Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
1993. december 24-26., péntek-vasárnap KARÁCSONY MS MEGYEI HÍRLAP A Mester nem széltől cserzett, nem kérges kezű, de még csak nem is akkurátus öregember Az ó'rbottyáni harangöntő Hemingwayt idéz Őrbottyán — közel négyezer lelkes falu a Gödöllői-dombság peremén, Pesttől negyven kilométerre. Itt él és dolgozik az ország egyetlen harangöntője. Gombos Miklóst széltől cserzett, kérges kezű, akkurátus öregembernek hinné az ember, mert hát a harangöntés tudományához talán jobban illik az effajta alkat. De a Mester nem széltől cserzett, nem kérges kezű, de még csak nem is akkurátus öregember. Fiatalember, negyvenéves csupán, de túl van már élete mestermunkáján — aminél nagyobb kihívás elé már aligha állíthatja az idő —; a sevillai világkiállítás magyar pavilonjába ő szállította a harangokat, összesen tizennégyet, egy kibővített oktáv terjedelmű harangjátékot. A falu főutcáján valóságos ipartelep a „Gombos-birodalom”. A telek végében új öntő- csamok épül, az utolsó munkálatokat végzik rajta, még az idén öntenek benne, az öntésre előkészített makettek ott sorakoznak a homokban. A szomszéd telken Gombos Miklós apja dolgozik, a fiatal Mester tehát már égy harangöntő-dinasztia tagja. Jószerével a harmadik a családban, mert a híres pesti harangöntő, Szlezák László is a családhoz tartozott. Százfős öntödéjét negyvenöt után — mert a harangok zömét a templomokba szállította (hová máshová szállíthatta volna?) — klerikális üzemnek nyilvánították és felszámolták. Szerencsére egyik alkalmazottja — nevét érdemes megjegyeznünk, Ducsák Istvánnak hívták — a szerszámok javarészét kimentette. Ötvenhatban aztán Gombos Miklós apját is segítségül híva, Őrbottyánban újrakezdték a harangöntést. Mindezt a fiatal Mestertől tudjuk meg az épülő üzem melletti irodában, ahol a polcon — megannyi fénykép, rajz, képes album és emléktárgy közé szorítva — épp egy telefax veszi az üzenetet, az asztalon számítógép „terpeszkedik”, a falon pedig hordozható telefonkészülék lóg. Aki ide betoppan, rögtön érzékeli, nem átlagiparoshoz jött. Gombos Miklós más meglepetéssel is szolgál. Épp, hogy elkezdünk beszélgetni, máris „nyakig ülünk” a történelemben. Hamar kiderül, a harang múltjának kutatása vezette érdeklődését a múltba. Amit összegyűjtött, abból egyszer talán majd könyv is készül.-—Miért foglalkozik egy harangöntő a történelemmel? — tesszük fel a kézenfekvő kérdést. Gombos Miklós kérdéssel válaszol: — Mondja, mint vélekedne arról a harangöntőről, aki semmit nem tud a harang múltjáról? Aki nem ismeri a nevesebb harangöntő műhelyeket, nem tudja kik, hol, milyen eljárással és kiknek öntöttek először harangot a történelem során? Harangtörténelem Az első, harangokról szóló feljegyzések — tudjuk meg Gombos Miklóstól — kínai eredetűek és Krisztus előtt 2000-ből származnak. Azok a harangok inkább csengők voltak, olyan bronzból, porcelánból vagy üvegből készült csengettyűk, amelyeket az előkelőségek a ruháikra aggatva viseltek. A világhódító Nagy Sándor haláláról szóló írásokban is lehet olvasni csengőről: az uralkodó tetemét szállító harci szekeret azzal aggatták tele, hogy — pogány hit szerint — így űzzék el a rossz szellemet. Később a rómaiak és a görögök az áldozatok bemutatásánál használtak csengőt, de fürdőbe, asztalhoz is azzal szólították a vendégeket, s a meg- szégyenítendők nyakába is felkötötték azokat. A tengerparti népek úszó bójákra szereltek harangokat, amelyek a hullámverés^ hatására meg- kondultak. Érces hangjuk vezette révbe a hajósokat. A következő korszak már a kereszténység kezdete. Az üldözött, bújkáló keresztények nem használhatták a „hangos” harangot. Erdős vidéken cserfából készült harangszerű alkalmatossággal hívták egymást istentiszteletre, mert a „faharang” harkálykopogásra emlékeztető hangja belesimult az erdő zajába. A harang hivatalos használatát az egyházban Sabinianus pápa rendelte el 604-ben, ettől kezdve tartozik a keresztény istentiszteletek rendjéhez, ám Magyar- országon csak az 1300-as években terjedt el mint egyháSzáradó magharangok A hetvennégy éves Kovács Gyula — Gombos Miklós , jobbkeze”, az öntöde mindenese — álharangokat díszít zi kellék. A harang „diadalút- ja” innen már közismert: a déli harangszó az 1456-os nándorfehérvári győzelem, a vecser- nyére hívó pedig az 1571-es lepantói tengeri csata emlékére szól. Kevéssé ismert a kőszegi, délelőtt tizenegy órá- si harangozás, amely az 1532- es, törökök feletti diadalra emlékeztet. A harang a forradalmakban és a háborúkban is „főszerepet” kapott. Többségéből ágyút öntöttek, a nagy francia forradalom idején pedig, mint a feudalizmus jelképét pusztították és olvasztották be, összesen mintegy százezret. Még századunk világháborúi is tizedelték a harangokat, pótlásuk ma is folyik. Miközben a harangok „megöregedtek”, maga az öntés mit sem változott, technológiája a másfél ezer évvel ezelőtti. — Vágjunk a közepébe — fordulunk Gombos Miklóshoz —, mi kell ahhoz, hogy valaki jó harangöntő legyen? — Sok idő és sok tapasztalat. Ezt a szakmát nem lehet iskolában, három év alatt megtanulni, mert a műveletek nagyon széthúzódnak. Hat-hét hónap alatt készül el egy harang, s csak a folyamat végén, öntéskor derül ki, mennyire voltak sikeresek az előző műveletek. Gombos Miklós az öntvény felületét tisztítja, cizellálja Hangra öntenek — Tehát az öntés a kulcskérdés? — A harang öntése az előkészítő munkálatokkal kezdődik. Ennek első lépése a téglából és agyagból készülő magharang megformázása, amit az ál harang készítése követ. Erre a szintén agyagból készülő álharangra kerülnek rá a harangra szánt díszek és szövegek, a megrendelő kívánsága szerint. Végül a köpeny készül el tojáscukor, mosott agyag, samott- liszt, tojásfehérje és emberi haj keverékéből. Ez speciális tulajdonságú és szilárdságú gél, a harang külső felületének negatív formája. Az így elkészült és égetéssel tovább szilárdított forma egy beömlő nyílást kap. A kész mintát beássuk és nagyon keményen bedöngöljük a földbe, hogy a beömlő izzó fém súlya és a felszabaduló gázok felhajtóereje meg ne emelje. Több harangot öntünk egyszerre, általában hármat-négyet, beömlő nyílásaikat a felszínen csatornával kötjük össze, ebben folyik az 1000-1100 fokra felizzított fém, a tradicionális harangérc: 75 százalékban vörösréz, 25 százalékban ón. Maga az öntés percek alatt lezajlik. Az öntvényt a gödörben hagyjuk, hogy hűljön, illetve — szaknyelven mondva — feszültségmentesüljön a fém. Általában 24-48 óra elteltével kiássuk, majd kiszedjük belőle a magot és levesszük róla a köpenyt. Ekkor elénk tárul a nyers harang, amelyet aztán köszörű—, illetve csiszológéppel megmunkálunk, kézi- szerszámmal hántolunk, végül nedves, homokos drótkefével azonos tónusúra sikáljuk. A kész harangot hangoló géppel felhangoljuk. Ekkor derül ki, hogyan dolgoztunk. Mivel hangra öntünk, általában elég pontosak a harangjaink, a hangolásnál gyakran minimális az eltérés. — Ki szabja meg a hangot, amelyre a harangot öntik? — Nagyon gyakran a körülmények. Eljön például a pap vagy az egyházközség képviselője és rendel egy harangot. Ha elveszett vagy elvitt harang pótlása a megrendelő szándéka, akkor lehangoljuk a meglévő harangokat, majd hangzat- ban hozzájuk illő harangot öntünk. — Mitől függ a harang hangja? — Szaknyelven mondva: a harang össz-keresztmetszeti tényezőjétől. Köznapi nyelvre fordítva: a hangot befolyásolja a harang falvastagsága és a különböző pontokon mért átmérője, ami persze kihat a harang súlyára is. Ami ezen túl van, az részben szakmai titok, részben pedig olyan tapasztalat, amit csak az öntés során lehet megszerezni. Harangjáték Sevillában —A Bazilikába nem régen szereltek fel Passauból hozott harangokat, elsőként egy kilencven mázsásat. Ón nem tudott volna kiönteni ekkora harangot? — Dehogynem, csak a hivatalos verzió szerint ezek ajándék harangok voltak. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a Bazilika eredeti harangjait épp a németek szerelték le és vitték el a háború alatt. Sajnos nem csak azokat. Megmondom őszintén, én még nem jártam olyan templomban — pedig sok templomtornyot megmásztam már — ahonnan a németek ne vittek volna el egy vagy több harangot. A számlát tehát nem lehet ezzel a néhány ajándék haranggal rendezni. Egyébként a Bazilika eredeti harangjai remek Szlezák-ha- rangok voltak, aligha vetekednek velük ezek a most felrakott harangok. Tudja, nekem az ajándékokról nagyon rossz véleményem van, azok általában mindig sokba kerülnek valakinek. — Hány harangot önt évente? — Húszat—huszonhármat, de volt olyan esztendő — a tavalyi — amikor harmincat öntöttünk. Ebben benne volt a sevillai világkiállítás magyar pavilonjába szállított 14 harang is. —Hogy került Sevillába? — Hallottam, hogy Mako- vecz Imre pavilont tervez a világkiállításra, megkerestem hát. Izgatott a gondolat: megtervezni és kiönteni egy egész harangsort. Hajói dolgozik az ember, akkor annak úgy kell szólnia, mint egy zongorának. Nagy álmom volt egy ilyen harangsor készítése, szerencsére bejött, mert Makovecz Imre építész úr a magyar ipart támogatva magyar mestereket vett maga köré, s „vevő volt” az én elképzelésemre is. — Nálunk nem divat a harangjáték... — Azt hiszem, ennek történelmi okai vannak. A harang itt mindig azért szólt, mert valami baj volt. Ha valaki meghalt azért kongatták, ha az ellenség jött azért, ha háború közeledett, tűz volt vagy árvíz, akkor meg azért verték félre, sőt amikor jégeső fenyegetett akkor is meghúzták, mert a hiedelem szerint a harangszó elűzi a jégfelhőt. Vagyis ennek a népnek nem volt ideje arra, hogy harangsort építsen és harangjátékot hallgasson. Amikor elment az egyik ellenség, jött a másik. Múltunk a háborúk szakadatlan sorozata. Hol innen léptek ránk, hol onnan, de hiszen ezt Békésben nagyon jól tudják, mert török uralom alatt voltak sokáig. —Most kiért szól a harang ? — Érted. Ahogy Hemingway írta: „Ne kérdezd, kiért szól a harang — érted.” Árpási Zoltán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66) 441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a a kiadónál. (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068. A mellékletet a Szikra Lapnyomda Rt. nyomta. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán.
