, míg a parókus lelkész a teljes gyülekezettel kerül kapcso­latba. A türelmetlenség mellett megjelenő gyors döntés oka az, hogy a békéscsabai bizony­talansággal szemben adódott számomra az orosházi gyüle­kezet, mint lehetőség. Evan­gélikus szempontból Oroshá­za egy nagyon komoly hely, ha nem töltöm be a megüresedett állást, akkor rövid időn belül megpályázza helyettem más. Nem sértődés vezérelte tehát a döntésemet, hanem az, hogy Orosházán teljes lelkészi ál­lást kaptam. Ráadásul Oroshá­zán a jogiiag lehetséges legrö­videbb idő alatt döntés szüle­tett a beiktatásomról a Nyugat Békési Egyházmegye espere­se, Pintér János határozottsága következtében. Orosházán valósítom meg az elképzeléseimet — Tehát november 28-ától ön parókus lelkész Orosházán. Nagyfokú tenniakarását is­merve hadd kérdezzem meg: ki fogja elégíteni a kapott fela­dat? — Gyülekezeti lelkészi te­endőim mellett — az előzetes beszélgetések alapján — sze­retnék majd egy ifjúsági cent­rumot létrehozni, de kántor- és hitoktató képzés megszerve­zésére is gondoltunk. Számos lehetőség van tehát Oroshá­zán, s ami számomra sokat je­lent: a bizonytalan várakozást felcserélhetem végre a biztos igehirdetői tevékenységgel. Edit asszony is csak ígéreteket kapott A beszélgetésünket figyelem­mel kísérő lelkészfeleségtől megtudtuk, hogy szintén kész­séggel ajánlotta fel többirányú végzettségét (építőmérnöki, menedzseri, teológiai) az egy­ház szolgálatára, de nem talált meghallgatást az ő tevékeny­kedni akarása sem. (Aradi András igazgatólel­kész nyilatkozatát a történtek­ről holnapi számunkban kö­zöljük.) Lenthár Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom