Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-27 / 302. szám
0t 1993. december 27., hétfő SZÍNES /HIRDETÉS í&l 9——---------------------------------------------------------------------------------------.RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP-------------------------------------------------i M ÎT.?" -- ' W^M.«..... . I I ■ <V OLiiL L11 I»I 11 MOBILTELEFON MUKODO VONALLAL 33500 Ft AZONNAL December 6. és 31. között különlegesen kedvező lízinglehetőséget kínál a WESTEL: 33 500 Ft* kezdő összeg befizetésével Ön azonnal mobiltelefonhoz és vele működő vonalhoz juthat Jelentős kedvezményt vehet igénybe akkor ha nem a lízing mellett dönt: a megvásárolt mobiltelefon rendszerbe kapcsolásáért fizetendő összegből (távközlési összeköttetési költség), 30 000 Ft* engedményt adunk. A fennmaradó összeg egy részére pedig-»«i 3 havi kamatmentes hitelt biztosítunk. _ *Az összegek a 10% ÁFA nélkül értendők. Az akció kizárólag vidéki számlafizetési címmel és telephellyel, illetve lakhellyel rendelkező leendő ügyfeleink részére érvényes. (((f)l)))) WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. BalatonvilágK M7-es enyingi elágazás Rádiótelefon: 106 601327100 5600 Cyóni C.u.21. Tel.: 166) 447-111 Rádióteleim :10660384m Budapest 1111 Karinthy Frigyes út 21. Tel.: 166-9977 Rááótáxn: (06 60)327088 Debrecen: 4026 Kálvin tér 2ÍA. Tel.: (52) 3184338 Rádiótelefon: (06 60) 327800 Gyón 9012 Páltn Dénes u. 1. TeL 196) 3188% Rádüdeám:(06 60) 327400 Afcfafc:3530 Széchemiu. 70. TeL 146)411-550 Ráiótíekm:(0660)351000 Nagykanizsa: 8800Deák tér ÍZ Telj: (93) 310460 Rádiótefabn: (06 601327408 Pécs 7621 Rákóczi utca 19. Telj (721445-111 Rádctíoon: (0660327900 Sttfpt 6,730 Tm Lm bt 24Jet ál‘ 421-575 Rááctíem 0660327600 Stétíehóvár mVádmtU Telj (22)328-717 Rádüdoat 06 60S 327200 Sokuk 5000 Bum it 1. TeL 66) 422-232 Rááótdgor. (06 60J 386001 SmbaMy: 9700 Weither Károly u. 14. Tel.: (941324-420 Rádiótelefon: (06 60) 377000 A realista színjátszásnak magyar megalkotója E csúfondáros komédiásnak Megyeri a neve Talán egyik korabeli magyar színész nevéhez sem tapad annyi anekdota, mint a Megyeri Károlyéhoz. Utolérhetetlen szórakoztató volt. Társaságában nevettükben könnyekre fakadtak az emberek. Dőlt belőle a humor, az éle, s akivel összeakadt, az tévedhetetlenül tudta utánozni, kiemelve jellemző, leginkább kacagásra ingerlő tulajdonságait. A következőket Réti Mihály színész mesélte Kassai Vidornak. „...Megyeri Károlynak olyan nagy komikai hatása volt, hogy amikor temetési menet haladt az utcán, valaki mindig előre ment kémlelni, nem jár-e arra Megyeri, nehogy7 a gyászkíséret meglássa és nevetésre fakadjon.” Petőfi róla írta A tintásüveg című versét Van Petőfinek egy bájos verse: A tintásüveg. Valaha az iskolai olvasókönyvekben is ott szerepelt. Megyeri Károlyról, az országjáró bohémről szól: „Vándorszínész korában Megyeri / Van-e, ki e nevet nem ismeri? / Körmölgeté, mint más, a színlapot. / Kapott / Ezért / Egyszer vagy öt forintnyi bért, / A mint mondom, vagy öt forintnyi bért...” A történet úgy folytatódik, hogy Megyeri először is vett egy üveg tintát, hogy ha megint színlapot kell körmölnie, legyen elegendő. A tintásüveget kabátja hátsó zsebébe rejtette. S mivel a forintok jókedvre hangolták, hazafelé tartva ugyancsak ugrándozott. Hiába intette színésztársa, Szentpétery, hogy: „Kari / Vigyázz! / Kedved majd követen- di gyász, / Amint mondom, majd követendi gyász.” Barátjának igaza lett. A tinta kifolyt, s csúnya foltot hagyott kabátján. Bezzeg elbúsult emiatt Megyeri, hiszen csak ez az egy kabátja volt. Vándorszínészként csavarogta be az országot Megyeri alig múlt húszesztendős, amikor fölcsapott színésznek. Szinte alig van feljegyzés róla, hogy 1820-tól 1828-ig hol s merre járt, mely falvakban és városokban játszott, s milyen élményekben volt része. Annyi biztos, hogy megfordult Erdélyben, a Dunántúlon, a Felvidéken és az Alföldön. 1828-ban telepedett meg Kassán, ahol egészen 1833-ig játszott. Berzeviczy Vince irányítása mellett itt tanult a legtöbbet. Pályatársai, Déryné, Fáncsy Lajos, Kántomé, Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor és a többiek erősen hatottak rá, hiszen együtt járták be Felső-Ma- gyarország városait, falvait. Midőn 1833-ban a kassai társulat nagyobb fele Budára szegődött, Megyeri is velük tartott. De itt is megőrizte a már Kassán kivívott vezetőszínészi tekintélyét. A Regélő és más lapok, már mint a „természetes emberábrázolás” mestereként emlegetik. A Regélő irodalmi-művészeti melléklapja, a Honművész 1834-ben a következő jegyzettel jelenteti meg Megyeri egyetlen hiteles arcképét: .folyóiratunk lapjai a művésznek is lévén szentelve, illőnek tartottuk, hogy azokat nemzeti művészeink egyik legjelesebbikének képe díszítse. Megyeri úrról méltán mondhatni, hogy ő cselszövényes, érzékeny, finom szellemű, komoly és víg, illedelmi, megrendítő és több más szerepeknek remek festője. O minden szakmánybán más és más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személynek caracterét s ember- ismetre, tapasztalásra alapítja előadását. Jele, hogy tizenhét évi színészpályáján hasznosan és czéljának megfelelőleg haladott elő. Valódi vezércsillagul szolgálhat ő a magyar színészet még nagyon is zordon ösvényén.” 1837-ben kaput nyit az állandó Pesti Magyar Színház. Megyeri itt már mind vezető színészként, mind rendezőként érvényesíti tudását, tehetségét. Rövid megszakításokkal haláláig tagja marad a nemzet színházának. „Fizetését bujálkodva pazérolni el nem rémül!” Kárpáti Aurél szerint Megyeri életéről az anekdotákon túl alig tudunk valamit. Bajza József annak idején arra biztatta kortársait, írják meg emlékeiket róla és másokról. Szigligeti Edén kívül senki nem fogott tollat ennek érdekében. Sokan még születési évében is tévedtek a nagy színésznek. Családi életéről sem tudunk- sokat. Annyi bizonyos, hogy kétszer nősült, de családi élete egyik házasságában sem volt zavartalan. A Pest Megyei Levéltár egy levelet őriz Megyeri második feleségétől, Liszkay Karolinától. Az asszony keresetet indított benne férje ellen. A levelet a Nemzeti Színház igazgatóságának címezte s azt kérte, hogy férje fizetését a maga és két gyermeke érdekében ezentúl címére folyósítsák, mert férje hűtlenül elhagyta őket. A levél méltatlankodó hangja a házastársak megromlott viszonyáról tanúskodik. Az asszony kiteregeti, hogy Megyeri az első feleségét öngyilkosságba hajszolta, s „fizetését bujálkodva pazérolni el nem rémül” ma sem. Kérte az igazgatóságot, hogy dorgálja meg a férjét, és kényszerítse a családba való visszatérésre. Pörge bajusza harciasait ágaskodott Milyen volt testi állapotában a közönség és barátai által dédelgetett komikus? Egressy Gábor szerint hatalmas feje volt, lába viszont vékonyka s kissé görbe. Hangja nyikorgott, mint a kenetlen kerék. Kis, pörge bajusza harciasán ágaskodott orra alatt, s a haja mindig borzas volt. Izgékony sajtképét hatásosan tudta változtatni, így hol négyszögletűvé, hol meg kerekké varázsolta. Alakja kicsi és törékeny volt., Magassarkú kothurnuszában (a színészek magasított cipője) mindig egy arasznyival magasabbra szeretett volna nőni” -— jegyezte fel róla Szigligeti, s így folytatta: „Kis test, nagy előny a komikumra, hátha hozzágondoljuk azon feszes pedantériát, vagy kénesőfürgeségét, s a reezés hangban a mélységet, mintha pinczéből beszélne föl a padlás tetejéig, hol már csak a kakas kukorékol, vagy a macska nyávog, s mindezt azon milliónyi árnyalattal, mint azt szerepei kívánták!” Érdekes, hogy Megyeri mindig drámai színész szeretett volna lenni, s tükör előtt órákig gyakorolta a drámai szerepeket. De sem az alakja, sem a mimikája nem erre predesztinálták. Komikusi szerepeit ezért nem is vette komolyan. Hiánytalanul bele tudta élni magát a másik ember lelkivilágába, megjelenésébe, mozgásába, mimikájába. A színpadon mindig azzá lett, akit megjelenített. Méltán írta róla 1837-ben Vörösmarty: „Kisfaludy vígjátékaitól kezdve, a legutolsó részeges inasig, s a tót mesterlegényig, a komikumban jeleseknek, nagyrészt mesterieknek mondhatni előadásait..." Minden hozzáértő állította, hogy Megyerit az Isten is komádiásnak teremtette. Mestere volt az egyénítésnek, a metamorfózisnak, amellyel egy másik ember bőrébe tudott bújni. Aki őt komikusi szerepeiben végignézte, soha többé nem felejtette el. Különben őt tekintik a realista színjátszás magyar megalkotójának. Karakter- ábrázoló színészként egyenesen zseniális volt. A Budai Színtársulatnak ő volt a mozgatója, jó szelleme, mindenese. O járt el a színház ügyes-bajos dolgaiban Pesten. Tanácsaival segítette a fiatalokat, de akármilyen bohém volt, főrendezői szigorából nem engedett, nehogy a lazaság a színelőadások kárára váljon. „Mi, fiatal színészek — vallotta Szigligeti — mukkanni sem mertünk.” De akármilyen szigorú rendező-színész volt, kenyerestársai szerették és tisztelték. Jó adomázó volt, vérbeli társalgó, minden bohóságra kapható. Együtt mulatott Vörösmartyval Barátja volt Vörösmartynak és másoknak. Kezdetben a Csiga vendéglőben találkoztak, később elfoglalták a kocsma egész emeletét, társaságot alapítottak Nemzeti, majd Ellenzéki Kör néven. írók, színészek, jurátusok és egyéb szegénylegények jártak ide, akik élcelődtek, vitatkoztak vagy nótázgattak. „Vörösmarty, a nagy költő, s Megyeri, a nagy színész kölcsönösen tisztelték és szerették egymást” — emlékezik Szigligeti. ,Még akkor Vörösmarty nőtlen volt, s éveken át együtt vadásztak, s egymásnak sok szép órát köszöntek, és — szereztek másoknak. — Boldog idők! Még akkor paradicsomban éltünk: színész és kritikus egy tálból evett... s a két kitűnő egyéniség asztalához írókból, színészekből s egy pár műbarátból csakhamar válogatott kis társaság csoportosult... Nem kellett itt jókedvhez cigányzene, sem pezsgő: szebben pattogott itt az ész s az élez. Vörösmarty kimondhatatlan kedves humora, s Megyeri anekdotái megfűszerezték az egyszerű estelit.” Negyvenkét éves korában betegeskedni kezdett, gyakran szerepeit is másnak kellett átadnia. Bajza is megemlíti kritikájában, hogy: „Megyeri egészen súgóra bízta magát s a legnagyobb zavarban látszott lenni, nem tudjuk, mi lelte egy idő óta ezen jeles színészünket”. Senki sem tudja, hová temették És egyszerre csak meghalt. Aránylag fiatalon, életének 44. évében. Ma sem tudják, melyik temetőben vannak Megyeri földi maradványai. Sírversét Vörösmarty fogalmazta meg: ,Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? A lomha árnyak közt Megyeri szelleme jár.”
